Új Szó, 1982. május (35. évfolyam, 102-127. szám)

1982-05-01 / 102. szám, szombat

Arjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KOZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA MUNKA, BÉKE, ÉLET M ájus elsejének, a nemzetközi munkásmozgalom ünnepé­nek különös hangulata, varázsa van. Ám május hava legszebb napjának igazi értékét az adja, hogy immár 37. éve ébredünk a béke boldog tudatával. Ma, amikor a legpusztí­tóbb atomfegyverek néznek farkasszemet az emberrel, üzen­nek hadat az életnek, lehet-e féltettebb kincs számunkra, mint a béke? Az emberiség jelenére, jövőjére leselkedő veszélyek roppant nagyok és súlyosak, nemzedékünk számára szinte felfoghatatlanok. Az eddig felhalmozott, különböző nukleáris töltetű fegyver az emberiség és a Föld élő világának tizenötszö­rös kiirtásához elegendő. De mi ilyen szörnyű pusztító fegyver- készlet árnyékában is hiszünk a béke jövőjében, bízunk az élet győzelmében. Május elseje nemcsak a munka ünnepének, hanem a békének is jelképe. De mi maradjunk ma - a költő szavaival élve - az élet anyjánál, a munkánál. Annál is inkább, mert minden, ami az ember javát, boldogságát szolgálja - az alkotó munka gyümöl­cse. Ezt a szemléletet kell szüntelenül erősítenünk önmagunk­ban. Mert a munkát nem lehet és nem szabad abbahagyni, a munka élteti az embert. Igen, a munkát kell életünk értelmévé tenni, kivált most, amikor az élet egyre bonyolultabbá és összetettebbé válik. Egyre nagyobb összefogásra, szervezett és átgondolt közös cselekvésre van szükség ahhoz, hogy az ember ki tudja elégíteni igényeit: nyugodtan éljen, művelődjön, kényelmesen lakjon, öltözzön, táplálkozzon, utazzon. A jövő felől nézve ezt a kérdéskört különbséget kell tennünk a mindennapi gyakorlat és az elképzelések között. A fő figyelmet mindenképpen a konkrét cselekvésre, a feladatok végrehajtá­sára kell összpontosítanunk. Tudatosítanunk kell, hogy az előt­tünk álló új gazdasági feladatok megoldása, az elért eredmények megvédése, megszilárdítása, a továbblépéshez szükséges anyagi feltételek megteremtése szervezettebb, fegyelmezettebb, kultúráltabb munkát igényel. Az élet minden területén meggon- doltabban kell gazdálkodnunk legfontosabb erőforrásunkkal, a munkaerővel. Jobban kell tudatosítanunk azt is, hogy a mun­kához való jog együtt jár a munka tisztességes, fegyelmezett elvégzésének kötelezettségeivel. A mai objektív vagy szubjektív problémákkal, nehézsé­gekkel szemben nem panaszkodással, mentegetőzés­sel kell védekeznünk, hanem meg kell keresni a hibák okait, a megoldások módszereit. A gyorsan változó körülmé­nyekhez, követelményekhez nekünk is gyorsabban kell alkal­mazkodnunk, bátran kezdeményeznünk, a kockázatot is vállal­nunk. Vonatkozik ez elsősorban a vezetőkre. Sajnos, még van nem egy olyan vezető, aki nem tud lépést tartani a fejlődéssel, munkaterületén nem képes áttekinteni a feladatokat, vét a szo­cialista normák ellen. Az ilyen vezető előbb-utóbb elveszti tekintélyét, a dolgozók bizalmát, az általa irányított munkaterüle­ten eluralkodik a lazaság, a fegyelmezetlenség, felelőtlenség. Tekintélye, becsülete csak olyan vezetőnek van, aki szerény, a közösségi gondok megoldásán fáradozik, nemcsak beszél, hanem dolgozik és tesz is. Munkájával, szakértelmével érdemli ki a bizalmat, a tiszteletet. Az ilyen vezető ajkán hiteles minden szó, mert szavai egybeesnek tetteivel, cselekedeteivel. Sokakban felmerülhet a gondolat: nem ünneprontás-e egy május elsejei vezércikkben ilyen kérdésekkel foglalkozni. Nem, ez ma parancsoló kötelességünk! Mert az csak természetes, akiket a párt, a nép vezető posztra állított, attól joggal várja el, hogy szerény, példaadó magatartással erősítse szavai hitelét és a mindennapi alkotó munkához jó közérzetet teremtsen maga körül. Nem lehet elégszer hangsúlyozni: nem puszta szavakra - még ha oly szépen hangzanak is -, hanem tettekre van szükség. Még több tettre. Még többet kell tennünk az alkotó, tisztességes munka megbecsüléséért, jutalmazásáért. Nyíltan szembe kell szállnunk olyan tűrhetetlen szemléletekkel is, mint például: te elnézed az én hibámat, én meg a tiedet. Jó jel, hogy az év elejei pártgyűléseken a kommunisták támogatásukról biztosították a rendet, fegyelmet követelő vezetőket. A feladatukat nem teljesítő, fegyelmezetlen dolgozókkal szemben minden szinten szigorúbb, következetesebb felelősségrevonást sürgettek. Ezt tartóssá kell tennünk. Eredményeinkre, amelyeket az utóbbi évtizedekben elértünk, joggal lehetünk büszkék. S hogy hibákat is követtünk el? Azt sem tagadjuk. Bár jobb lett volna, ha nem tévesztünk olykor célt, simábban haladhattunk volna előre. S ha ma őszintén és nyíltan beszélünk a gondokról, a problémákról, azért tesszük, hogy elkerüljük az újabb buktatókat. Jó három évtizeddel ezelőtt meg tudtuk érteni egyebek között azt a tényt is, hogy dolgoznunk kell, ha magunk urai akarunk lenni. S csak a munkánk révén teremtődnek meg az anyagi feltételek a jóléthez. Ma viszont azt a tényt kell megértenünk: ahhoz, hogy az elért életszínvonalat megőrizzük és tovább is léphessünk, már nem elég csak dolgozni. Jól és jobban kell dolgoznunk, jobban, hatékonyabban és okosabban megszer­vezni minden munkát - a vezetéstől egészen a műhelyekig. N em szorul bizonyításra az sem, hogy a fejlett szocializ­mus építésében mennyire meghatározó a közös gon­dolkodás és cselekvés. Ezért fontos, hogy párttagok és pártonkívüliek együtt munkálkodjanak, együttesen cseleked­jenek a kitűzött feladatok megvalósításáért. Május és béke, béke és munka, munka és élet; Tiunkával biztosított béke, munkában kiteljesedő élet. Ősi, örök és meg- szeghetetlen törvényei az értelmes emberi létnek. Ebben a tudatban ünnepiünk s tesszük majd dolgunkat az ünnepet követő dolgos hétköznapokon. TOR0K ELEMÉR SZOMBAT 1982. május 1. XXXV. évfolyam 102. szám Ára 50 fillér Gerstner István rajza A példás helytállás elismerése KITÜNTETÉSEK ÜNNEPÉLYES ÁTADÁSA A PRÁGAI VÁRBAN • A PÁRT ÉS AZ ÁLLAM VEZETŐINEK TALÁLKOZÓJA AZ ÉLENJÁRÓKKAL (Tudósítónktól) - Szocialista társadalmunk legszebb hagyomá­nyai közé tartozik, hogy a munka ünnepének előestjén, eredmé­nyes tevékenységük elismeréséül az élet különböző területein kiváló eredményeket felmutató, példás helytállást tanúsító dolgozók és kollektívák a prágai várban átve­szik a legmagasabb állami kitünte­téseket, amelyeket köztársasá­gunk elnöke a CSKP Központi Bizottsága, a Nemzeti Front Köz­ponti Bizottsága, a szövetségi, a cseh és a szlovák kormány, valamint a Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsának javaslatára adományozott. A fényárban úszó Spanyol-te- remben pontosan tíz órakor kez­dődött az ünnepség. A díszemel­vényen elfoglalták helyüket: Gus­táv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök, Ľubomír Štrougal, a CSKP KB Elnökségé­nek tagja, a CSSZSZK kormányá­nak elnöke, továbbá Vasil Biľak, Peter Colotka, Karel Hoffmann, Václav Hula, Alois Indra, Miloš Jakeš, Antonín Kapek, Josef Kempný, Josef Korčák és Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom