Új Szó, 1982. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1982-03-17 / 64. szám, szerda
ÚJ szú 3 1982. Ili. 17. ÚJABB NAGY HORDEREJŰ KEZDEMÉNYEZŐ JAVASLATOK A FEGYVERKEZÉSI HAJSZA MEGFÉKEZÉSÉRE (Folytatás az 1 oldalról) bér jogai csorbát szenvedhetnének. A párt mindig azon volt és azon van ma is, hogy minden társadalmi szervezet, köztük a szakszervezetek is a lehető legjobban teljesítsék feladatukat, Lenin szavaival élve, hogy a lehető legjobban fejezzék ki azt, ami az embereket foglalkoztatja, ami aggasztja őket. Hiszen ez teszi lehetővé, hogy a párt és az állam politikájában teljesebb mértékben fejezze ki a nép. társadalmunk valamennyi rétegének akaratát és érdekeit- hangsúlyozta Brezsnyev, majd így folytatta: A szocializmus ellenséggj- polgári ideológusok, reformisták és revizonisták - már rég arra építenek, hogy a szakszervezetek elszakadnak a marxista-leninista pártoktól, és buzgón terjesztik a szakszervezetek „semlegességéről“ szóló elméletet. Ez valójában kísérlet arra, hogy a szakszervezeteket a burzsoá politika, a munkásosztály érdekei elárulásának útjára vezessék. Ma jóval fontosabb, mint bármikor korábban, hogy valamennyi ország dolgozói és szakszervezeteik egységesek legyenek, hisz annyi közös érdekük van! Ezek közé tartozik mindenekelőtt a háborús vesély elhárítása, a lázas fegyverkezési folyamat megszüntetése, az enyhülési folyamat megőrzése és megszilárdítása. AZ ENYHÜLÉS ÉS A BÉKÉS EGYMÁS MELLETT ÉLÉS JÖVŐJE Az SZKP KB főtitkára a továbbiakban nemzetközi kérdésekkel foglalkozott. Többek között hangsúlyozta: Nem elég csak megállapítani, hogy bonyolult és kiélezett a nemzetközi helyzet. Kétségek merülnek fel ugyanis a nemzetközi kapcsolatok további alakulását illetően. Nézzük meg pl. mi történt a madridi találkozóval. Tárgyalás a biztonságról és az együttműködésről - a népek ezzel a feladattal bízták meg a konferenciát. Ehelyett azonban az Egyesült Államok és nyilvánvalóan washingtoni nyomásra néhány más NATO-ország magas rangú kormányképviselői egészen más céllal mentek el Madridba, azzal, hogy a lehető legnagyobb mértékben megmérgezzék a nemzetközi légkört. * A lengyelországi események ehhez ürügyül szolgáltak. A NATO képviselői tanácsokat kezdtek adni, hogy a szejm és a lengyel kormány, a LEMP vezetősége miképp oldja meg az ország belső problémáit. Nem maradt el a Szovjetunió és más szocialista országok megrágalmazása sem. Napjaink több véres és embertelen rezsimjét mindenben támogató kormányok képviselői pironkodás nélkül beszéltek „az emberi jogok megvédéséről“. Ismétlem: a lengyel események csak ürügyként szolgáltak. A szocializmust Lengyelországban senkinek sem sikerül megdöntenie. Ezt - nyilvánvalóan - érzik a lengyel ellenforradalmárok külföldi támogatói is. Valódi céljuk Madridban az volt, hogy még zavarosabbá tegyék az általános légkört és így megkönnyítsék az USA Nyugat-Eurépával szembeni fenyegető terveinek megvalósítását. Nyugat-Európát az új amerikai rakéták kilövőállásává akarják változtatni, olyan villámhárítóvá, amely felfogná egy konfliktus esetén az ellencsapást. Ugyanakkor még több akadályt akarnak gördíteni Nyugat-Európa és a szocialista országok normális gazdasági kapcsolatainak fejlesztése elé. Hisz ezek a kapcsolatok nyilvánvalóan nem felelnek meg Washingtonnak, amely számára Nyugat- Európa az egyik legnagyobb ve- télytárs gazdasági területen. A hasonló akciók teszik szükségessé, hogy komolyan elgondolkozzunk az enyhülés és a békés egymás mellett élés jövője felett. Madrid csak az egyik példa az elmúlt időszakból. Elmondható, hogy a nemzetközi kapcsolatok, egésze most világosan megjelölt válaszúihoz érkezett. Az egyik irányba vezet a béke megszilárdításának és az államok közötti békés együttműködés fejlesztésének, az olyan együttműködésnek az útja, amely a függetlenség, a jogok és érdekek kölcsönös és szigorú tiszteletben tartásán, az egymás belügyeibe való be nem avatkozáson, a biztonság és a kölcsönös bizalom megszilárdítására irányuló közös erőfeszítéseken alapul. Ezt az utat pontosan kijelölték a helsinki konferencia ajánlásai és az elmúlt évtized számos más államközi dokumentuma. Megerősítették évtizedünk gyakorlati tapasztalatai is, amelyeket a nemzetek, elsősorban az európai népek szereztek. Ezzel teljesen ellentétes az az út, amelyre az emberiséget szeretnék kényszeríteni a hidegháború és a valódi háború szakadékénak szélén való veszélyes egyensúlyozás újdonsült hívei. Szeretnék elvetni az államok közötti kapcsolatok jogi és etikai normáit, amelyek évszázadokon át alakultak ki. Kísérleteket tesznek arra, hogy módosítsák a világ politikai térképét, s eközben valamennyi kontinensen kiterjedt térségeket nyilvánítanak „létérdekeik“ övezetévé. „Jogot“ formálnak arra, hogy másnak parancsolhassanak, más felett ítélkezzenek és mást „büntessenek“. Szégyentelenül hirdetnek meg és igyekeznek életbe léptetni különböző terveket a számukra kényelmetlen kormányok és államok gazdasági és politikai „destabili- zálására“. Cinikusan örülnek, ha valamely nemzet nehézségekkel találja magát szemben. A normális kapcsolatokat és a nemzetközi kereskedelmet szankciókkal és blokáddal, a kapcsolatokat és a tárgyalásokat állandó katonai fenyegetésekkel igyekeznek helyettesíteni. Az embernek csodálkoznia kell azon, mi mindent lát. önkéntelenül is eszébe jut a kérdés: miből van ebben a politikában több - könnyelműségből, nemzetközi tapasztalatok hiányából, vagy felelőtlen és megmondom nyíltan, kalandorhozzáállásból az egész emberiség sorsát érintő komoly problémákhoz? Nem mi, hanem az Egyesült Államok komoly polgári sajtója nevezte ezt a politikát a,,politikai katasztrófára valóorientációnak“. Ezzel a véleménnyel csak egyet lehet érteni. Mellesleg, ami a blokádot és a „szankciókat“ illeti, a Szovjetunió nagy ország, kiterjedt gazdasággal és gazdag forrásokkal. És annál erősebb a szocialista közösség. A blokádot és a „szankciókat“ tehát túléljük, ezt senkinek sem szabad kétségbe vonnia. Azok közül az országok közül, amelyeket Washington szövetségeseinek nevez, több olyan van, amely jóval nagyobb mértékben függ a külkereskedelemtől. Nem világos tehát, kinek az érdekeit károsítja meg jobban a nemzetközi kereskedelem és a normális gazdasági kapcsolatok elleni cow- boytámadások politikája. Tárgyilagosan megfogalmazva, a nemzetközi légkör további romlása, a lázas fegyverkezés fokozása, az államok közötti normális kapcsolatok aláásása nem ígér semmi jót egyetlen nemzetnek sem, tehát az amerikai népnek sem. Károkat azonban az egész emberiségnek okozhat. Ezért szilárd meggyőződésünk, hogy ezt a távlatokat nélkülöző politikát a nemzetek nem támogathatják. Minél hamarabb értik meg ezt e politika kezdeményezői, annál jobb mindannyiunk számára. A SZOVJETUNIÓ SZILÁRDAN A TARTÓS BÉKÉRE TÖREKSZIK Ami a Szovjetuniót illeti, szilárdan és következetesen törekszünk a tartós békére és az államok közötti kölcsönösen előnyös békés együttműködésre, tekintet nélkül társadalmi és politikai rendszerükre. Természetesen amellett szádunk síkra, hogy a madridi találkozó résztvevői - amint felújítják munkájukat - végre hozzá kezdjenek ahhoz, ami miatt ezt a tanácskozást megrendezték: foglalkozzanak az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel. S hogy nyitva legyen az út az európai katonai enyhülési és leszerelési konferencia összehívása felé, amire kontinensünk népeinek oly nagyon szüksége van. Elvtársak! Az Egyesült Államok vezette NATO-tömb militarista és agresszív politikája arra kényszerít minket, hogy lépéseket tegyünk országunk védelmi képességének a megfelelő szinten tartására. Ez napjaink súlyos szükségszerűsége, és természetesen nem kis összegeket követel békés építőmunkára irányuló terveink kárára. De amint azt már nemegyszer mondottam, ezekre a célokra nem adunk ki egyetlen rubellel sem többet, mint ami népünk, valamint barátaink és szövetségeseink biztonságának szavatolásához szükséges. A jövőt nem a fegyverek végtelen felhalmozásában látjuk, hanem olyan ésszerű megállapodásokban, amelyek kölcsönösen csökkentenék a katonai konfrontáció szintjét. Ezzel összefüggésben különleges figyelmet érdemel az európai nukleáris fegyverek korlátozásának problémája. Elmondhatjuk, hogy ez a világméretű rakéta- és nukleáris háború egyre növekvő veszélye elhárításának kulcskérdése. Ismeretesek a Szovjetunió ide vonatkozó és messzemenő javaslatai. Ezek kiterjednek az Európában levő vagy az európai célokra irányuló nukleáris arzenálok egy- harmadára való csökkentésétől egészen az európai közepes ható- távolságú nukleáris eszközök és taktikai fegyverek teljes felszámolásáig. Ugyancsak ismeretes, hogy az amerikai fél vonakodik a komoly tárgyalásoktól, nem beszélve e kérdések megoldásáról, és a Szovjetuniótól egyoldalú leszerelést követel, amit Washington cinikusan „nullamegoldásnak“ nevez. Reméljük azonban, hogy a felek egyenlősége és egyenlő biztonsága alapján végül ésszerű megállapodás születik. Emellett- szóban és tettben egyaránt- minden tőlünk telhető módon hozzájárulunk e célok eléréséhez. EGYOLDALÚ SZOVJET RAKÉTATELEPÍTÉSI MORATÓRIUM Szeretném most önökkel közölni, hogy a felek európai nukleáris eszközeinek lényeges csökkentéséről szóló igazságos megállapodás elérésének megkönnyítését szem előtt tartva és jó példát mutatva, a szovjet vezetés úgy döntött: egyoldalúan elhalasztja a közepes hatótávolságú nukleáris fegyvereinek telepítését a Szovjetunió európai területén. Az itt elhelyezett ilyen típusú fegyvereket mennyiségileg és minőségileg is befagyasztjuk és az SS-4, valamint az SS-5 néven ismert régebbi típusú rakétáknak az újabb, SS- 20-as típusúakkal történő helyettesítését felfüggesztjük. Ez a moratórium addig lesz érvényben, amíg nem születik megállapodás az Egyesült Államokkal az Európát veszélyeztető közepes hatótávolságú nukleáris eszközök csökkentéséről az egyenlőség és az egyenlő biztonság alapján, vagy addig, amíg az USA a népek biztonsága érdekeivel ellentétben mégis megkezdi a Pershing-2 és szárnyas rakéták európai telepítésére irányuló gyakorlati előkészületeket. Továbbá: már korábban kijelentettük, hogy amennyiben a két fél megállapodna a moratóriumban, hajlandók lennénk jó akaratot tanúsítani és egyoldalúan csökkenteni európai nukleáris eszközeink számát egy, a jövőben megállapítandó csökkentés keretében. Most úgy döntöttünk, hogy újabb lépést teszünk, amely megerősíti békeakaratunkat és azt a meggyőződésünket, hogy elérhető a kölcsönösen elfogadható megállapodás. A Szovjetunió kész már az idén - amennyiben nem éleződik ki ismét a nemzetközi helyzet - saját kezdeményezéséből csökkenteni közepes hatótávolságú rakétáinak számát. Ezúton hozzuk nyilvánosságra döntéseinket és meggyőződésünk, hogy a világ népei értékelni fogják a Szovjetunió békeszerete- tét és jóakaratát. Úgyszintén reméljük, hogy nyugati partnereink, akikkel tárgyalásokat folytatunk, konstruktív lépésekkel, a jóakarat szellemében adnak választ. Ugyanakkor kötelességünknek tartjuk, hogy határozottan figyelmeztessünk arra, ha az USA és NATO-beli szövetségeseinek kormánya figyelmen kívül hagyja a népek béke iránti vágyát, és mégis végrehajtják tervüket, s Európában elhelyezik a Szovjetunió területein levő objektumokat elérni képes új amerikai rakéták százait, a világon új stratégiai helyzet alakulna ki. Új reális veszély fenyegetné országunkat és szövetségeseinket az Egyesült Államok részéről. Ebben az esetben olyan ellenintézkedéseket lennénk kénytelenek foganatosítani, amelyek a másik felet, így az Egyesült Államokat is hasonló helyzetbe juttatnák. Erről nem szabad megfeledkezni. Ez a körülmény ismét felhívja a figyelmet arra, milyen jelentősége van a béke és a nukleáris világháború veszélyének csökkentése szempontájából a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti megállapodásnak a hadászati nukleáris fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről. Az 1979-ben aláírt szerződést, mint ismeretes, az Egyesült Államok nem volt hajlandó ratifikálni Washington nem kíván további tárgyalásokat sem folytatni erről a problémáról. Ez az ügy mégis egyre sürgetőbb és egyre halaszthatatlanabb. Először: az új rakéták európai elhelyezésére irányuló amerikai tervek megvalósítása felboríthatná mindkét fél stratégiai eszközeinek egyensúlyát, amely kialakult, s ez a jövőre nehezen megjósolható következményekkel járna. Másodszor: a tömegpusztító fegyverek új fajtáinak fejlesztése mindkét oldalon - amennyiben szerződéses alapon nem vetünk ennek véget - már előre meghiúsíthatná azokat a korlátozásról, csökkentésről és ellenőrzésről szóló megállapodásokat is, amelyek megkötésére most még lehetőség van. FELHÍVÁS AZ AMERIKAI KORMÁNYHOZ Ezért felszólítjuk az Egyesült Államok kormányát, hogy ne állítson mesterséges akadályokat a SALT-tárgyalások elé, hanem minél hamarabb járuljon hozzá felújításukhoz. Addig is azt javasoljuk, hogy mindkét fél kölcsönösen kötelezze magát arra: nem kezdi meg az újabb a lázas fegyverkezést, és nem helyez el tengeri és szárazföldi indítóállású, nagy hatótávolságú szárnyas rakétákat. Úgy véljük, hogy a nemzetközi helyzet maximális tartózkodást követel az egymással szemben álló két tömbtől, ami katonai tevékenységüket illeti. Hajlandók lennének például megállapodni a haditengerészeti akciók kölcsönös korlátozásában. Szerintünk ugyancsak lehetséges lenne megállapodni abban, hogy mindkét fél rakétahordozó tengeralattjáróit visszavonja a mostani nagy kiterjedésű járőrútvonalakról, és hogy tartózkodási területüket egy kölcsönösen megállapodott határon belülre lehet korlátozni. Úgyszintén hajlandók lennénk megvitatni a bizalomerősítő intézkedések ki- terjesztését a tengerekre és az óceánokra, elsősorban azokra a területekre, amerre a legforgalmasabb tengeri útvonalak vezetnek Egyszerűen arra törekszünk, hogy a világtenger minél nagyobb része váljon a legrövidebb időn belül békeövezetté. Ezek a mi új javaslataink a lázas fegyverkezés megállítására és a nukleáris világháború veszélyének elhárítására. Leonyid Brezsnyev beszéde befejező részében emlékeztetett arra, hogy az idei év a Szovjetunió megalakulása 60. évfordulójának esztendeje. Ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy az évforduló a népek barátságának nagy ünnepe, a lenini nemzetiségi politika győzelme. Ugyanakkor jó alkalom az eredmények értékelésére és a jövő feladatainak kitűzésére, pontosítására. A párt központi bizottsága felszólítja a kommunistákat és a pár- tonkívülieket, valamennyi generáció tagjait, minden dolgozót, hogy a Szovjetunió 60. évfordulóját az SZKP XXVI. kongresszusán elfogadott történelmi határozatok teljesítésében elért új sikerekkel köszöntsék - mondotta Brezsnyev, majd végezetül annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a szakszervezetek mind jelentősebb szerepet fognak betölteni a Szovjetunió további fejlesztésében, a kommunizmus építésében. (Alcímek. Új Szó) A kongresszus küldöttei (ČSTK-felvétel) (Telefoto: ČSTK)
