Új Szó, 1982. április (35. évfolyam, 77-101. szám)

1982-04-09 / 84. szám, péntek

GUSTÁV HUSÁK ELVTÁRS BESZÉDE ÚJ SZÚ 3 1982. IV. 9. (Folytatás az 1. oldalról) s társadalmunk további fejlődésé­nek fő szavatolója a párt vezető szerepe, egysége, a néppel való szoros kapcsolata és a marxiz­mus-leninizmus iránti hűsége. Pártunk a múlt forradalmi ha­gyatékához hűen, a XVI. párt- kongresszus határozatainak szel­lemében továbbra is következete­sen és határozottan a forradalmi lenini Utón halad, alkotóan megold­ja korunk új feladatait és követel­ményeit, s úgy, mint egész hatvan­éves története során hűen szol­gálja népünk érdekeit. Ebben lát­juk az 50 év előtti észak-cseh- országi nagy osztályharcok egyik legfontosabb hagyatékának meg­valósítását. Drága barátaim! A mosti sztrájk 50. évfordulójá­ról megemlékezve tudatosítjuk, hogy ma még a világ jelentős részén a kizsákmányolás és a dol­gozók durva elnyomása minden­napi jelenség. A mai tőkés világ­ban több millió munkanélküli él bizonytalanságban, minden re­mény nélkül, a fiatalok úgy lépnek az életbe, hogy nem bízhatnak érvényesü lésü kben. Ennél jobban kell megbecsül­nünk azt a mélyreható történelmi változást, amelyet a szocializmus hozott országunkban a dolgozók helyzetében és életében. Az em­berek nálunk jól tudják, hogy mi minden változott meg a felszaba­dulás és főleg 1948 februárja óta, milyen jelentős és vitathatatlan haladást értünk el a társadalmi élet összes területén, a népgazda­ság fejlesztésében, a szociálpoliti­kában, az oktatásügyben, a kultú­rában, valamint országunk nem­zetközi helyzetének megszilárdí­tásában is a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi or­szágával szövetségben. Jogosan vagyunk büszkék mindarra, amit az emberek jobb életéért tettünk, amit a szocializmus hozott dolgo­zóinknak. Ezek a változások tükröződnek abban is, hogy társadalmunk ho­gyan értékeli ma a munkát, ho­gyan becsüljük meg azt a társa­dalmi szempontból oly fontos hi­vatást, mint a bányászat, s abban is, milyen figyelmet s gondosko­dást szentel egész társadalmunk kerületük sokoldalú fejlesztésé­nek. Tudjuk, hogy az észak-cseh- országi kerület dolgozói nem egy esetben nem könnyű feltételek kö­zött élnek. Munka- és életkörül­ményeik kérdései szüntelenül a párt, az állami és szakszervezeti szervek figyelmének előterében állnak. A párt Központi Bizottságá­nak Elnöksége a kormánnyal jóvá­hagyta a 7. ötéves tervidőszakra az észak-csehországi kerület fej­lesztési tervét, amely kifejezi, hogy ennek a kerületnek, különö­sen a bányavidékeknek elsődle­ges figyelmet szentelünk. Azok az intézkedések, amelyek a bányaipari dolgozók szociális el­látásának élet- és munkakörülmé­nyeinek javítására vonatkoznak, és az idén április elsején léptek érvénybe, kifejezik, hogy a szén­nek döntő és egyre növekvő sze­repe van tüzelőanyag-energetikai mérlegünkben. Ezek az intézke­dések ismételten meggyőzően bi­zonyítják, milyen figyelmet fordít kommunista pártunk és szocialista államunk a bányászat helyzetére, mindazon dolgozók helyzetére, akik ebben az igényes ágazatban dolgoznak. Nagyra becsüljük, hogy a bányászok a szénfejtés növelésére kifejtett igyekezetükkel válaszolnak ezekre az új intézke­désekre. Elvtársak! A szocializmus építésében elért sikerek ellenére jól tudjuk, milyen sok erőfeszítést kell még tennünk a társadalmi fejlesztés valamennyi területén. A bonyolult hazai és nemzetközi feltételek lényegesen igényesebb feladatok elé állítják országunkat a 80-as évek küszö­bén. Ezek megoldása, az utunkat keresztező új objektív és szubjek­tív okok miatt keletkező akadályok leküzdése csak akkor lehetséges, ha gyors ütemben lényegesen nö­velni tudjuk a népgazdaság haté­konyságát, ha mindenütt jobban dolgozunk, jobban irányítunk, job­ban gazdálkodunk. Ez társadal­munk további fejlesztésének egyedüli, de ugyanakkor reális és megbízható útja. A sajátunkon gazdálkodunk, és eszerint kell vi­szonyulnunk munkánkhoz, mun­kánk eredményeihez, eszerint kell fokoznunk igényességünket és megszilárdítanunk a fegyelmet. A kollektíváknak, a lelkiismeretes dolgozók teljes többségének saját érdekében és közös érdekünkben is határozottabban kell fellépnie minden ellen, ami szegényebbé tesz bennünket, a közömbösség, a nemtörődömség és a felelőtlen­ség megnyilvánulásai ellen. Társadalmunk szavatolja az összes állampolgár létbiztonsá­gát. A dolgozók országunk gazdái lettek. Ez azonban fokozza vala­mennyiünk felelősségét azért, hogy a jogok és a kötelességek mindenütt és mindenki számára elválaszthatatlan egységet képez­zenek. Csak akkor fejleszthetjük és szilárdíthatjuk eredményesen szo­cialista társadalmi rendszerünket, ha meg tudjuk győzni az embere­ket, meg tudjuk nyerni őket az igényes feladatok teljesítésére, ki tudjuk használni a dolgozók kez­deményezését a feladatok meg­valósítására és a munkatermelé­kenység állandó növelésére. Csak így növelhetjük az ország anyagi és szellemi gazdagságát, csak így őrizhetjük meg az elért életszínvo­nalat, csak így tarthatunk lépést a világgal, és teremthetjük meg a megbízható feltételeket a jövő­beni fejlődéshez. Fokozott erőfeszítéseket kell tennünk mindennap mindennemű irányító, szervező és nevelő mun­ka hatékonyságának jelentős nö­velésére. Határozottabban kell fel­lépnünk a kényelemszeretet meg­nyilvánulásai, a rutinszerű munka s a munka minőségével és haté­konyságával kapcsolatos igényte­lenség ellen. Valamennyiünkre, minden munkahelyre vonatkozik, hogy ma, de főleg holnap jobban kell dolgoznunk, mint tegnap. Tu­datosítva az új feladatokat és fel­tételeket, a munkásosztály szocia­lista osztályöntudatára, hagyomá­nyos fegyelmezettségére és szer­vezettségére, valamint arra a ké­pességére támaszkodunk, hogy a mindennapi feladatokat össze tudja kapcsolni a távlati feladatok­kal, az egyéni érdekeket a társa­dalmi és internacionalista érde­kekkel. Egyúttal határozottabban kell visszautasítanunk a különbö­ző spekulációkat, a kispolgári ösz- tönösség és önzés más negatív jelenségeit, amelyek ma a múlt csökevényeként még megnyilvá­nulnak állampolgáraink bizonyos csoportjaiban. Elvtársak, drága barátaim! A Szovjetunió és a szocialista közösség békepolitikájának nagy érdeme, pártunk és államunk poli­tikájának nagy sikere, hogy orszá­gunk már negyedik évtizede béké­ben és nyugalomban él, hogy szo­cialista államunk konszolidált, né­pünk nyugalomban és biztonság­ban dolgozhat, és bizalommal te­kinthet a jövőbe. Egy pillanatra sem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy távolról sem mindenki támogat bennünket és örül sikere­inknek. A munkásosztály és a ha­ladás ellenségei kezdettől el akar­ják nyomni a szocializmus eszmé­it. Azonban a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom által elindított forradalmi megújhodást nem lehet meghiúsítani, sem megállítani. Ez objektív történelmi folyamat, amely évszázadunkban a hatal­mas Szovjetunió, a szocialista vi­lágrendszer keletkezéséhez, a forradalmi imperialistaellenes felszabadító mozgalom egyedülál­ló fellendüléséhez és az imperia­lizmus gyarmati rendszerének fel­bomlásához vezetett. Amint a hatvanas évek végén magunk is meggyőződhettünk ró­la, és amint azt a testvéri Lengyel- országban lezajlott események is­mételten bebizonyították, a reak­ciós, imperialista, szocialistaelle­nes, ellenforradalmi erők minden alkalmat megragadnak a szocia­lizmus, az egyes szocialista álla­mok és a szocialista közösség gyengítésére és bomlasztására vonatkozó terveik megvalósításá­hoz. Nem riadnak vissza a dema­gógiától, a csalástól és a hazug­ságtól sem. A népi Lengyelország válságos eseményei újból meg­mutatták, hogy ezek az erők min­den áron a munkásosztály, az egységes szakszervezetek bom­lasztására, az ország gazdaságá­nak aláásására és arra töreksze­nek, hogy káoszt és anarchiát idézzenek elő az országban. Lengyelországban ismételten bebizonyosodott, hogy a szocializ­mus meg tudja magát védeni. Ta­valy decemberben megértéssel fogadtuk a Jaruzelski elvtárs ve­zette lengyel vezető szervek dön­tését, hogy határozott intézkedé­seket hoznak a belső és külső reakció szocialistaellenes tervei­nek meghiúsítására. Ezek az erők ki akarják ragadni Lengyelorszá­got a szocialista államok közössé­géből, számolva az ezzel járó kö­vetkezményekkel az európai és a világbéke szempontjából. A Len­gyel Népköztársaság párt- és álla­mi küldöttségének a közelmúltban megvalósított prágai látogatása során szolidaritásunkról biztosítot­tuk Jaruzelski elvtársat, arról, hogy teljes mértékben támogatjuk a Lengyel Népköztársaság hazafi­as, szocializmushoz hű erőit. Megállapodtunk abban is, hogy elmélyítjük pártjaink és államaink sokoldalú együttműködését. Az imperializmus állandó ellen­séges kampányt folytat a szocia­lista Csehszlovákia ellen is. Ez része a nemzetközi feszültség fo­kozására, a nemzetek közötti bé­kés együttműködés meghiúsításá­ra, a Szovjetunióra, országunkra és a szocialista közösség többi országára gyakorolt nyomás foko­zására irányuló stratégiának. Az ellenséges propaganda erre a leg­különbözőbb rágalmakat és kohol­mányokat felhasználja, bizonyta­lanságot terjeszt, demagóg mó­don kiforgatja azokat az intézke­déseket, amelyeket gazdaságunk egyensúlyának megszilárdítására hozunk. Ezért különösen fontos, hogy politikai nevelő munkánkban idejében és helyesen reagáljunk ezekre a kísérletekre, és a XVI. kongresszus határozatainak szel­lemében, a valóságnak megfelelő­en, közérthetően megmagyaráz­zuk az embereknek, milyen fela­datokat kell a mai feltételek között megvalósítanunk, miért kell eze­ket megvalósítanunk, s milyen utat kell ehhez választanunk. Az új, igazságos társadalmi rendért folytatott küzdelemben senki sem érhet el könnyen, áldo­zatok nélkül győzelmet. Népünk élettapasztalatai, a szocializmus iránti hűsége és támogatása feljo­gosít bennünket arra, hogy meg legyünk győződve: a párt igaz szavát, a dolgozók érdekeit kifeje­ző és a dolgozók szükségleteire reagáló nyílt politikáját a dolgozók továbbra is teljes mértékben tá­mogatni fogják. Elvtársak, drága barátaim! Hazánk népe a München előtti köztársaság húsz éve alatt felis­merte, hogy a burzsoá demokrá­cia csupán a maroknyi gazdag és kiválasztott számára jelent de­mokráciát. A dolgozók széles réte­geinek csupán kizsákmányolást, nyomort, brutális elnyomást és erőszakot hoz. Ennek egyik szem­léltető példája volt a mosti sztrájk. Ezért népünk az osztályta­pasztalatokból és a hős nemzeti felszabadító harc tapasztalataiból tanulva úgy döntött, hogy a felsza­badított hazában a népi demokrá­cia, a dolgozók legszélesebb réte­gei számára demokráciát jelentő úton, a szocialista demokrácia út­ján halad. Népünk nagy áldozatokat ho­zott, nagy erőfeszítéseket tett a szocializmus győzelméért. Ezért sohasem engedi meg a forradalmi szocialista vívmányok veszélyez­tetését. Csehszlovákia a szocialis­ta közösség szilárd része és az is marad. Államunkban a szocializmus politikai rendszere forradalmunk tapasztalataiból született, nemze­teinknek a nemzeti és szociális szabadságért, az állami szuvere­nitásért folytatott harcaiban kelet­kezett és formálódott. Célja a le­hető legkedvezőbb feltételek meg­teremtése a dolgozók egyre jobb életéhez, a dolgozók erejének egyesítése, az új, szociális szem­pontból igazságos, valóban de­mokratikus társadalom fejleszté­sére, a legjobb feltételek megte­remtése a mu nkásosztály és a többi dolgozó alkotó kezdeményezésé­nek kibontakozásához. így kap konkrét tartalmat alkotmá­nyunknak a nép uralmára vonat­kozó alapelve. Joggal szögezhet­jük le, hogy szocialista demokráci­ánk összehasonlíthatatlanul több jogot szavatol a dolgozóknak, mint bármelyik burzsoá demokrácia. A XVI. pártkongresszus határo­zatai szellemében tovább tökéle­tesítjük ezt a rendszert, bővítjük az emberek reális részvételét az irá­nyításban és igazgatásban, kikü­szöböljük azokat a különböző bü­rokratikus megnyilvánulásokat, amelyek gyengítik az emberek kezdeményezését. Ismerjük a ter­melésben, a kereskedelemben, a szolgáltatásokban és más terü­leteken megnyilvánuló különböző nehézségeket és fogyatékosságo­kat. Ezek gyakran fölöslegesen nehezítik és mérgezik az emberek életét, ártanak pártunk és szocia­lista államunk politikájának. Nem először beszélünk ezekről a dol­gokról. A párt-, az állami és szak- szervezeti szervek gyakran foglal­koznak velük, intézkedéseket hoz­nak a fogyatékosságok megszün­tetésére. Szükségleteinkkel és le­hetőségeinkkel ellentétben nem egy esetben ezeket az intézkedé­seket következetlenül és fölösle­ges huzavonákkal valósítják meg. A dolgozók irányításban és igazgatásban való részvételének bővítése, egész társadalmunk fej­lesztése és a dolgozók jogainak szavatolása során nagy, helyette- síthetetlen szerepe van a Forra­dalmi Szakszervezeti Mozgalom­nak, amely méltóképp folytatja a Vörös Szakszervezetek hagyo­mányait. A jövő héten lesz egysé­ges szakszervezeteink X. kong­resszusa, amely meghatározza feladataikat társadalmunk további fejlesztésében. A szocialista demokrácia fej­lesztésében nagy hangsúlyt te­szünk a nemzeti bizottságok tevé­kenységének sokoldalú tökélete­sítésére. A központi bizottság kö­vetkező ülésén megvitatjuk szere­pük és tekintélyük, jogkörük és felelősségük további bővítését az egyes területi egységek fejleszté­se, az állampolgárok szükséglete­inek kielégítése és a társadalmi feladatok teljesítése során. Az élet megköveteli, hogy haté­kony intézkedéseket hozzunk an­nak érdekében, hogy jobban, ru­galmasabban elégítsük ki a lakos­ságnak a szolgáltatásokkal szem­ben támasztott igényeit, hogy job­ban gondozzuk a lakásalapot, a környezetet, és javítsuk a nem­zeti bizottságok által irányított más területek munkáját is. Ezek az új feladatok és szükségletek megkö­vetelik, hogy mérlegeljük a nem­zeti bizottságok rendszere alapfo­kának - a városi és helyi nemzeti bizottságok - jogköre és hatáskö­re bővítésének kérdését, azt, hogy a közügyek intézése közelebb áll­jon az emberekhez és gyorsabban oldjuk meg a problémákat. Meg­győződésünk, miszerint mindez azt eredményezi majd, hogy szo­rosabb kapcsolat alakul ki a nem­zeti bizottságok és az állampolgá­rok között, és fokozódik a dolgo­zók társadalmi aktivitása. Drága barátaim! Fő figyelmünk és legnagyobb törekvésünk a szocialista társada­lom továbbfejlesztésével kapcso­latos feladatok teljesítésére irá­nyul a CSKP XVI. kongresszusán elfogadott program szellemében. Eközben azonban egy pillanatra sem téveszthetjük szem elől a bé­kéért folytatott harcot, amely nap­jaink elsődleges feladata. Ennek során megbízható, állandó alap­ként támaszkodunk a Szovjetunió­hoz és a szocialista közösség töb­bi országához fűződő szilárd ba­rátságunkra, és sokoldalú együtt­működésünkre. Ez államunk biz­tonságának és függetlenségének, népünk békés életének legmeg­bízhatóbb szavatolója. A veszélyes külpolitikai irányzat miatt, amelyet különösen az utób­bi években az imperializmus leg­reakciósabb agresszív erői, első­sorban az Egyesült Államok követ, a legutóbbi időszakban bonyolul­tabbá vált a nemzetközi helyzet, kiéleződött a feszültség. Ez jogos aggodalmat és nyugtalanságot kelt. A szocializmussal és minden haladóval szembeni gyűlölettől el­vakult imperialista körök le akarják rombolni mindazt, amit főleg a het­venes években a Szovjetunió és a szocialista közösség többi or­szága békepolitikája eredménye­ként, a haladó demokratikus és békeerők közös fellépése követ­keztében elértünk a feszültség­enyhülésért és az államok közti normális kapcsolatok fejlesztésé­ért folytatott harcban. Az amerikai imperializmus a fegyverkezés új menetét szorgalmazza, amely a mai világban fennálló erőegyen­súly megbontásához vezetne, stratégiai erőfölényt biztosítana az Egyesült Államoknak és a NATO- nak a Szovjetunióval és a szocia­lista közösséggel szemben. A nemzetek érdekeivel ellentétben álló eljárások megindokolására tö­rekedve, mérgezik a nemzetközi légkört, és a világ különböző ré­szeiben feszültséget szítanak. Határozott, állandó, harcot kell folytatni a háborús veszély elhárí­tásáért, amelyet az imperializmus politikája jelent a világ nemzetei számára. Állandó harcot kell foly­tatni a békéért, az államok közötti együttműködés fejlesztéséért. Eb­be a küzdelembe be kell vonni a világ haladó és békeszerető erő­it. A közös békeharc konkrét irány­vonalát és tartalmát a Szovjetunió és a szovjet kormány következe­tes békepolitikája és az a fáradha­tatlan kezdeményezés határozza meg, amelyet ezen a téren sze­mélyesen Leonyid lljics Brezsnyev elvtárs fejt ki. Csehszlovákia teljes mértékben támogatja ezt a béke­politikát, és aktívan részt vesz megvalósításában. Üdvözöljük és támogatjuk azokat az új javaslato­kat, amelyeket a közelmúltban Brezsnyev elvtárs a szovjet szak- szervezetek kongresszusán és Taskentben terjesztett elő. A Szovjetunió így ismételten meg­erősítette a békéhez való hűségét, ami ma a legfontosabb tényező. Ebben az erőfeszítésben a mi hozzájárulásunk a szocializmu­sért, a szocialista közösség egy­ségének megszilárdításáért vég­zett munkánk, a leghűségesebb szövetségesünkhöz, a Szovjetuni­óhoz fűződő barátságunk és szö­vetségünk megszilárdítása. Elvtársak, drága barátaim! Városuk, amelynek új arculata már a szocializmus időszakában alakult ki, a nagy forradalmi ha­gyományok büszke örököse. Ezek a hagyományok tovább élnek járá­sunk társadalmi változásaiban és a lakosság építómunkájában. Va­lamennyien tudjuk, hogy a járás­nak kulcsfontosságú szerepe van a tüzelőanyag-fejtésben, az észak-csehországi kerület és az egész ország energia- és vegy­ipari termelésében. A munkásosz­tály küzdelmeiben és országunk mai szocialista építésében betöl­tött jelentős szerepük, valamint gazdaságunk és lakosságunk tü­zelőanyag- és energiaellátásához való hozzájárulásuk elismerését fejezi ki a magas állami kitüntetés­nek - a Győzelmes Február Ér­demrendnek az odaítélése, ame­lyet ma a délelőtti órákban adtunk át a járás képviselőinek. Ószintén gratulálok Most és környéke összes dolgozójának és lakosának ehhez az elismeréshez. Gratulálok azoknak a kollektí­váknak, amelyek munkájukért ér­demrendeket és kitüntetéseket kapnak. Befejezésül meggyőződésemet fejezem ki, hogy az észak-cseh­országi bányászok, energetikai dolgozók és a többi dolgozó to­vábbra is a szocializmus építőinek élvonalában halad majd. Dicsőség és elismerés a becsü­letes bányászmunkának! Éljen és fejlődjön hazánk, a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság! Éljen Csehszlovákia munkás- osztálya és dolgozó népe! Éljen hazánk vezető politikai ereje, Csehszlovákia Kommunista Pártja!

Next

/
Oldalképek
Tartalom