Új Szó, 1982. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1982-02-19 / 42. szám, péntek

* fliflsimr Irodalmunk görbe tükre Duba Gyula: Káderezés a (zseb) Parnasszuson A LHsa Tavi Band a sokolovi fellépésen (Gyökeres György felvétele) Politizálni - dallal A sokolovi politikai dalfesztivál külföldi vendégei között megkülönböz­tetett figyelem kísérte a finn és az ír együttesekkel tartott sajtóértekezle­tet. Hogy ez méltán volt így, azt a Liisa Tavi Band, illetve a Ceol Saothair tagjainak produkciója igazolta. Ha azonos társadalmi rend - a kapitaliz­mus - körülményei között élnek, dolgoznak is, Finnország mai helyzete mindenképpen más módszereket, más tartalmakat kíván a politikai dalok előadóitól, mint az Írországban az osztályharc mellett a nemzeti egység megteremtéséért is küzdő énekesektől megkívántatik. Az irodalmi karikatúra és paródia egy irodalmi mű hang­jának, stílusának, néha egyes motívumainak szatirikus után­zatát, esetleg más témára való tudatos alkalmazását jelenti. Eltérően a travesztiától (anak­ronisztikus módon átkóltött, más viszonyok közé helyezett irásmü), az utánzott mű hang­nemében valamely más jelen­téktelenebb tárgyat ad elő, s így - tartalom és forma ellen­tétét kiaknázva - a túlzás, tor­zítás eszközeivel teszi nevet­ségessé a parodizált író hibáit, stílusának jellegzetességeit. E műfaj legkiválóbb magyar művelője Karinthy Frigyes volt, aki az így írtok ti című köteté­ben teremtette meg ezt a mű­fajt, s az ,,irodalmi karikatúra“ megnevezést is ő adta neki. E tömörítő meghatározásból in­dulhatunk ki a Káderezés a (zseb) Parnasszuson című gyűjtemény értelmezésénél, mert úgy érezzük, hogy Duba müvének közvetlen ih- letője a Karinthy-i örökség. Sze­rencsés ihletés ez, mert Duba szuverén módon él vele: írásai valóságos témákban és mondani­valókban kamatoztatják az előd és a mester művészetét. A „kádere­ző“ kötet irodalmi karikatúrái és paródiaszerű írásai nem csupán a művek stiláris sajátosságait, író­ink modorosságait veszik célba, hanem - amennyire ez egy vagy két versen vagy prózai íráson, kri­tikán keresztül lehetséges - az adott írók és költők munkásságá­ról, alkotómechanizmusuk szerke­zetéről, értékükről, az irodalmi életben elfoglalt helyükről feste­nek szellemes és rendszerint talá­ló képet. A komikus mű általában közvet­lenebbül kapcsolódik saját korá­nak és környezetének valóságá­hoz, mint a nem komikus. Ebből az is következhet, hogy a komikus alkotás tárgya gyorsabban avul el, mint a nem komikus műé - ez azonban nem végzetes a művészi érték szempontjából. Duba felna­gyítja és eltúlozza a valóságot - nem sérti meg a műfaj törvénye­it. Nála a szatíra és karikatúra valóságigénye - akár Bábi, Cson­1953-ban különös dolog történt a velencei Biennálén. Egy cseh film olyan hatalmas közönségsi­kert aratott, hogy a fesztivál ren­dezősége a közvélemény nyomá­sára kénytelen volt utólag külön- díjjal jutalmazni rendezőjét. Az egyszerű velencei nézők hama­rabb felismerték a film értékeit, s mintegy tiltakozásul a zsűri ,,fe- ľedékenységére“, alkotóját egy szárnyas oroszlánt ábrázoló népi fafaragással ajándékozták meg. Az eset legnagyobb érdekessége, hogy olyan film aratta a szinte példátlan sikert, amelyben nem hús-vér emberek szerepeltek, ha­nem bábok. A Régi cseh mondák rendezője, Jiŕí Trnka már nem volt kezdő - legelső filmje, a Špalíček, ugyancsak Velencében 1948-ban aranyérmet nyert. A szaporodó díjak és az egyre növekvő nemzetközi elismerés el­lenére Trnka filmjei csaknem min­dig hatalmas vitákat kavartak. Ér­dekes módon nem a közönség körében - a nézők általában lelkes tetszéssel fogadták alkotásait. A szkeptikusok, gáncsoskodók a szakemberek soraiból kerültek ki, akik - talán szakmai elfogultsá­gukból eredőn - a bábfilmet csak kuriózumnak, a filmművészet peri­fériáján tengődő műfajnak tekin­tették. Pedig Trnka bábjai, ezek a rongyból, fából, műanyagból ké­szült figurák mindig a legneme­sebb művészi törekvések hordo­zói voltak, ami a valódi, színé­szekkel játszatott filmekről nem mondható el minden esetben. Trnka, aki egészen fiatalon Jozef Skupa, a Spejbl és Hurvínek alko­tójának tanítványa volt, a nagy hagyományú, de mostohán kezelt, lebecsült bábművészetet a legma­gasabb rendű költészet régióiba emelte. Bábjaival mindent ki tudott fejezni. Nem véletlen, hogy gyak­tos, Cselényi, Egri, Gál, Grendel, Csanda vagy Zalabai müveit kari- kírozza is - egyazon tőről fakad, mert jól tudja, hogy minden komi­kus alkotásnak, így a karikatúrá­nak is az éltető eleme csakis a konkrét valóság lehet. (Zárójel­ben jegyezzük meg: nem lett vol­na-e nagyobb hatású a konkrét kijózanító valóságos nevek helyett jellegzetességet és sajátságot visszatükröző kitalált humoros ne­veket kreálnia a szerzőnek? A mű­ről, tematikáról és írói módszerről, szemléletről amúgy is felismerhe­tők az egyes alkotók, s a valósá­gos nevek felvonultatása nem nyújt több támpontot annak, aki amúgy sem ismeri ezt az irodai,- mat. A kötet humorának igazi megértése és élvezése feltételezi az egyes írók, még inkább az egyes alkotások ismeretét.) Ezek a karikatúrák természetükhöz hí­ven torzítanak, a játékos írói kedv formálta így őket. Duba rendsze­rint „békés“ hangvételű humoris­ta, sosem könyörtelen és meg­semmisítő, bár csípős szatíra, ma­ró gúny és vaskos komikum is eszközül szolgál számára az alko­tói életérzés és stílus megragadá­sában. Szándéka megvalósulását végigkíséri egy jó adag csipkelődő kedv, melyet irodalmunk képvise­lőivel szemben érez, paradox mó­don beleszámítva önmagát is. (Egyedüli kivétel, nem tudni miért, Fábry Zoltán!?) írói kedéllyel sze­reti mindazt, amit megmosolyog­tat, szikráztat és „leéget“. Finom­ságán írói módszert kell értenünk, mely direktséget, megemeltséget jelent. Humoristánk többször a groteszk felé emeli amit megra­gad, fonákjára fordítja és nevetsé­gesen áttetszővé teszi. Játszik. Szinte minden egyes karikíro- zott alkotás mögött ott érezzük az eredeti müvet, mely a szatirikus feldolgozás leglényegesebb forrá­sa. Közismert alkotásokról is szó van, mert ki ne ismerné fel például Duba átköltésében ezeket az Ozs- vald Árpádra oly jellemző sorokat: ,,Én már csak egyszerű verset írok, / szép együgyűt, egyszerű népeknek, / hisz magam is egy­szerű vagyok.“ Tőzsér Árpád „életgörcsös lihegését“: ,,Dönteni ran nyúlt klasszikus szerzők da­rabjaihoz. Hašek maró szatírája, Shakespeare költői világa, Cse­hov gyengéd humora és Andersen meséi új színekkel gazdagodva, mélyebb értelmet nyerve eleve­nedtek meg filmjein. Külön tanul­mányt érdemelnének népmese­feldolgozásai: a sajátos cseh népi humor és poé^is, a jellegzetes népmesei figurák költői erejű mü­vekhez szolgáltattak ihletet. Segít­ségükkel alkotójuk elmondhatta mindazt, amit a cseh ember gon­dol a világról - életről, halálról, háborúról, békéről, kis és nagy dolgokról. Amikor Trnka elhatározta, hogy bábfilmet készít Jirásek nyomán a Régi cseh mondákból, honfitár­sai közül sokan megbotránkoztak. A mondakör témáit és alakjait a cseh művészet legnagyobbjai dolgozták fel műveikben, s a klasszikusok-Jirásek, Mánes, Aleš, Myslbek, Smetana - kialakí­totta kép a cseh nemzeti kultúra szerves részeként élénken élt a köztudatban. „Trnka bábszínhá­zát akar csinálni abból, amiről csak a legemelkedettebb pátosz hangján szabad szólni“ - mondo­gatták egyesek. A témaválasztás határozottan merész volt, hisz a történelmi témák filmrevitele ki­tűnő színészgárdával dolgozó ne­ves rendezők számára is mindig nagy problémát jelent. Trnka min­den buktatót kikerült és csodálato­sat alkotott. Új stílust alakított ki, bábjainak rajza, mozgása, anyaga megváltozott. Hol vannak már a Špalíček puha, kerekded figurái? A Régi cseh mondák hősei tragi­kus, monumentális alakok, mar­kánsan egyéni vonásokkal. Neves írók, költők elemezték Trnka mü­vét. Ókét nem a bravúros techni­kai megoldások kápráztatták el, hanem a költői szárnyalás, a líra, vágytam, nem gatyázni, / itt er­kölcstelen citerázni“, vagy éppen Tóth László egyik versének strófá­it: „re vagy a fény az éjszakában / imád babszerdád bélyegét / mi­kulásod köteted hasmenésed / te vagy a légy és a légycsapó“. Du- bánál egy kalapba kerül tehetsé­ges és gyenge költő, mesélő elbe­szélő és hagyományos dramati- kus, melldöngető és eredetieske- dő kritikus, s ebből a bűvös kalap­ból húzhatja elő az olvasó a mu­tatványra kiszemelt „áldozatot“. A komikum tárgya sokszor rendkívüli módon nemcsak a szép, a rút, az ostoba stb., tehát nem az esztétikai lényeg, hiszen maga is ellenkezik a széppel. Du­ba komikuma mégis, hogy a maga nevét, mint esztétikai forma meg­érdemelje, arra törekszik, hogy esztétikai karaktert kölcsönözzön. A szerző „káderezésre“ nemcsak a fiziológiai inger által kiváltott ko­mikus hatást éri el, de az esztéti­kai jelleg kiteljesítésében nagy fontosságot tulajdonít az elmés- ségnek és az „áttételes“ tréfának, melyet jól megkülönböztethetünk a pusztán rendkívülitől és furcsá­tól A csupa nevettetés megterem­tése önmagában még nem művé­szi teljesítmény, ezért ragaszkodik Duba a kigúnyolt költő alkotása formai elemeinek a pontos betar­tásához is. Az alkotó egyéniség rendszabályairól és jellegzetessé­geiről veszi a mértéket, hogy létre­hozhassa a görbe tükröt. Duba könyvét felfedező megle­petéssel és tagadhatatlan rokon- szenwel olvastuk, mert a torz és groteszk még utólag is mérséklet­re inti a költőt és kritikusát is. De ha valaki csak egyszerűen jót mu­lat a szerző utánzókészségén, ha a célbavett alkotók modorosságai­nak, stílusának kigúnyolása pusz­tán nevetésre készteti irodalmunk ismerőit - úgy gondoljuk, a szerző már ezzel is elérte célját. Duba irodalmi karikatúrái, paródiái ki- emelkedőek már azért is, mert a szerzőnek e műfaj területén pil­lanatnyilag nincs egyenrangú ver­senytársa irodalmunkban. (Ma­dách) ALABÁN FERENC dráma és pátosz spontán áradá­sa. „A film világában csak két költőt ismerek - mondta Nazim Hikmet - Chaplint és Trnkát“. Naponta tizenhat órát dolgozott, reggel írt, napközben rendezett, este bábo­kat és díszleteket tervezett. Egy év alatt három filmet is készített. Legtöbb filmjének egy személy­ben volt forgatókönyvírója, rende­zője, báb- és díszlettervezője, vá­gója, de ha kellett, a szabó, az asztalos, sőt a hangmérnök mun­káját is elvégezte. Ez fizikailag, szellemileg egyaránt hatalmas tel­jesítmény volt. Egy időé, kikap­csolódásként visszatért a könyvil­lusztráláshoz, amelyet huszonöt éves kora óta kisebb-nagyobb megszakításokkal művelt. Jellem­ző, hogy ezen a területen is mara­dandót alkotott. Amikor ismét visz- szatért a stúdióba, a kétévi töpren­gés, útkeresés eredményeként megszületett a Szentivánéji álom szélesvásznú, színes bábfilmvál­tozata, Trnka művészi ars poeticá­ja. Az éteri költészet, tündéri báj és a földhözragadt valóság cso­dás keverékét Shakespeare-hez méltő összhangban jelenítette meg a vásznon. Trnka sokoldalúságát bizonyít­ja, hogy a rajzfilm műfajában is a nemzetközi élvonalba tartozott. Rajzfilmjeit mondanivalójuk mély­sége és humanizmusa miatt so­kan többre becsülik Walt Disney müveinél. Ha nem emésztette vol­na fel erejét a megfeszített munka Jirí Trnka a napokban ünnepelné hetvenedik születésnapját. Legta­lálóbban Nazim Hikmet jellemezte emberi és művészi kvalitásait: „Véleményem szerint Trnka a cseh nemzet büszkesége. Sze­rény véleményem szerint az egész emberiségé.“ VOJTEK KATALIN A finnek érkeztek elsőnek a saj­tóértekezletre. Számomra az elő­ző esti bemutatkozásukon kívül másért is fontosak voltak. Mindig izgalommal tölt el a nyelvi rokon­ság tudata és az a néhány szó, mondattöredék, amelyeket tanul­mányaimból maradandóan meg­őriztem. Persze ez Petri Repo, a zenekar vezetőjének első szavai után a minimálisnál is kevesebb nyelvtudásnak bizonyult. Elsőként arról szóltak, hogy az együttes neve hogyan született meg.- A Liisa Tavi Band első része a csoport alapítójának, szólóéne­kesnőnknek a tulajdonneve. A „Band“ jelentése pedig közis­mert. Két éve dolgozunk együtt, s ez alatt hivatásos együttes let­tünk. Ez bizonyos mértékben meghatározza helyzetünket is, hiszen igényes zenét kell játsza­nunk. Azt hiszem erről majd Liisa beszél, aki együttesünkben zenét is szerez. Az előző esti műsorban hallott énekesnő és zeneszerző szavai­ból céltudatosság, határozottság áradt:- Munkánk elsősorban a Finn Kommunista Párthoz köt bennün­ket. Ez azért is fontos, mert nálunk is érezhető - és ez a fiatalok helyzetén még inkább látszik, hogy a kapitalizmus válsága mennyi­re befolyásolta az emberek gon­dolkodását. Kezdetben mi is latin­amerikai, chilei forradalmi dalokat énekeltük, majd így jutottunk el a mai fiatal finn költők verseinek a megzenésítéséhez. Tegnapi műsoromban Nazim Hikmet ver­seire írt dalomat énekeltem, mert a világ haladó költőinek a bemuta­tását is vállaltuk. Célunk, hogy a finn fiatalok öntudatát erősítsük, segítsünk nekik kijutni az apátiá­ból. A tőkés társadalom válsága és a megnövekedett háborús ve­szély sokukat az irracionalitásba, az érzéketlenségbe taszított. Ép­pen ezért, amikor a dalokat írom a mindennapi életre figyelek, s ar­ra hogy a kiválasztott szöveg, a megkomponált zene áttörje az előadó és a hallgató között levő falat. Ezzel együtt minden tekintet­ben őszinteségre törekszünk, hi­szen enélkül nem érhetünk el ha­tást.- Legközelebbi célunk, hogy az áprilisban elinduló Békevonat ne­vű akcióban sikerrel szerepeljünk. Finnország különböző világnéze­tű, de a békéért, az emberek test­vériségéért, a jövőnkért közössé­get vállaló haladó művészek vo­natra szállnak, hogy beutazzák az országot. Egy-egy megállóhelyen az ott élő emberekkel, művészek­kel együtt hitet tesznek a béke mellett. Része ennek a gondolat­nak az északi államok atomfegy­vermentes övezetté nyilvánításá­ért folytatott harc is. Röviddel ezu­tán a Salvadorban harcoló haza­fiak megsegítésére is rendezünk koncerteket. Liisa utolsó mondatai közben megérkeztek az ír együttes tagjai is. Miután átvették a szót, a szóvi­vőjük Jerry Shanahan a mondani­valója közepébe vág:- Nevünk választásával is egy­fajta vallomást akartunk tenni. Ha­zánk ősi nyelvén keltául Munkás­éneket jelent. Mindhárman - tár­saim Eric Flemint és Richie Uzell - az írországi munkásmozgalom­ban tevékenykedünk. A szó leg­szorosabb értelmében amatőrök vagyunk, hiszen azoknak a szer­vezeteknek amelyek rendezvé­nyein fellépünk, nincs pénzük ar­ra, hoy megfizessenek. A szak- szervezeti apparátusban és szak­munkásokként keressük a kenye­rünket. Elsődleges célunk, hogy az ír munkásosztály harcát segít­sük, aminek egyik legfontosabb része a két országrész egyesíté­se. Történelmi tény, hogy Észak­írországot angol gyarmatnak kell tekintenünk. Sajnos az utóbbi években Anglia történetének leg- reakciósabb kormánya van hatal­mon és vezetője Margaret Tha­tcher, terrorral nyomja el az ír nem­zeti mozgalmakat. Hazánkat, Íror­szágot is rákényszerítették arra, hogy belépjen a Közös Piacba, és a NATO is csak veszélyt jelent népünkre.- Amikor énekelünk, munkás­gyűléseken, szakszervezeti ren­dezvényeken szerepelünk, kettős célt szolgálunk: a munkásosztály harcát és az írek öntudatának a megerősítését. Ezért is éneklünk ősi népballadákat, s dalaink forra- dalmiságát is ebbe a folklórba olt­juk. A munkásoknak identitást, nemzeti öntudatot akarunk adni, s ezzel együtt jogaik kivívására is buzdítjuk őket. Számunkra az an­gol gyarmatosítók által majdnem elpusztított kelta nyelv jelenti a leg­erősebb kapaszkodót. Ez sok­szor segít abban, hogy az angolul beszélő ír munkásban isfelébresz- szük az összetartozás érzését. Úgy véljük, hogy egy népet addig nem lehet beolvasztani, megsem­misíteni, amíg népballadáit népda­lait van aki énekelje. A mi politikai dalaink pedig ezekből gyöke­reznek. Jerry szavait, gondolatait az a kislemez is bizonyítja, amely része a Supraphon hanglemezkia­dóban a fesztiválra megjelent al­bumnak. Erről hallható a Görbe Jack (Crooked Jack) című ír nép­dal és a 60 év (60 years) című politikai dal. A két külföldi együttes tagjai a fentiekben egyértelműen megfo­galmazták, hogy milyen szerepe lehet a politikai dalnak a mai világ emberének életében. Ha a nyel­vüket nem értő sokolovi közönséget is lázba tudta hozni zenéjük,köny- nyen elképzelhető, hogy hazájuk­ban egy-egy ifjúsági és munkás- gyűlésen milyen hatást érnek el. Szavaik mögött ott él a gondolat, hogy az osztályöntudat, az emberi identitás minden vetülete mennyi­re fontos a békét nemcsak óhajtó, de érte harcolni is akaró emberek számára. DUSZA ISTVÁN TRNKA CSODÁLATOS VILÁGA ÚJ szú 6 1982. II. 19.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom