Új Szó, 1982. április (35. évfolyam, 77-101. szám)

1982-04-22 / 94. szám, csütörtök

ÚJ szú 5 1982. IV. 22. Kortársak Leninről V. I. Lenin, az egyetemes történelem egyik legkimagaslóbb s^mélyisége, az emberiség legnagyobb szocialista gondol­kodója és forradalmára száztizenkét évvel ezelőtt, 1870. április 22-én született Szimbirszkben (ma Uljanovszk). Zseniá­lis elméleti munkásságát, kivételes forradalmi szervező képességét könyvek ezrei, tanulmányok tíz- és százezrei, cikkek megszámlálhatatlan tömege méltatták a világ szinte minden nyelvén. Ezúttal kortársai visszaemlékezéseiből, műveiből, riportjaiból vett részletek közlésével tisztelgünk örök életű szellemi és emberi kiválósága előtt. A kiváló műszaki termékek kategóriájába sorolják a Považská Bystrióa-i Vágmenti Gépgyárban gyártott négyfokozatú sebességváltószekrénye­ket, amelyeket az UR II típusú mezőgazdasági traktorba gyártanak. Korszerű szerkezetük megfelel az ergonómiai követelményeknek, meg­bízhatóságuk pedig nagyobb az eddigi típusúakénái. Már az idén több mint 11 ezer darabot gyártanak az említett traktorba, és további 4 PR 160 típusút építő- és útépítő gépekbe. Ezenkívül 36 millió korona értékű pótalkatrészt gyártanak, s ezzel eleget tesznek a megrendelők ez irányú igényeinek. A felvételen Peter Mieres, a sebességváltó fogaskerekeit ellenőrzi. (Felvétel: ČSTK - Vladimír Gabőo) MINDIG SZÁMÍTHATNAK RÁ „Az élet olyan ördögi ügyes­séggel van elrendezve, hogy aki nem tud gyűlölni, az képtelen őszintén szeretni. Már pusztán ez az embert gyökerestül eltorzító lé- lekhasadási kényszer, hogy sze­retni csakis gyűlölet által lehet, egymagában is pusztulásra ítéli a mai életkörülményeket. Oroszországban, abban az or­szágban, ahol a „lélekmentés“ ál­talános módszere a feltétlen szen­vedés, egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, senki mást nem ismerek, aki annyira mélyen és erősen gyű ölte, utálta és megve­tette volna az emberek szeren­csétlenségét, bánatát, szenvedé­sét, mint Lenin. Az én szememben Lenin éppen azért volt kivételesen nagy, mert engesztelhetetlenül, olthatatlanul gyűlölte az emberek bajait, lángo­lóan hitte, hogy a balszerencse nem a lét kiküszöbölhetetlen alap­ja, hanem olyan nyavalya, amelyet az emberek kötelesek és képesek is eltávolítani maguktól. Minden rendkívüli dolog zavarja az embereket abban, hogy úgy éljenek, ahogyan ők akarnak. Az emberek egyáltalán nem társadal­mi szokásaik gyökeres megváltoz­tatását, hanem csak azok kibó/í- tését kívánják, ha ugyan kívánják. A többség tulajdonképpeni sóhaja és jajszava ez: «Ne zavarjatok bennünket abban, hogy a meg­szokott módon éljünk.» Lenin úgy megzavarta az em­bereket megszokott életükben, mint ahogyan előtte senki sem tudta megtenni.“ (Makszim Gorkij: V. I. Lenin) ,,A Lenin családjánál tett első látogatásom csak elmélyítette bennem azt a benyomást, amelyet a pártértekezleten szereztem, és amelyet azóta számos beszélge­tés megerősített. Igaz, Lenin a Kremlben lakott, a korábbi cári palotában, és több őrségen kellett keresztülmenni, amíg az ember eljutott hozzá (ami nagyonis szükséges rend­szabály volt, mert az ellenfor­radalom még nem adta fel a tervét, hogy merényleteket kövessen el a forradalom ve­zetői ellen). Ha kellett, Lenin a pazar, dús ara- nyozású hivatali termekben is fo­gadott. Magánla­kása azonban egészen egysze­rű és igénytelen volt. Nem egy munkáslakásban jártam már, amelynek beren­dezése jóval gazdagabb volt, mint a «minden­ható moszkvai diktátor» ottho­náé. Lenin fele­ségét és nővérét vacsoránál talál­tam; mindjárt meghívtak, hogy tartsak velük. A vacsora a nehéz időknek megfelelően egyszerű volt: tea, fekete kenyér, vaj sajt. Később Lenin nővére «a vendég tiszteletére» utánanézett, nem akad-e valami «édesség», és bol­dogan hozott ki egy kis üveg eper- befőttet. Köztudomású volt, hogy a parasztok bőséges liszt-, sza­lonna-, tojás-, gyümölcs stb. kül­deményekkel kedveskednek ««az ő lljicsüknek», de az emberek azt is tudták, hogy mindebből semmi sem marad Lenin háztartásában. Minden a kórházakba és a gyer­mekotthonokba vándorol; Lenin családja szigorúan tartotta magát ahhoz az elvhez, hogy nekik sem szabad jobban élniük, mint má­soknak, vagyis a dolgozó töme­geknek.“ (Clara Zetkin: Visszaemjékezé- sek Leninre) „Nagyon sokat írnak mostaná­ban Vlagyimir lljicsről. Ezekben a visszaemlékezésekben gyakran valamiféle aszkétának, jámbor fi- liszter-családapának ábrázolják őt. Valahogyan eltorzul a róla al­kotott kép. Nem ilyen volt ó Olyan ember volt, akitől semmi sem ide­gen, ami emberi. Az életet a maga teljességében, sokrétűségében szerette és szomjasan itta. Életünket is úgy festik le, mintha csupa nélkülözés lett volna. Ez nem igaz. Az olyan nyomort, hogy nincs miből kenyeret venni, soha nem ismertük. Talán így éltek az emigráns elvtársak? Igaz, akadtak köztük, akik két éven át nem jutot­tak kenyérkeresethez, és Orosz­országból sem kaptak pénzt, úgyhogy valóban éheztek. Velünk ez nem fordult elő. Az igaz, hogy egyszerűen éltünk. De talán a dúskálásban és pompában van az élet öröme? Vlagyimir lljics ér­tett hozzá, hogy élvezze az élet valódi örömeit. Nagyon szerette a természetet. (N. K. Krupszkaja: Milyen volt Lenin, az ember?) „Pontosan nyolc óra negyven perc volt, amikor hatalmas tapsvi­har köszöntötte a belépő elnökség tagjait, köztük Lenint - a nagy Lenint! Zömök alak, rövid nyak, kopaszodó, nagy fej, hatalmas homlok, apró szem, rövid orr, nagy, szépen ívelt száj, erélyes, borotvált áll, amelyen azonban már kiütköznek a hajdani és maj­dan jól ismert szakáll borostái. Ruhája kopott, nadrágja túl hosz- szú. A tömeg bálványa, akit úgy szeretnek és tisztelnek, mint ke­vés vezetőt a történelem folya­mán. Különös népvezér, olyan, aki szellemi fölényénél fogva vezető Színtelen, humortalan, meg nem alkuvó és kérlelhetetlen. Különös képessége van arra, hogy mély gondolatokat egyszerű szavakkal fejezzen ki, s hogy egy-egy konk­rét helyzetnek mélyreható elem­zését adja. És éleselméjűséggel párosuló nagy szellemi bátorság jellemzi. S ekkor Lenin kezével az asztal szélébe kapaszkodik; kis össze­húzott szeme végigfut a tömegen, amíg várakozik, s a percekig tartó taps és ünneplés látszólag kö­zömbösen hagyja. Amikor a taps­vihar elül, egyszerűen annyit mond: «Most hozzálátunk a szo­cialista rend felépítéséhez!» Ismét felzúg a taps «A szovjethatalom fel fogja ajánlani valamennyi népnek az azonnali demokratikus békét és az azonnali fegyverszünetet minden fronton. A béke kérdése égető kérdés, napjaink fájó kérdése. En­gedjék meg ezért, hogy áttérjek annak a nyilatkozatnak a felolva­sására, amelyet az önök által vá­lasztott kormánynak keil majd ki­adnia. ..» Száját, mintha mosolygott vol­na, beszéd közben nagyon kinyi­totta; hangja rekedtes volt, nem kellemetlenül, hanemminthaasok- évi beszéd tette volna azzá - és monoton,, mintha örökké tudná így folytatni... Néha kissé előrehajolt. Nem gesztikulált. S ezer egyszerű ember néma csodálattal tekintett rá.“ (John Reed: Tíz nap, amely megrengette a világot) „Pétervárról elsősorban azért mentem Moszkvába, hogy lássam Lenint és beszéljek vele. Nagyon kíváncsi voltam rá, emellett a be­állítottságom inkább ellenséges volt vele szemben. Amikor találkoztam vele, kide­rült, hogy egészen más, mint ami-' lyennek valaha is gondoltam. Általa megértettem, hogy a kommunizmus végül is igen nagy teremtőerő kifejtésére lehet képes. A kommunisták között az osztályharc sok fárasztó fanatiku­sával találkoztam, emberekkel, akik csak formulákban tudnak gondolkozni, olyan terméketlen formulákban, mint a kavics; sok rossz tapasztalatom volt az átla­gos marxista hívők beidegződöttés üres agymunkájával kapcsolat­ban. Mindezek után igen üdítő volt ez a találkozás ezzel a meglepően érdekes emberrel, aki őszintén elismerte, mennyire hatalmas mé­retű és bonyolult az a terv, amit a kommunizmus meg akar valósí­tani, és aki egyszerűen ennek a tervnek a megvalósítására össz­pontosította minden erejét. Neki legalább látomása van egy meg­változott, tervszerűen vezetett és újonnan felépített világról. ★ Mikor Leninnel beszéltem, a té­mánk sokkal jobban érdekelt, mint mi magunk. Elfelejtettem, hogy ala­csony volt-e vagy magas, öreg-e e vagy fiatal. Fő benyomásom az volt akkor, hogy termetre kis em­ber, másrészt főleg szellemi élénksége és célkitűzéseinek egy­szerűsége hatott rám. De most, ahogy újra átnézem tizennégy év előtti könyvemet, és felelevenítem az emlékeimet, más ismert sze­mélyiségek mellé állítom az ó alakját, akik szintén döntő fon­tosságú pozíciókban voltak, most kezdek csak rájönni, hogy milyen kiemelkedő és fontos alakja ő a történelemnek. (H. G. Wells: A Kreml álmodója) Egész nap a magasfeszültségű villanyhálózatot javították. Oravec Milan, a körzeti szerelőcsoport ve­zetője fáradtan tért haza, ahol üze­net várt rá: „Este szolgálat“. Mint a segédrendőr-egység parancsno­ka nem gondolkozott sokáig. Meg­vacsorázott, elfogyasztott egy csésze feketekávét és szapora léptekkel igyekezett a körzeti rend­őrkapitányságra. Amíg az eliga­zításra várt, beszélgettünk.- Húsz éve vagyok segédrendőr- mondta. - A rimaszécsi egység parancsnoki tisztségét há­rom éve látom el. Munkánk ered­ményességét bizonyítja többek kö­zött az is, hogy tavaly kilenc bűn- cselekmény és mintegy negyven kihágást derítettünk fel. Fiatal villanyszerelőként került 1946-ban a településre. Csak kö­zeli ismerősei tudták, hogy a Szlo­vák Nemzeti Felkelés alatt a Jáno­šík partizándandár tagjaként fegy­verrel a kezében harcolt. Megsze­rette Rimaszécset (Rimavská Seč), itt alapított családot. Fia és lánya már elhagyta a családi fész­ket, de hacsak tehetik, a nagyapa legnagyobb örömére, hazaláto­gatnak a két unokával. Elfoglalt ember, de mindig talál időt arra, hogy velük játsszon.- A körzeti szerelőcsoporthoz, amelynek 1960 óta vagyok a ve­zetője, ötven község tartozik. A nyolc tagú kollektíva tagjai a kö­zelmúltban kapták meg a szocia­lista munkbrigád ezüst jelvényeit- folytatta. - A munkaversenyben mindig jó helyezést érünk el. A bal­eset nálunk ismeretlen fogalom Ez annak az eredménye, hogy mindenkor megtartjuk a munkavé­delmi előírásokat. Arra törek­szünk, hogy az üzemzavarokat mielőbb eltávolítsuk. A körzetből a telefon és rádióhi- vások hozzá érkeznek be. Hely­színi felmérés alapján dönt arról, hogy hány ember kell a hiba eltá­volításához. Mivel a munkavéde­lemért ő a felelős, hacsak teheti, a munkálatoknál jelen van.- Sokat megfordulok a környe­ző üzemekben, szövetkezetek­ben. Elbeszélgetek az emberek­kel, maghallgatom észrevételeiket- vallotta magáról. - Ha a közva­gyon megkárosításáról van szó, nem hagyom annyiban, hanem in- tézkedek. Mindig igyekszem nyi­tott szemmel járni, de nemcsak én, hanem az egység mind a tizen­három tagja. A település lakosai­nak mintegy 45 százaléka a cigány és az egység személyi állományá­nak a fele is cigány. Valamennyien jó dolgozók, példásan élnek és so­kat tesznek a bűnözés megelőzésé­ért. Eredményesen együttműkö­dünk a helyi nemzeti bizottság közrendészeti szakbizottságával is. A problémák túlnyomó többsé­gét az államhatalmi és a közbiz­tonsági szervek támogatásunkkal a településen megoldják. Oravec Milan harminc éve párt­tag. Jelenleg az üzemi pártszerve­zet elnöke. Lakóhelyén is több funkciót tölt be. Elnöke a fogyasz­tási szövetkezetek helyi felügyelő bizottságának, az Antifasiszta Harcosok Szövetsége helyi szer­vezetének. A társadalmi munkából is kiveszi a részét. A kétszáz órás évi szolgálaton kívül mindig ott van, ahol a legnagyobb szükség van rá.- Az, hogy a tisztségemből rám háruló feladatoknak becsülettel eleget tudok tenni, az nagyrész­ben a feleségem érdeme - je­gyezte meg. - A telefonüzenete­ket is gyakran ő veszi át. Három év múlva nyugdíjba megyek, ami nem jelenti azt, hogy tétlenül töl­töm majd el az időt. Az a szándé­kom, hogy a nyugdíjazás után a mezőgazdaságban vállalok munkát. A segédrendőri karszala­got azonban azután sem teszem le. Mint nyugdíjasnak, még több lesz a szabad időm, többet tehe­tek a közrend védelméért. Ott leszek a segédrendőrök or­szágos konferenciáján, ó képviseli a járás egységeit, örül ennek a megtiszteltetésnek és sokat gondol erre a nagy jelentőségű találkozóra. Erről tanúskodnak szavai is.- Ha a vitában szót kapnék, a közrend, a fegyelem megszilárdí­tásának kérdéséről beszélnék. Tapasztalatból tudom, hogy egyes állampolgárok csak a jogaikat isme­rik de a kötelességeikről hallani sem akarnak. A bűnözés megelőzésé­ben mi segédrendórök is sokat segíthetünk. Természetesen csak akkor, ha a gazdasági vezetők, a tisztségviselők is jó példával jár­nak elől. Nem lehet mindig a má­sok hibájára mutagatni, a sajátun­kat pedig észre sem venni. Jóval elmúlt már éjfél, amikor hazafelé indult.Sietett, mert reggel éppúgy munkába kell állnia, mint máskor. Oravec elvtárs olyan em­ber, aki kommunistákhoz méltó­an teljesíti a munkahelyi és az önként vállalt társadalmi feladata­it. Szerény, rendszerető olyan aki­re mindig számítani lehet. NÉMETH JÁNOS Teljesítik ígéretüket (ČSTK) - A hodoníni Dél-mor- vaországi Lignitbánya dolgozói már több mint egyharmadával tel­jesítették túl a szakszervezetek X. országos kongresszusa tiszteleté­re tett munkafelajánlásukat, amelyben kötelezték magukat, hogy az állami terven felül 300 méter bányafolyosót hajtanak. A második negyedév első szaka­szában már 120 méterrel teljesí­tették túl felajánlásuk eredeti ter­vét. A kiváló eredmény nem kis mértékben annak az új ágazati rekordnak köszönhető, amelyet a napokban állított fel a František Jerábek vezette szocialista mun­kabrigád. A dubňanyi Május 1 II. Bányavállalat kollektívája 31 mun­kanap alatt 422 méter bányafolyo­sót hajtott. Jevgenyij Kaszijan: Lenin tanácskozik

Next

/
Oldalképek
Tartalom