Új Szó, 1982. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1982-03-09 / 57. szám, kedd

ÚJ szú 5 AZ ÖNÁLLÓSÁG EGYÜTT JÁR A FELELŐSSÉGGEL írta: Ján Janovic, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere A CSKP KB 4. ülésének tárgyalásaiból és határozataiból kiindulva megállapíthatjuk, hogy ma már nemcsak a mezőgazdasági-élelmiszer­ipari komplexum dolgozói, hanem egész társadalmunk is ismeri azokat az okokat, amelyek szükségessé tették a mezőgazdaság 1967 óta érvényes tervszerű irányítási rendszerének a felújítását. Elsősorban a külső feltételekkel kapcsolatosak azok a problémák, amelyeket nem lehetett már megoldani csupán ésszerűsítési intézkedésekkel, hanem fokozatosan megfelelő változásokat kell elérni a szövetkezetek és az állami gazdaságok termelési színvonalában és szerkezetében, amelyek­nek jelentős pénzügyi összefüggései és követelményei vannak. Ezért az árakat és az egyéb gazdasági szabályozókat úgy kel­lett rendezni, hogy azok maximális gazdaságosságra ösztönözzék a termelőket - hogy minden ár termőföldről, minden gazdasági állattól, a beruházásokra és a bé­rekre fordított minden koronából és a felhasznált energia minden egységéből minél több kiváló mi­nőségű terméket állítsanak elő. Erre a korábban is hangoztatott irányzatra azonban nem lehetett áttérni a régi irányítási rendszer feltételei között, amely több vonat­kozásban is túlhaladott volt. Ezért meg kellett teremeni az összhan­got a tervezés, a gazdasági sza­bályozók, a bér- és a káderpoliti­ka, valamint az új követelmények, főleg a lényegesen igényesebb külső és belső feltételek között. VÁLTOZÁSOK A TERVEZÉSBEN Az új intézkedések egész komplexumában a tervezés sza­kaszán kerül sor a iegjelentősebb változásokra. Már régebben is bí­rálat tárgyát képezte az a gyakor­lat, amikor a mezőgazdasági vál­lalatoknak többé-kevésbé direktív módon írtak elő jelentős számú termelési mutatót, amelyek gya­korlatilag felülről határozták meg a termelés szerkezetét és a mező- gazdasági termékek felvásárlását. Az egységes földművesszövetke-' zetek és az állami gazdaságok csekély mértékben vettek részt a terv kidolgozásában, ami gyen­gítette a kezdeményezésüket, va­lamint a termelési feltételek, forrá­sok és tartalékok ésszerű kihasz­nálásáért viselt felelősségüket. Ezért a tervezés tökéletesített rendszere a mezőgazdasági-élel­miszeripari komplexumban azzal számol, hogy a mezőgazdasági vállalatok sokkal aktívabban vesz­nek részt a 7. ötéves terv kidolgo­zásában. Javaslataikat kezdemé­nyező tervek formájában veszik figyelembe, éspedig az átvevő szervezetekkel való szoros együttműködésben, amelyek a mezőgazdasági vállalatokkal hosszú távú szerződéseket kötnek a termékek szállítására. Az 1982-es évtől kezdődően és az egész 7. ötéves tervidőszakban az állami terv csak a gabonafélék és a vágóállatok felvásárlását ha­tározza meg kötelező formában az irányítás minden szintje számára. A járási mezőgazdasági igazgató­ságok azonban az új alapelvek értelmében még további három mutatót is megállapíthatnak az alájuk rendelt mezőgazdasági vál­lalatok számára, amelyek a terme­lés és a termékfelvásárlás legfon­tosabb feladataira vonatkoznak. A többi terméknél csupán értesítik a szövetkezeteket és az állami gazdaságokat, hogy milyen objek­tív igények vannak az állami ala­pokba történő felvásárlás terüle­tén, s ezeket a feladatokat a me­zőgazdasági vállalatok a felvásár­ló szervezetekkel való szoros együttműködésben biztosítják. A tervezés tökéletesítésének további alapvető irányzata a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumban az, hogy szoro­sabbra fűzi a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelésben részt­vevő reszortok érdekeit és köte­lességeit, vagyis a mezőgazdasá­gi-ipari komplexum tervezése reá­lis egységben történik. Az új intézkedések feltételezik, hogy a jövő évtől kezdve már a tervbizottságok szintjén fogják összeállítani a tervet, éspedig a mezőgazdasági termelés anya­gi-műszaki ellátásában résztvevő összes reszort javaslatai alapján. A tervjavaslatot a szövetségi kor­mány és a nemzeti kormányok elé fogják terjeszteni, s annak teljesí­tését ellenőrizni fogják az egyes reszortokban, a tervező szervek­ben és egészében véve a kor­mányüléseken is. Ugyancsak jelentős változások­ra kerül sor az állóalapok újrater­melésének tervezésénél. A mező- gazdasági vállalatok szempontjá­ból elsősorban a beruházások új kategorizálásának van jelentősé­ge. Az ötmillió koronáig terjedő akciókra ugyanis nem vonatkoz­nak a központilag meghatározott keretek, ami lehetővé teszi a far­mok, a raktározó és tároló építmé­nyek stb. hatékony felújításának és kiépítésének rugalmas megva­lósítását. NEM A „MAZSOLÁT“ KELL KISZEDNI Az előbbiekből is látható, hogy lényeges vátozásokról van szó, amelyek a mezőgazdasági vál­lalatok jogkörét is kiszélesítik a mezőgazdaság irányításá­nak és tervezésének a folyama­tában. Ez tulajdonképpen a de­mokrácia elmélyítését jelenti a terv kidolgozásában és megvalósítá­sában. Azonban nagyon káros és helytelen lenne, ha a tervezésnek ezeket a jól megfontolt és távlati­lag ható elemeit az egységes föld- múvesszövetkezetekben és az ál­lami gazdaságokban úgy értel­meznék, hogy minden vállalat csak azokat a feladatokat fogja kiválogatni, amelyek számára a legelőnyösebbek. Képletesen mondva, ha a közös kalácsból csak a mazsolát csipegetnék ki, s ha a különböző okokból nem eléggé vonzó, de a társadalom számára fontos termékek előállí­tását kikerülnék, hogy azok terme­lését vállalja ,,valaki más“. Az új szabályozási rendszer nem így volt elképzelve, s az ilyen jelensé­geket csírájában kell elfojtani. Tudjuk, hogy minden demokráciá­nak, így a mi szocialista demokrá­ciánknak is két oldala van. A dol­gok egyik oldala az, hogy mind­egyik efsz vagy állami gazdaság szabadon, saját termelési feltéte­leinek tökéletes ismerete alapján tehet javaslatot a termelés és az áruszállítás szerkezetére, a de­mokrácia másik oldala pedig ab­ban rejlik, hogy a vállalati és a csoportérdekeket minden mező- gazdasági vállalatnál összhangba kell hozni az egész szocialista tár­sadalom érdekeivel. Más szavak­kal mondva: öntudatosan kell vi­szonyulni az állami tervben kifeje­zett társadalmi megrendeléshez. Ez a viszonyulás azonban sokkal nagyobb igényeket támaszt a terv­feladatok elkészítésével és elhe­lyezésével, a szállítói-megrende­lői tárgyalásokkal szemben. Ezek az igények egyaránt vonatkoznak a tervezési folyamat minden részt­vevőjére, vagyis a termelőkre, a járási mezőgazdasági igazgató­ságokra, de elsősorban az élelmi­szerek és a nyersanyagok felvá­sárlóira, akik nem várhatják ölbe tett kézzel, mint ahogy eddig gyakran történt, hogy a mezőgaz­dasági vállalatok beszállítják nekik a terményt egészen az átvevő­helyre, sőt még válogatni is fognak abban. A nyersanyagok és élelmi­szerek felvásárlóinak az új feltéte­lek között integráló szervekként kell gondoskodniuk a termelési feladatok elhelyezéséről a mező­gazdasági vállalatokba, törődni­ük kell a szállítások megfelelő mi­nőségével és választékával, a be­takarítás és a termékszállítások ütemtervének kidolgozásával az egész év folyamán, egészen ad­dig, amíg az áru a raktárba nem érkezik. Ezért az új intézkedések lényeges mértékben megerősítik a hosszú távú szerződések jelen­tőségét, amelyekben meg kellene oldani minden problémát. Az in­tegráló szervezet ennek értelmé­ben integrációs alappal is rendel­kezni fog, hogy a gazdasági ösz­tönzők megfelelő hatást gyakorol­janak a szállítói-megrendelői kap­csolatokra. Ha ez sem segítene, úgy a saját lehetőségek kimeríté­se után javaslatokat kell az illeté­kes irányító szerv elé terjeszteni, amely eldönti, hogy adminisztra­tív, vagy pedig gazdasági intézke­déseket kell-e alkalmazni a társa­dalmi megrendelés teljes biztosí­tásához. ÉRDEKELTSÉG AZ EREDMÉNYEKBEN Az irányítás gazdasági szabá­lyozói is jelentős mértékben vál­toznak. Elsősorban - a népgazda­ság többi ágazatához hasonlóan- kifejezően megnövekszik a nye­reség szerepe; a mezőgazdaság állami szektorában a nyereségi terv teljesítésének csekély mérté­kű elmaradása is csaknem ötöd- résznyi arányban csökkenti a fel­használható béralapot. A nyere­ségtől - habár kisebb mértékben, mint az állami gazdaságokban- a szövetkezeti tagok javadalma­zása is függ. A mezőgazdaságban a nép­gazdaság többi ágazatától eltérő­en az anyagi érdekeltség továbbra is összefüggésben marad a piaci termeléssel, illetve a bevételek tel­jes terjedelmével. Ráadásul ez a függőség meg is erősödik a be­vételi növekményprémiumok be­vezetésével. Továbbra is számításba jönnek a beruházásokat és a termelést elősegítő pénzügyi juttatások. Ezeket azonban csak egyes kivá­lasztott vállalatok kapják a gazda­ságuk megerősítéséhez. A mező- gazdasági vállalatok körülbelül háromnegyed részében azonban a dolgozók javadalmazását saját gazdálkodási eredményeikből kell biztosítani. Ezekből az új szabályzatokból az évi tervek jóváhagyásának je­lenlegi időszakában, s a gazdasá­gi tevékenységre vonatkozó min­den intézkedéssel kapcsolatban minden vállalatnál le kell vonni a szükséges következtetéseket, annál is inkább, mert a mezőgaz­dasági termelés fejlesztéséről kor­látozott anyagi alapok mellett kell gondoskodni. Ez az új gazdasági szabályozó elsősorban a termőtalaj jobb ki­használását követeli meg. Hiszen minden hektár eddig kihasználat­lan földterület megművelése a be­vételeken kívül 2700 korona tiszta jövedelmet hoz a növekménypré­miumból a szövetkezet vagy az állami gazdaság pénztárába. Aki elhanyagolja a hektárnyi termőföld megművelését, az saját vállalatát károsítja meg. A mezőgazdasági vállalatoknak ezután sokkal kemé­nyebben kell harcolniuk a termő­földjük megőrzéséért, nem járul­hatnak hozzá könnyelműen a kü­lönböző kisajátításokhoz, a mező- gazdasági területek erdei terüle­tekké való átminősítéséhez, ha­nem minden hasznosítható földte­rület ésszerű megművelésére és rekultiválására kell törekedniük. A mezőgazdasági dolgozóknak ez a régi feladata most új ösztönzést kapott, s ennek megfelelően kell eljárni minden mezőgazdasági vállalatnál. Ebből a szempontból kell elbí­rálni a termelési szerkezetet is. A technikai növények termesztése nagy bevételeket eredményez egy hektárról. Aki tehát - a társadalom szükségleteivel összhangban - ki­szélesíti a technikai növények ter­mesztését, az saját vállalatának a gazdasági helyzetét is javítja ELŐTÉRBEN A JÓ MINŐSÉG Tudjuk, hogy nem könnyű fela­dat minden apró földterület meg­művelése a határban, ugyancsak nem könnyű a rétek és legelők összes területének maradéktalan kihasználása, a cukorrépa, a bur­gonya, a tömegtakarmányok és a len betakarítási veszteségeinek a csökkentése, valamint a techni­kai növények vetésterületének a kiszélesítése. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a tervben biztosított eszközökkel lényegesen jobb eredmények is elérhetők. A mezőgazdasági-élelmiszer­ipari komplexum tökéletesített ter­vezési és irányítási rendszere azonban nemcsak a termelés mennyiségi növelését ösztönzi, hanem a hatékonyság növelését és a termelési költségek csökken­tését is szorgalmazza, éspedig két okból: • A termelés biztosításához az egyes termelőeszközökből, a köz­ponti takarmányforrásokból, a műtrágyákból és a növényvédel­mi vegyszerekből, gépekből, gáz­olajból és tüzelőanyagokból, be­ruházási keretekből és az anyagi­műszaki ellátás egyéb tartozékai­ból csak az adott és korlátozott terjedelmű alapokkal rendelke­zünk. 0 Ha ilyen anyagi feltételek mellett növelni akarjuk a terme­lést, (ami a társadalom növekvő szükségleteinek fedezéséhez ok­vetlenül szükséges), akkor egy tonna abraktakarmányból több húst, tejet és tojást, egy tonna műtrágyával több gabonát, takar­mányt és egyéb növényt kell ter­melnünk, mind eddig, jobban ki kell használnunk a rendelkezésre álló gépeket, és olcsóbban kell megvalósítanunk az építkezése­ket. Egyszóval csökkenteni kell a termékegységre számított fajla­gos költségeket Ha valamelyik mezőgazdasági vállalat nem haladna a hatékony belterjesítésnek ezen az útján, s a termelés növelését továbbra is extenzív módon biztosítaná az anyagráfordítás fajlagos költsége­inek növekedése mellett, úgy nem maradna elég pénz sem a bérekre sem a jutalmakra, sem a fejlesztés biztosítására. Ilyen az irányítás új szabályainak a törvénye. Ezért a termelési feladatok tel­jesítéséhez teljesen újszerűen kell viszonyulni. Ezt a kérdést a mező- gazdasági termelés egyik legfon­tosabb szakaszán, a takarmányo­zás területén közelebbről is meg­világíthatjuk. A megelőző ötéves tervidőszakban rohamosan növe­kedett az állati termékek termelé­se, de extenzív úton, vagyis nem csökkent a termékegységre fel­használt takarmány mennyisége. Ennek következtében magasan túl kellett lépni a takarmánybehozatal terveit. Ugyanakkor az állatte­nyésztési termelésért felelős dol­gozóknál eléggé sajátos légkör alakult ki: azt tekintették sikeres igazgatónak, szövetkezeti elnök­nek, zootechnikusnak vagy terme­lési igazgatóhelyettesnek, aki a felsőbb szervnél utólagos takar­mányjuttatást tudott kieszközölni az állami takarmányalapból. A va­lóságban azonban az utólagos ta­karmányjuttatás a mezőgazdasági igazgatóságok és a vállalatok si­kertelenségét tükrözte a takarmá­nyozás ésszerűsítésében és a jó minőségű tömegtakarmányok ter­melésében. SAJÁT FORRÁSOKBÓL Ezek az utak ma már nem jár­hatók. A vállalatok és felsőbb irá­nyító szerveik kötött mennyiségű takarmányt kapnak a központi ala­pokból. Ha nem tudják biztosítani a termelési tervet saját takarmá­nyaikból, vagy túllépik a fogyasz­tási normákat, további juttatások­ban n^m részesülhetnek, s a hi­ányt az állattenyésztési termelés csökkentésével, főleg a sertéste­nyésztés csökkentésével kell megoldaniuk. Ezentúl ezért az állattenyésztés fejlesztésében a belső források mozgósítását kell előtérbe helyez­ni, vagyis a takarmánytermelést és a zootechnikai munka színvo­nalát. A vállalatoknál új szemléle­tet kell érvényesíteni a takarmány­mérleg biztosításában. Hasonló feladatokkal kell meg­birkózni a termelés további szaka­szain is. Az ipari trágya szállítása például lassúbb ütemben fog nö­vekedni, mint eddig, ezért a szö­vetkezetekben és az állami gaz­daságokban gondoskodni kell a szerves trágya eddiginél jobb kihasználásáról. Hasonló jellegű feladatok vannak a növényvéde­lemben, hogy a rendelkezésre álló vegyszerek célszerűbb és takaré­kosabb felhasználásával tisztább és egészségesebb legyen a nör vényzet. Bonyolult helyzetet kell megoldaniuk a gépesítőknek is, hogy a gázolaj és a tüzelőanyagok rendelkezésre álló keretein belül jó minőségben gondoskodjanak a mezei munkák elvégzéséről, s hogy minimális legyen a mellék­üzemági termelésből származó bevételek csökkenése. SZABAD UTAT AZ ÖNÁLLÓ ELSZÁMOLÁSNAK Az irányítási munka tökéletesí­tésében és hatékonyságának nö­velésében az alapvető feladatok közé tartozik a vállalaton belüli önálló elszámolási rendszer elmé­lyítése. Csak ezen az úton érhető el, hogy a kollektívák a szükséges mértékben érdekelve legyenek a lehető legjobb gazdasági ered­mények elérésében. A javadalma­zási rendszer jól kiegészíti az önálló elszámolási rendszert, de nem helyettesítheti azt. Az irányí­tás új szabályai elegendő teret biztosítanak a mezőgazdasági vállalatok számára a kollektívák és az egyének kezdeményezésé­nek a mozgósítására. A vállalaton belüli részlegek számára konkré­tan meghatározhatják a jutalma­zás formáit. Ebből a szempontból figyelemre méltó a brigádrendsze- rü önálló elszámolás tapasztalati rendszerének a bevezetése a Szenei (Senec) Állami Gazda­ságban A vállalaton belüli részle­gek számára meg lehet határozni az eredményprémiumokat a ter­melési és árutermelési feladatok teljesítéséért és túlteljesítéséért, valamint az anyagok takarékos felhasználásáért. A vállalaton be­lüli önálló elszámolási rendszer konkrét formáit és módszereit ki kell még fejleszteni, de mielőbb minél szélesebb területen kell ezeket érvényesíteni. Az eddigi tapasztalatokból kiindulva a tudo­mányos-kutatási alapot megbíz­tuk, hogy dolgozzák ki a vállalaton belüli önálló elszámolás új modell­jét a szövetkezetek és az állami geizdaságok számára. Az új gazdasági feltételek kö­zött sok mindent meg kell változ­tatni az irányítási munkában mind a mezőgazdasági vállalatok szint­jén, mind pedig a mezőgazdasági igazgatóságokon és a minisztériu­mokban Változik a feladatok fon­tossági sorrendje, s új feladatok is keletkeznek. Ezeknek vissza kell tükröződniük a vállalati tervekben, a mezőgazdasági termékekre vo­natkozó szállítási szerződések­ben, a terv teljesítésére és a válla­latok fejlesztésére irányuló éssze­rűsítési intézkedésekben, az ope­ratív irányítási módszerekben, a személyi anyagi érdekeltség szempontjaiban, a prémiumrend­szerekben, valamint a szocialista munkaverseny irányzataiban és értékelésében. Az új utakon való elindulást, az új irányítási és ellenőrzési mód­szerek bevezetését nem lehet ha­logatni. JEzért már most, az 1982- es évi tervkészítés lezárásának a szakaszában, a kollektív szerző­dések és a szocialista kötelezett­ségvállalások véglegesítésénél, az évzáró gyűléseken és a párt- szervezetek taggyűlésein, vala­mint később is, az ötéves terv kidolgozása és a tavaszi munkák előkészítése idején ezeket az új problémákat a dolgozók széles körű bevonásával és aktív részvé­telével kell elemezni, s megfelelő intézkedéseket kell elfogadni azok megoldására és a feladatok végre­hajtására. Fontos szerepet jászik ebben a mezőgazdasági igazga­tóságok, a párt- és a szakszerve- žetek politikai-szervező munkája, valamint a jól szervezett gazdasá­gi propaganda is, beleértve a dol­gozók szakmai továbbképzését az irányítás minden szintjén, de főleg a termelés szakaszán. 1982. III. 9.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom