Új Szó, 1982. április (35. évfolyam, 77-101. szám)

1982-04-26 / 97. szám, hétfő

ÚJ szú 5 1982. IV. 26 Ping-pong portrévázlatok a csapatdöntökből Tegnap az egyéni döntőkkel véget ért az idei asztalitenisz Európa-bajnokság, azonban a nyomdába adás időpontjában még csak kezdődtek az egyéni versenyek. Valamennyi csapatdöntős ország szakvezetése azonban remélte, hogy azok, akik a csapat- döntőben szerepeltek, az egyéni versenyekben sem kerülnek „mel­lékvágányra“. így előfordulhat, hogy a hétfői tudósítás egy-egy portrévázlat kiegészítéséhez is adatokat szolgáltat. A csapatdöntőben szerepelt hat asztaliteniszező névsorában az első helyre mindenképpen a leg­idősebb neve kívánkozik. Jónyer István 32 éves lesz augusztus 4- én, és minden idők egyik legered­ményesebb játékosa, hiszen ez- idáig négy világ és három európa- bajnoki aranyérmet nyert. A múlt heti csapatbajnoki arany volt ne­gyedik EB győzelme. Nos, éppen ez a győzelem az, amelyik pálya­futásának legszebb napjait idézte. Jónyer már 17 év óta szerepel a magyar válogatottban, és 1967 óta mindössze egyetlen EB-t ha­gyott ki. Egyébként minden világ- versenyen ott volt. Az öreg konti­nensen az elsők között alkalmazta a pörgetést és azt igyekezett is továbbfejleszteni. Már 1971-ben világbajnok volt Klampár Tiborral, legsikeresebb éve azonban 1975 volt. Ekkor egyéniben és párosban is vi­lágbajnokságot nyert - akkor •azonban Gergely Gáborral -« két­szer nyert Euró- pa-bajnokságot, több mint három­százszoros ma­gyar válogatott. Két gyermeke van. A múlt heti csapatdöntőben tudta hozni ma­gát, s újra fősze­replő volt. A své­dek ellen gyen­gélkedő Klampár ezúttal sem re­mekelt, Jónyer pedig mindhá­rom döntőbeli el­lenfelét legyőzte, már többször foglalkozott a visszavonulás gondolatával. Azt mondják, ez még most sem következik be... Milan Or- lowski a csapat­elődöntőben nyújtott kimagas­lót. A jugoszláv szakvezetés állító­lag a csoportmérkőzések során azt kívánta, hogy az elődöntőben inkább a csehszlovák csapattal ta­lálkozzanak, mint a 3 balkezes játékossal kiálló svéd együttessel. Ez végül sikerült, de alighanem inkább játszott volna a Surbek ve­zérelte együttes a svédekkel, hi­szen az elődöntő napján egysze­rűen nem tudtak mit kezdeni Sur- bekék a csehszlovák együttessel. Hiába állt csatasorba Orlowski ré­gi mumusa, kellemetlen játékstílu­sával csak megnehezíteni tudta a Sparta Praha játékosának dol­gát. Milan három győzelmével oroszlánrészt vállalt a döntőbe ju­tásból, azonban az aranyéremért folytatott küzdelem során nem tudta megismételni az elődöntő­ben nyújtott kitűnő teljesítményét. Döntő fontosságú volt Klampár el­leni találkozója, itt azonban a ma­gyar éljátékos ellen nem tudta megtalálni az ellenszert, kikapott. Ennek ellenére, ez az ezüstérem az ő érdeme. Orlowski korábban már 1977-ben is nyert Európa- bajnokságot, eddig 30 csehszlo­vák bajnoki aranyérmet gyűjtött össze. 30 éves, ennek ellenére még sokáig a csehszlovák férfi­csapat erőssége lehet. Jindŕich Pánsky a legfiatalabb valamennyi döntőben szerepelt já­tékos közül. Klampár és Gergely, akik 29-29 évesek, 7 évvel idő­sebbek nála. Ragyogóan kezdett a döntőben, 2 győzelme azt jelen­tette, hogy csehszlovák csapat az aranyérem „küszöbéhez“ érke­zett, azonban harmadik mérkőzé­sén kikapott Jónyertól. Kissé csa­lódott volt, de togadkozott, hogy lesz még csapat Európa-bajnoki aranyérme. A szakemberek egyébként az egyéni versenyben kitűnő helytállást reméltek tőle, hi­szen Pánsky a legjobb csehszlo­vák asztaliteniszező, erőteljes te­nyeres pörgetései a világ bármely játékosának nem kis gondot okoz­nának. Négy évvel ezelőtt junior Európa-bajnok volt, kitűnő páros­játékos, így nem okozna különö­sebb meglepetést, ha nem csak a csapat aranyérem lett volna az idei szereplésének csúcspontja. Kisházi Beatrix valamennyi döntőben szerepelt játékos közül Gergely Gábor ezúttal elmaradt a várakozástól, de a döntőben nagyon fontos pontot hozott éppen Orlowski ellen (ČSTK-felv.) a legidősebb, 36 éves 1967-ben indult először világbajnokságon, s egy év kivételével, azóta minden EB-n és VB-n ott volt. A higgadt­ság és magabiztos védekezés jel­lemzi játékát, még a legjobb táma­dóknak is egyenlő ellenfele. Kelle­metlen játékstílusáról, mindkét csehszlovák éljátékos, Uhliková és Hrachová is tudna egyet s mást mondani. Kisházi nagyszerű ered­ményeket tud felmutatni, hiszen csúcstartó az Európa-bajnokság ranglistaversenyén szerepelt játé­kosok között - négyszer győzött. A Statisztika sportolója férjezett, két gyermeke van, 13. az európai ranglistán, a világon pedig a 18. Gergely Gábor ezúttal elma­radt a várakozástól, halványabban szerepelt mint korábban más vi­lágversenyeken. Már hagyomá­nyosan a magyar csapat fölállása az volt, hogy Gergely játszotta az első egyest, utána Jónyer folytatta - általában jól -, Gergely pedig biztosította a szükséges további pontot. Ezúttal azonban Gábor gyengélkedett, kimaradt a bolgá­rok ellen, majd amikor újra vissza­került, a svédek ellen nem ő kezd­te az első egyest. A döntőben sem szerepelt valami fényesen, de amikor Orlowskit legyőzte, min­denki megbocsájtotta a korábbi gyengébb szereplést. Ö is több mint tíz éve van a világ élvonalá­ban, négy évvel ezelőtt Európa- bajnokságon 12 versenyt nyert, és ugyanakkor Orlowskival Európa- bajnok lett. Igaz, ezen az EB-n már Jónyerrel szerepel. Josef Dvoŕáček márciusban múlt 30 éves és a csapatverseny során kiemelkedően szerepelt. Tizenegy év óta válogatott, az 1973-as vi­lágbajnokságon már bronzérmes volt vegyes párosban. A csehszlo­vák ranglista második helyezettje, eddigi legnagyobb sikerét a két évvel ezelőtti Európa-bajnoksá- gon érte el, amikor döntőbe jutott és ott a kellemetlen játékstílusú angol Hilton-tól szenvedett vere­séget. Urbán Edit szerepelt a női csa­patdöntőn a magyar együttesben. És ez mindenképpen érdekes volt az egyéni versenyek előtt, hiszen selejtezőt volt kénytelen játszani, egy korábbi furcsa szabály miatt. Akárcsak a magyar női csapat többi tagja, ő is elég gyengén szerepelt a csapatversenyek so­rán, a döntőben azonban feledtet­te korábbi gyengélkedését. 21 éves, 1979-ben már világbajnok­ságon is szerepelt. Háromszoros magyar bajnok az elmúlt évben egyéniben is bajnoki címet szer­zett. Az európai ranglistán a 16., a világon tízzel hátrább szorult. Ennek a kitűnő besorolásnak az oka, hogy a legutóbbi világbajnok­ságon is több feltűnő győzelmet aratott. íme néhány pillanatkép azokról, akik az EB első felének főszereplői voltak. A szakvezetés azt várta tőlük, hogy a második félidőben is jól szerepelnek. Hogy mennyire váltak be ezek a számítások, azt az olvasó már tudhatja. MÉSZÁROS JÁNOS • A dallasi WCT-torna első fordu­lójában Ivan Lendl 6:1, 6:4, 3:6, 7:6 arányban győzött a lengyel Fibak ellen. A csehszlovák teniszezőnek több mint három órára volt szüksége ahhoz, hogy továbbjusson az elődön­tőbe. A másik csehszlovák résztvevő, Tomáš Smíd a negyeddöntőben 4:6, 6:7, 3:6 arányban alulmaradt az ameri­kai Dibbssze! szemben. Milan Orlowski három győzelmével oroszlánrészt vállalt a döntőbe jutásból, de az aranyéremért folyó küzdelemben nem tudta megis­mételni kitűnő teljesítményét A világbajnoki címet védő szovjet jégkorong-válogatott (ČSTK-felv.) Ki lesz a 47. világbajnok? Április 29-én eldől, hogy ki lesz a 47. jégkorong-világbajnok. Minden jel erra vall, hogy a szovjet együttes nyeri a világversenyt, dehát a jégkorongban is sok minden előfordulhat. Az alábbiakban közöljük az eddigi világbajnokságok érmes csapatainak névsorát: 1924 - Chamonix: 1. Kanada, 2. Egyesült Államok, 3. Anglia 1928 - St. Moritz: 1. Kanada, 2. Svédország, 3. Svájc 1930 - Chamonix + Berlin: 1. Kanada, 2. Németország, 3. Svájc 1931 - Krynica: 1. Kanada, 2. Egyesült Államok, 3. Ausztria 1932 - Lake Piacid: 1. Kanada, 2. Egyesült Államok, 3. Német­ország 1933 - Prága: 1. Egyesült Álla­mok, 2. Kanada, 3. Cseh­szlovákia 1934 - Miláno: 1. Kanada, 2. Egyesült Államok, 3. Német­ország 1935 - Davos: 1. Kanada, 2. Svájc, 3. Anglia 1936 - Garmisch-Partenkirchen: 1. Anglia, 2. Kanada, 3. Egyesült Államok 1937 - London: 1. Kanada, 2. Anglia, 3. Svájc 1938 - Prága: 1. Kanada, 2. Ang­lia, 3. Csehszlovákia 1939 - Bázel: 1. Kanada, 2. Egye­sült Államok, 3. Svájc 1947 - Prága: 1. Csehszlovákia, 2. Svédország, 3. Ausztria 1948 - St. Moritz: 1. Kanada, 2. Csehszlovákia, 3. Svájc 1949 - Stockholm: 1. Csehszlová­kia, 2. Kanada, 3. Egyesült Államok 1950 - London: 1. Kanada, 2. Egyesült Államok, 3. Svájc 1951 - Párizs: 1. Kanada, 2. Svédország, 3. Svájc 1952 - Oslo: 1. Kanada, 2. Egye­sült Államok, 3. Svédország 1953 - Zürich: 1. Svédország, 2. NSZK, 3. Svájc 1954 - Stockholm: 1. Szovjetunió, 2. Kanada, 3. Svédország 1955 - Krefeld: 1. Kanada, 2. Szovjetunió, 3. Csehszlo­vákia 1956 - Cortina: 1. Szovjetunió, 2. Egyesült Államok, 3. Ka­nada 1957 - Moszkva: 1. Svédország, 2. Szovjetunió, 3. Csehszlo­vákia 1958 - Oslo: 1. Kanada, 2. Szov­jetunió, 3. Svédország KASZÁRNYAÉLET (N) - „Végre játszhatunk is“ - mon­dogatták az argentin labdarúgók az NSZK elleni mérkőzés előtt Amig Bert- ner és társai szenvedtek a dél-ameri­kai hőségtől, addig az argentin váloga­tott csillagai úgy örültek az NSZK elleni mérkőzésnek, mint a gyerekek a kará­csonynak. Maradona és társai ugyanis ennek révén legalább néhány napra kiszabadulhattak az egyhangúság im­már öt hete, megszakítás nélkül tartó kínzókamrájából. Desar Luis Menotti, az argentin válogatott edzője február 14-e óta valóságos kaszárnya! fegye­lemben tartja Mar del Platában a lab- darúgó-világbajnoki cím megvédésére készülő csapatát. A különben világfi­nak ismert edző avilágbajnokságelöké- születeinek a tartamára kivetkőzött va­lódi énjéből. Igazi őrmesterré változott. Menotti világbajnoki menetrendje nagyon egyszerű: „Csak akkor védhet- jük meg 1978-as világbajnoki címünket, ha fizikailag a lehető legjobban felké­szülünk.“ Ezt hangoztatja a kapitány és ebben a tekintetben nem túr ellent­mondást. A játékosok tudomásul ve­szik a hosszú elszigeteltséget és a po­roszos fegyelmet. Menotti ugyanis szükség esetén sűrűn emlegeti: „így lettünk világbajnokok. És, ha azok aka­runk maradni, akkor ugyanolyan kemé­nyen kell készülnünk, mint négy évvel ezelőtt.“ A játékosok kivétel nélkül elfogadják állítását. Különben is, a keret kilenc világbajnok tagja már alaposan hozzá­szokott a hetekig tartó kaszárnyaélet­hez. Tarantini, az argentin védelem egyik oszlopa erről így vélekedett: „Nem szabad összehasonlítani az ar­gentinok jellemvonásait az európaia­kéval. Számunkra ez a legjobb módja a felkészülésnek." Passarella, a válogatott kapitánya például röviden így fogalmazott: „Ami helyes volt 1978-ban, az 1982-ben sem lehet helytelen." Az argentin játékosok rendkívül örül­nek minden hétvégének. A hét öt nap­ján ugyanis hihetetlenül kemény edzés folyik. Mindenki hét órakor már talpon van, s a villanyt este 22.30-kor kell eloltani. A hét végén azonban igazi szabadságos hangulat lesz úrrá a „Vil­la Marista kaszárnyában". Egymásu­tán érkeznek látogatóba a feleségek, a gyerekek és a barátok. Az egyik játékos, Julio Olarticoechea február elején tartotta esküvőjét és így a fiatal házaspár részletekben tartja mézeshe­teit. A Villa Marista szombaton és va­sárnap gyerekzsivajtól visszhangzik. 1959 - Prága: 1. Kanada, 2. Szov­jetunió, 3. Csehszlovákia 1960 - Squaw Valley: 1. Egyesült Államok, 2. Kanada, 3. Szovjetunió 1961 - Genf: 1. Kanada, 2. Cseh­szlovákia, 3. Szovjetunió 1962 - Colorado Springs: 1. Svéd­ország, 2. Kanada, 3. Egye­sült Államok 1963 - Stockholm: 1. Szovjetunió, 2. Svédország, 3. Cseh­szlovákia 1964 - Innsbruck: 1. Szovjetunió, 2. Svédország, 3. Cseh­szlovákia 1965 - Tampere: 1. Szovjetunió, 2. Csehszlovákia, 3. Svéd­ország 1966 - Ljubljana: 1. Szovetunió, 2. Csehszlovákia, 3. Kanada 1967 - Bécs: 1. Szovjetunió, 2. Svédország, 3. Kanada 1968 - Grenoble: 1. Szovjetunió, 2. Csehszlovákia, 3. Kanada 1969 - Stockholm: 1. Szovjetunió, 2. Svédország, 3. Cseh­szlovákia 1970 - Stockholm: 1. Szovjetunió, 2. Svédország, 3. Cseh­szlovákia 1971 - Bern + Genf: 1. Szovjet­unió, 2. Csehszlovákia, 3. Svédország 1972 - Prága: 1. Csehszlovákia, 2. Szovjetunió, 3. Svédor­szág 1973 - Moszkva: 1. Szovjetunió, 2. Svédország, 3. Cseh­szlovákia 1974 - Helsinki: 1. Szovjetunió, 2. Csehszlovákia, 3. Svédor­szág 1975 - München + Düsseldorf: 1. Szovjetunió, 2. Csehszlová­kia, 3. Svédország 1976 - Katowice: 1. Csehszlová­kia, 2. Szovjetunió, 3. Svéd­ország 1977 - Bécs: 1. Csehszlovákia, 2. Svédország, 3. Szovjetunió 1978 - Prága: 1. Szovjetunió, 2. Csehszlovákia, 3. Kanada 1979 - Moszkva: 1. Szovjetunió, 2. Csehszlovákia, 3. Svéd­ország 1981 - Stockholm -f Göteborg: 1. Szovjetunió, 2. Svédország, 3. Csehszlovákia

Next

/
Oldalképek
Tartalom