Új Szó, 1982. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1982-03-12 / 60. szám, péntek

BP Kölcsönös megértés - jó eredmények Kedvező munkafeltételeket, jó lég­kört teremt dolgozóinak - 96 százalé­kuk nő - a Piešťanka Ipari Szövetke­zet. A nők a feladatok példás teljesíté­sével, a tizenhárom csak nőkből álló szocialista brigád aktív tevékenysé­gével viszonozzák a Piešťanyban működő szövetkezet vezetőinek kö­rültekintő gondoskodását. A kisgyer­mekes anyákat például egy műhely­ben összpontosították, s ők csak egy műszakban dolgoznak. A kölcsönös megértés kedvezően hat a szövetkezet termékeinek - gyermek- és lánykakészruhák, nép- művészeti elemekkel díszített térítők és ágyneműk stb. - minőségére is. A felvételen (balról) Anna Ruman- ková tervező, Jaroslava Vavrová és Lýdia Gežová a szövetkezet elnöke az idei brnói, eladással egybekötött közszükségleti cikkek vásárára ké­szülő kollekció darabjait szemrevéte­lezi. (Štefan Puškáš felvétele - ČSTK) KOMMENTÁLJUK * Az egyenruha becsülete Az utóbbi időben sok helyőr­ségben megfordultam. Érdekes, figyelemre méltó emberekkel talál­koztam. Igyekeztem mindent felje­gyezni, de a riportokból sok min­den kimaradt. Pedig ezek az em­berek megérdemlik, hogy régi jegyzeteimet fellapozva hírt adjak róluk. Férfi módra helytáll Törékeny asszony. A néphad­sereg főtörzsőrmestere. Beosztá­sa szolgálatvezető. Ez pedig azt jelenti, hogy az egységben a ren­dért, a fegyelemért felel, és neki kell gondoskodnia az ellátásról is.- A híradós tanfolyamot kitűnő eredménnyel végeztem el - újsá­golja Mária Šponarová. - Férjhez- menetelem után kerültem ebbe a határmenti városba. Az élettár­sam is hivatásos tiszt, a közelben teljesít szolgálatot. Két gyermek anyja. Amikor egy kicsit felcseperedtek, újra je­lentkezett szolgálatra. Pedig az éjszakai riadó nem egyszer szólít­ja a helyőrségre. Gyakran a hétvé­gét is a laktanyában tölti Ilyenkor a fiait is magával viszi. A munka­köréből rá háruló feladatokat igyekszik jól elvégezni. S hogy helytáll, annak bizonyítéka, hogy a közelmúltban felvették a párt tagjelöltjének. Felettesei szerint mindig többet tesz a szolgálati szabályzatban meghatározottaknál. Kiveszi ré­szét a kulturális munkából, a mű­szaki alkotóverseny szervezésé­ből. Hetente legalább egyszer el­megy a tornaterembe, hogy erőn­létét fokozza. Aktívan dolgozik a nőszövetségben is és a válasz­tások óta a nemzeti bizottság kép­viselője. Arra a kérdésre, hogyan futja minderre idejéből, így vála­szol:- Azf hiszem, jól beosztom az időmet és odahaza a férjem is segít. Nem vitás, hogy nő létére valóban férfi módra helytáll. Az életiskola küszöbén A gyakorlat szünetében több­nyire Jozef Orolin, az altiszti isko­la növendéke, a szakasz agitátora viszi a szót. A sportról szinte ész­revétlenül áttérnek a mindennapi teendők, a közelgő taktikai gya­korlat megbeszélésére.- A szakközépiskolát Breznón végeztem el és egy ideig techni­kusként dolgoztam A tényleges katonai szolgálat megkezdése után párttagjelöltként a szakasz agitátorának neveztek ki. Igyek­szem ezt a feladatomat a lehető legjobban teljesíteni. A leghatásosabb agitáció a személyes példamutatás. Ezt ő is jól tudja, s ehhez tartja magát. A gyalogsági fegyverekből az első éleslövészet jól sikerült. A szakfel­készítésben is jó eredményeket ér el. Szocialista kötelezettségvállalá­sában azt ígéri, hogy megszerzi a Példás katona jelvényt, és belép az önkéntes véradók táborába. Munkájáról Jan Vilém hadnagy így vélekedik:- Igyekvő fiú. Még nincs ele­gendő tapasztalata, de minden tő­le telhetőt megtesz, hogy ő és a szakasza is becsülettel helytáll- , jón. Mire másfél év múlva leszerel, nemcsak jó tüzér-meteorológus, hanem kiváló politikai dolgozó is lesz. Egyenruhás képviselő Húsz éve viseli a néphadsereg egyenruháját. Olyan ember, aki nem tud a problémák fölött elsikla- ni, elfoglaltság nélkül meglenni.- Amikor az új lakótelepre költöz­tünk, felszólaltam a lakógyűlése­ken - kezdi el a beszélgetést Sta- nék Alexi zászlós. - Aztán ké­sőbb, beválasztották a polgári bi­zottságba. A háztömb környékének rend­betételét a Priemstav három év múlva fejezte volna be. Stanék elvtárs erre a munkára meginvitál­ta a lakókat. Ma már ott tartanak, hogy a gyerekek is megszólják azokat, akik a füves területen ke­resztül akarják útjukat lerövidíteni- A közelmúltban az alapiskola pionírjai kerestek fel. Panaszkod­tak, hogy nincs klubhelyiségük és megkérdezték, nem segítenék-e rajtuk. Utánanéztem a dolognak és találtam is egy helyiséget, ame­lyet a nemzeti bizottság a fiatalok rendelkezésére bocsátott. Maguk rendezték be és pompásan érzik ott magukat. A képviselő munka dandárét az esti órákban és a munkaszüneti napokon végzi. Ez a 38 éves kom­munista, hivatásos katona, négy évig volt az egység SZISZ-alap- szervezetének az elnöke és hat évet töltött a polgári bizottságban. Ott szerzett tapasztalatai ■és tenni- akarása a záloga annak, hogy a képviselői tisztséget is jól ellátja. Pincérből szakács Orrcsiklandozó szagok. Benyi­tunk az egység konyhájába, Ki­lacsko Teodor őrvezető, fősza­kács - civilben a vágsellyei Cent- rál-szálló pincére - és társa Josef Kubný szakács „birodalmába“. Az ételt ízlelik, mert nemsokára megkezdődik az ebédkiosztás.- A határőrségnél az étkezés­nek nincs pontos időpontja, ez a szolgálat idejétől függ - magya­rázza Kilacsko. - A fiúk lehetőleg mindig meleg ételt kapnak. Tea kenyér, vaj, vagy zsír pedig a nap minden órájában van az étte­remben.- Hogyan lett a pincérből sza­kács?- Rokonszakma. Néhány hét alatt sikerült beilleszkednem, elsa­játítanom a főzés minden csínját- bínját. Számomra az a legna­gyobb elismerés, ha a fiúk repe­téznek A szakácsok korán kelnek és későn fekszenek le. A határőrség­nél időnként járőrszolgálatra is jár­nak. S jaj, ha valamit elrontanak, ha odakozmál az étel. Ezt nemcsak a parancsnok, hanem a katonatár­sak sem bocsátják meg. Kilacsko főszakáccsal, aki a Példás határőr jelvényt is megkapta, ilyesmi még nem fordult elő. Sőt gyakran a tiszti összejövetelekre is meg­hívják főzni, különösen akkor, ha vendég is van a háznál.- Ha leszerelek, mégis a pincér szakmában szeretnék dolgozni - mondja, majd hozzáfog egy ser­téscomb felszeleteléséhez, hogy a vacsora is idejében elkészüljön. NÉMETH JÁNOS Létszámgondok? Felveszünk segédmunkásokat, szakmunkásokat, az üzemi konyhába szakácsokat... hosszan folytathatnám a felsoro­lást. Napilapjaink hirdetései között tallózva eszembe jutott egy megállapítás. Alig több mint egy éve mondta az egyik termelési-gazdasági egység jó humorérzékkel megáldott vezérigazgatója: „a komplex intézkedések hatását még a sajtó is megérzi. Eltűnnek majd a munkásokat csábító hirdetések, mivel a gazdasági vezetőknek nem a létszám betöltése lesz a fontos, hanem a hatékonyság növelése“. Mivel az elmúlt napokban egy tanácskozás szünetében egy­más mellé sodródtunk - élve a lehetőséggel -, emlékeztettem a vezérigazgatót a fenti megjegyzésre. Véleménye azóta sem változott. Szerinte látszatgondokról van szó és a gazdasági vezetők szemléletmódjának megváltoztatásával szinte pár­huzamban majd a létszámgondok is megoldódnak. Mikor? „A folyamat megindult, az eredmény a serkentő és kénysze­rítő hatásoktól függ“. A hirdetések száma és terjedelme nyilván nem az egyedüli és legmegfelelőbb módja az említett hatás mérésének. De mint jelzést nem lehet figyelmen kívül hagyni. Tény, Szlováki­ában alig találni olyan üzemet, amelyben elérték a tervezett munkaerő-állományt. Lesznek, akik e megállapítást olvasva megkérdezik: de vajon mennyire megalapozottak és reálisak ezek a létszámok? Igen, ezt is meg kell vizsgálni. Persze, a jelen időszakban nem ez a döntő. Hiszen tudjuk, a felszaba­dulást követő évtizedekben a foglalkoztatottság növelése elsőrangú feladat volt. Szlovákia iparosításával megoldódott a munkaképes lakosság foglalkoztatása. Aztán hosszú évtizedekig szinte kizárólag a munkaerő számának növelésével biztosítottuk a teljesítmények növe­kedését, gazdaságunk fejlődését. Közben megváltoztak a külgazdasági feltételek, kiéleződött a tőkés piacokon a kon- kurrenciaharc, ugrásszerűen növekedett a nyersanyagok és az élelmiszerek ára. Mindez hatással volt gazdaságunk fejlő­désére. Ma már azt is világosan látjuk: azért oly lassú az átmenet az extenzív gazdasági fejlesztésről az intenzív fej­lesztésre, mert a tudományos-műszaki haladás az elmúlt évtizedekben nem vált a hatékonyság és a munkatermelé­kenység jelentős növelésének erőforrásává. Éppen ezért a komplex intézkedések az irányító munka javításával is feltételeket teremtenek a gazdaságfejlesztés intenzív ténye­zőinek jobb felhasználására. Eljött az ideje, hogy minden vállalatnál megvizsgálják, miként alakult az elmúlt két évtizedben a munkások és műszakiak, valamint az irányító és adminisztratív apparátus aránya. Például egy ötezer alkalmazottat foglalkoztató gép­ipari üzemben a második műszakban negyven gép évek óta nem üzemel. Pedig két napilapban is hirdetik: felveszünk szak­munkásokat. Arra gondoltam, vajon mi történne, ha a vállala­tok vezetői nemcsak termékeik minőségét, hanem a foglal­koztatottak összetételét is összehasonlítanák egy azonos profilú tőkés céggel. Egy-egy ilyen összehasonlítás értékes tanulságokkal szolgálna. Azt is megmutatnák, honnan lehet „megnyerni“ embereket a második műszakba. Népgazdasá­gunkban a foglalkoztatottak száma több mint 7,4 millió. Ez a munkaerő - figyelembe véve ipari fejlettségünk szintjét - képes biztosítani a tervezett nemzeti jövedelem elérését. Tény, az évtizedek során aránytalanságok keletkeztek mun- kaerő-gazdálkodásunkban. Az egészséges és szükséges munkaerőmozgást a központi intézkedések - döntés szüle­tett az irányító és igazgatási apparátus számának csökkenté­séről valamint a bérszabályozó rendszer hivatott elősegí­teni. Az irányító és szervező munka javításával, a bérfejlesz­tés nyújtotta lehetőségek helyesebb kihasználásával elér­hető a szükséges munkaerőmozgás is. Persze nálunk nem a létszámterv teljesítése a valódi gond, hanem annak elérése, hogy a foglalkoztatottak tevékenységükkel a termelés növelé­sét szolgálják. CSETŐ JÁNOS ORVOSI TANÁCSADÓ A cukorbaj kutatásának legújabb eredményei Az inzulin felfedezése előtt a kutatók és a gyakorló orvosok nem kísérték komolyabb figyelem­mel a cukorbaj szövődményeit, miután a betegek nem a szövőd­mények, hanem az inzulinhiány miatt beállott kóma következtében haltak meg. Az inzulin felfedezése után a helyzet megváltozott. A szövőd­mények kutatásában az 1936-os év jelentett fordulópontot, amikor Kimmelstiel és Wilson amerikai kutatók összefoglalták a diabetes szövődményeként jelentkező ve­sekárosodással kapcsolatos kuta­tásaikat. Ezt más szervek károso­dásának az ismertetései követték, majd fokozatosan tisztázódott az is, hogy gyakorlatilag minden szö­vődmény hátterében az illető szerv apró artériáinak a károsodá­sa az ún. mikroangiopátia mutat­ható ki Az erek károsodása min­den esetben a megtámadott szerv vér- és oxigénellátásának a káros csökkenéséhez vezet. A követ­kezmények - veseelégtelenség, vakság, végtag elhalás stb. - ko­moly egészségügyi és szociális problémát jelentenek és gyakran okozzák a beteg halálát. A mikroantiopágia okait ma még nem ismerjük pontosan; a kü­lönféle nézeteket valló kutató cso­portok között késhegyre menő tu­dományos viták folynak. Vannak, akik azt állítják, hogy a mikroantio­págia a cukorbajjal párhuzamosan öröklődik. Véleményüket olyan adatokkal támasztják alá, amelyek szerint az erek elektromikroszkóp- pal megállapítható elváltozásai már a betegség kezdetén, sőt, a cukorbetegek egészséges vér­rokonainál is kimutathatók. A kuta­tó csoport mérési adatai azonban nem teljesen egyértelműek, ezért ennek az elméletnek kevés a kö­vetője. Egy másik csoport szerint az érelváltozások oka a vegetatív idegrendszer megváltozott műkö­dése és a hormonoknak az inzu­linhiány következtében megbom­lott egyensúlya. Ennek az elmélet­nek az ellenzői viszont az ideg- rendszeri zavarokat is a mikroantio­págia következményének tartják. A gyakorló diabetológusok és a kutatók többsége azt vallja, hogy a mikroantiopágia a magas vércu- korszint következménye. Nézetü­ket azzal támasztják alá, hogy a fegyelmezetlen, a gyógykezelést és az étrendet elhanyagoló bete­geknél hamarabb fejlődnek ki a szövődmények, mint fegyelme­zettebb sorstársaiknál. A szövőd­mények ellen harcoló gyakorló or­vosok és kutatók munkáját az utóbbi időben új vizsgálati mód­szer, az ún. glikozilált hemoglobin mérése segíti. A vércukor ugyanis kötődik a vörös vérsejtek festék­anyagára, s mivel ezeknek a sejtek­nek az élettartama meghaladja a 100 napot is, a mérés feltárja az elmúlt hónapok átlagos vércukrá­nak a képét, szemben a pillana- tonkint változó átlagos vércukor- szinttel. Az inzulinra szoruló súlyos cu­korbetegek kigyógyításának egyik lehetősége az inzulint termelő sej­tek átültetése. Ilyen irányú állatkí­sérletek már két évtizede folynak. A hasnyálmirigy átültetése sebé­szeti szempontból sem könnyű feladat, de a legnagyobb nehézsé­get nem ez, hanem az ún. immuno­lógiai probléma jelenti. Az emberi és állati szervezet ugyanis minden idegen behatolás ellen, legyen az vírus, átültetett szív, vese, esetleg hasnyálmirigy, ellenanyagokat ter­mel. Állatkísérleteknél ez a nehéz­ség úgy küzdhető le, hogy a kí­sérleteket azonos szülőktől szár­mazó egyedeken hajtjuk végre - ezek ugyanis csak csekély ellen­anyagot termelnek egymás szö­vetei ellen. A diabetes kigyógyításához azonban fölösleges a teljes has­nyálmirigy átültetése, hiszen az inzulint a Langerhans szigetek B sejtjei termelik. A modern szövet­tani módszerek lehetővé teszik életképes B sejtek izolálását. Eze­ket elegendő a hasüregbe, a májba, vagy a vese burka alá juttatni, hogy előállítsák a szervezet számára szükséges inzulint. A sikeres aiiat- kísérletektől a klinikai eredménye­kig azonban még hosszú az út. Embereknél az ellenanyag terme­lését gyógyszerekkel és besugár­zással lehet ugyan csökkenteni, de ezáltal csökken a fertőzések elleni védettség is, és a „kigyógyított“ betegek nem hagyhatják el steril kórházi szobájukat. Néhány éve a transzplantáció­nak komoly ellenfele támadt a mes­terséges B sejtekben. Ennek mű­ködési elve nagyon egyszerű: a szerkezet egyik része állandóan méri a vércukorszintet, miközben egy precíziós szivattyú egy mikrop­rocesszor utasításai alapján ada­golja a szervezetbe az inzulint. A jelenleg már kapható szerkezet­nek két igen nagy hátránya van: a készülék ára ugyanis aránytala­nul magas, méretei pedig gyakorla­ti szempontból nem felelnek meg, túlzottan nagyok. (Jelenleg cukor­betegek műtétre történő előkészí­tésénél, valamint cukorbeteg anyák vajúdásánál használják.) Ki­sebb méretű és olcsóbb előállítású adagolók is beszerezhetők már, ezek azonban csak egy előre beü­temezett program alapján tudják adagolni az inzulint és nemavércu- korszint szerint. Ennek ellenére az apró, testbe beépíthető mestersé­ges B sejt gyakorlati alkalmazása olyan probléma, amely néhány éven belül feltétlenül megoldható - az emberért, akinek az életét a tudomány könnyebbé, tehermen­tesebbé, egészségesebbé akarja tenni és meg akarja hosz- szabbítani. Dr. RÁCZ OLIVÉR Jjszú 4 1982. III. 12.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom