Új Szó, 1982. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1982-03-26 / 72. szám, péntek

Varázslatos bábuk Szergej Obrazcov színháza Bratislavában A bratislavai Uj Színpadon látott bábelőadás után aligha akadt néző, akit különösebben befolyásolt volna a felsőfokú jel­zők használatában, hogy több mint két órán át bábuk játékát látva részesült művészi élmény­ben. A moszkvai Központi Állami Akadémiai Bábszínház Don Juan '82 című musical-show-ja az együttes vezetője, Szergej Obraz­cov világhírű rendezéseinek egyike. Aligha lehet objektív ismertetést adni a produkcióról anélkül, hogy néhány mondatban ne ejtsünk szót az együttes történetéről. 1931 szeptemberétől - az alapítástól - Szergej Vlagyimirovics Obraz­cov vezeti a színházat, amely öt­venéves fennállása alatt 60 bemu­tatót és közel 31 ezer előadást tartott. Három, olyan produkciója volt, amelyet több mint kétezer­szer játszottak. A rendhagyó kon­cert című bábdarabot hatezer al­kalommal láthatták a gyerekek és a felnőttek, mert Obrazcov báb­színháza a felnőttekről sem feled­kezik meg. Olyannyira nem, hogy dramaturgiájának legsajátosabb jegyeit éppen ezek a produkciók hordozzák. A Don Juan ’82 az ismert sze­relmi kalandor történetének kor­szerűsített parafrázisa, amely a szerelmi (érzelmi) kiszolgálta­tottság huszadikszázadi formáin túl, filozofikus mélységekig hatol­va teszi nevetségessé világunk közhelyeit, gondolkodásunk sab­lonjait Don Juan, a spanyol népi mondahós (vagy moliére-hós, vagy Mozart opera-figurája) Donna Anna elcsábítása után kárhozatra ítéltetett és pokolra szállt, ahon­nan egyéniségéhez híven meg­szökik. Természetesen nyomába ered a Főördög, aki végigüldözi szinte az egész világon. Az első helyszín az Amerikai Egyesült Ál­lamok, ahol dúl a sexörület: a meztelenség elad, kínál, ígér Don Juan elemében van, s egé­szen addig hódít, amíg az ördög újra el nem viszi. Persze ismét megszökik, de már ketten üldözik: az ördög és a gengszter, akinek nőjét elcsábította. Vándorlásai so­rán elkerül egy orosz faluba is, ahol lányok dalolnak, táncolnak, és teheneket fejnek a réten. Ismét sorozatos csábítások következ­nek. Az ördög és a gengszter innen Olaszországba űzik. Ennek a jelenetnek egyszerű a díszlete: a pisai ferdetorony csúcsára és Michelangelo Dávidjának vállhoz emelt kezére kötött ruhaszárítókö­tél. Az elcsábítandó szinyorita ru­hát mos, tereget az olaszokról és hazájukról ismert, világnyi közhe­lyekké alacsonyított műalkotások között feszülő zsinegre. S akár­csak egy neorealista olasz film­ben: hősünk gyermeket nemz, és a házasság elől megszökik. Üldö­zői tovább szaporodnak az olasz nő testvéreivel, akik a sivatagi szultán háremében álruhákba búj­va mint ..valahányadik“ feleségek jelennek meg. A kaland még nem ér véget, hiszen a mexikói helyszí­nen a nyeregben érkező halálos szerelem, és a japán gésa-ház lakójának elcsábítása után haraki­rit is láthatunk - kellő mennyiségű, pirosán folydogáló ketchuppal együtt. Don Juan kalandjai ismét hazájában folytatódnak, ahol első hódításának színhelyén üldözői - az ördög, a gengszter és az olasz fivérek - megölik. Obrazcov ehhez a befejezéshez is megtalál­ta a gondolkodásra késztető fin­tort. Az örök hódító végül is a nő­nemű angyalok (ez színház s nem keresztény dogma!) jóvoltából a mennyországba kerül. Sót, ahogy az már lenni szokott, szobrot is állítottak emlékére, amelynek ta­lapzatát a meghódított és elha­gyott hölgykoszorú az előadás zá­róképében virággal hinti be. Ob­razcov színházának a lényegét hallgattuk volna el, ha megmara­dunk annál, ami ennek a musical­paródiának a felszínén érzékel­hető. A mozgalmasság, a filozofikus humor, a nemzetközi közhelyek epés gúnyrajza egyben fájón ne­vettető szembesítés is egyre sivá­rodó érzelmeinkkel. A produkció zeneisége, kifejező eszközei, min­den nép nyelvét idéző halandzsa­szövegei tükröt tartanak elénk. így is láttatják mindazt, amit sokan nem vesznek észre: mennyire kö­zeliek, mennyire rokonlelkek, mennyire hasonló érzelmekkel élők vagyunk, beszéljünk is a világ bármelyik nyelvén - japánul, spa­nyolul, oroszul, angolul... Ez igazi színházművészet, amelynek lényegét a legteljesebb életábrázolás adja, amely színpa­di megjelenésekor - kereszt és hosszirányban is - a mondanivaló rétegződésének gazdagságával fogja meg a nézőt. Bábuk vagy emberek? Ez - az obrazcovi böl­csességet látva - teljesen mind­egy, hiszen ez a bölcsesség a le­hető legmélyebb humanitás, a leg­erősebb elkötelezettség. Totális színház ez, az élet teljességéről. A bábjáték összefoglaló, egysége­sítő művészetét Szergej Obrazcov és társulata a legmagasabb fokon műveli, a szatírához szükséges felkészültséggel és bátorsággal. Ha egy mondatban össze lehet foglalni ezt a rendezői világot, ak­kor így próbálnám meg: a báb­színházról elterjedt közhelyes képzeteink megsemmisítésével együtt a világ és az ember egyolda­lú, megszokott szemlélését is ha­lálra ítéli. A színházilag, képzőművészeti- leg, zeneileg egységbe foglalt je­lenségek a paraván előtt ülőkre oly lenyűgözően hatottak, hogy alig, vagy csak a nézőtérre hozott előí­téleteik „megöletéséig“ tudatosí­tották, hogy mindez bábjáték. Bábjáték, amelyet már nem az élettelen, szervetlen anyag me­chanikája, mozgástörvényei ural­nak, hanem a szinte tökélyig foko­zott bábumozgatás. Ennek a lé­nyege pedig nem más, mint az embert célbavevő színházművé­szet. DUSZA ISTVÁN A közönség találkozója is A cseh és szlovák filmek fesztiválja elé Országos rangú kulturális ese­mény színhelye lesz a jövö héten Ústí nad Labem: az idén itt kerül sor a cseh és a szlovák filmek fesztiváljára, melyet évente más­más városban rendeznek. Több szlovákiai, cseh- és morvaországi kerületi székhely után most ez az észak-csehországi város vállalta - immár másodszor - a házigazda szerepét, hogy öt napig otthont adjon a fesztivál résztvevőinek. Március 28-a és április 1-e között itt fogadják a seregszemle vendé­geit - alkotókat, kritikusokat, tudó­sítókat és a kulturális élet vezetőit -, akik találkoznak, hogy áttekint­sék a múlt év hazai filmtermését, s lemérjék: hol tart, merre halad a csehszlovák filmművészet. A cseh és a szlovák filmek fesz­tiválja, melyet már huszadik alka­lommal rendeznek meg, filmművé­szetünknek jelentósfóruma, hiszen lehetővé teszi a mérlegkészítést, számvetést és előretekintést. Cél­ja, hogy egy esztendő filmtermé­sét felvonultatva értékelje a cseh és szlovák filmgyártás helyzetét, elemezze, mit tettünk a párt kultu­rális-politikai határozatainak telje­sítéséért és az alkotások mennyi­ben feleltek meg a szocialista filmművészettel szemben támasz­tott követelményeknek. Jelentősé­ge tehát abban van, hogy jelzi a csehszlovák film útjának egy- egy állomását és képet ad a hazai filmművészet jelenéről. Hazánkban tavaly negyven­négy játékfilm - ebből harminc a barrandovi, négy a gottwaldovi, A fesztiválon bemutatják A segéd című szlovák filmet is, Zoroslav Záhon rendezésében. Az alkotás főszerepeit Koncz Gábor, Pécsi Ildikó és Elő Romančík (a képen) játsszák tíz a kolibai stúdióban - készült. A szemlén elsősorban azokat az alkotásokat vetítik, melyek eddig még nem szerepeltek műsoron, több filmnek tehát itt tartják az ősbemutatóját; látható lesz példá­ul A segéd (rendezte Zoroslav Zá­hon), Front az ellenség hátában (Igor Gosztyev), az Új fiú jött (Vla­dimír Drda), az Üvegház (Vít Ol- mer), a Mint a nyulak (Karéi Smyczek), az Opera a szőlőhe­gyen (Jaromír Jireš), a Szerelem második látásra (Ladislav Rychman), a Vadászlakoma (Vla­dimír Sís). A zsűri a filmek elbírá­lása során főleg a szocialista elkö­telezettséget és művészi igényes­séget, az újszerű ábrázolásmód és kifejezőeszközök keresésére irányuló törekvéseket veszi figye­lembe. Ennek alapján három fődí­jat, egy különdíjat adhat s jutal­mazhatja a legjobb forgatóköny­vet, operatőri munkát, a férfi és női színészi alakítást. A tervek szerint az idén sem az öncélú ünneplés, hanem a folya­matos és tartalmas munka jellemzi majd a filmszemlét. A fesztivál természetesen nem zárt ese­mény: a szakembereken kívül nem csupán Ústí nad Labem la­kossága, hanem a kerület érdek­lődő közönsége is részt vehet a vetítéseken, hiszen az alkotáso­kat több városban (Liberec, Cho­mútov, Kadaň, Déčín, Varnsdorf, Litomence, Litvinov) is bemutat­ják. A seregszemle tehát nemcsak verseny, hanem a filmművészek és a közönség találkozója is. A cél, hogy minél közvetlenebb kapcsolat alakuljon ki az alkotók és a nézők között, ezért a művé­szek üzemeket keresnek fel és találkoznak a szocialista brigádok tagjaival. A fesztivált filmplakát- kiállítás, ankét, szeminárium teszi még változatosabbá, színeseb­bé. (tölgyessy) „Csak szabad szívvel s lélekkel szolgálhatunk“ Kétszázötven éve született Joseph Haydn ,,Ha csak utolsó operámat, a La fedeltá premietát hallhatnák! Biz­tosítom, hogy Párizsban, de talán Bécsben sem hallottak még ha­sonlót. . A kamarazene-stílus- ban... csaknem minden nép tet­szését elnyertem. Bátorkodom egészen új kvartettjeimet felaján­lani. Ezeket egyfajta új, különleges stílusban írtam.“ öndicséretnek, ügyes önreklá­mozásnak tűnhetnének ezek a so­rok, ha nem tudnánk, hogy a ze­neirodalom egyik legrokonszenve­sebb alakjának, Joseph Haydnnak tollából származnak.. Hogy miért volt szüksége az egyébként szerény zeneszerzőnek ilyen le­velek írására? A választ megkap­juk, ha megismerjük Haydn szol­gálati szerződésének egyik fontos pontját: ,,A Herceg úr Ökegyel- mességének mindenkori paran­csára köteles a másodkarmester Ofőméltóságának tetszése szerin­ti zenemüveket komponálni. Ezen új zenemüveket senki útján közzé nem teheti, még kevésbé másol­tathatja le, hanem azokat kizáró­lag Őkegyelmessége számára kell fenntartania. Főként pedig Öfő- méltósága tudta és kegyes belee­gyezése nélkül a másodkarmester senki másnak nem komponálhat.“ Ezt a szerződést, amely akkor íródott, amikor Haydn másodkar­mesteri minőségben 1761-ben Esterházy Pál Antal birodalmi her­ceg szolgálatába lépett, egyetlen mai zeneszerző sem fogadná el, hisz ezzel mintegy a saját halálos ítéletét írná alá. Egy alkotóművész számára az ismeretlenség rosz- szabb a fizikai megsemmisülés­nél, Haydn szerződése pedig ép­pen ezt hivatott szavatolni. A ze­neszerző mégis készségesen alá­írta. Aláírta, mivel az elmúlt száza­dokban, s így a 18. században is, a művészeket anyagi kiszolgálta­tottságuk előbb-utóbb egy fői úri pártfogó szolgálatába kényszerí­tette, s az akkori karmesteri szer­ződéseket általában ilyen, vagy még súlyosabb feltételekkel kötöt­ték meg Voltak ennek a szerződés­nek más, mai szemmel nézve roppant megalázó pontjai is. Haydn, aki egy levelében azt vallotta, hogy a művészeteknek „csak szabad szívvel s lélekkel szolgálhatunk“, néhány év múlva nyűgnek érezte a hercegi szolgá­latot. Hogy végletekig korlátozott helyzetéből mégis ki tudott törni, tehetségének, no meg annak a példátlan szívósságnak és vasszorgalomnak volt köszönhe­tő, ami egész életében oly jellem­ző volt rá. Ezek híján aligha lett volna az egyszerű rohraui bognár­mester fiából hercegi és királyi udvarok keresett muzsikusa, az egyetemes zenetörténet egyik meghatározó egyénisége. Haydn egész kiskorában került el hazulról. Először a család egyik rokona figyelt fel kivételes muzika­litására, s vette át nevelését, majd Kulturális hírek 0 A Fertódy- kastély és műem­lékegyüttes rekonstrukcióját az idén is folytatják. Most a muzsika­ház felújítására kerül sor. Elké­szülte után öt helyiségben Haydn- emlékmúzeumot rendeznek be; a műemlék épületben kap helyet a községi könyvtár, a zeneiskola, az ifjúsági klub és a fertődi községi tanács is. 0 Salvador Dalit, a világhírű spanyol festőt a minap az auto­nóm katalán kormány legmaga­sabb kitüntetésével, a generalitás aranyérmével tüntették ki. A szü­lővárosában, Figuerasban beren­dezett Dali-múzeumban, ahol az ünnepséget tartották, a 77 eszten­dős művész meghatottan fogadta a magas elismerést hétéves korában Georg Reutter bécsi udvari karmester tetszését nyerte el üde szopránja, s leszer­ződtette a bécsi Stephanskirche énekkarába. Itt 1740-től kilenc éven át énekelt. Az énekórák mel­lett zongorát és hegedűt tanult, de az elméleti oktatás nem tartozott az iskola erősségei közé, mint ahogy a közismereti oktatás sem. Ha az énekesfiúk intézete nem is adott sokat, kárpótlást nyújtott Bécs látnivalóival és pezsgő zenei életével Amikor a szép szoprán­hangot kikezdte a mutálás, s így nem vehették többé hasznát a kó­rusban, Haydn az utcára került. Iszonyatos nyomorban élt, alkalmi zenélésből, korrepetitálásból tar­totta fenn magát, s közben ma­kacs megszállottsággal tanult összhangzattant, harmonizálást, formatant, hangszerelést, mind­azt, ami egy komponista számá­ra nélkülözhetetlen Pietro Metastasio, a vele egy házban lakó udvari költő felfigyelt zongorajátékára és megismertette Porporával, kora ismert énektaná­rával és zeneszerzőjével. Porpora tanítványa, s egyben inasa, min­denese lett Szerenádokat, diverti- mentókat írt, neve egyre ismerteb­bé vált. Huszonhét éves korában Morzin gróf megbízta udvari zene­karának vezetésével, majd a ze­nekar feloszlatása után Esterházy Pál Antal szolgálatába lépett mint másodkarmester Kismartonba költözött, az osztrák-magyar ha­tárvidék e tekintélyes rezidenciá­jára. Pál Antal halála után utódja, „pompakedvelő“ Miklós kibővítet­te a zenekart, s 1766-tól Haydn immár első karmesterként műkö­dött az élén Bár szolgálata renge­teg megkötöttséggel járt, s minden energiájára szüksége volt, hogy sokrétű feladatát maradéktalanul teljesíthesse, döntő fontosságú volt művészi kibontakozása szem­pontjából A zenekarral egy élő zenei laboratóriumot kapott kéz­hez. Szabadon kísérletezhetett, próbálkozhatott Nem is vált meg soha a hercegi udvarban betöltött tisztségétől, idős korában karmes­teri címmel és nyugdíjjal vonult vissza Bécsbe. Ez a - két angliai útját leszámít­va - szinte eseménytelen életet élő, félig autodidakta zeneszerző gigászi müvet alkotott Munkássá­ga a hangszeres zene történeté­ben korszakalkotó jelentőségű A szimfónia atyjának nevezik, mi­vel ő teremtette meg végérvénye­sen száznál több szimfóniájában e műfaj tipikus mintáját, s kamara­zenéről beszélni sem lehet nevé­nek említése nélkül. Ez épp olyan lenne - mondja Láng György -, mintha egy házat akarnának épí­teni, melynek nincs első emelete, csak második és harmadik. A ka­marazenében az első emelet Haydn, a második Mozart és a har­madik Beethoven! Haydn az előtte munkálkodó nemzedék fegyelme­zettebb és szigorúbb stílusával szemben olyan bensőséges, köz­vetlen hangot szólaltatott meg, mint előtte még senki. Ez az egyé­ni érzelmeket spontánul továbba­dó személyes hang is új utakat nyitott a zene birodalmában. Újat hozott a szóló-zongoraszonáta te­rén is, Beethoven és a romantiku­sok az általa megszabott úton ha­ladtak tovább. Népszerűsége ha­talmas volt, királyok versengtek kegyeiért. Mária Terézia maga énekelte mindkét Haydn-oratóri- um udvari előadásainak szoprán­szólamát, III. György angol király, a walesi és a yorki herceg tüntet­ték ki meghívásukkal, bécsi házá­ba ellátogatott kora minden zene­kedvelő híressége. Haydn zenéje vagy másfél év­századik csak látszatéletet élt - a hangverseny-szezononkénti oratórium-előadásokra, legismer­tebb szimfóniáinak és vonósné­gyeseinek előadására szűkült. Csak néhány évtizede kezdjük megismerni az életmű egészét és alkotójának nagyságát. VOJTEK KATALIN ÚJ szú 6 1982. III. 26.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom