Új Szó, 1982. május (35. évfolyam, 102-127. szám)

1982-05-24 / 121. szám, hétfő

A TECHNIKÁBAN TALÁLTAM MEG AZ ÖNKIFEJEZÉST A z egész müveit világ ismeri Kodály Zoltán műveit, éle­tét, s készül az idén december 16- án esedékes centenáriumára. Szinte nincs olyan ország a vilá­gon, ahol az elkövetkező hóna­pokban valamilyen formában ne emlékeznének meg a korszakos jelentőségű magyar zeneszer­zőről. A Kodály-centenárium alkalmá­ból nemcsak szülőhazájában, ha­nem a világ sok-sok országában különböző rendezvényeket szer­veznek. Amint a magyarországi sajtó már beszámolt róla, a ren­dezvények többségét az 1982-83-as tanév időtartamára szervezték, ezzel is emlékeztetve Kodály Zoltán kiemelkedő zene- pedagógiai munkásságára. Ma­gyarországon eddig 12 új ének­zenei tagozatú osztály nyitására adtak engedélyt az általános isko­lákban és mintegy további 40 ké­relmet mostanában bírálnak el. A Kodály évforduló eseményei­nek középpontjában Kecskemé­ten, a nagy zeneszerző szülőváro­sában rendezett és rendezendő programok sora áll. Kecskeméten nemzetközi kórustábort, nemzet­közi Kodály-szemináriumot ter­veznek. Az alföldi városban az évforduló napján átadják a Kecs­keméti Zenei Központ épületét és hangversenytermét, azonkívül, itt rendezik majd meg az Ifjú Zene­barátok Nemzetközi Szervezeté­nek tanácskozását. December 16- án kerül majd sor a központi emlék­ünnepségre is a budapesti Zene- akadémián. Az emlékkoncerten az Állami Hangversenyzenekart és a Magyar Televízió Énekkarát Fe­rencsik János vezényli és decem­ber 18-án az Erkel Színházban az ő irányításával mutatják be - új rendezésben - a Székelyfonót is. Ismeretes, hogy Kodály mint zeneszerző az egyetemes kórus- zene-irodalom kiemelkedő képvi­selője is. A Kórusok Országos Ta­nácsa számos hangversennyel hódol majd emlékének. December 21-én országos népzenei találko­zót rendeznek a Budapest Sport- csarnokban, azonkívül Szegeden és Pécsett a legkiválóbb magyar- országi felnőtt és ifjúsági kórusok részvételével mintegy 8-10 ezer énekes ad hangversenyt. Az évforduló alkalmából szám- • talan tudományos konferenciára kerül sor, a budapesti Zeneműkia­dó kottákat és könyveket jelentet meg folyamatosan, a Hanglemez- gyártó Vállalat pedig a centenári­umra valamennyi repertoáron sze­replő Kodály-mű kiadását tervezi. A Magyar Rádió így láttam Kodályt című sorozat keretében ötvenhét adásban szólaltatja majd meg a nagy zeneszerző, pedagógus és nyelvész legjelentősebb kortár­sait. Filmen is láthatjuk majd Ko­dályt, ugyanis a MAFILM Kodály- portréfilmet készít, azonfelül olyan film forgatását is tervezi, amely az évforduló valamennyi jelentős eseményét rögzíti. A Kodály-év méltó tudományos kezdete volt az az emlékülés, amelyet május 3-án tartott az MTA dísztermében a Magyar Tudomá­nyos Akadémia elnöksége. Az emlékülésen a magyar tudomá­nyos élet több kiemelkedő egyéni­sége méltatta Kodály Zoltán élet­művét. Szentágothai János, az MTA elnöke többek között hang­súlyozta, hogy Kodály munkássá­gával „visszaadta a magyar nép­nek saját zenéjét“. Keresztúry Dezső, az MTA levelező tagja azt emelte ki, hogy Kodály munkássá­gának tengelyében a zeneművé­szet állt, s ezen túl korának min­den szellemi, politikai és társadal­mi törekvése. Sokoldalúsága tette Kodály Zoltánt igazán társadalmi szellemű, közösségformáló em­berré. Életművébe ö maga is épp­olyan fontosnak tartotta a tanár névelő munkáját, mint az alkotó művészet és a kutató tudósét. Til- kovszky Lóránt, a történelemtu­dományok doktora Kodály Zoltán a Magyar Tudományos Akadémia élén című előadásában az 1946- tól 49 őszéig terjedő időszakot elemezte, amikoris Kodály az Akadémia elnöki tisztjét látta eh Ez idő alatt - hangsúlyozta Til- kovszky - Kodály aktív közremű­ködésével alakultak ki a mai tudo­mányos akadémia szellemi és szervezeti feltételei. Újfalussy József, az MTA le­velező tagja kiemelte, hogy Ko­dály magára vállalta a tudomá­nyos megalapozás, a művészi, al­kotói megvalósítást és a népsze­rűsítést. Vikár László, az MTA Zenetudományi Intézetének igaz­gatóhelyettese Kodálynak az MTA Népzenekútató Csoportjának élén kifejtett tevékenységét méltatta. A Kodály-centenáriumot széles körű nemzetközi érdeklődés kísé­ri. Bulgáriában többek között Ko- dály-szemináriumot terveznek, Csehszlovákiában kiállításon mu­tatják be a zeneszerző és zenetu­dós életét. Angliában Kodály-na- pokat rendeznek, Ausztriában Ko­dályról elsősorban mint zenepeda­gógusról rendeznek szemináriumot. Az Egyesült Államokban is nagysza­bású Kodály-ünnepségeket tervez­nek. Detroitban Doráti Antal, a világ­hírű karmester több Kodály-művet vezényel majd az ünnepi hangver­senyeken. A külföldi program mind­egyre terebélyesebb, a magyar- országi sajtó szerint az illetékes magyar szervezetek igyekeznek a nagy érdeklődést a legmesz- szébbmenőkig kielégíteni. Amint Pozsgay Imre, az MNK művelődési minisztere, a Kodály Emlékbizottság alelnöke egy ré­gebbi sajtókonferencián hangsú­lyozta, az emlékbizottság célja nem elsősorban az ismeretter­jesztés, hanem az, hogy számot vessen Kodály életművével úgy, hogy „annak egységét kiterjeszt­ve, egyben tágítsuk azok körét is, akikhez eljuthat ez az életmű“. (k-s) A bukaresti A hét című hetilap idei 18. számában érdekes be­szélgetést közöl dr. Kolozsváry Zoltán mérnökkel, a Könnyűipari Gépgyártási Kutató és Tervező Központ marosvásárhelyi fiókinté­zetének vezetőjével. Minthogy a beszélgetés őszinteségével, a romániai tudományos kutatás hogyanjának megmutatásával más szocialista országok számára - így a mi számunkra is - tanulsá­gos lehet, az alábbiakban közöljük a beszélgetés néhány lényeges részét. MIVEL FOGLALKOZIK EGY MÉRNÖK? Intézetvezetőként sem panasz­kodhat az adminisztrációs tenni­valók hiányára. Vagy ez már igé­nyesebb természetű munka?- Sajnos a bürokrácia polipjai itt is gyakran gúzsba kötik az ember képzelöerejét. Elsősorban az ad­minisztrálás terén. Nem hiszem, hogy elősegítené a kutatást egyet­len merev szabály sem. (...) Én nem a költségnövelésért hadako­zom, hanem a nagyobb adminiszt- rálási szabadságért. Néha olyan kimutatásokat kérnek, amik senki­nek sem kellenek, senkinek nem használnak. Ilyen a kért statiszti­kák mintegy húsz százaléka. (...) Nagyon sok vállalat vezetősége részéről egyfajta ellenállás jelent­kezik a műszaki haladással szem­ben. Sokkal kényelmesebb a mű­szaki mutatók után szaladgálni. Pedig az állampolitika nem ezt célozza! Sellye Jánost parafrazál- va: valamilyen bonyolult törvény­hozási, politikai döntés hasznos­ságát, egy gát, egy híd építésének értékét mindenki azonnal látja. A tudományos kutatás azonnali gazdasági hatékonyságát szám­szerűen meghatározni, s még ke­vésbé pénzben kifejezni nagyon nehéz. A hosszú távú, perspektivi­kus gondolkozás nem minden üzemvezető erős oldala. így szü­letnek a látszatintézkedések, a ki­mutatások kedvéért készített megoldások. (...) A baj az, hogy sokszor a bürokrácia láthatatlan elszemélytelenedett, nincs kire fogni... Minden apróságért az ipa­ri központhoz kell fordulni... Külö­nösen kis vállalatok esetében ez azzal a következménnyel jár, hogy a szakemberek csupán a felsőbb szervek célkitűzéseinek, kezde­ményezéseinek végrehajtóivá vál­nak. Nem részletesen kidolgozott megoldásokat, hanem irányelve­ket továbbítanak a mesternek vagy a munkásnak is. A közgaz­dászok egyfajta domíniumába élünk: tele vagyunk kimutatások­kal, statisztikákkal... A FELADAT KIHÍVÁSA- Milyennek kell lennie egy ku­tatóintézeti vezetőnek?- Ez tényleg nehéz kérdés! Pontos, modellszerű recept nincs. Ahogy mondani szokás: intézete válogatja. A diploma, a doktori cím még nem kezesség arra, hogy valaki a tarsolyában hordozza a marsallbotot. Akiből hiányzik a lényeglátás, a gondolkodás szenvedélye, az alkotás közössé­gi öröme, az a legmodernebb fő­városi kutatóintézet munkatársait is tisztviselő létre kárhoztatja. Le­het, hogy sokan a fejemre olvas­sák, hogy egy intézet vezetőjének árt ez a meghitt baráti viszony, a legmesszebbmenő bizalom. Visszaélhetnek vele. Én viszont ezt tartom ideálisnak. A tekintélyt a feladatok megoldásában kell ki­vívni - ha lehet ezt a kifejezést használni. Ehhez nem feltétlenül szükséges mindent tudni. Éppen ellenkezőleg! Egész sor területen a kollégáim jóval többet tudnak, mint én. Ez a természetes. Eddig 14 országos és nemzetközi sza­badalmat jegyeztek fel a mi kuta­tólaboratóriumunk neve után. Min­den befektetett lej 8-10 lejes hasznot hozott. Meggyőződésem, hogy ennél kevesebb haszonért is érdemes dolgozni, a kutatási költ­ségeket fedezni. Minden szaba­dalmunk csoportmunka eredmé­nye. Ma tudományos eredménye­ket elérni egyénenként elképzel­hetetlen, függetlenül attól, hogy kitől származott az ötlet. Annak kidolgozásáig hihetetlenül hosszú, fáradságos az út. ANYANYELV, VILÁGNYELVEK, INFORMÁCIÓ- A személyes kapcsolatok ki­alakításához nélkülözhetetlen leg­alább két-három világnyelv alapos ismerete. Viszont a szakmát elő­ször anyanyelven kell tökéletesen ismerni.- Ez így igaz. Műszaki értelmi­ségünk nagy hátránya, hogy a ro­mán nyelven s az anyanyelvén kívül jóformán egyetlen világnyel­vet sem ismer. Á harmad- vagy tizedkézből kapott információk olyanok is. Ezért vagyok ellene a kutatási spanyolviaszként emle­A Havannában megjelenő Uni­on című havi folyóirat idei 3. szá­mában egyebek között a kubai kiadóknál a közelmúltban megje­lent könyvekről olvashatunk. A ki­adványok közül kiragadva néhá­nyat képet kaphatunk arról, mit olvasnak Földünk egy távoli pont­ján, a szocialista Kubában. Carlos Lóvéira Los ciegos (A vakok) című regényében nyers re­alitással ábrázolja a század elejei Kuba munkásmozgalmát, az osz­tályharc kezdeteit és az általános társadalmi problémákat. Lóvéira mindezt egy Matanzas városában élő burzsoá család életének tükré­ben mutatja meg. A korán elhunyt író (1882-1928) jelentősebb mü­vei Generales y doctores (Tábor­nokok és doktorok), Juan Criollo, Los inmorales (A halhatatlanok). A Cuentos del Mar (Tengeri elbeszélések) válogatás különbö­ző szerzők elbeszéléseiből és kar- colataiból, melyek a tengerről, a tengerészekről, a halászokról és a kikötök világáról szólnak. A kötet szerkesztője Gustavo Eguren el­beszélő, akinek művei idegen nyelveken is megjelentek. A Los Filos del Fusil című kötet Alberto Batista Reyes beszámoló­ját és riportjait tartalmazza a Szov­jetunióban tett körútjáról. Nem szokványos útleírás, a szerző getett rezüméknak: nem biztos, hogy a recenzens megállapítása azonos azzal, amit én keresek. Bizonyos idő után az ember olyan gyakorlatra tesz szert, hogy né­hány perc múlva már felfedezi az őt érdeklő információkat. Én a re- zümé- és az információ egyéni megemésztésének szimbiózisa mellett kardoskodom. Jómagam is gyakran közlök az amerikai Metals Abstracts folyóiratban, ők viszon­zásul elküldik a szakmával kap­csolatos új információkat. Nézetem szerint az információ- szerzés nagyfokú központosításá­ra való törekvés. A központi inté­zeteken keresztül végtelenül hosszadalmasan és nehézkesen lehet új információkhoz hozzájutni. Szerintem ez óriási pazarlás - pénzben és emberben egyaránt. Ugyanakkor fennáll az a veszély, hogy valóságos falat emelünk a vi­déki információszerzés elé. Ha idejében nem érkezik meg egy rendkívül fontos külföldi lap, azzal a tudományos kutatás károsodhat. Visszatérve a kérdésre: aki nem ismeri az angol, a francia, a német vagy orosz nyelvet, az a tudomá­nyos életben sem tud előbbre lép­ni. Ehhez viszont először az anya­nyelvén kell tisztáznia a fogalma­kat. Ez nem csupán erkölcsi köte­lesség! A leheletfinom árnyalato­kat csak így tudja megérteni az ember. Magyar anyanyelvű mű­szaki értelmiségünk egyik sajnála­tos hibája éppen az, hogy jó ré­szük nem tud úgy kifejteni valamit, hogy közben jó néhány fogalom- zavart, logikai bukfencet ne produ­kálna. S akkor arról panaszkodik, hogy a humán értelmiségiek nem értik meg. Nem nagyképűségből, hanem nagyon is szomorú felis­merésből hangoztatom: a szak­máról beszélhetsz vélem magya­rul, angolul, németül, franciául, de beszélj szabatosan...- Ezt az etikai hozzáállást a le­endő almérnökökben is kialakítja?- Itt egy dolgot feltétlenül tisz­táznunk kell! A szakmai, nyelvi igényesség nem alakul ki magától, ráolvasással sem lehet megolda­ni. Az iskola mellett a család is rendkívül fontos szerepet játszik. A korszerű ismeretek elsajátításá­nak, a személyiség fejlesztésének jelentős intézménye az anyanyelvű iskola. Rendkívül fontos, hogy ez az oktatás minden területen meg­feleljen a tudomány és a technika rendjeinek. Ettől leszakadni ve­szélyes dolog. Minél nagyobb tu­dású a műszaki értelmiségi vagy bárki más, annál nagyobb esélye van arra, hogy cselekvő részese legyen a gazdasági, társadalmi, politikai gyakorlatnak. TÓFALVI ZOLTÁN a tájleíráson és a személyes él­ményein kívül ismerteti a Szovjet­unió történelmi művészeti, kulturá­lis és népi hagyományait. A szerző több nemzeti irodalmi díj nyertese. A zenetörténész Zoila Lapique Becali (1930) Műsica Colonial Cu- bana (Kubai gyarmati zene) című könyvében a mai kubai zene kiala­kulását és fejlődését mutatja be, elsősorban a XIX. században megjelent műveken keresztül. Ed­digi legismertebb könyve az El filarmónica musical (A zenekedve­lő) hisztoriográfiai mű. A Diccionario de la Literatúra Cubana (Kubai irodalmi szótár) valamennyi kubai író és költő vala­mint irodalmi publikáció bibliográ­fiai adatainak gyűjteménye. Beve­zetőjét Jósé Antonio Portuondo neves esszéista és irodalomkriti­kus írta. A La Radio en Cuba (A kubai rádió) a szigetország rádiózásá­nak története, korszakainak és ki­magasló személyiségeinek felso­rolásával. Szerzője, Oscar Luis López író közel fél évszázada áll szoros kapcsolatban a rádióval. Nagy és átfogó ismeretanyaga le­hetővé tette, hogy müvével reális képet nyújtson e fontos tömeg­kommunikációs eszközről. LÖRINCZ EMŐKE Dán Covataru: Az anyaság tisztelete Kodály-ünnepségek világszerte Mit olvasnak Kubában ÚJ SZÚ 4 1982. V. 24. Beszélgetés a hatékony oktatásról és egyéb időszerű tennivalókról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom