Új Szó, 1982. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1982-02-26 / 48. szám, péntek

ÚJ 2ZÚ 5 1982. II. 26. Szembenéztek az igazsággal A Nagykürtösi (Veľký Krtíš) Já­rási Mezőgazdasági Igazgatóság pártgyülésén minden kommunista részt vett, egyetlen elvtársnő kivé­telével - aki éppen Moszkvában járt. A gyűlést jól előkészítették, a pártalapszervezet tevékenysé­géről szóló beszámoló konkrét, a kritika címre szóló volt. Ľubomír Lukaj elvtárs, a pártbi­zottság elnöke eléggé aprólékosan értékelte minden párttag munkáját és magatartását. A pártmunkában tanúsított aktivitáson kívül beszélt arról is, hogy egy-egy kommunista hogyan járult hozzá a járás mező­gazdasági termelése intenzitásá­nak fokozásához. Tavaly itt figye­lemre méltó sikereket értek el. Mintegy 14 ezer hektáron átlago­san 4 tonna volt a gabonanemüek hektárhozama. A jó terméshoza­moknak köszönhetően első helyre kerültek a közép-szlovákiai kerü­letben. A burgonyaterméssel vi­szont nem dicsekedhetnek, csak mintegy 10 tonna termett hektá­ronként. A borjúelválasztásban is rosszabbak a kerületi átlagnál. Pedig lehetnének jobbak is, mert a járásban 100 tehén átlag 102 borjút ellett, csak kár, hogy az első 2 hétben 12 borjú elpusztult. A sertéshizlaláSban a nagykürtösi járás éri el a leggyengébb ered­ményeket a kerületben, a napi gyarapodás 1-1 állatnál 45-46 dekagramm körül mozog. Ez azt jelenti, hogy az etetők hanyagok, s az állattenyésztésben még nagy tartalékok vannak. Ezek a veszteségek a járási mezőgazdasági igazgatóság zoo- technikusai számára sem lehet­nek közömbösek, s az sem, hogy egyes szövetkezetekben magas a tej- és hústermelésre fordított szemestakarmány-fogyasztás, míg más helyeken a szemestakar- mány-adagok csökkentése mellett is szolid eredményeket érnek el. Igaz, a tavalyi szárazság a tömeg­takarmányok 20 százalékát tönk­retette, s ez most kedvezőtlenül hat az állattenyésztésre. Van vi­szont kivétel is: a závadai és bus- sai (Bušnice) szövetkezetekből most is 6 és fél liter tejet adnak el egy-egy tehén után minden nap a tejipari vállalatnak. A többi szö­vetkezetben sajnos, csak mintegy 3-4 litert. Úgy néz ki a dolog, hogy a járá­si mezőgazdasági igazgatóság ál­lattenyésztői a tél beálltával nem ellenőrizték elég alaposan az istál­lókat és a takarmány-előkészítő­ket. Csak így történhet meg, hogy néhány helyen összefagyott siló­takarmány kerül a vályúkba. S a következmény: januárban a já­rás mezőgazdasági dolgozói közel 240 ezer liter tejjel maradtak adó­sak. Ez bizony rossz kezdet. Helyes, hogy a vitában egyes elvtársak nemcsak objektív okokra hivatkoztak, hanem volt önkritiká­juk, s felmérték, mekkora felelős­ség terheli őket a hibákért. Az agronómus, Mikuláš Melišik mér­nök fején találta a szöget, amikor azt mondta: - Az alacsony hektár­hozamokért nem okolhatjuk csak a szárazságot, ebben részük van az embereknek is. Az eltérések nem lennének ily nagyok, ha kö­vetkezetesebben érvényesül az ellenőrzés elve. Miért alacsonyab­bak a hektárhozamok? Azért, mert nem volt meg hektáronként az előírt egyedszám, így aztán a ter­vezettnél lényegesen kevesebb burgonyát, kukoricát, és cukorré­pát gyűjtöttünk be, s még hozzá­tette: - Gondolkodásunk még ré­gimódi. Eddig elsősorban azzal törődtünk, hogy elvetettek-e min­dent, betartották-e az agrotechni­kai határidőket. Most viszont már azt is meg kell kérdeznünk az agronómusoktól és gépkezelőktől, mennyibe kerül egy mázsa burgo­nya előállítása és mennyi gázola­jat takarítottak meg. Jozef Nosko elvtárs szavai sze­rint: - Tény, hogy még ma is vannak tisztségviselők, akik meg­nyugszanak abban, hogy majd csak lesz valahogy. Sajnos, még nálunk, a mezőgazdasági igazga­tóságon sem érti mindenki, hogy a hatékonyság és a gazdaságos­ság napjaink feladata. Ha a szö­vetkezet elnökének jelenti a fóél- lattenyésztó, hogy az utóbbi két héten két borjú elpusztult, baj,ha az elnök csak regisztrálja az ese­tet, de nem vizsgálja az okokat, s nem keresi, ki követte el a mu­lasztást, s a vétkest nem bünteti meg hanyagságáért. El kell ér­nünk, hogy a szövetkezet vezetői következetesek legyenek és min­dent szigorúbban ellenőrizzenek. Kevesebbet kellene azzal foglal­koznunk, hogy Prágában, Bratis­lavában vagy a kerületen hogyan dolgoznak. Nézzünk inkább ma­gunkba: mit és hogy végzek el én. A vita megmutatta, hogy a me­zőgazdasági igazgatóságon he­lyes intézkedéseket és alapelve­ket tudnak kidolgozni, csak nem ellenőrzik következetesen a meg­valósításukat, a hanyagságért és gondatlanságért nem vonnak sen­kit felelősségre. Ezzel kapcsolat­ban a járási pártbizottság elnöksé­gének tagja, a járási nemzeti bi­zottság elnöke figyelemre méltó gondolatokat fejtegetett. - Nincs értelme, hogy unos-untalan a CSKP XVI. kongresszusának és a KB 4. ülésének határozataira hivatkozzunk, s deklaráljuk, hogy meg akarjuk valósítani. Ma tettek­re van szükség. Ha sikeresen aka­runk irányítani, következetesen kell ellenőrizni. Csak sajnos, az ellenőrzés gyakran formális. Az agronómusok, a gépkezelők, és a kombájnosok aratás idején min­dig azt állítják, hogy a szemvesz­teség egy százaléknál is kisebb. De csak nézzünk végig tarlóhán­tás után 2-3 héttel a tarlókon, milyen buján zöldellnek a búza­táblák. S vajon megvontuk már valakitől a jutalékot, mert nagy volt a szemveszteség? Nem! Hogyan lehetséges az, elvtársak, hogy já­rásunk egyik szövetkezetében 2,8 kilogramm szemestakarmány kell 1 kiló baromfihús előállításához, a másikban pedig több mint öt kilogramm. Ezek a különbségek az önök, a mezőgazdasági igaz­gatóság szakemberei számára nem lehetnek közönyösek. Nem elég csak tudomásul venni az ef­féle tényeket. A Nagykürtösi Mezőgazdasági Igazgatóságon több mint 4 óra hosszat tartott a tagsági gyűlés. Egyes elvtársakkal kapcsolatban kemény szavak hangzottak el. So­kan elgondolkodnak munkájuk fö­lött és a jó ötletek nem maradnak a jegyzetfüzetekben. Az igazgató­ság kommunistái tudják, melyik szakaszon gyengébb az irányítás, hol vannak még tartalékok, s ho­gyan kell őket feltárni, hasznosíta­ni. Erről tanúskodnak az elfoga­dott határozatok. Igaz, velük szemben magasabb követelményeket támasztanak a felsőbb szervek. Hiszen a párta­lapszervezet tagjainak 80 száza­léka a járási pártbizottság aktivis­tája. Nekik szembe kell nézniük az igazsággal. BÁTORI JÁNOS Sorakozó előtt A népi milicisták egykor és ma Akkor még falu volt Gúta (Kolá­rovo), mocsár és láp terült el a mai Ifjúságfalva (Dedina Mládeže) he­lyén, de mind a falu, mind a kör­nyező tanyák népének szivében virágzott már a remény: mégis­csak a munkásoké lesz a hatalom, a kommunisták pártja felkészült a cselekvésre, előbb-utóbb történ­ni fog valami nagy dolog. fgy gondolta ezt Kamocsai Béla is, a nagyszigeti ifjúsági szervezet akkori elnöke, aki most a Vágmen- ti Gépgyárak üzemében a népi milicisták egységének agitátora. Nem is lepődött meg, amikor Gaj­dács Pál elvtárs, a pártelnök meg­bízta: adja át nyolc kommunistá­nak az üzenetet, hogy este fontos és bizalmas megbeszélés lesz. Teljesítette a megbízatást, s na­gyon természetesnek tartotta, amikor másnap korán reggel látta, hogy akiknek átadta az üzenetet, Galló György, Brezovszky János, Sztanó András, Kojnok György, meg a többiek, karszalagosan, fegyverrel a kezükben őrzik a hi­dat, páros őrjárat tagjaiként, mint népi milicisták járják a falut, ügyel­nek a rendre. Már akkor közéjük tartozónak érezte magát. Most, amikor Gúta már város, üzemükben három rajba szervez­ve 26 tagja van a népi milíciának, természetesnek tartja, hogy ó az egység agitátora.- Ha akkor fontos volt munkás- osztályunk vívmányait, érdekeit védelmezni - érvel, - mára ez a feladat sokkalta fontosabb lett, nem állhatok félre. És lelkesen magyarázza, hogy az egykori milicisták, akik még élnek, ha el is kerültek Gútáról, mind hűek maradtak a népi milíci- ához. Üzemükben, mely alig évtizede kezdte működését, a népi milícia első, 12 tagú rajának szervezését Ágh Sándor elvtárs kezdte meg. A parancsnoki tisztségre pedig Varga Ernő kapott megbízatást, mert ó előzőleg bányászként gaz­dag tapasztalatokra tett szert mind a szervezés, mind a kiképzés te­rén. Most is ő a parancsnok.- Mi vagyunk a járási törzskar legújabban szervezett egysége, milicistáink zöme is fiatal - ma­gyarázza több különleges fel­adatot is kaptunk, talán éppen ezért. Vállaltuk mindegyiket, hi­szen sorainkban sokan vannak olyanok, akik példamutató kom­munisták. Maga a parancsnok is többször kapott már járási szintű kitünte­tést. Kamocsai Béla tavaly kapta meg a Példás milicista kitüntető címet. Majercsik Ferenc, az egyik rajparancsnok pedig éppen egy esztendővel ezelőtt, a járási törzs­kar szervezte ünnepségen, a szemlén kapott kitüntetést. Vajlik Gyula, aki egyébként a pártelnök helyettese, már évek óta a kerület legjobb lövésze. Mindegy akár pisztoly, géppisztoly, vagy gép­puska, a lövészversenyekről elis­merő oklevél, díj nélkül még nem jött haza.- Olyan nincs - mondja -, hogy valami kifogásfélére hivatkozva ki­maradna valami a kiképzési terv­ből. Leginkább az egész napos, hétvégeken, terepen tartott foglal­kozásokat kedvelik milicistáink, amilyet havonta legalább egyszer szoktunk tartani. így hát módunk, lehetőségünk van a versenyekre való felkészülésre. Saját klubhelyiséggel rendel­keznek. Szertáruk példásan ren­dezett, jól felszerelt. Az ünnepi és gyakorló egyenruhákat, bár mind­egyiket gyakorta használják, akár­csak a katonák, rendben tartják.- Találkozókat, összejövetele­ket is szoktunk a klubban rendezni- folytatja a parancsnok -, de gyakoribb, hogy mi látogatunk el a különféle rendezvényekre. Szer­vezetten persze. Legutóbb az iskolákba, a pioní­rokhoz látogattak el. Filmet is vit­tek magukkal, s ezt levetítették. Olyan filmet, mely a milicisták gya­korlatait, tevékenységét mutatja be Utána megbeszélték a látotta­kat, és megválaszolták a kérdé­seket.- Az ilyen és hasonló találkozó­kat a pionírok csapatvezetőivel, a vöröskeresztesekkel együttmű­ködve szoktuk megszervezni- magyarázza de segítenek a közbiztonsági szervek dolgozói is. Főleg a találkozókat követő vetélkedők és versenyek megren­dezésében. Sikeres akció volt, amikor Mi- kóczy Béla elvtársnak, a közbiz­tonsági szervek parancsnokának kezdeményezésére a találkozót követően lövész-, majd közleke­dési versenyt rendeztek a SZISZ- szervezetek tagjai és a pionírok részvételével.- Fontos ez - állapítja meg.- Maholnap köztünk lesznek, hi­szen jó néhány olyan rajt patroná­lunk, mely az ifjú milicisták címet már megkapta. Rápillant órájára.- Még van néhány percünk... Kamocsai elvtárs is megnézi az óráját.- Már csak öt. Befejezzük hát a beszélgetést, mert hiszen az üzem egyik raja a járási törzskar szemléjére ké­szül, s néhány perc múlva végig­zeng majd a folyosón a felszólítás: Sorakozó! HAJDÚ ANDRÁS Harmincnégy év fegyverben A felszabadulástól 1948-ig eltelt idő az útkeresés, az erő­gyűjtés, a kemény belső harc, a politikai és a társadalmi érle- lődés időszaka volt. A burzso­ázia mindent elkövetett, még a fegyveres szervezkedéstől sem riadt vissza, hogy Cseh­szlovákiában meghiúsítsa a szocializmus építését, s azt, hogy az ország tényleges ura a nép legyen. Ezekben az években csak Csehszlovákia Kommunista Pártja látta tisztán a megoldást. Legfőbb felada­tának tekintette, minden hala­dó erő egyesítésével, a bur­zsoázia agresszív tervei meg­valósításának meggátolását. Ez a törekvés országszerte különösen a munkásság köré­ben talált megértésre. így volt ez Gömörhorkán (Gemerská Hôrka) is, a nép tulajdonába került Cellulóz- és Papírgyár­ban. Dusza István, aki a népi milícia alapító tagjai közé tarto­zik, így emlékszik vissza ezek­re az időkre:- Ezerkilencszáznegyven- kettőben besoroztak katoná­nak s 1944-ig hordtam a „ko­miszt“. Egy évig fogságban is voltam. Hazaérkezésem óta dolgozom a gyárban. Már 1947 telén tudtuk, hogy itt ke­nyértörésre kerül a sor, csak azt nem tudtuk, hogy hogyan. Nálunk nem lehettek viták a tu­lajdonjog kérdésében. Gyá­runk dolgozói a felszabadulás előtt is szervezett munkások voltak s nagyon sok volt közöt ­tük a kommunista. Tudtuk, hogy mire készül a burzsoázia, és azt is tudtuk, hogy mit akar a párt. Tüzete­sen ismertük Gottwald elvtárs beszédeit, megértettük világos gondolatait. A felsőbb párt­szervekkel is szoros volt a kap­csolatunk. Egyszer a februári napokban lejött a járásról egy elvtárs azzal, hogy most van igazán szükség a munkásosz­tály helytállására. így alakult meg üzemünkben február 24- én a népi milícia két szakasza, ötvenhat taggal. Mindnyájan párttagok voltunk. Az első pa­rancsnokunk Hatala János elv­társ volt. A fegyvereket lovas­kocsival hozták Rozsnyóról. Milyenek voltak az első fegy­vereink? Magyar karabélyok, német Mauser puskák. Töltény volt elég. Azonnal megkezdtük a felkészülést, megszerveztük az őrséget, a többi munkás is segített a gyár védelmében. Hozzánk is elérkezett a hír, hogy a belső ellenség még a szabotázstól sem riad vissza. Elhatároztuk, hogy nálunk ilyesmi nem lesz. Keveset aludtunk azokban a napokban. Amikor otthon voltunk, akkor is magunknál tartottuk a fegyvert, hogy rögtön kéznél legyen, ha szükség lenne rá. De nemcsak fegyverrel igyekeztünk védeni a munkásosztály vívmányait. Ott voltunk mindenütt, ahol munkáskézre volt szükség. A gyárban helyrehoztuk a hábo­rús károkat, növeltük a terme­lést. Csak később tudtuk meg, hogy Szlovákiában a mi egy­ségünk alakult meg elsőként. Erre ma is büszkék vagyunk. A politikai és a gazdasági helyzet lassan konszolidáló­dott. Zavartalanabbá folytató­dott az országépités nehéz munkája. A milicisták minde­nütt az élen jártak. Lelkiisme­retesen részt vettek a gyakor­lati és a politikai kiképzéseken, összekovácsolódtak fizikailag és szellemileg. Megbízható ka­tonái lettek a pártnak. Az öreg fegyverektől is elbúcsúztak, géppisztolyokkal cserélték fel a pontatlan puskákat. Ma a legkorszerűbb fegyvereik vannak s azokat pontosan, gyorsan tudják kezelni. Ezt bi­zonyítják a gyakorlatokon, éleslövészeteken elért ered­mények is.- Az üzemben, hosszú éve­ken át, az egyik legnehezebb fizikai munkát igénylő részle­gen, a ki- és berakodásnál dol­goztam - folytatja Dusza elv­társ. - S munka után vállaltuk a gyakorlatot, lövészetet, szol­gálatot is. A magyarországi el­lenforradalom idején hetekig tartottunk szolgálatot Tornai­ján, az akkori járási székhe­lyen. Közel volt a határ, joggal tarthattunk a felforgató elemek beszivárgásától. Majd ismét dolgos évek következtek, míg- csak 1968-ban ismét készen­létbe kényszerítettek minket is a körülmények. Bennünket, milicistákat, nem tévesztettek meg a szólamok, az ál- és féligazságok. Mi tudtuk, hogy a párt azt akarja, amit a dolgo­zók, s azt, ha kell, fegyverrel is megvédjük... Dusza István hatvankét éves, de még dolgozik. A mun­kásosztály iránti felelősségérze­tet, a szocializmus építése iránti elhivatottságot a szülői házban, kommunista apjától és két bátyjától tanulta. S ez ve­zérli lépteit mindmáig. FECSÓ PÁL A Novákyi (prievidzai $rás) Petrolkémiai Kutatóintézet munkatársai a hulladékanyagok hasznosításával is sikeresen foglalkoznak. Pél­dául Dubotherm elnevezéssel hőváltót fejlesztettek ki, amely 300 fokig közvetetten melegít. Ezzel pótolják a külföldről behozott hőváltőkat. A Dubotherm előnye, hogy csak fele annyiba kerül, mint az eddig használt hőváltó és nem káros a kezelők egészségére. Főként a vegy-, a kohó és a gépiparban hasznosítható. A képen: Jozef Žiak mérnök (baloldalt) és Miroslav Kavala mérnök mintákat vesz a Dubotherm stabilitásának kiértékelése céljából. (Štefan Puškáš felvétele - ČSTK)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom