Új Szó, 1982. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1982-02-17 / 40. szám, szerda

ÚJ szú 5 1982. II. 17. Gépesítök háza tája Tizenöten kisegítenek a traktorgyárban # A napi karbantartás szigorúbb ellenőrzése • Takarékoskodás és érdekeltség • Ideiglenes pártcsoportokat is szerveznek • Min­denkinek megfelelő feladatot A ČKD Sokolo­vo vállalat Mun­kaérdemrend­del kitüntetett népi milícia egysége egyike az 1948 február­jában megala­kult húsz milí- cia-egységnek. Képünkön a vállalat mili- cistái lögyakor- latokat tartanak az ipari tanuló szaktanintézet tanulóival. (J. Šourek ČSTK felvétel) Ötvenkét munkásgyermek példája A LENINI PIONÍRSZERVEZET MEGALAPÍTÁSÁNAK . 60. ÉVFORDULÓJA Beszélgetésünket aligha kezd­hettük volna mással, mint a gépek és az üzemanyagtakarékoskodás kérdésével. Hogy miért éppen az­zal? Hát azért, mert Jezsó Tibor, a köbölkúti (Gbelce) Győzelmes Február Egységes Földműves­szövetkezet pártbizottságának tagja a szántóföldi növényter­mesztők gépesítő csoportjának a vezetője. A köbölkúti és a kisúj- falusi efsz társulásával létrejött kö­zös gazdaságnak három gépesítő csoportja van. Közülük a legna­gyobb az, amelyiknek Jezsó elv­társ áll az élén. Ez 30-tagú.- Kikből áll a csoport? - érdek­lődtem.- Elsősorban traktorosokból, te- herautó-sofőrökből - tájékoztatott. - Vagyis csupa férfiakból. Kivéve a könyvelőnőt.- És milyen gépekkel dol­goznak?- Erőgépekkel, talajművelő eszközökkel, vető- és betakarító gépekkel, meg teherautókkal. Amikor azt kérdeztem, milyen az idei üzemanyagfogyasztási ke­retük, előbb röviden csak így vála­szolt:- Olyan, hogy nehéz lesz „be­leférnünk“. Miután kissé értetlenül néztem rá, így folytatta:- Százezer literrel kevesebb, mint tavaly volt. Elcsodálkoztam, pedig amit hal­lottam, az még nem volt minden, hiszen nyomban megtudtam, hogy a tervből (vagyis abból, ami már eleve kevesebb 100 ezer literrel a tavalyinál) még 18,6 százalékot meg kell takarítaniuk. Ez nem könnyű feladat. De azt azért egyetlen szóval sem mondja, hogy lehetetlen. Ám úgy, és csakis úgy lehetséges, ha kellő intézkedése­ket foganatosítanak. Hogy milye­neket? Erről egyebek közt ezt mondta:- Elsődleges a gépek jó kihasz­nálása. Vagyis teljes leterheléssel kell üzemelniük. Javítanunk kell a gépek műszaki állapotát. Az töb­bé nem fordulhat elő, hogy mond­juk nem startolnak, s azért nem állíthatók le napközben. Tervez­zük egyes gépek kiselejtezését, illetve kicserélését újabbakra, kor­szerűbbekre. Az új gépek beszer­Még ntncs harmincéves ez a fia­talasszony, két gyermek édes­anyja, szavaiból mégis úgy tűnik, sok minden történt vele, körülötte, főleg az utóbbi évek alatt. Vaskó Tiborné - a munkatársai körében is közkedvelt Aranka- Vajánban jVojany), abban a fa­luban született, melynek határá­ban két hatalmas kémény emelke­dik a kelet-szlovákiai síkság fölé, jelezvén, hogy ott lüktet hazánk egyik legjelentősebb energiater­melő központjának, a Vajáni Hő­erőműnek az áramfejlesztője. Im­már tizenegy éve ott dolgozik Aranka és férje, Tibor. Mindkettő­jük számára kedves hely a hőerő­mű, mert ott ismerkedtek össze, majd házasságot kötöttek és a kö­zeli Deregnyőben (Drahňov) rak­tak családi fészket. A Vaskó há­zaspár becsületesen dolgozik és jól keres. Aranka nemigen sorol­ható a bőbeszédű emberek közé viszont készséges beszélgető- partner. Válaszait, mondanivalóját tömören, de világosan és érthető­en fogalmazza. Beszélgetésünk - melyre an­nak ürügyén került sor, hogy Vas­kó Tiborné a szlovák szakszerve­zeti kongresszuson Kelet-Szlová- kiát képviselő 73 küldött egyike- egyre felszabadultabb légkörben folyt, s egyre barátságosabbá vált, amikor a hőerőműre terelődött a szó és érezte, jól ismerem mun­kahelyét, a legkülönbözőbb be­osztásban, munkakörben dolgozó embereket, kollektívákat. Vaskó Tiborné a villanymoto­rok, gépek üzemeltetésével, kar­bantartásával foglalkozó, tizenki­lenc tagú szocialista munkabrigád egyetlen nő tagjaként dolgozik a hőerőműben. A szakmával elő­ször ipari tanulóként, a rozsnyói zése azonban manapság nem könnyű dolog. Most például szö­vetkezetünkből 15 dolgozó három hónapon át a Brnói Traktorgyár­ban dolgozik azért, hogy hat új traktorhoz jussunk. Egész sor olyan tervezett intéz­kedést említ, mely kisebb vagy nagyobb mértékben mind hozzá­járulhat az oly elkerülhetetlen üze­manyagtakarékoskodáshoz. Nagy fontosságot tulajdonítanak pl. a napi karbantartásoknak. Annak, hogy az észlelt kis géphibák a ja­vítás elmulasztásával később ne váljanak komoly javítást igénylő hibákká. Ezt azért tartja fontosnak, mert mindig akadnak emberek, akiket figyelmeztetni kell a javítás­ra. Akik különböző kifogásokat ke­resnek. Igen, a napi karbantartást az eddiginél szigorúbban fogják ellenőrizni.- Elkerülhetetlen az üzem­anyagfogyasztás pontos nyilvántar­tása is - jegyzi meg. - Méghozzá a napi fogyasztást is kimutatjuk. És persze az idén is alkalmazni fogjuk a normafogyasztást. Ennek az a lényege, hogy aki spórol, az megkaphatja az általa megtakarí­tott üzemanyag 30 százalékát. Ez a módszer már korábban is jó ösztönzőnek bizonyult a szövetke­zetben. Felbecsülhetetlen a jelentősége a kollektívára váró feladatok meg­valósításában a műhelyben tevé­kenykedő szocialista munkabri­gádnak is, melynek élén a kom­munista Szlama Tibor áll. A bri­gádnak (mely gépkarbantartókból tevődik össze), több kommunista tagja is van. Ilyenkor, télen a bri­gád nádbetakarítást végez. A szö­vetkezet ugyanis nádat is termel, mégpedig az építőipar számára. A brigád vezetője akárcsak a munkacsoport vezetője is, első­sorban a kommunistáktól várja el a kezdeményezést, igaz a párton- kívüliekre sem panaszkodhatnak. De talán hadd említsünk egy konkrét példát. A nagy lelemé­nyességet igénylő kukoricakóró- betakarítógép elkészítését (egy kombájn átalakítását) két ember végezte, egy párttag és egy párton kívüli. A párttagok mozgósításában mindenekelőtt a pártcsoportokra (Rožňava) szakmunkásképző is­kolában ismerkedett meg. Hogyan került oda? Nagyon érdekes mó­don. Erről így beszélt.- Földművelő családból szár­mazom, mégis az iparba kerültem. Igaz, szüleim máshová szántak. Az akkortájt „divatba jött“ keres­kedelmi szakközépiskolába. Jó ta­nuló voltam, kitüntetéssel végez­tem az alapiskolát. így tovább­tanulásra jelentkeztem én is, hosszú éveken át mindig mellet­tem ülő, bárátnőmmel, Vajó Vali­kéval együtt. Abban az évben százhúsz volt a jelentkezők szá­ma, harminckilencet vettek fel. Mi nem voltunk köztük. Valival rögtön eldöntöttük, megyünk szakmát ta­nulni. Alig telt el nyolc nap a felvé­teli után, amikor értesítést kaptam, hogy tévedés történt, engem fel­vettek a kassai középiskolába.- Hát akkor miért nem ment oda? - kérdeztem.- Mert Valival megegyeztünk, támaszkodnak. Az öt pártcsoport egyikének a vezetője Jezsó Tibor, akinek társadalmi aktivitására vall, hogy egyben a helyi nemzeti bi­zottság képviselője is.- Pártcsoportunk 22 tagú- mondja. - A gépjavítók, illetve a gépesítésben dolgozó kommu­nisták tartoznak a csoporunkba. Meg a köbölkúti szőlészetben dol­gozó párttagok. Tehát főleg szak­emberek. A pártszervezet új tag­jainak mintegy kétharmad része tőlünk kerül ki. Az idénymunkák idejére ideiglenes pártcsoportokat is létrehozunk. Ezekbe a nálunk ki­segítőként dolgozó párttagokat is bevonjuk. A pártcsoportok tagjai­val könnyebb megértetni, hogy mondjuk a gépekkel ne álljanak le délután négykor, hanem csak pél­dául este hatkor. Segítségükkel rugalmasabban tudjuk megoldani a sürgős feladatokat. A pártcso­portokban természetesen a viták is rendszerint élénkebbek, mint a taggyűléseken. Ez szerintem érthető is, hiszen a kisebb kollektí­vában bátrabban beszélnek az emberek. A fontos kérdéseket persze mindig elmondjuk a tag­gyűlésen, mégpedig többnyire úgy, hogy valakit megbízzunk ez­zel a feladattal. Fontosnak tartjuk a véleménynyilvánítást. Ez azon­ban nem jelenti azt, hogy egy-egy embert csupán aszerint értékel­jünk, hogy vajon hányszor szólal fel a gyűléseken. Ez szerintem formalizmushoz vezetne.- És a tagok pártfeladatai? Azokról is hallhatnánk valamit?- kérdeztem végül Jezsó Tibortól, a pártbizottság tagjától.- Minden taggal és tagjelölttel előbb elbeszélgetünk, s csak az­után bízzuk meg feladattal. Ezt a munkát igen nagy megfontolás­sal végezzük. Célunk, hogy min­denki olyan feladatot kapjon, amit tud is teljesíteni, s ami hozzájárul az egész szervezet előtt álló teen­dők elvégzéséhez. Eddigi tapasz­talataink kedvezőek, hisz minden­ki eleget tesz megbízatásának. Ez az egyik magyarázata an­nak, hogy az egész szervezet s vezetésével a közös gazdaság is eléri kitűzött céljait. hogy együtt megyünk Rozsnyóra- hangzott a határozott válasz.- Egyik legkedvesebb barátnő­met nem hagyhattam cserben. Nem tudom elhallgatni, nagyon kellemesen lepett meg Aranka őszinte barátságból fakadó, szi­lárd jelleme. Arra kell következtet­nem, hogy a későbbiek folyamán is ilyen jellemes ember maradt. Ezt mások is észrevették, tudják róla. Éppen ezért, nem véletlen hát, hogy évekkel ezelőtt az üzemi szakszervezeti bizottság tagjává választották, a legutóbbi általános választások óta a Tőketerebesi (Trebišov) Járási Nemzeti Bizott­ság képviselőjeként az egyik szakbizottságban dolgozik és má­sod ízben beválasztották a Kerü­leti Szakszervezeti Tanács plénu- mába. Először részesült abban a megtiszteltetésben ez a fiatal asszony, hogy a Vajáni Hőerőmű dolgozóit képviselve, Kelet-Szlo- vákia egyik küldötteként részt ve­gyen a szlovák szakszervezeti kongresszuson.- Természetesen, nagy örömöt jelent számomra, hogy Bratislavá- ba utazhatok - eddig csak egyszer voltam ott életemben - és részt vehetek a szakszervezetek szlo­vákiai tanácskozásán - jegyezte meg Aranka. - Biztosan újabb ta­pasztalatokkal gazdagodva térhe­tek majd haza.- Ha távol van otthonról, ki gondoskodik a gyerekekről? - ér­deklődtem.- Szerencsés ember vagyok, van egy aranyos, megértő férjem és egy kedves, mindenben segítő­kész anyósom, akik szeretettel foglalkoznak a gyerekekkel, segí­tenek, amiben csak tudnak. Úgy érzem, Aranka valóban szerencsés ember. KULIK GELLERT A Vörös Presznya, Moszkva egyik városkerülete, forradalmi hagyományokban gazdag, igazi munkásnegyed. Mintegy száz üzem és gyár, több mint 30 tudo­mányos kutató- és tervezőintézet található ebben a városkerület­ben, melynek lakosai 1917 októ­berében is az elsők között fogtak fegyvert az ideiglenes kormány katonáival, a tiszti különítmények­kel szemben. Később, maga Lenin is többször járt itt, a városkerület munkásainak gyűlésén beszédet is mondott. És ebben a városkerületben, a 16. számú nyomda épületének falán emléktábla hirdeti: Itt alakult meg, ebben az üzemben a szovjet gyermekek első pionírcsapata. Nem tévedés, pontosan meg­határozott az esemény időpontja: 1920. február 13. Nem tévedés, bár kissé meglepő, hiszen a Szov­jetunióban és világszerte az idén májusban ünnepük majd a Lenini Pionírszervezet megalapításának hivatalos és hiteles 60. évforduló­ját. Közismert tény ugyanis, hogy a KOMSZOMOL 1922 májusában megtartott konferenciáján jelentet­ték be a szovjet pionírok szerve­zetének megalapítását. Az első pionírcsapat azonban jóval előbb, miként az emléktábla jelzi, már 1920. február 13-án megalakult. Jevgenyij Mar író, aki sokat foglalkozott a pionírok életé­vel, igyekezett minél több, hiteles és megbízható adatot összegyűj­teni erről a pionírcsapatról. Azok alapján írta könyvében: ,,ltt, ebben az üzemben állították ki a Pionír­szervezet születési bizonyítvá­nyát.“ Adatgyűjtése nyomán tud­juk, hogy 52 munkásgyermek volt a csapat tagja. Ők még nem pioní­roknak, hanem ifjú kommunisták­nak nevezték magukat. Pontosab­ban: kommunista tanulóknak. A pionírcsapat megalakulása előtti héten tartott Lenin beszédet a kerület munkásainak és vörös­katonáinak konferenciáján. Be­számolt a Gyenyikin és Kolcsak bandái fölött aratott győzelemről, vázolta az aktuális tennivalókat, s hangoztatta: „Kezünk szabad, hozzá kell fognunk az új élet építé­séhez.“ A régi, orosz szólásmon­dást - Mindenki magáért, isten mindenkiért - megemlítve, annak tarthatatlanságát bizonyítva, fi­gyelmeztetett. „Mi ezt mondjuk. Mindenki mindenkiért...!“ Az első pionírcsapatnak is út­mutatást adott ezekkel a szavak­kal, mert hiszen a csapatba szer­vezett, 52 munkásgyermek leg­fontosabb feladatának azt tartotta, hogy másokon segítsen. A forra­dalmi események következtében sok, árván maradt gyermek kóbor- gott, csavargott annak idején. Ma­guk köré toborozták ezeket a gyermekeket, írni és olvasni ta­nították őket, gondoskodtak róluk, hogy minél előbb iskolába, állami gyermekotthonba jussanak. Őr­sökbe, rajokba csoportosulva, ifjú komszomolisták vezetésével telje­sítették önként vállalt feladatukat. Részt vettek a hóeltakarítási mun­kálatokban, amikor pedig kitava­szodott, a gyárak mellett létesített zöldséges kertekben segítettek ül­tetni, kapálni. Az őrsi megbeszélé­seken, rajgyűléseken beszámol­tak tanulmányi előmenetelükről, olvasmányaikról, és versenyeket, játékokat rendeztek. Előbb a Vörös Presznya város­kerületben, később máshol is pél­dájuk nyomán szervezték meg a komszomolisták a gyermekcso­portokat, a pionírcsapatokat. Más­hol is jól bevált a kezdetben spon­tánul választott szervezési forma, az őrsök és rajok tevékenységét összefogó, irányító, nagyobb egy­séget alkotó csapat. Sikeresnek, eredményesnek bizonyult az így szervezett és irányított tevékeny­ség is. Szóval, ők kezdték. Példamuta­tásuk feltétlenül tiszteletet, csapa­tuk megalakulásának ténye és kö­rülménye pedig feltétlenül említést érdemel. Hozzátartozik a mi fiatal­jainknak és pionírjainknak is pél­dát mutató Lenini Pionírszervezet megalapításának méltatásához. HAJDÚ ANDRÁS A napenergia hasznosítása (ČSTK) - A napenergia hasznosításával a kutatások és a gyakorlati kísérletek szint­jén az utóbbi években hazánk­ban is foglalkoznak. A napsu­gárzás ugyanis a legfontosabb a nem hagyományos, perspek­tív energiaforrások közül. A Hydrometeorológiai Intézet sokéves mérései szerint Cseh­országban, Morvaország kö­zépső és északi, valamint Szlovákia középső- és keleti részén a napsugárzás haszno­sítható évi átlagmennyisége négyzetméterenként 970-1130 kilowattóra, Dél- Morvaországban, Dél- és Dél- kelet-Szlovákiában 1170-1270 kilowattóra, a 700 méternél magasabban fekvő helyeken pedig 1000-1290 ki­lowattóra. Ez jelentős energia mennyiség, kár lenne teljesen kihasználatlanul hagyni. Ezekből a tényekből kiindul­va a prágai Inklemo, a libereci Lipov és a Nový Knín-i Elpo ipari szövetkezet összefogott, hogy kifejlessze és elkészítse a főként családi házakban víz- melegítésre alkalmas, nap­energia segítségével működő berendezést. Ez napkollekto­rokból, víztározóból, elektro­mos szabályozóból és szivaty- tyúból áll. A kollektorok a napsu­gárzást hőenergiává alakítják át, ezt az energiát hővezető anyag szállítja tovább. Kétfajta napkollektort fejlesztettek ki, az egyik egész évben, a másik csak nyáron üzemeltethető. Egy átlagos családi házban a helyi éghajlati viszonyok sze­rint mintegy 4-8 négyzetméter felületű kollektort lehet felsze­relni. A szerelést egyelőre a gyártó ipari szövetkezetek vállalják. FÜLÖPIMRE Egyszer el kell kezdeni...

Next

/
Oldalképek
Tartalom