Új Szó, 1982. május (35. évfolyam, 102-127. szám)

1982-05-17 / 115. szám, hétfő

ÚJ szú 5 1982. V. 17. A 24-es döntő résztvevői Nem szereti a kis győzelmeket ESPANA82 A 234 ezer négyzetkilométeren elterülő és 35 millió lakosú Lengyelország labdarúgó-váloga- tottja egymás után harmadszor lesz ott a világ- bajnokságon. Ilyen sorozattal az idei VB-n sze­replők közül csak a nyugatnémetek, az olaszok, a skótok, a brazilok és az argentinok dicseked­hetnek. Korábban mindössze egyszer (1938) indulhattak a lengye­lek a 16 legjobb között; akkor már az első fordulóban a későbbi bronzérmes Brazíliával kerültek össze, és drámai küzdelemben 6:5-re kikaptak. Az utóbbi VB-sikerek ismertek: 1974-ben bronzé­rem, 1978-ban (az NSZK társaságában) ötödik hely. Amikor a VB-selejtezőket kisor­solták, nagyon borúlátó volt a han­gulat a lengyel válogatott háza táján. Jacek Gmoch szövetségi kapitány lemondott; helyére Ryszard Kulesza került, s a siker­csapat szétesett. Az idősebb játé­kosok egy része visszavonult vagy külföldre szerződött, a fiatalok pe­dig nem rendelkeztek a szükséges tapasztalakkal. Ráadásul jött az újabb bonyodalom: a varsói repü­lőtéren történt fegyelmezetlenség miatt négy válogatottat eltiltottak (Mlynarczyk, Boniek, Zmuda, Ter- lecki) és lemondásra kényszerült Kulesza szövetségi kapitány is. Menet közben (már lejátszották a Málta ellen az első VB-selejte- zöt) vette át a válogatott irányítá­sát a most 40 éves Antoni Piechni- czek. Az új kapitány bemutatkozása nem sikerült: a csapat Bukarest­ben 2.0-ra vesztett Románia ellen. Ez volt a tulajdonképpen az egyet­len hivatalos mérkőzés az NDK elleni selejtező előtt. A lengyel válogatott azonban a baljós elője­lek ellenére 1:0-ra nyert a chorzo- wi stadionban. Ez azonban mit sem változtatott a tényen: tovább­ra is hullámvölgyben volt a váloga­tott, amit bizonyít, hogy az NDK elleni visszavágó előtt gyenge já­ték után 2:0-ra kikapott Portugáli­ától, illetve az NSZK-tól. Piechni- czek edző nem esett pánikba, ha­nem bizakodott: „Szeretem a koc­kázatot, Lipcsében sem állunk be védekezni, rugalmasan fogunk ját­szani ...“ Neki lett igaza: öt percnyi játék után a veterán Szarmach és az új csillag Smolarek góljával 2:0­ra vezetett a lengyel válogatott, és eldőlt a továbbjutás sorsa. A vége­redmény: 3:2 Lengyelország ja­vára. Hogyan következhetett be az NDK váratlan kiütése? Piechni- czek jó taktikát választott, a 4 - 2 - 2 - 2-es hadrend annyira meglepte a vendéglátókat, hogy képtelenek voltak megtalálni el­lenszerét. Ráadásul az edző né­hány játékosnak szokatlan felada­tot adott: a tipikusan deffenzív kö­zéppályás Majewski állandóan tá­madott, a gólerős Boniek viszont szinte a harmadik középhátvéd volt. Ám a legjobb taktika is hatás­talan, ha az nem párosul jó telje­sítménnyel. És a lengyelek mind­nyájan átlagon felül játszottak. A váratlan lengyel sikerhez azon­ban az NDK-beliek is hozzájárul­tak: nem először mutatkozott meg, hogy ugyan jó labdarúgók, de túl­ságosan egysíkúan, sematikusan futballoznak. Piechniczek edző csapatának gerincét a fiatalok alkotják, kiegé­szítve a veteránokkal (Lato, Szar­mach, Zmuda), akik nemcsak régi érdemeik alapján vannak a válo­gatottban, változatlanul ők az együttes oszlopai. A külföldi szak­emberek a lengyel csapatot ké­pesnek tartják a meglepetésekre. Játékukban van fantázia, gondol­kodnak a pályán. (Tele Santana, a brazil válogatott edzője mondta: „A lengyel támadások megállítása minden ellenfél számára nehéz lesz...“) A karmesteri pálca a ló- dzi Boniekot illeti (a Juventus két­millió dollárt ígért érte!), a fiatalabb korosztályt ketten is - Iwan és Smolarek - nagyszerűen képvise­lik. A legendás hírű Tomaszewski kapus utódát viszont még nem sikerült megtalálni. Egyébként a csapat az elmúlt időszakban rendszerint a következő összeállí­tásban játszott: Mowlik (30 éves, 21-szeres válogatott) - Dziuba (26, 42), Zmuda (27, 75), Janasz (28, 38), Jalocha (24, 8),- Matysik (20, 5), Majewski (25, 13), Boniek (25, 50) - Lato (31, 96), Szarmach (31, 59) vagy Iwan (22, 20), Smo­larek (23, 12). A szövetségi kapitány annak az elméletnek a híve, hogy csak erős és bátor labdarúgók érhetnek el sikert a világbajnokságon. Ilyen értelemben nyilatkozott Kazimierz Górski is, az 1974-ben VB-bronz- érmet nyert csapat edzője: „Lip­csében mindennemű spekuláció nélkül léptek pályára futballistáink. Nem vártak arra, hogy mit kezd az ellenfél, hanem az első perctől igyekeztek a helyzet urai lenni. Ilyen bátran kell játszani a spanyol- országi világbajnokságon is.“ Bátorságban nem lesz hiány, hiszen Piechniczek edző nem ije­dős ember: „1974-ben a lengyel labdarúgók szomjazták a sikert. Az olaszok nem. Mi jutottunk tovább, az olaszok kiestek. Négy esztendővel ezelőtt önelégültek lettek játékosaink, ezért csak Tu­nézia, Mexikó és Peru ellen tudtak eredményesek lenni. Spanyolor­szágban keményen megkövete­lem majd a bátorságot, a küzdőké­pességet és a százszázalékos koncentrálást. Csak így juthatunk a második fordulóba, s ott sem borulunk térdre az esélyesebb csapatok előtt...“ Lengyelországot az I. csoportba sorolták Peru, Olaszország és Ka­merun társaságában. Piechni­czek: „Nem szeretem a kis győ­zelmeket, az apró sikereket. Koc­káztatni fogok a legjobb szereplés érdekében!“ Hogy mit ért ő a legjobb szerep­lésen? „A mércénk 1974 és 1978...“ Úgy legyen... (TV) Még nagyobb rangot a kupának Már megszoktuk; hogy május­ban rendezik meg a három legje­lentősebb labdarúgó klub kupa döntőit Európában, s az is vissza­visszatérő jelenség, hogy a mi futballunk képviselőivel azokban nem találkozunk. Első, s eddig utolsó alkalommal 1969-ben ért el csehszlovák klubcsapat átütő ku­pasikert, amikor a KEK döntőjé­ben 3:2 arányban győzött a CF Barcelona ellen. A megállapításból az is kiderül, hogy liga-küzdelmeink a nemzet­közi kupaszereplésre nem készítik fel kellőképpen együtteseinket. Mintha mindig arra várnánk, hogy majd csak kegyes lesz kupacsa­patainkhoz a sors és szép sorjá­ban kapják a gyengébb, majd a je­lentősebb ellenfeleket. Ahhoz, hogy a részben irányított sorsolás­nál előnyös helyzetbe jussanak, megfelelő eredményt kellene fel­mutatni az UEFA irányította kupa­küzdelmekben. A mostani szint csak azt bizonyítja, hogy a BEK- ben és a KEK-ben mint más or­szág, mi is indíthatjuk képviselőn­ket, de az UEFA Kupában nincs jogunk kettőnél több együttest szerepeltetni. A mostani kiírások közös nevezője volt, hogy egyet­len cehszlovák klubcsapat sem te­lelt a legjobb nyolc között, márci­usban nem folytathatta a küzdel­met. Efölött elég közömbösen sik­lott át a hazai sportközvélemény, s talán még a legilletékesebbek is, hiszen minden idők eddigi legko­rábban kezdődött és befejeződött tavaszi hazai idényében nehezen tudtak volna időt biztosítani az esetleges szereplésre, s így folya­matosabb lehetett a bajnoki küz­delem lebonyolítása, az előre fel­tételezett idő áll rendelkezésre a válogatott világbajnoki felkészü­léséhez. Ez az érem egyik oldala. A másikkal kapcsolatban viszont felvetődik a kérdés, vajon a világ- bajnoki szereplésre hivatott többi országban ilyen könnyen napi rendre tértek volna-e a klubcsapa­tok mieinkhez hasonló mérsékelt szereplése fölött? Nem lebecsü­lendő tény a látogatottság kérdése sem. A nemzetközi kupaküzdel­mek iránti érdeklődés messze túl­haladja minden hazai rangadóét, tehát a részt vevő csapatok is több anyagihoz jutnak, ami a fokozott gazdaságosság korában nem le­becsülendő tényező. Változatlanul két szinten bonyo­lítjuk le a hazai labdarúgó kupa­küzdelmeket, s mivel a csehszlo­vák labdarúgás súlypontja a cseh országrészekbe tevődött át, az előbbi megállapítás kétségtelenül a szlovákiai kluboknak kedvező. Ján Švehlíknek, az országos labdarúgó kupagyőztes Slovan Bratislava csapatkapitányának Jaromír Tománek, a Csehszlo­vák Labdarúgó Szövetség elnö­ke adja át a kupát. (Vojtišek fölv.) Az országos kupadöntő kétfordu­lósán biztosan nagyobb érdeklő­dést váltana ki, mint a Prágában, illetve Bratislavában felváltva sor­ra kerülő, egyetlen találkozóból ál­ló. Mindeddig azt hittük, hogy az olyan esetben, amikor a döntő egyik szereplője a színhely váro­sából való, megtelnek a lelátók, s ezért ért bennünket kellemetlen meglepetés, amikor a Slovan Bra­tislava - Bohemians országos döntő kezdetekor alig több mint három és félezer szurkolót láttunk a lelátókon, pedig azok válogatott, vagy más nemzetközi találkozók­nál félszázezer szurkolót is befo­gadnak. Máskor a májusi eső nem riasztotta el a nézőket, s mivel a Bohemians már UEFA Kupa szereplést biztosított a maga szá­mára, elsősorban a vendéglátók részéről volt roppant tétje az erő­próbának. A bratislavai közönség már rég nem látott európai rangú kupatalálkozókat, s még nagyobb bíztatása talán jobban hozzásegí­tette volna a Slovant a szerencsés sikerhez. Az elgondolás jó volt. A bajnoki izgalmak elcsitulása után megfe­lelő időpontban került sorra a finá­lé, s valóban elmondhatjuk, nem közhely a megállapítás, hogy semmilyen tv-adás sem adhatja vissza plasztikusan a pályán tör­ténteket, látottakat. Le a kalappal a küzdő felek és azok edzői előtt. Nagyszerűen tudták időzíteni a formát erre a találkozóra, s erő­vel mindkét csapat úgy bírta a ren­des játékidő utáni 2x15 perces hosszabbítást is, mint a sokáig emlékezetes belgrádi EB döntő csehszlovák válogatottja. Még a 11 -esek végrehajtásánál is mu­tatkozott hasonlóság. Nyitrán hiába vártak arra, hogy a prágai zöld-fehér csapat győz, s ezzel a táblázat 4. helyén vég­zett Plastika ölébe hull az UEFA Kupa szereplés lehetősége. Ezt nem Bičovskýék hiúsították meg, hanem a tavaszi bajnoki idényben néhányszor megtorpant nyitrai le­génység szalasztotta el. így a Ku­pagyőztesek Európa Kupájában a Slovan képviseli a csehszlovák labdarúgást. Játékosai közül egy sem tagja a VB-re a Magas Tátrá­ban készülő válogatott keretének, viszont Vičan edző azért tekintett el Masný döntöbeli szereplésétől, hogy az mielőbb teljesen meggyó­gyulhasson és valóra válhasson futballista-élete nagy vágya, a vi­lágbajnoki szereplés. ZALA JÓZSEF A meglepetéscsapat Amikor az idei asztalitenisz Euró­pa-bajnokság csapatversenyei szó­ba kerültek, a legtöbb szakember a szovjet és a magyar csapat pár­harcát várta az elsőségért. Éppen ezért az EB nyitónapján meglepetést keltett Paneth Farkasnak, a román csapat állami edzőjének a Népsport­ban napvilágot látott nyilatkozata, amely szerint az idei EB csapatver­senyeinek igazi meglepetését Ro­mánia fiatal csapata szolgáltatja majd. Csehszlovák szempontból ez a nyilatkozat azért volt különösen érdekes, mivel a csehszlovák női csapat első mérkőzését Románia el­len vívta. Amint az a kezdő egyes első poénjától számított két és fél óra múlva kiderült, a romániai edző nyilatkozata nem volt alaptalan. A két fiatal aradi kislány, Nemes Olga és Ferenczi Éva 0:2-ről fordí­totta meg a mérkőzés állását, és ezzel a 16 év és 8 hónap átlag- életkorú női csapat egycsapásra az érdeklődés középpontjába került, r Beszélgetésünk Prokopecz Emillel, a CS Arad főedzőjével, aki a budapesti Európa-bajnokságon az Alboiuval ki­Gondban a mester, Prokopecz Emil egészített aradi duót is vezényelte, nem is kezdődhetett másképp, mint éppen a meglepetés tényével. Az edző ezúttal sem tagadta meg önmagát: igényes a lányokkal szemben az edzé­sen, de a siker fényében sem feledke­zett meg hiányosságaikról:- Természetesen nagyon örülök a sikernek, hiszen nagyon fiatal csa­pattal értük el. A lányok kétségtelenül nagyon tehetségesek, annak ellenére, hogy - túlzás nélkül állíthatom - az asztaliteniszt még tulajdonképpen csak tanulják, s alig jutottak túl az ábécén, még komoly fejezetek várnak rájuk ebből a „tudományágból“. Ha csak egy kicsivel is tapasztaltabbak, akkor a meglepetés még nagyobb le­hetett volna, azonban a csehszlovák, majd pedig a finn csapat elleni mérkő­zés nagyon sokat kivett belőlük, hiszen sodedzó is, de gyakran szerepel Bor­bély és Kádár is a csapatban. • A lányok játékát figyelve az embereknek az az érzése támad, hogy Aradon szakítottak a hagyo­mányos román iskolával, amelyet hosszú évek során Alexandru képvi­selt, és elsősorban a védekező já­tékmodorra épült...- Ezke a lányok a ping-pongot még mindig játéknek tekintik a szó legszo­rosabb értelmében, így aztán a támadó stílus egyszerűen a vérükben van, és vétek lenne őket védekezésre tanítani, hiszen ez egyszerűen nem egyezik a vérmérsékletükkel. Igaz én gyakran emlegetem előttük Alexandrut, és pél­daképül állítom, de ez kizárólag a hoz­záállásra vonatkozik. Az az érzésem, hogy Éva és Olga továbbra is ideális partnerek maradnak ebben a nagy fizi­kai és szellemi igénybevételt igénylő sportágban. Igaz, fiatal lányok jövőjét a sportban hosszútávon megjósolni nagyon nehéz, de optimista vagyok. Egyébként is az a véleményem, hogy egy edzőnek nemcsak megfelelő játé­kosanyagra van szüksége, hanem szerencséje is kell legyen egy adott pillanatban. Nem akarok panaszkodni, hiszen a bronzérem több mint ameny- nyire számítottunk, ennek ellenére, ha Évában talán több az önbizalom az NSZK ellen, akkor mi jutunk a döntőbe. És meggyőződésem, hogy akkor nem adtuk volna olyan olcsón a bőrünket... • Egy bronzérmes siker után szóljunk röviden azokról is, akik ki­harcolták.- Azt nyilván Csehszlovákiában is tudják, hogy mindkét lány volt már Európa-bajnok. Nemes a serdülők kö­zött, Ferenczi a junioroknál. Olgának a serdülő EB megnyerése mellett tava­lyi legnagyobb fegyverténye az volt, hogy a világbajnokságon Újvidéken le­győzte Perkucsint. Mielőtt Budapestre érkeztünk, az volt derűlátásunk egyik oka, hogy Nemes a nyugatnémet nem­zetközi bajnokságon, Kielben nagyon jól játszott, hiszen a döntőbe került. Ott legyőzte Hrachovát, Batinicsot, Malm- berget, egy koreai lányt, és a döntőben egy koreai védő játékostól kapott ki. Hibája, hogy védők ellen még nem tud játszani. Itt néha egészen kiválóan pingpongozott, különösen akkor, ami­kor legyőzte Kamizurut, Urbánt és Kis­házit is. Ferenczi Évának a keze ara­nyat ér - nemcsak azért, mert egyéb­ként aranyműves... Ha ő olyan szor­galmas lenne, mint néhány más csa­pattársa, akkor nagyon sokra vihetné. Nem is az edzőteremben eltöltött idő­vel van baj, hanem az edzések intenzi­tásával. Tehetségének bizonyítéka, hogy amikor Európa-bajnok lett a juni­orok között Barcelonában, megverte Vriesekoopot és Perkucsint is. Időn­ként idegileg kiborul egy-egy nehéz meccsen és aztán olyankor is veszít, amikor kezében van a győzelem. Na­gyon tartottam attól, hogy ez bekövet­kezik a csehszlovák csapat elleni mér­kőzésen is, amikor Hrachová ellen ki­öröm a győzelem után (balról): Nemes és Ferenczi A szerző felv. mindkét esetben 0:2-ről kellett fordíta­ni. így aztán a magyar és az angol csapat ellen hiányzott az erő. Ráadá­sul mi elfáradtunk idegileg az elődöntő­re, azonban az NSZK-t nagy csatára késztettük, ók viszont a magyarok elle­ni döntőben „pukkadtak“ ki. • Mi a titka az aradi női asztalite­nisz-sikereknek, hiszen Románia válogatottja a CS Aradra épül és úgy tűnik, még sokáig így lesz.- Aradon húsz - huszonöt lánnyal dolgozunk általában, közülük mindig van tíz - tizenkettő, akik számottevő szerepet játszanak az ország ping­pongjában. A huszonöt év alatt, amióta ott dolgozom, több mint száz országos bajnoki cimet szereznünk, negyven­négy EB- és VB-érmet és a Balkán­bajnokságok száma is van vagy leg­alább harminc. A CS Arad csapata már a kilencedik csapatbajnoki címet sze­rezte egyfolytában, és a jelenlegi csa­pat harmadik embere Ferenczi és Ne­mes mögött Lészai, aki egyúttal a má­mondottan szerencsétlen mérkőzést vívott, mert mikor már kezében érez­tem a mérkőzést, egy csomó szeren­csétlen labdamenet után vesztett. Ami­kor aztán nyert a páros, helyrebillent a lelkiállapota, és pályafutása során először legyőzte Uhlíkovát. Ezzel tettük meg az első nagy lépést a bronzérem felé. Erről egyébként már csak annyit, hogy bár nem szeretek és nem is szívesen jósolok, remélem, hogy a két lánynak nem ez volt a legnagyobb sikere. A java még hátra van... Véleményével nem szállók vitába, hiszen az egyéni versenyek során mindkét lánynak voltak olyan fölvillaná- sal, amelyek további nagy sikereket sejtetnek. Egyébként e megállapítás egyik csalhatatlan jele volt, hogy ami­kor Románia csapata játszott, a karám mellől sosem hiányzott egy japán szakember. Mellesleg sokszoros világ­bajnok. Icsiro Ogimura... MÉSZÁROS JÁNOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom