Új Szó, 1982. április (35. évfolyam, 77-101. szám)

1982-04-10 / 85. szám, szombat

ÚJ szú 5 1982. IV. 10. „Mindig töprengek valamin“ Tanácsadó-szolgálat újítóknak Kettős céllal indultam a Sered'i Nikkelkohóba, hogy megtudjam, milyen eredményeket érnek el az üzem újítói, s egyet kc^ülük sze­mélyesen is megismerjek. Mindkét elképzelésem megvalósult.- Programot dolgoztunk ki az* újítómozgalom fejlesztésére - tá­jékoztat Ignác Šušla, az üzem találmányokért és újításokért fele­lős előadója. Tavaly 126 újítást és egy találmányt nyújtottak be dol­gozóink. A belőlük származó ha­szon elérte a 3 343 000 koronát. Ebből 427 000 koronát tesz ki a megtakarított tüzelőanyag és energia értéke. Ezt azért hangsú­lyozom, mert a legfőbb feladatnak a tüzelőanyaggal és energiával való takarékoskodást tartjuk. Az újítók együtt 98 000 korona jutal­mat kaptak. Tavaly 97 újítónk volt, közülük négy nő. Az egyes részle­gek dolgozói megközelítőleg azo­nos számban újítanak. Van, ahol egyének, van, ahol inkább a kol­lektívák kezdeményeznek. Az újítómozgalom eredményeit az üzemi pártbizottság évente két­szer értékeli. Ehhez az alapanya­got Šušla elvtárs készíti el. Rend­szeresen szó esik az újítók mun­kájáról a szakszervezet üzemi bi­zottságának ülésén is. Az üzem­ben a Csehszlovák Tudományos- Műszaki Társaság fiókja tanács­adó szolgálatot hozott létre, ame­lyet az újítók bármikor igénybe vehetnek. A különböző szakem­berekből álló tanácsadó központ­nak 9 tagja van. Akad köztük konstruktőr, villamossági szakem­ber, gépészmérnök, mérőműszerek­hez értő szakember, kohászattal foglalkozó kutató, de jogász is. Ennek ellenére az egyes újítók még nem eléggé veszik igénybe a tanácsadó-szolgálatot. Pedig az Šušla elvtárs véleménye szerint nagyban hozzájárulhatna a moz­galom további fejlődéséhez. Amikor közlöm, hogy egy újító­val személyesen is el szeretnék beszélgetni, mintegy hívásra érke­zik egy fiatalember. Ján Schiffer- nek hívják, s azért jött, hogy meg­érdeklődje, hogyan halad a 112/81-es újítás megvalósítása. Megtudom, hogy a 112 az újítás sorszáma, a 81 pedig a benyújtás esztendejét jelenti. Tavaly decem­berben vették nyilvántartásba.- Körülbelül 90 százalékra kész - mondja Ignác Šušla. - Már csak a kocsi kerekeinek (mellesleg go­lyóscsapágyból vannak) a téríté­sét kell megoldani. Április végéig teljesen elkészülhet. Az időpont attól is függ, mennyire ér rá a me­chanikus, aki a kocsit készíti.- Igen, tulajdonképpen egy ko­csiról van szó - magyarázza a 27 éves újító -, amely a szivattyú javítóinak munkáját könnyíti meg:4 Vagyis a saját munkánkat. Én ugyanis javítólakatos vagyok. A szivattyúk ki- és beemelésénél lesz segítségünkre. Ezután nem kell emelgetnünk a 200-250 kilós szivattyúkat. Az újítás a munkánk megkönnyítése mellett a munka- védelem javítását is szolgálja. A szivattyúk javítását mindig leg­kevesebb két ember végzi. Az én társam Jozef Lehocký, akivel kö­zösen adtam be az újítást. De nemcsak azt az egyet, hanem az előzőket is.- Hányat?- Nem is tudom. Több mint húszat. Az elsőt négy éve. Tavaly hetet adtunk be, az idén pedig már újabb négyet, de további ket­tőre van kilátás. Mondanom sem kell, hogy a két javító az üzem legaktívabb újítói közé tartozik. Mindketten itt tanul­ták ki szakmájukat. Csaknem egyidősek és jó barátok. Megszólal a telefon. Lehocký elvtárs keresi társát.- Azt mondja, hogy a szivattyú egyik felén már kiengedte a csa­varokat - magyarázza a rokon­szenves Ján Schiffer, miután lete­szi a kagylót. - Egy-egy szivattyú­nak ugyanis pontosan ugyanannyi csavar van a jobb felén, mint a ba­lon. Az egyik fele tehát mindig az övé, a másik meg az enyém, ha dolgozunk. Hogy milyen köztük az össz­hang, azt alábbi szavaiból értem meg:- Őszintén mondom, azt sem tudom, melyikünknek jutott eszé­be egy-egy újításunk ötlete. Mun­ka közben beszélgetünk, egyi­künk is javasol valamit, meg a má­sik is. Aztán kiegészítjük egymás elképzelését. Végül azt vesszük észre, hogy megint kitaláltunk va­lamit, amit akár be is nyújthatunk jóváhagyásra. Közben a tanács­adó szolgálatot is igénybe vehetjük A rajzokat többnyire én szoktam elkészíteni. Van, hogy magunk ki­vitelezzük elképzelésünket, s csak utána adjuk be mint újítást. Olyan újítók is vannak az üzemben, akik mindig így járnak el, hogy ne érje őket csalódás. Ugyanis nem biz­tos, hogy elfogadják a javaslatot. Néha harcolni is kell a megvalósí­tásáért. Főleg akkor, ha olyan újí­tási javaslatról van szó, amelyhez hasonló előtte már nem vált be. Az is lehet, hogy az újítónak nincs igaza. Úgy gondolom, a mi mun­kánkban mindig van mit újítani. Most például újfajta szivattyúkat kaptunk, s már látjuk, hogy lesz mit rajtuk módosítani. Elég, ha az ember nyitott szemmel jár, valamit mindig észrevesz. Mindig töpren­gek valamin. Olykor éppen az au­tóbuszban támad ötletem. Vagy otthon, ha mondjuk, nem tudok elaludni. A legjobban persze azok­nak az ötleteknek örülünk, ame­lyek a saját munkánkat könnyítik meg. így voltunk akkor is, amikor rájöttünk, mit kell tenni, ha a tömí­tések mellett szivárog a folyadék a szivattyúkba. Szakmájáról szenvedéllyel be­szél. Annál inkább meglepődöm, amikor megtudom, hogy eredeti­leg geológus akart lenni. Ma azon­ban már nem cserélne senkivel.- Nem akármilyen érzés, ha az ember látja, hogy működik az, amit megjavított. Igaz, a javító csak azt az alkatrészt teszi bele, amit beletehet, mégis rajta múlik, hogy megszünik-e a hiba. A javító a gépek, a berendezések orvosa. Az ügyeletes lakatos felírja, milyen hibákat észlelt, de néha csak a helyszínen állapítjuk meg, mi a baj. Azt már mi döntjük el, hogy új alkatrészt használjunk-e fel, vagy sem. A régieket se dobjuk el, megjavítjuk őket. Olykor persze mérgelődünk is. Akkor, ha igen hosszú a hibák lajstroma. Havon­ta átlagban ugyanannyi a javítás, de megesik, hogy egy-egy napon külö­nösen sok a baj. Ha nincs munka a részlegeken, akkor a műhelyben javítjuk a hibás alkatrészeket. Schiffer elvtárs ötleteit, észre­vételeit az üzem kommunistáinak tanácskozásán sem rejti véka alá. Legutóbb például arról beszélt fel­szólalásában, hogy áldásos lenne a szivattyúk tisztítására egy központi helyiséget létrehozni. Javaslatát hasznosnak tartották, de anyagi okoknál fogva megvalósíthatónak csak részben. Közben újból cseng a telefon. Jozef Lehocký azt közli vele, hogy valamilyen csapágyakra volna szüksége. Elindulunk a javítómű­helybe. A tágas emeleti csarnokban tár­sa mosolyogva fogad bennünket. 0 is ugyanolyan szenvedéllyel magyaráz, amikor a javításra váró szivattyúkat bámulom. A helyszí­nen persze sokkal könnyebb el­képzelni munkájukat, hogy milyen csavarokat kell kiengedniük, hova kerül az új csapágy, hol enged a tömítés. A két fiatal javító ügyes mozdulatait nézve, szavait hall­gatva szinte biztosra veszem, hogy még sok-sok ötlettel járulnak hozzá az üzem újítóinak eredmé­nyeihez. FÜLÖP IMRE Ján Lehocký (balról) és Jozef Chiffer munka közben (Hujer K. felvétele) Alibizmus helyett cselekvökészség A novákyi Wilhelm Pieck Vegyipari Művek dolgozói nagy gondot fordítanak a termékfejlesztésre, mindenekelőtt a termékek minősé­gének javítására. A vállalat többfajta szervetlen és szerves kémiai terméket, ipari segédanyagot, klórt, PVC-padlóburkolót állít elő. A múlt évben az új termékek az összes termék 5 százalékát tették ki, ezt az arányt az idén 8 százalékra, a jelenlegi ötéves tervidőszak végéig 13,8 százalékra növelik. A vállalat kutatói fejlesztették ki tavaly a Sloviplast Regina padlóburkoló anyagot, amely főként a járulékos létesítményekben hasznosítható. Kiváló tulajdonságai vannak, nem szakad fel könnyen, s előállítható több színben. Máraz idén 5,5 millió négyzetmétert gyártanak belőle. A képen: Anton Cifrík háromhengeres kalandert kezel. (Peter Šimončík felvétele - ČSTK) Kelet-Szlovákia ipari termelé­sének közel háromnegyed része Kassa (Košice) város üzemeiben valósul meg. Képviselve van itt a vaskohászat, gépipar, magnezit­ipar, közszükségleti és élelmiszer- ipar stb. Ez a tény mindennél job­ban érzékelteti a város ipari léte­sítményeinek jelentőségét, az ezekben dolgozó emberek, s a kommunisták fontos népgaz­dasági feladatát és felelősségét. A 7. ötéves tervidőszakra célul tűzött feladatok sikeres teljesítése, - amint ezt pártunk XVI. kongresz- szusa is hangsúlyozta - az eddigi­nél sokkal nagyobb következetes­séget igényel a minőség és a ha­tékonyság növelésére. Ebben a munkában különösen a párt- szervezetekre, kommunistákra hárul igen fontos szerep. Tibor Máiyás elvtárssal, az SZLKP Kassai (Košice) Városi Bi­zottságának titkárával ezekről az alapvető gazdaságpolitikai kérdé­sekről, az ipari üzemek pártszer­vezeteinek legutóbbi tagsági gyű­lésein szerzett tapasztalatokról beszélgettünk.- Városunk iparának teljesítő- képességét s egyben a népgazda­sági feladatokból vállalt részará­nyát jól érzékelteti egyetlen adat: a 6. ötéves tervidőszak folyamán több mint 72 milliárd korona értékű terméket állított elő - tájékoztatott Mátyás elvtárs. - Ezalatt ipari ter­melésünk közel 23 százalékkal növekedett. Ennyit a múltról. Je­lenleg, a 7. ötéves tervidőszak második évében bonyolultabb fel­adatok teljesítése vár ipari üzeme­inkre. A korábbi évekhez viszo­nyítva ugyan valamivel csökken ipari termelésünk terjedelme, ami főleg a Kelet-szlovákiai Vasmű­ben tervezett termeléscsökken­tésből ered. Viszont a Nehézgép­ipari Müvek és a Szlovák Magne­zitmüvek jóvoltából mégis 2,4 szá­zalékkal növekszik a szocialista országokba irányuló exportunk.- Az elmúlt év eredményeivel is foglalkozó év eleji párttagsági gyűléseken elég sok szó esett a városban működő ipari vállala­tok, üzemek tevékenységében mutatkozó tartalékokról, fogyaté­kosságokról Megfelel a valóság­nak ez az értesülés?- Igen, így igaz. Ezt, mármint az őszinte szókimondást, a tartalé­kok, fogyatékosságok feltárását kedvező jelenségnek tartjuk. Vala­mint azt is, hogy ezeken a taggyű­léseken az ipari üzemekben mű­ködő 306 pártszervezet közel tizenegyezres tagságának 94 szá­zaléka részt vett ezeken a gyűlé­seken. A vitában több mint kétezerötszázan szólaltak fel, mondták el véleményüket. Ta­pasztalataink alapján ezek a gyű­lések teljesítették küldetésüket, fokozták a kommunisták tenniaka- rását, felelősségérzetét, fegyel­mezettségét. Tovább szilárdították a pártszervezetek egységét, nö­velték a dolgozók kezdeményező­készségét. De arra is rámutattak, hogy igen sok hibát, fogyatékos­ságot meg lehetne előzni, ha min­denki becsületesen elvégezné munkáját. Sajnos, elég sok eset­ben találkozunk a mi munkánkban is következetlenséggel, alibizmus- sal, fegyelmezetlenséggel, furfan­goskodással. Mi másnak nevez­hetnénk, mint furfangnak, azt a korábbi években „meghonoso­dott módszert“, amikor az egyes vállalatok, üzemek a tervkészítés­nél igyekeznek ún. „kiskapukat“ keresni, a feladatok teljesítését nem írták szét egyenletesen negyed­évekre és hónapokra stb. A felada­tok túlnyomó részének teljesítését az év utolsó hónapjaira hagyták s ez semmi jót nem szült. Sajnála­tos, hogy ilyen és hasonló törek­vések az idén szintén megnyilvá­nultak. Például az építőiparban, ahol az első negyedévre csak az éves terv 19 százalékos teljesíté­sét tervezték.- Foglalkoztak ezzel a problé­mával az építőipari üzemek párt­Tibor Mátyás S. Písecký felvétele szervezetei? Ha igen, milyen eredménnyel?- Elmondhatom, hogy nagyon behatóan tárgyaltak az építőipari vállalatok, üzemek, pártszerveze­teinek taggyűlésein, sőt az általuk szervezett nyilvános gyűléseken is az említett és további problé­mákkal. Véleményünk szerint si­került, - főleg a korábbi évek ta­pasztalataiból okúivá - célt ér­nünk. Kedvezőbbre fordult a hely­zet a tervarányok meghatározásá­nál. Úgy érezzük, az építőiparban dolgozó kommunisták az eddiginél következetesebben, felelősségtel­jesebben - a társadalmi szempon­tok, érdekek szem előtt tartásával - foglalkoznak a feladatok teljesí­tésének kérdéseivel. A város épí­tőipari üzemeiben dolgozó, ötven­hat pártszervezetbe tömörült, több mint háromezer kommunista építő kritikusan elemezte a feladataik teljesítésében jelentkező ered­ménytelenségek okait.- Hallhatnánk ezekről konkré­tabban is?- Például a Magasépítő Vállalat kommunistái a vállalatuk konszoli­dációs programja teljesítésében felmerült elégtelenségekről be­széltek. De aprólékosan, a kom­munisták, a felelős gazdasági ve­zetők hibáira is rámutatva. Jelen­tős eredményként könyveltük el azt a rendkívüli figyelmet, igyeke­zetei, amit építőipari dolgozóink városunk olyan jelentősebb épít­kezései, mint az OTEX Áruház, a Vasutas Szakmunkásképző Is­kola, a Szlovák Magnezitművek dúsító üzeme stb. ügyében kifej­tettek a lemaradások mielőbbi be­hozása érdekében. A Hydrostav pártszervezeteiben sok megjegy­zés elhangzott a rossz munkaer­kölccsel, a dolgozókról való szoci­ális gondoskodás körüli fogyaté­kosságokkal kapcsolatban. Ha­sonló hangvételű felszólalások elemezték az ország különböző építkezésein dolgozó Kohóépítő Vállalat munkacsoportjainak prob­lémáit is. A kassai új lakótelep építői a hiányos vízellátásra pa­naszkodtak, s nem működik az üzemi étkezde. Mátyás elvtárs a konkrét példák felsorolása közben utalt arra is, hogy a kommunisták tanácskozá­sain a pozitív eredmények mellett szóba kerültek a pártmunkában jelentkező gyengeségek is. Példá­ul az, hogy a Hydrostav, a Városi Építkezési Vállalat, a Mélyépítő Vállalat, a Magasépítő Vállalat pártszervezeteiben az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell for­dítani a pártcsoportok tevékeny­ségére, főleg ami az ellenőrzés jogának gyakorlását, a taggyűlé­sek előkészítését, a feladatok sze­mélyre szóló, konkrét elosztását illeti. A tapasztalatokat összegezve elmondhatjuk: az idei taggyűlések és nyilvános gyűlések érezhető előrelépést jelentettek a város ipa­ri üzemei pártszervezeteinek éle­tében. KULIK GELLÉRT

Next

/
Oldalképek
Tartalom