Új Szó, 1982. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1982-02-16 / 39. szám, kedd
Tanszéki szellemi műhely Akik számon tartják a szlovákiai magyar irodalomtudomány és nyelvészet eredményeit, nem kis örömmel vehetik kézbe a Ko- menský Egyetem Bölcsészettudományi Karának évkönyvét, az Universitas Comeniana (Philologica, XXXI. évf., 1980) című kiadványt, amelybe a felelős szerkesztőnek, Csanda Sándor egyetemi tanárnak az irányításával ezúttal kivétel nélkül olyan tanulmányok kerültek, melyek az egyetem Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszékén folyó tudományos munkát tükrözik, illetőleg amelyek - származzanak bár tanszéken kívüli szerzőktől - a hungarológia tárgyába vágnak. Mit tartalmaz ez a kétnyelvű - részben magyar, részben szlovák - tanulmánygyűjtemény? Csanda Sándor tanszékvezető írása áttekinti a tanszék ötven évének történetét, a hungarológiai kutatások eddigi eredményeit. Megtudjuk, hogy a tanszék tagjai ,,eddig több, mint 30 hungarológiai témájú tanulmánygyűjteményt és monográfiát, több száz tanulmányt, recenziót, kritikát s mintegy 20 középiskolai és főiskolai tankönyvet írtak“. Szervesen kapcsolódik e történeti hosszmetszethez és eredménysummázathoz az évkönyv végén található bibliográfia, amely a tanszék volt és jelenlegi oktatóinak (Pavel Bujnáknak, Sas Andornak, Csanda Sándornak, Garaj Lajosnak, Jakab Istvánnak, a magyarországi vendégtanárként jelenleg itt működő Káz- mér Miklósnak, továbbá Jaroslava Pašiakovának, Sima Ferencnek, Turczel Lajosnak, Zeman Lászlónak) a publikációs tevékenységét öleli fel. (E jegyzékből sajnálatosan hiányzik viszont az egykori magyarországi vendégtanárnak, a hazai nyelvművelés megindításában oly jelentős eredményeket elért Deme Lászlónak a munkássága; itteni vonatkozású tanulmányainak jegyzékét szívesen láttuk volna viszont a bibliográfiában.) Az évkönyv irodalomtudományi fejezetében a XX. századi magyar irodalom képviselői közül Garaj Lajos tanulmánya Móricz Zsig- monddal foglalkozik, különös tekintettel az író szlovákiai kapcsolataira, müveinek szlovák és cseh recenziójára. Jaroslava Pašiaková József Attila és Jirí Wolker költői életművét elemzi a kapcsolattörténész szemével. Mindkét tanulmánynak hasznát vehetik magyarszakos pedagógusaink is, akik „helyi színekkel“ gazdagíthatják általuk magyarázataikat. Turczel Lajos írása, A Nyugat és a csehszlovákiai magyar irodalom, bontakozó írásbeliségünknek és a kor vezető magyar folyóiratának a kapcsolatát elemzi, hasznos adalékokat szolgáltatva egy majdani irodalomtörténeti szintézishez. Csanda Sándor Duba-pálya- képe, nyelvének köszönhetően, a szlovák olvasók körében hinthet el ismereteket prózaírónkról. Zala- bai Zsigmond tanulmánya, a Metafora és ikonitás, az irodalomelmélet és poétika iránt érdeklődők figyelmére tarthat számot. Á szlovákiai magyar kiadók egyik fő működési területe a műfordítás. A gyakorlata már jó harminc esztendeje kialakult, az elmélete azonban nemigen, örvendetes ezért, hogy az évkönyvben két tanulmány is foglalkozik a műfordítás kérdéseivel (Szabómihály Gizella: A szóexpresszivitás formái V. Őikula prózájában és fordításuk kérdésköre, Zeman László: Adalék a lírai jellegű próza fordításának kérdésköréhez.) Kázmér Miklós etimológiai, Sima Ferenc pedig nyelvtörténeti tárgyú dolgozatot tesz közzé. Jakab István nyelv- és tudománytörténeti szempontok figyelembevételével vizsgálja az igekötó szófajtani vonatkozásait a legrégibb magyar nyelvtanokban. A szlovák nyelv- oktatás hatékonyságának ügyét két dolgozat is szolgálja (Klára Buzássyová: Dativus possessivus a szlovákban és az ekvivalens magyar szerkezetek; Ján Ho- recký: Az igekötős igék szemantikájához szlovák és magyar viszonylatban). Remélhetőleg mindkettő eljut, az évkönyv többi írásával egyetemben, a gyakorló pedagógusokhoz is.-ziKeresztelő (cseh) Ismét egy hazai vígjáték, ezúttal a cseh filmesek műhelyéből, melyben az utóbbi években oly sok lapos, semmitmondó vagy a fenn- költebb célokat szolgáló művészet felé vezető úton megrekedt olcsó vígjáték készült. Elöljáróban jegyezzük meg: a most látható Keresztelő nem tartozik közéjük. Mert bár nem maradandó művészi élményt nyújtó film, de üde tempójú, kulturáltan megrendezett alkotás, mely kellemes szórakozási lehetőséget kínál. S ráadásul van életszaga is. Jaroslav Dietl, a forgatókönyv egyik szerzője ezúttal olyan figurákat kreált, amelyek nem mentesek a gyarlóságoktól sem; nem csupa példás dolgozóval, ambiciózus, feddhetetlen előéletű emberrel népesítette be a cselekményt, hanem olyan egyénekkel, akik köztünk élnek, s magatartásuk, erkölcsük még korántsem felel meg az új típusú emberrel szemben támasztott követelményeknek. Esendő ember Honza, az egyik prágai intézet rajzolója is, aki agyafúrt kifogásokkal próbál a munkahelyén lazítani. Vagy az intézet megfáradt, elkényelmese- dett igazgatója is, aki azt sem veszi észre, hogy jelenlétében megindul a versengés az igazgatói posztért. Szerepel még a törté-* netben energikus titkárnő, gondos feleség, helyettes igazgató, nemzeti bizottsági elnök stb. Szerteágazó a vígjáték cselekménye is, melyről csak annyit, hogy egy kitalált keresztelő körül bonyolódik; a rendező, Zdenék Podskalský érdeme, hogy a szövevényes történetet logikai bukferencek nélkül, fordulatosán vitte filmre. Egy-egy figura jellemzése persze kissé közhelyes, s az alkotásban kísért a felszínesség is, ennek ellenére (vagy éppen ezért) a Keresztelő az átlagos színvonalú vígjátékok közé tartozik. A rendező elképzeléseinek megvalósítását csupa népszerű komikus segítette, köztük Miloš Kopecký, Blanka Bohdano- vá, Dagmar Veškrmová, Vlastimil Brodský. Bodrogközi tárlat A Franco halála utáni időszak néhány napját kíséri végig Juan Antonio Bardem valós eseményeket felidéző filmje. A véres dráma forgatókönyvét maga az élet írta. 1977 januárjában a spanyol fővárosban sztrájkot kezdeményeztek a közlekedési dolgozók. Az elégedetlenkedőkhöz egyre többen csatlakoztak, s így a tiltakozás mind nagyobb politikai tüntetéssé terebélyesedett. A munkások győztek, lációit, a konzervatív hatalom aljas sakkhúzásait, a tisztességes emberek nyíltan vállalt szolidaritását a haladás híveivel. S azt is, hogyan érik „zajtalanul és félelmesen“ az idő, amely nem a nacionalistáknak, s nem is a zavarosban halászó ellenforradalmároknak kedvez. Kíméletlen a rendező társadalomképe, megrázó az elemzése, narratív stílusa nyugodt, szenvteJelenet Juan Antonio Bardem munkájából, az 1979. évi moszkvai nemzetközi filmfesztivál díjnyertes alkotásából de ezért iszonyú árat kellett fizetniük. A reakció erői is szervezkedni kezdtek és lecsaptak a madridi közlekedési sztrájk vezérkarára, szakszervezeti vezetőire és baloldali ügyvédekre: fasiszta suhan- cok az Atocha utcai ügyvédi irodában vérfürdőt rendeztek. E torokszorító esemény - minden borzalma mellett - csupán tragikus epizódja a filmnek, amely a történtek tükrében azok képeit villantja fel, akiknek érdekük fűződik a félelem légkörének ébrentartásához, akik politikai-ideológiai ellenfeleikkel a fegyverek nyelvén vitatkoznak a legszívesebben. Láthatjuk a filmben az értelmetlen vérfürdő következményeit is: a „felsőbb körök“ további manipulen. A film felvételei önmagukért beszélnek; a békés madridi tüntetőkre brutálisan támadó rohamrendőrökről bevágott eredeti képkockák éppúgy, mint a provokátorok jelenlétében is fegyelmezett gyűlésekről forgatott felvételek vagy a fasiszta gyűlések résztvevőinek portréi. Kár azonban, hogy egy-egy jeleneten érződik a meg- rendezettség, pedig a rendező - nyilatkozata szerint - hiteles rekonstrukcióra törekedett. Juan Antonio Bardem elkötelezettségéhez, bátorságához és tehetségéhez nem fér kétség, de a Hét januári nap elmarad korábbi alkotásai, főleg az Egy kerékpáros halála s a Főutca mögött.-ymA téli filmszemlén nagy sikerrel vetítették a Jön a vizit című cseh vígjátékot, melynek főszerepét Rudolf Huršinský (a képen balra) játssza (Karéi Ješátko felvétele) Meglepő, hogy mennyi tehetséges fiatal képzőművész jelentkezik most Nagykapos és Királyhelmec környékén - hangzott el egy vitafelszólalásban a CSEMA- DOK járási konferenciáján, amelynek szünetében megnyílt Kiss Egon Károly és Tiszai Nagy Menyhért közös festménykiállítása. Igaz, csak amatőrökről van szó, de az amatőrizmus sokszor lekicsinylő jelzője már sértő lenne alkotásaik láttán, hiszen eddig több hazai és külföldi tárlaton találkozhattunk velük. Magatartásukat mi sem jellemzi jobban, mint hogy e konferencia tiszteletére szánták legújabb bemutatkozásukat. Alapító tagjai a Bodrogközi és Ung-vidéki Amatőr Képzőművészek Klubjának, s csoportba tömörülésükkel egymást segítve, ösztönözve tudtak előbbre lépni. Ebben a közösségben kevésbé kezdi ki alkotó elképzeléseiket a gyakorta igénytelen külső szemléletmód, és kiállításaik révén éppen így tudják alkotó módon formálni szű- kebb és tágabb környezetük ízlésvilágát, mert önmaguk kibontakoztatásával párhuzamosan ez is céljuk. Nem eredménytelenül, mint azt a megnyitón részt vevő száznál több látogató és az eddigi jó visszhang is beszédesen igazolja. Ők már a festészet nyelvén tudják látvánnyá fokozni élményeiket és gondolataikat. Természetesen mindketten a maguk sajátosan egyéni látásmódja szerint. Alkotóerejük jellemzésére pedig .csak annyit, hogy a bemutatásra kerülő 46 kép néhány kivétellel a tavalyi év termése. Tiszai Nagy Menyhért 1944- ben született Zemplénagárdon, jelenleg Kisgéresben (Malý Horeš) él. Gazdag színskálájú kompozíciói után most árnyaltabb színezetű figurális ábrázolásokkal is találkozhatunk. A tompított fényű képek a hétköznapokból kiragadott epizódok valóságát közvetítik a látogató felé. Élményanyagában a távlatokat idéző tengerpart és a kötődéseket igazoló bodrogközi táj egyaránt megtalálható. Továbblépése talán a könnyed szerkezetű, tág levegőjű hangulatképekben fedezhető fel, bár ez még alkotó lehetőségei távlatának függvénye. A leleszi Kiss Egon Károly huszonöt éves. A kassai „iparművészeli“ után itthon talált önmagára. Finom, pasztell színekkel megragadott alak- és tájábrázolásai mellett gondolatainak kompozíciós ve- tületei is megragadóak. Realizmusa szerencsésen ötvöződik absztrakciós szín- és formakészségével. Tárlatuk a Királyhelmeci (Kráľovský Chlmec) Művelődési Ház kistermében tekinthető meg február végéig. MIHÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ Éjszaka az autópályán A kritikáról kritikusan kus - hallgatott végig a közelmúltban megrendezett szemináriumon. A Szlovákiai Irodalmi Alap publicisztikai szekciójának rendezésében megtartott szemináriumon három beszámoló hangzott el a következő témákra: Az irodalmi kritika feladatai a CSKP XVI. kongresszusa után, A kritika helyzete az irodalmi folyóiratokban és A színházi szaklapok kritikai rovatainak munkája. Csak sajnálni lehet, hogy a csehszlovákiai magyar művészeti életben az elmúlt években termékeny kritikusok közül senki sem vett részt a szemináriumon. Az különösen akkor zavaró, ha figyelembe vesszük, hogy a Madách kiadóban az utóbbi időszakban ugyanannyi csehszlovákiai magyar irodalomelméleti írást és kritikát tartalmazó kötet jelent meg, mint eredeti új prózai alkotás. Nem tudni ki hibájából, de nem vettek részt a tanácskozáson azok az irodalomtörténettel és irodalom- elmélettel foglalkozó szakembereink sem, akik meghatározzák kritikai gondolkodásunkat... A szeminárium résztvevői megegyeztek abban, hogy a kulturális és művészeti élet légkörét úgy kell befolyásolni, hogy abban az értő marxista eszmeiségű és esztétikai szemléletű kritikának a XVI. párt- kongresszus szellemében határozott szerep jusson. Szükséges, hogy az egyes szerkesztőségekben dolgozó szakemberek szüntelenül növeljék a kritikákat író felkészült munkatársak körét, szerkesztői munkájukat pedig úgy végezzék, hogy az az egyes kritikai rovatok tartalmán tükröződjék és eltűnjenek az esetleges, leíró jellegű írások. DUSZA ISTVÁN A fejlett szocialista társadalom kultúrájában milyen szerepet tölt be az új műalkotások kritikája? A különböző művészeti ágak napilapokban és folyóiratokban megjelenő kritikáinak eszmei, esztétikai és szakmai színvonala eléri-e a bírált művekét? Miért nem számít a művészeti kritika irodalmi alkotásnak? Miért kevés a kritikai és recenzensi feladatokat vállaló fiatal? Ilyen és sok más probléma felvetése volt a célja Stanislav Šmatlák irodalomtörténész bevezetőjének, melyet az alig negyvenfőnyi résztvevő - érintett kriti(Gyökeres György felvétele) ÚJ SZÚ 4 1982. II. 16. ÚJ FILMEK Hét januári nap (spanyol)
