Új Szó, 1982. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1982-03-08 / 56. szám, hétfő

HÉTFŐ 1982. március 8. XXXV. évfolyam 56. szám Ára 50 fillér SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Békés életünkért írta: ELENA LITVAJOVÁ, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottságának elnöke A nők egyenjogúsága megváltoztathatatlan valósággá vált a Csehszlovák Szocialista Köztársaság fejlődésének gyakorlatá­ban. Hazánk szovjet hadsereg általi felszabadítása, a kommu­nista párt vezette munkásosztály hatalomra jutása 1948-ban a nők helyzetében is jelentős fordulatot hozott. Ennek nagysá­gát azok a mérhetetlen változások tanúsítják, melyek az eltelt 37 év alatt a szocialista társadalom asszonyai életében és feladata­iban bekövetkeztek. Ezeket a változásokat csak annak köszön­hetően érhettük el, hogy a Szovjetunió és az egész szocialista közösség következetesen és tántoríthatatlanul harcol a békéért, a nemzetek közötti békés egymás mellett élésért. A békés élet termékeny munkánk, a mély, humánus gondola­tok megvalósításának, a szocializmus és a kommunizmus építé­sének alapfeltétele. Az utóbbi időben, főleg a Reagan-kormány hatalomra jutása óta, a nemzetközi kapcsolatok jelentős rosz- szabbodásának, a feszültség fokozódásának, a lázas fegyverke­zésnek lehetünk tanúi. Az emberiség aggódva kíséri figyelemmel a nemzetközi hely­zet alakulását, mely a második világháború óta nem volt olyan feszült, mint napjainkban. A militarista körök kalandorpolitikája a világot az atom katasztrófa peremére hajszolja. A béke megőrzése, mint azt a tavaly októberben Prágában megtartott nők világkongresszusa is hangsúlyozta, az egész világ nőinek is legidőszerűbb feladata. Ezért az idei március 8-a - a nemzetközi nőnap is a világ asszonyai atomháborús veszély ellen vívott harcának a napja. Még nem gyógyultak be a második világháború okozta borzal­mas sebek, asszonyaink, az anyák, a nővérek könnyei még nem száradtak fel. Ezért drága számukra a béke. A világ minden becsületes emberével, főként szovjet asszonytársaikkal együtt éberen állnak a béke vártáján. Csatlakoznak a Szovjet Nőtanács­nak a világ asszonyaihoz intézett felhívásához: a békét meg kell őrizni, az atomháború veszélyét el kell hárítani. Tudatosítják, hogy a szavaknak ez esetben is csak akkor van értéke, ha tettekkel fonódnak egybe, a tetteket pedig a munka jelenti. Hazánkban az összes dolgozó 46 százaléka nő. Szlovákiában a dolgozó nők száma egymillió. Hazánkban a nők ma magas fokú képzettséggel és művelt­séggel rendelkeznek, helytállnak az élet minden területén, a legi­gényesebb posztokon is. Csupán az utóbbi tíz év alatt Szlováki­ában ötszörösére emelkedett a népgazdaságban dolgozó szak­képzett nők száma. Egyre több nő tölt be vezető pozíciót. Mesterek, részlegvezetők, tervezők, programozók, a tudomá­nyos dolgozók, kutatók, újítók között is egyre több a nő. Jó hallani, tudomást szerezni asszonyaink tudásáról, műszaki hoz­záértéséről, találékonyságáról. Alkalom nyílik erre munkánk összegezésekor a nőszövetség éppen e napokban zajló járási konferenciáin is. Büszkék vagyunk a nők népgazdaságunkban kifejtett jó, áldozatkész, alkotó munkájára. Nemcsak a termelésből említhet­nénk erre példákat, hanem az oktatásügy, az egészségügy, a kultúra, a szolgáltatások, a kereskedelem területéről is. Asszonyaink bekapcsolódnak a társadalmi ügyek intézésébe, aktívan segítenek a Nemzeti Front választási programjainak teljesítésében. Az elmúlt évben a szlovákiai nők több mint hárommillió órát dolgoztak társadalmi munkában, s a városok, falvak, munkahelyek szépítésével, a mezőgazdaságnak nyújtott segítséggel, gyógynövény- és hulladékgyűjtéssel csaknem negyvenmillió korona értéket teremtettek. Néhány nappal ezelőtt értékeltük a Mindent az emberért mozgalmat, melynek immár tíz éve fő szervezője a Szlovákiai Nőszövetség. Az elmúlt évi eredmények arról tanúskodnak, hogy a nők és a mozgalom más társszervezőinek aktivitása jól „kamatozik“. A figyelmet a gyermekintézmények, a szolgáltatá­sok és az üzletek hálózatának bővítésére, az élelmiszertermelés terén az önellátás növelésére, tehát olyasmire összpontosítot­tuk, ami hozzájárul a nők munkájának és életkörülményeinek megkönnyítéséhez. A népgazdaság jelenlegi összetett helyzete ellenére, de annak sikeres megoldása szempontjából is helyes lenne, ha az említett kérdésekre fokozottabb figyelmet fordítanának az összes illeté­kes, felelős szervek és azok dolgozói. Hiszen a termelés minő­sége összefügg egész életünk minőségével, az olyan kérdések­kel mint a munkahelyre való utazás, a megfelelő munkaidő, az üzletek és a szolgáltató létesítmények nyitvatartási ideje, az ellátás minősége, a gyermekintézmények munkájának milyen­sége. E kérdésekbe beleszólásuk van és bele is kell szólniuk a nőknek is. Ahol tehát hibát látunk, ott névre szólóan kell bírálnunk, nem tűrhetjük a mentegetőzést, hanem mielőbb utat kell találni a megoldásra. Most, amikor néhány komoly árintézkedés foganatosítására kényszerültünk, kezdjük fokozottabban tudatosítani a problémá­kat és azon kiutakat, melyeket pártunk már régebben jelzett. Sok szó esik ma ezekről a kérdésekről. Ez jó. Még jobb lesz azonban, ha a párt politikájával, kongresszusi irányvonalával való egyet­értésének minden munkahelyen mindenki becsületes munká­val, olyan vállalásokkal ad hangot, melyek valóban hozzájárul­nak az égető gondok megoldásához. Formális kötelezettségvál­lalásokra nincs szükségünk - konkrét tettek és konkrét eredmé­nyek kellenek. Mindannyiunkon, jó minőségű és hatékony mun­kánkon múlik, milyen a jelenünk, milyen lesz a holnapunk. A nemzetközi nőnap alkalom arra, hogy még jobban tudatosít­suk a proletár internacionalizmus erejét, a szolidaritást azokkal, akik ma még drágán fizetnek a nemzeti függetlenség és szociá­lis igazságosság utáni vágyukért. Tanácskozott a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom szlovákiai kongresszusa a fő cél; a dolgozók jóléte A CSKP KB, a Nemzeti Front Szlovákiai Központi Bizottságának az SZSZK kormányának küldöttségét Jozef Lenárt elvtárs vezette • Ladislav Abrahám terjesztette elő az SZSZT jelentését • Jozef Lenárt és Karel Hoffmann beszéde • Tartalmas, lényegre törő vita • Ismét Ladislav Abrahám az SZSZT elnöke A kongresszus elnöksége - Ladislav Abrahám előterjeszti a beszámolót (A ČSTK felvétele) (ČSTK) - Bratislavában, a Szakszervezetek Há­zának nagytermében szombaton megkezdődött a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom szlovákiai kongresszusa. A tanácskozás fő célja, hogy érté­kelje a mozgalom mintegy kétmillió tagjának a mun­káját, amelyet fejlett szocialista társadalmunk építé­sében az elmúlt öt évben végeztek, s egyúttal meghatározza az elkövetkező időszak legfontosabb feladatait. A tanácskozáson részt vett a CSKP KB, a Nem­zeti Front Szlovákiai Központi Bizottságának és az SZSZK kormányának küldöttsége, amelyet Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Nemzeti Front Szlovákiai Központi Bizott­ságának elnöke vezetett. A küldöttség tagja volt Peter Colotka, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZSZK miniszterelnöke, Ján Janik, az SZLKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB titkára, Elena Litvajová, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a Szlovákiai Nőszövetség elnöke és Daniel Futej, az SZLKP KB osztályvezetője. Megjelent a kong­resszuson a Szakszervezetek Központi Tanácsá­nak küldöttsége élén Karéi Hoffmann-nal, a CSKP KB Elnöksége tagjával, az SZKT elnökévei. Ött volt párt- és állami szerveink számos más képvise­lője, valamint a Nemzeti Frontba tömörült társadal­mi szervezetek küldöttségei is. A Munka dalának elhangzása után Ladislav Abrahám, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a Szakszervezetek Szlovákiai Tanácsának elnöke nyitotta meg a kongresszust. (Folytatás a 2. oldalon) Jozef Lenárt elvtárs beszéde Jozef Lenárt elvtárs bevezető­ben megállapította: kongresszu­sukra, a Forradalmi Szakszerve­zeti Mozgalom szlovákiai kong­resszusára irányul most a szak- szervezeti tagok nagy családjá­nak, a munkásság, az értelmiség és más dolgozó rétegek százezre­inek, a közvéleménynek figyelme. Ez joggal van így, hiszen a Forra­dalmi Szakszervezeti Mozgalom a munkásosztály és a többi dolgo­zó legnagyobb taglétszámú osz­tályszervezete. Egyúttal befolyá­sos és elismert szervezete a Nem­zeti Frontnak, fontos és oszthatat­lan része a szocialista demokrácia egész rendszerének. Engedjék meg, hogy a Forradalmi Szakszer­vezeti Mozgalom fontos és pótol­hatatlan szerepének tudatában tolmácsoljam a CSKP Központi Bizottságának, Husák elvtársnak, a CSKP KB főtitkárának, köztársa­ságunk elnökének, a szlovákiai párt- és állami szerveknek, a Nemzeti Frontnak és küldöttsé­günknek őszinte elvtársi üdvözle­tét. Üdvözletünket küldjük a szak- szervezetek minden tagjának: a gyárakban, az építkezéseken, a kutatásban, a mezőgazdaság­ban, a közlekedésben, a kereske­delemben, a közoktatásban és a szolgáltatóiparban dolgozóknak. Köszöntjük a szakszervezeti moz­galom veteránjait, a Vörös Szak- szervezetek tagjait és a fiatal szakszervezeti tagokat is. Az az időszak, amelyet most értékelnek, jelentős szakasz volt az ország és a szakszervezetek életében. A XV pártkongresszus irányvonalát megvalósítva az el­múlt öt esztendőben jelentős mér­tékben előrehaladtunk a fejlett szocialista társadalom építése te­rén és továbbfejlesztettük szocia­lista hazánkat Fejlődött a népgaz­daság, s ennek alapján emelke­dett a dolgozók életszínvonala, szilárdult szociális biztonságuk. Országos viszonylatban és Szlo­vákiában egyaránt tovább mélyül a munkásosztály vezető szerepe a társadalomban és szövetsége a szövetkezeti parasztsággal és az értelmiséggel. Fejlődik a szo­cialista demokrácia, a dolgozók kezdeményezőbben és aktívab­ban vesznek részt a termelés irá­nyításában és a közügyek intézé­sében. A XVI. pártkongresszus megál­lapításával összhangban leszö­gezhetjük, hogy termékeny, de nem könnyű időszak áll mögöt­tünk. Annak lehetünk tanúi, hogy az imperializmus kiélezte a nem­zetközi kapcsolatokat, fokozta a fegyverkezést. A tőkés orszá­gokban elmélyült az általános vál­ság, növekszik az infláció és a munkanélküliség. Ugyanakkor a szocialista országok tovább fej­lődtek, köztük Csehszlovákia és ezen belül Szlovákia. Ez meggyő­zően bizonyítja pártunk politikájá­nak helyességét. Az eredmények­hez Szlovákiában is nagymérték­ben hozzájárultak a szakszerve­zetek. Az elmúlt öt esztendőben szilárdultak soraik, növekedett ak­cióképességük és befolyásuk a dolgozók körében. A mai élet, népünk ismeretei és tapasztalatai azt mutatják, hogy a szocializmusnak, kommunista pártunk politikájának fő célja a dol­gozók jóléte, anyagi és kulturális színvonaluk emelkedése. A nép tudatában erősödik az a meggyő­ződés, hogy a további fejlődés egyetlen útja a népgazdaság és a társadalom további fellendítése. Ezért a munkásság, a parasztság és az értelmiség öntudatosan fo­gadta a XVI. pártkongresszus ha­tározatait, amely tanácskozás az elért eredményekből, a problémák bíráló elemzéséből és a jelenlegi szükségletekből kiindulva hangsú­lyozta, hogy céltudatosabban és következetesebben kell megvaló­sítani stratégiai irányvonalunkat: javítani kell a munka minőségét és növelni kell a munka hatékony­ságát. Már lezártuk a 7. ötéves terv­időszak első évét és e tervidőszak második évének első két hónapját. A tervteljesítésben elértünk bizo­nyos pozitív eredményeket az ipa­ri termelés növelése és gazdasá­gosabbá tétele, valamint az anya­gi fogyasztás csökkentése terén egyaránt. Egészében véve teljesí­tettük a piaci szállítások tervét, és az előirányzatnak megfelelően a kivitel gyorsabban növekedett, mint a behozatal. Nem sikerült azonban leküzdeni a beruházások fogyatékosságait, és - főként a kedvezőtlen időjárás miatt - a mezőgazdaság, elsősorban a növénytermelés sem teljesítette feladatait. Mindent meg kell ten­nünk azért, hogy a XVI. pártkong­resszus irányvonalával való egyet­értés minden munkaszakaszon és minden munkahelyen megmu­tatkozzon a tervfeladatok becsüle­tes teljesítése formájában. Ha azt akarjuk, hogy megtartsuk és tovább emeljük az életszínvonalat, feladatainkat feltétlenül teljesíteni kell. Szükséges, hogy céljaink el­éréséhez megnyerjünk minden dol­gozót, az egész munkásosztályt, a parasztságot és az értelmiséget. (Folytatás a 3 oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom