Új Szó, 1982. május (35. évfolyam, 102-127. szám)
1982-05-25 / 122. szám, kedd
A Notre-Dame-i toronyőr Balettbemutató a Szlovák Nemzeti Színházban Karol Tóth követ dobott a bratislavai balett állóvizébe. Legutóbbi tánckompozíciójával, A Notre-Da- me-i toronyőr-rel végre vitára készteti a nézőket, s aki ismeri a Szlovák Nemzeti Színház legutóbbi bemutatóit, már ezt a tényt is örömmel fogadja. Szerencsére az előadás is tartogat néhány kellemes meglepetést. Victor Hugo romantikus regényének cselekményét két részbe tömörítette a rendező-koreográfus. Az első felvonás a Bolondok napjával kezdődik. Azzal, hogy a tarka-barka ruhába, álarcba öltözött párizsi köznép megválasztja a bolondok pápáját; azt az embert, aki a legrútabb fintorral, a legeredetibb álarccal áll elő. A győztes végül is az arcvonásaiban és testtartásában egyaránt torz Quasimodo, a Notre-Dame-i toronyőr. De alighogy a fejére teszik a pápai fö- veget, megjelenik Frollo és megdermed a levegő. Quasimodo pünkösdi királyságának egy csapásra vége szakad, a tömeget pedig imádkozni küldi a fö- esperes. És ekkor jelenik meg a színen Esmeralda, a vonzó cigánylány, akit Frollo a szerelmével üldöz. A lány ellenáll, de Frollo képtelen lemondani róla. Parancsot ad Qu- asimodonak, hogy fogja el számára, de a király íjászai, Phoebusszal az élükön, a lány segítségére sietnek. S amíg az íjászok pellengérre állítják Quasimodót. Phoebus és Esmeralda egymásba szeretnek. A féltékeny főesperes jellemvonása a tavernában mutatkozik meg igazán, amikor leszúrja Phoebust és a tőrt Esmeralda kezébe nyomja. A kétségbeesett lánynak nincs ereje tiltakozni, hiszen Frollo szava szent és megfellebbezhetetlen. Esmeraldát halálra ítélik, de az utolsó pillanatban megjelenik Quasimodo, felkapja a lányt és magával viszi a toronyba. A második felvonást Quasimodo harangozása és egy hosszú tánckettős nyitja. Quasimodo beleszeret a lányba, de nem vár viszonzást az érzelmeiért. Aztán újra a Gréve téren vagyunk; Esmeralda nem tudja elkerülni a halált. De ez vár Frollora is. Közömbös arcát látva Quasimodo rájön, ő okozta a tragédiát, s megfojtja a főesperest. Az utolsó kép Quasimodo búcsúja Esmeraldától; a torz külsővel, de nemes lélekkel megáldott toronyőr összetört szívvel kuporog a holttest mellett. A balett cselekménye egyszerűbb lett tehát, mint a regényé. Karol Tóth kihagyta a pöéta alakVojtek Miklós és Eva Šenkyŕlková (Jozef Vavro felvétele) ját, aki szerelemmel közeledik a cigánylányhoz és nem jelenik meg a színen Esmeralda anyja sem. De mindezt nem is hiányolnánk, ha a színpadi cselekményt fenntartások nélkül fogadhatnánk el. Tévedés ne essék: nem Victor Hugót kérjük számon a rendezőtől, hiszen nem A párizsi Notre -Dame-ra váltottunk jegyet; öntörvényű előadást láttunk, amelynek végső kicsengésén nem esett csorba, de a hősök közötti kapcsolat nem egy esetben felszínes maradt. Aki nem olvasta a regényt, nem tudhatja, hogy Frollo Quasimodo hajdani jótevője volt, így sokak számára értetlen maradt a toronvőr és a főesoeres kapcsolata. Elhalványult Phoebus egyénisége, s árnyaltabban kellett volna ábrázolni Frollo és Esmeralda viszonyát is. Az első meglepetés: a színpadkép, Pavol M. Gábor díszlete. Látványos, de nem vonja el a figyelmünket; illúziókeltö, de mindvégig hűen követi a valóságot. A második meglepetés: a koreográfia. Modern táncnyelv, új mozdulatsorokkal, látványos elemekkel. A mimika egészen szúk teret kap; ha tánc, legyen tánc, vallja a koreográfus. Es Maurice Jarre nagyszerű zenéje nemcsak Karol Tóthot ragadta magával, hanem az előadókat is. A harmadik meglepetés. Libor Vaculík. Nehéz dolga van, hiszen Quasimodóban nem a különös testtartást kell hangsúlyoznia, hanem a mélyen érző embert, akit megcsúfolt a természet. És Libor Vaculíknak mindez mesterien sikerült. Quasimodója szánandósá- ga ellenére sem vált ki bennúnk sajnálatot, mégis egyúttérzúnk vele, mert igazságszeretö, jellemes ember. (A második szereposztásban Vojtek Miklósé a címszerep, aki a Diótörő hercege után ismét bebizonyította, méltó az ilyen igényes feladatokra. Kifinomult tánctechnikája a második felvonás elején, az adagióban mérhető le leginkább, abban a negyedórás lírai tánctételben, amely alaposan próbára teszi az előadót. Vojtek Miklós igyekszik mindvégig pontosan tolmácsolni a koreográfus mondanivalóját, s ha sikerül kiküszöbölnie táncának szépséghibáit, telje- / sítménye még értékesebb lesz.) Esmeraldát Gabriela Zahradní- ková formálta meg, aki ismét meggyőzött fejlett tánctechnikai képességeiről, de mit ér mindez, ha a figura emberi vonásaival adósunk maradt? (Fordított a helyzet Eva Šenkyŕíková esetében, aki inkább drámai tehetségéről adott számot, nem pedig tánctudásáról. Könnyen lehet persze, hogy az egyensúlyt a premier izgalma billentette fel, s a további előadásokon nagyobb élményben részesíti a nézőket ez a tehetséges fiatal táncosnő.) Jurij Pavlovics Plavnyik Phoebusként csalódást okozott, mentségére legyen mondva: nem ő tehet róla. Nem így Nagy Zoltán, aki Frollo szerepében pályája egyik legemlékezetesebb alakítását nyújtotta. SZABÓ G. LÁSZLÓ A Rozsnyói (Rožňava) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola kisszínpadáról- Amikor Králik Károlynéval létrehoztuk ezt a kis játszó csoportot, nem gondolkodtunk a néven. Csak később, amikor intézményes igényeket támasztottak velünk szemben, foglalkoztunk a névadással. A gyerekek az iskola legkisebbjei voltak, kisebb-nagyobb beszédhibákkal, selypítéssel, pö- szeséggel. így születtek meg a Pötyikék, - mondja György Mik- lósné, az együttes vezetője. Ez még mindig csak a névadás gondja volt. Előzőleg azonban más igények alapján született meg a kisszínpad.- Iskolánknak országos hírű színjátszó csoportja a Mandikó, amelyet Klobusnyik Jaroslavné, Zabari Béláné és Zabari Béla vezet. Ez egyfajta hagyományt jelent iskolánkban, amelyet szeretnénk megőrizni. Különösen most, amikor rövidesen új épületet kapunk. Eddig különösebben nem törődtünk az utánpótlással, ezért is vetette fel az iskola vezetősége, hogy foglalkozzunk mi ezzel. Persze ugyanazt nem lehetett az elsősökkel, másodikosokkal játszani, mint a serdülőkkel. Eleinte csupán énekeltünk, a megtanult verseket ritmusjátékká alakítottuk. A munka eredményessége hozta meg kedvünket, így kezdtük ötvözni az előbbi játékokat a tornaórák anyagával. A gyerekek korukból eredő játékosságára, mozgékonyságára alapozva, népi játékokból és mon- dókákból szerkesztettünk apró etűdöket. Persze tovább kellett lépni, nem maradhattunk meg ezeknél. A formának és a tartalomnak egy olyan gerincét próbáltunk adni, amely összetartja a különálló részeket. így jutottunk el a régi falusi gyermekjátékokhoz. Előkerestük emlékezetünkből, hogyan játszottunk mi, mit tanultunk nagymamáinktól, nagyapáinktól és megszületett a mostani játék, a Bújj, bújj zöldág és a Szól a rigó kiskorában című könyvek alapján. A Pötyikék játéka bizonyítja, hogy már az alapiskola két első osztályában is fontos szerepet kaphat a színjátszás. A rozsnyóiak műsora népi mondókákból, népi gyermek- játékokból alakult szerves egésszé. Ez több szempontból is igazoija azt a pedagógiai gyakorlatot, amely a népi gyermekjátékokat használja fel a kisiskolások komplex esztétikai nevelésében. Ezek ugyanis énekkel, szöveggel, tánccal, sokszor ügyességet és improvizációs készséget fejlesztő mozgásokat ötvöznek magukban. A hat- és kilencévesek játékigé- nyét minden tekintetben kielégíti és szilárd alapot jelenthet a későbbi dramatikus játékformáknak.- Mi ezt a műsort lényegében a magyar nyelv, a zene és a torna órákon tanultuk. Vitathatatlan, hogy a gyerekek játékos formában ismerkedtek meg az anyanyelv legszebb és legértékesebb megjelenési formájával: a népköltészet nyelvével. Zenei ismeretük is a tiszta forrásból gyarapodott. Mozgásuk pedig éppen a legrégibb, a gyerekek korukból adottságához idomuló tánc- és játékkoreográfiákban csiszolódott. Érdekes volt megfigyelni, mennyire fokozódott a gyerekek szereplési vágya. Számunkra ez a játék örömök forrása lett - folytatja György Mik- lósné. Sajnos országosan a legkisebbek még gyakran hiányoznak a különböző gyermekszínjátszó fesztiválokról. Legyen az akár járási vagy kerületi verseny, nem is szólva az országosról. Pedig a rozsnyóiak (persze a Dunamenti Tavaszon szereplő szenei kisisko- lákokat is ide kell sorolnom) példája bizonyító erejű. Módszereik - a népi gyermekjátékok kiválasztása, műsorba szerkesztése - sok tekintetben követésre méltóak. Az iskola igazgatósága is helyesen látta meg, hogy a nagyobbak színjátszó csoportjának utánpótlását alkotó módon, csak így lehet megoldani. Ezért nem lehet, nem szabad legendákat emlegetni, ha egy-egy első vagy második osztályosokból álló kisszínpad eredményes. Mozgalmukban az idén megmutatkozó pozitív jelenségek elterjedésében bizakodunk. Csak így lehet a következő Dunamenti Tavaszon egyértelmű és általános minőségi javulásról beszélni. Ezek a gyerekek ma hat-hét évesek, 2000-ben pontosan huszonötévesek lesznek. Aligha lesz közülök egy is, aki elfelejtené élete legszebb éveinek - az írni és olvasni tanulásnak - játékkal is megszépített idejét. A legmaradandóbb ismeretek megtanulása közben játszottak az anyanyelvvel. DUSZA ISTVÁN ÚJ FILMEK Front az ellenség hátában (szovjet-csehszlovák) Egy nagyszabású háborús krónika befejező része ez a szovjet- -csehszlovák közös vállalkozásban készült film. A trilógia első két részét Front szárnyak nélkül és A frontvonal mögött címmel mi is láthattuk néhány évvel ezelőtt. Az utóbbi záróképsorában Mlinszkij ezredes csapata az elesett bajtársaktól búcsúzott, megfogadva, hogy bosszút áll az ellenségen. Igor Gosztyev újabb kétrészes filmje - a Front az eUenség hátában - is a különleges rendeltetésű alakulat további hősi harcait beszéli el. (A trilógia valamennyi darabja kétrészes, a vállalkozás tehát hat játékfilmnek felel meg.) Az operatív felderítő osztag a hitleris- ták háta mögött tevékenykedik, elsősorban azzal a céllal, hogy felderítse a német hadvezetés terveit, s a V-2 típusú rakéták gyártásának helyét. A német elhárítás természetesen felfigyel Mlinszkijék tevékenységére, s egy igazi profit küld a helyszínre, aki félrevezető információkat juttat ä szovjet felderítők kezére, mindenre elszánt gonosztevőkből pedig ál-partizánosztagot küld „segítségükre“. A gyűlölt ellenséggel szemben vívott harc széles panorámája bontakozik ki, melyben 1944 nyarától 1945. május 9-ig, a győzelem napjáig elevenednek meg az események. Nem magányos hősök, szuperkémek küzdelmét mutatja be a film, jóllehet fordulatokban, izgalmakban, lövöldözésekben nincs hiány. Mlinszkijék - bármilyen mélyen járnak is az ellenség hátában - bizton számíthatnak a Vörös Hadsereg vezérkarának segítségére, a fasiszták köré beépült szovjet felderítőkre, az ellenállókra, az egyszerű szovjet emberekre, olyan hazafiakra, akik egy percre sem adták fel a reményt, hogy egy szép napon eljön a felszabadulás, s lerázhatják a barbár hódítók igáját. Vjacseszlav Tyihonov - Mlinszkij ezredes szerepében A hatalmas tabló a szereplőknek, még a második világháború harcaival foglalkozó filmekben különösen kitűnt Vjacseszlav Tyiho- novnak (Mlinyszkij ezredes) sem ad igazán lehetőséget kiemelkedő alakításra. Az alkotásban szovjet művészek - Ivan Lapikov, Valerija Zaklunnaja, Jevgenyij Matvejevés mások - mellett cseh színészek - Alois Švehlík, Jiŕí Krampol, Rudolf Jelinek, Dita Kaplanová - is szerepelnek. A kalandos elemeknek köszönhető, hogy a film leköti a néző figyelmét, de a Nagy Honvédő Háború hőseinek emlékezetét az alkotás nem eléggé bensőségesen idézi meg. A rendőrfelügyelőnő (francia) Jól megcsinált, mégis kevés újat mondó film A rendőrfelügyelőnő. Yves Boisset, a jeles francia rendező munkája azok közé a bűnügyi filmek közé tartozik, melyek a kapitalista világ (főleg az olasz és francia) rendőrségének működéséről rajzolnak igen keserű, a nyers valóság feltárásával helyenként döbbenetes képet. Hőse egy fiatal rendőrfelügye- lőnö, aki látva a francia rendőrség felületességét, elhamarkodott vizsgálatait, vagy bürokratikus módszereit, harcba indul a jogsértések és -sértők ellen. Előbb egy kábítószer-üzérkedési ügy szálait gombolyítja fel (a nyomok a polgármester unokafivéréhez vezetnek, majd újabb állomáshelyén ennél is bonyolultabb üggyel bízzák meg. Egy asszony öngyilkos- sági kísérletének körülményeit vizsgálva, különös dolgokra figyel fel; megkezdve a nyomozást, s az összegubancolódott szálak szét- fejtését, gyermekpornográfia, kiskorúakkal való szexuális visszaélés, pornográf gyermekfotókkal való üzletelés esete rajzolódik ki. előtte. S a vélt tettesek mögött a háttérben a valós bűnösök: a helyi előkelőség néhány „tisztes“ és nagyrabecsült képviselője. A határozott, s megalkuvást nem tűrő rendőrfelügyelőnő elszántan csatába indul a jogtiprók ellen, s állását kockáztatva kész az igazság felderítésére. Jellegzetes poénokra épül ez a francia film. Ritmusa feszes, tartalma megrázó. Valós társadalmi gondokról szól, az első perctől az utolsóig magával ragadja a nézőt, technikailag nagyszerűen kivitelezett. Kár, hogy a rendező a magányos hős piedesztára emelésével, a kommersz-filmek bevált sablonjainak alkalmazásával végül is engedett társadalombíráló szándékából, láthatóan azért, hogy ne veszélyeztesse a film kasszasikerét. Egyébként ennek rendelte alá a szereposztást is. A címszereppel Miou-Miout, napjaink egyik legfoglalkoztatottabb francia művésznőjét bízta meg, aki rokonszenvesen birkózik meg a feladattal. -ymJelenet a francia filmből; középen Miou-Miou ÚJ SZÚ 4 1982. V. 25. Pötyikék
