Új Szó, 1982. április (35. évfolyam, 77-101. szám)
1982-04-22 / 94. szám, csütörtök
ÚJ szú 5 1982. IV. 22. Kortársak Leninről V. I. Lenin, az egyetemes történelem egyik legkimagaslóbb s^mélyisége, az emberiség legnagyobb szocialista gondolkodója és forradalmára száztizenkét évvel ezelőtt, 1870. április 22-én született Szimbirszkben (ma Uljanovszk). Zseniális elméleti munkásságát, kivételes forradalmi szervező képességét könyvek ezrei, tanulmányok tíz- és százezrei, cikkek megszámlálhatatlan tömege méltatták a világ szinte minden nyelvén. Ezúttal kortársai visszaemlékezéseiből, műveiből, riportjaiból vett részletek közlésével tisztelgünk örök életű szellemi és emberi kiválósága előtt. A kiváló műszaki termékek kategóriájába sorolják a Považská Bystrióa-i Vágmenti Gépgyárban gyártott négyfokozatú sebességváltószekrényeket, amelyeket az UR II típusú mezőgazdasági traktorba gyártanak. Korszerű szerkezetük megfelel az ergonómiai követelményeknek, megbízhatóságuk pedig nagyobb az eddigi típusúakénái. Már az idén több mint 11 ezer darabot gyártanak az említett traktorba, és további 4 PR 160 típusút építő- és útépítő gépekbe. Ezenkívül 36 millió korona értékű pótalkatrészt gyártanak, s ezzel eleget tesznek a megrendelők ez irányú igényeinek. A felvételen Peter Mieres, a sebességváltó fogaskerekeit ellenőrzi. (Felvétel: ČSTK - Vladimír Gabőo) MINDIG SZÁMÍTHATNAK RÁ „Az élet olyan ördögi ügyességgel van elrendezve, hogy aki nem tud gyűlölni, az képtelen őszintén szeretni. Már pusztán ez az embert gyökerestül eltorzító lé- lekhasadási kényszer, hogy szeretni csakis gyűlölet által lehet, egymagában is pusztulásra ítéli a mai életkörülményeket. Oroszországban, abban az országban, ahol a „lélekmentés“ általános módszere a feltétlen szenvedés, egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, senki mást nem ismerek, aki annyira mélyen és erősen gyű ölte, utálta és megvetette volna az emberek szerencsétlenségét, bánatát, szenvedését, mint Lenin. Az én szememben Lenin éppen azért volt kivételesen nagy, mert engesztelhetetlenül, olthatatlanul gyűlölte az emberek bajait, lángolóan hitte, hogy a balszerencse nem a lét kiküszöbölhetetlen alapja, hanem olyan nyavalya, amelyet az emberek kötelesek és képesek is eltávolítani maguktól. Minden rendkívüli dolog zavarja az embereket abban, hogy úgy éljenek, ahogyan ők akarnak. Az emberek egyáltalán nem társadalmi szokásaik gyökeres megváltoztatását, hanem csak azok kibó/í- tését kívánják, ha ugyan kívánják. A többség tulajdonképpeni sóhaja és jajszava ez: «Ne zavarjatok bennünket abban, hogy a megszokott módon éljünk.» Lenin úgy megzavarta az embereket megszokott életükben, mint ahogyan előtte senki sem tudta megtenni.“ (Makszim Gorkij: V. I. Lenin) ,,A Lenin családjánál tett első látogatásom csak elmélyítette bennem azt a benyomást, amelyet a pártértekezleten szereztem, és amelyet azóta számos beszélgetés megerősített. Igaz, Lenin a Kremlben lakott, a korábbi cári palotában, és több őrségen kellett keresztülmenni, amíg az ember eljutott hozzá (ami nagyonis szükséges rendszabály volt, mert az ellenforradalom még nem adta fel a tervét, hogy merényleteket kövessen el a forradalom vezetői ellen). Ha kellett, Lenin a pazar, dús ara- nyozású hivatali termekben is fogadott. Magánlakása azonban egészen egyszerű és igénytelen volt. Nem egy munkáslakásban jártam már, amelynek berendezése jóval gazdagabb volt, mint a «mindenható moszkvai diktátor» otthonáé. Lenin feleségét és nővérét vacsoránál találtam; mindjárt meghívtak, hogy tartsak velük. A vacsora a nehéz időknek megfelelően egyszerű volt: tea, fekete kenyér, vaj sajt. Később Lenin nővére «a vendég tiszteletére» utánanézett, nem akad-e valami «édesség», és boldogan hozott ki egy kis üveg eper- befőttet. Köztudomású volt, hogy a parasztok bőséges liszt-, szalonna-, tojás-, gyümölcs stb. küldeményekkel kedveskednek ««az ő lljicsüknek», de az emberek azt is tudták, hogy mindebből semmi sem marad Lenin háztartásában. Minden a kórházakba és a gyermekotthonokba vándorol; Lenin családja szigorúan tartotta magát ahhoz az elvhez, hogy nekik sem szabad jobban élniük, mint másoknak, vagyis a dolgozó tömegeknek.“ (Clara Zetkin: Visszaemjékezé- sek Leninre) „Nagyon sokat írnak mostanában Vlagyimir lljicsről. Ezekben a visszaemlékezésekben gyakran valamiféle aszkétának, jámbor fi- liszter-családapának ábrázolják őt. Valahogyan eltorzul a róla alkotott kép. Nem ilyen volt ó Olyan ember volt, akitől semmi sem idegen, ami emberi. Az életet a maga teljességében, sokrétűségében szerette és szomjasan itta. Életünket is úgy festik le, mintha csupa nélkülözés lett volna. Ez nem igaz. Az olyan nyomort, hogy nincs miből kenyeret venni, soha nem ismertük. Talán így éltek az emigráns elvtársak? Igaz, akadtak köztük, akik két éven át nem jutottak kenyérkeresethez, és Oroszországból sem kaptak pénzt, úgyhogy valóban éheztek. Velünk ez nem fordult elő. Az igaz, hogy egyszerűen éltünk. De talán a dúskálásban és pompában van az élet öröme? Vlagyimir lljics értett hozzá, hogy élvezze az élet valódi örömeit. Nagyon szerette a természetet. (N. K. Krupszkaja: Milyen volt Lenin, az ember?) „Pontosan nyolc óra negyven perc volt, amikor hatalmas tapsvihar köszöntötte a belépő elnökség tagjait, köztük Lenint - a nagy Lenint! Zömök alak, rövid nyak, kopaszodó, nagy fej, hatalmas homlok, apró szem, rövid orr, nagy, szépen ívelt száj, erélyes, borotvált áll, amelyen azonban már kiütköznek a hajdani és majdan jól ismert szakáll borostái. Ruhája kopott, nadrágja túl hosz- szú. A tömeg bálványa, akit úgy szeretnek és tisztelnek, mint kevés vezetőt a történelem folyamán. Különös népvezér, olyan, aki szellemi fölényénél fogva vezető Színtelen, humortalan, meg nem alkuvó és kérlelhetetlen. Különös képessége van arra, hogy mély gondolatokat egyszerű szavakkal fejezzen ki, s hogy egy-egy konkrét helyzetnek mélyreható elemzését adja. És éleselméjűséggel párosuló nagy szellemi bátorság jellemzi. S ekkor Lenin kezével az asztal szélébe kapaszkodik; kis összehúzott szeme végigfut a tömegen, amíg várakozik, s a percekig tartó taps és ünneplés látszólag közömbösen hagyja. Amikor a tapsvihar elül, egyszerűen annyit mond: «Most hozzálátunk a szocialista rend felépítéséhez!» Ismét felzúg a taps «A szovjethatalom fel fogja ajánlani valamennyi népnek az azonnali demokratikus békét és az azonnali fegyverszünetet minden fronton. A béke kérdése égető kérdés, napjaink fájó kérdése. Engedjék meg ezért, hogy áttérjek annak a nyilatkozatnak a felolvasására, amelyet az önök által választott kormánynak keil majd kiadnia. ..» Száját, mintha mosolygott volna, beszéd közben nagyon kinyitotta; hangja rekedtes volt, nem kellemetlenül, hanemminthaasok- évi beszéd tette volna azzá - és monoton,, mintha örökké tudná így folytatni... Néha kissé előrehajolt. Nem gesztikulált. S ezer egyszerű ember néma csodálattal tekintett rá.“ (John Reed: Tíz nap, amely megrengette a világot) „Pétervárról elsősorban azért mentem Moszkvába, hogy lássam Lenint és beszéljek vele. Nagyon kíváncsi voltam rá, emellett a beállítottságom inkább ellenséges volt vele szemben. Amikor találkoztam vele, kiderült, hogy egészen más, mint ami-' lyennek valaha is gondoltam. Általa megértettem, hogy a kommunizmus végül is igen nagy teremtőerő kifejtésére lehet képes. A kommunisták között az osztályharc sok fárasztó fanatikusával találkoztam, emberekkel, akik csak formulákban tudnak gondolkozni, olyan terméketlen formulákban, mint a kavics; sok rossz tapasztalatom volt az átlagos marxista hívők beidegződöttés üres agymunkájával kapcsolatban. Mindezek után igen üdítő volt ez a találkozás ezzel a meglepően érdekes emberrel, aki őszintén elismerte, mennyire hatalmas méretű és bonyolult az a terv, amit a kommunizmus meg akar valósítani, és aki egyszerűen ennek a tervnek a megvalósítására összpontosította minden erejét. Neki legalább látomása van egy megváltozott, tervszerűen vezetett és újonnan felépített világról. ★ Mikor Leninnel beszéltem, a témánk sokkal jobban érdekelt, mint mi magunk. Elfelejtettem, hogy alacsony volt-e vagy magas, öreg-e e vagy fiatal. Fő benyomásom az volt akkor, hogy termetre kis ember, másrészt főleg szellemi élénksége és célkitűzéseinek egyszerűsége hatott rám. De most, ahogy újra átnézem tizennégy év előtti könyvemet, és felelevenítem az emlékeimet, más ismert személyiségek mellé állítom az ó alakját, akik szintén döntő fontosságú pozíciókban voltak, most kezdek csak rájönni, hogy milyen kiemelkedő és fontos alakja ő a történelemnek. (H. G. Wells: A Kreml álmodója) Egész nap a magasfeszültségű villanyhálózatot javították. Oravec Milan, a körzeti szerelőcsoport vezetője fáradtan tért haza, ahol üzenet várt rá: „Este szolgálat“. Mint a segédrendőr-egység parancsnoka nem gondolkozott sokáig. Megvacsorázott, elfogyasztott egy csésze feketekávét és szapora léptekkel igyekezett a körzeti rendőrkapitányságra. Amíg az eligazításra várt, beszélgettünk.- Húsz éve vagyok segédrendőr- mondta. - A rimaszécsi egység parancsnoki tisztségét három éve látom el. Munkánk eredményességét bizonyítja többek között az is, hogy tavaly kilenc bűn- cselekmény és mintegy negyven kihágást derítettünk fel. Fiatal villanyszerelőként került 1946-ban a településre. Csak közeli ismerősei tudták, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés alatt a Jánošík partizándandár tagjaként fegyverrel a kezében harcolt. Megszerette Rimaszécset (Rimavská Seč), itt alapított családot. Fia és lánya már elhagyta a családi fészket, de hacsak tehetik, a nagyapa legnagyobb örömére, hazalátogatnak a két unokával. Elfoglalt ember, de mindig talál időt arra, hogy velük játsszon.- A körzeti szerelőcsoporthoz, amelynek 1960 óta vagyok a vezetője, ötven község tartozik. A nyolc tagú kollektíva tagjai a közelmúltban kapták meg a szocialista munkbrigád ezüst jelvényeit- folytatta. - A munkaversenyben mindig jó helyezést érünk el. A baleset nálunk ismeretlen fogalom Ez annak az eredménye, hogy mindenkor megtartjuk a munkavédelmi előírásokat. Arra törekszünk, hogy az üzemzavarokat mielőbb eltávolítsuk. A körzetből a telefon és rádióhi- vások hozzá érkeznek be. Helyszíni felmérés alapján dönt arról, hogy hány ember kell a hiba eltávolításához. Mivel a munkavédelemért ő a felelős, hacsak teheti, a munkálatoknál jelen van.- Sokat megfordulok a környező üzemekben, szövetkezetekben. Elbeszélgetek az emberekkel, maghallgatom észrevételeiket- vallotta magáról. - Ha a közvagyon megkárosításáról van szó, nem hagyom annyiban, hanem in- tézkedek. Mindig igyekszem nyitott szemmel járni, de nemcsak én, hanem az egység mind a tizenhárom tagja. A település lakosainak mintegy 45 százaléka a cigány és az egység személyi állományának a fele is cigány. Valamennyien jó dolgozók, példásan élnek és sokat tesznek a bűnözés megelőzéséért. Eredményesen együttműködünk a helyi nemzeti bizottság közrendészeti szakbizottságával is. A problémák túlnyomó többségét az államhatalmi és a közbiztonsági szervek támogatásunkkal a településen megoldják. Oravec Milan harminc éve párttag. Jelenleg az üzemi pártszervezet elnöke. Lakóhelyén is több funkciót tölt be. Elnöke a fogyasztási szövetkezetek helyi felügyelő bizottságának, az Antifasiszta Harcosok Szövetsége helyi szervezetének. A társadalmi munkából is kiveszi a részét. A kétszáz órás évi szolgálaton kívül mindig ott van, ahol a legnagyobb szükség van rá.- Az, hogy a tisztségemből rám háruló feladatoknak becsülettel eleget tudok tenni, az nagyrészben a feleségem érdeme - jegyezte meg. - A telefonüzeneteket is gyakran ő veszi át. Három év múlva nyugdíjba megyek, ami nem jelenti azt, hogy tétlenül töltöm majd el az időt. Az a szándékom, hogy a nyugdíjazás után a mezőgazdaságban vállalok munkát. A segédrendőri karszalagot azonban azután sem teszem le. Mint nyugdíjasnak, még több lesz a szabad időm, többet tehetek a közrend védelméért. Ott leszek a segédrendőrök országos konferenciáján, ó képviseli a járás egységeit, örül ennek a megtiszteltetésnek és sokat gondol erre a nagy jelentőségű találkozóra. Erről tanúskodnak szavai is.- Ha a vitában szót kapnék, a közrend, a fegyelem megszilárdításának kérdéséről beszélnék. Tapasztalatból tudom, hogy egyes állampolgárok csak a jogaikat ismerik de a kötelességeikről hallani sem akarnak. A bűnözés megelőzésében mi segédrendórök is sokat segíthetünk. Természetesen csak akkor, ha a gazdasági vezetők, a tisztségviselők is jó példával járnak elől. Nem lehet mindig a mások hibájára mutagatni, a sajátunkat pedig észre sem venni. Jóval elmúlt már éjfél, amikor hazafelé indult.Sietett, mert reggel éppúgy munkába kell állnia, mint máskor. Oravec elvtárs olyan ember, aki kommunistákhoz méltóan teljesíti a munkahelyi és az önként vállalt társadalmi feladatait. Szerény, rendszerető olyan akire mindig számítani lehet. NÉMETH JÁNOS Teljesítik ígéretüket (ČSTK) - A hodoníni Dél-mor- vaországi Lignitbánya dolgozói már több mint egyharmadával teljesítették túl a szakszervezetek X. országos kongresszusa tiszteletére tett munkafelajánlásukat, amelyben kötelezték magukat, hogy az állami terven felül 300 méter bányafolyosót hajtanak. A második negyedév első szakaszában már 120 méterrel teljesítették túl felajánlásuk eredeti tervét. A kiváló eredmény nem kis mértékben annak az új ágazati rekordnak köszönhető, amelyet a napokban állított fel a František Jerábek vezette szocialista munkabrigád. A dubňanyi Május 1 II. Bányavállalat kollektívája 31 munkanap alatt 422 méter bányafolyosót hajtott. Jevgenyij Kaszijan: Lenin tanácskozik
