Új Szó, 1982. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1982-02-16 / 39. szám, kedd
KEDD 1982. február 16. XXXV. évfolyam 39. szám Ára 50 fillér SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KOZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Felelősség a holnapért Mondhatná valaki, ez bizony enyhén szólva is túlzás; hogy vállalhatna valaki felelősséget azért, ami még nincs, ami még csak a jövőben fog megtörténni, ha ugyan meg fog történni. Felelősséget vállalni a holnapért? Márpedig nekünk, kommunistáknak valahogy úgy kell felfognunk a világ sorát, hogy amikor napjaink kérdéseit próbáljuk sorozatosan megoldani, a múltat és jövőt sem tévesztjük szem elől. A múltból okulunk, ha netán ballépést követtünk el, azt igyekezünk elkerülni, amit viszont jól csináltunk, átmentjük a jelenbe, igyekszünk továbbfejleszteni. Bizonyos intézkedések meghozatalánál viszont már a jövöt sem hagyhatjuk számításon kívül. Nem cselekedhetünk például olyan dolgot, ha pillanatnyilag szolgálná is a javunkat, amellyel már előreláthatólag árthatnánk a jövőnek, megrövidítenénk azokat, akik majd a nyomdokainkba lépnek; gyermekeinket, unokáinkat. Tehát? Bizonyos vonatkozásban mégiscsak felelősséggel tartozunk a holnapért, az elkövetkező évekért és évtizedekért. Nem lennénk méltóak a kommunista névre, ha ezt nem látnánk, nem tudatosítanánk, és ami a legfontosabb, nem ennek megfelelően cselekednénk; ha egyszerűen csak a jelennek élnénk és aszerint a fura szólásmondás szerint cselekednénk: utánunk a vízözön! Mi tesszük a magunk dolgát és a nyomonkö- vetók is csinálják majd a maguk dolgát, úgy, ahogy jónak látják. Kommunisták persze így nem gondolkozhatnak, és nem is gondolkoznak így. Nekünk múlhatatlan kötelességünk, hogy ne csak a mának éljünk, hanem a jövőre is gondoljunk. Például, törődjünk azzal, hogy kik lesznek azok, akik átveszik majd tőlünk a staféta botot, akik az élre állnak majd, hogy vezessenek, irányítsanak. És ki parancsolja ezt nekünk, kommunistáknak, hogy így cselekedjünk? A szó szoros értelmében senki, hacsak nem saját meggyőződésünk, amely irányítja cselekedeteinket. Mi nem parancsot teljesítünk, hanem saját meggyőződésünkből fakadó felismeréseknek vagyunk a megvalósítói. Egyebek között annak, hogyha majd fokozatosan eljár felettünk az idő, kidőlünk a sorból, vagy más munkaszakaszra irányítanak, legyen aki a helyünkbe lép, átveszi a vezetést, irányítást. A puszta igenlés, helybenhagyás azonban önmagában még kevés. Ezen a téren az eddigieknél még inkább a tettek mezejére kell lépnünk. Úgy kell cselekednünk, hogyha elérkezik a „lelé- pés“ pillanata, a parancsnoki híd egy pillanatra sem maradjon üresen, még inkább: ne olyan ember kerüljön oda, aki erre nem méltó, A pártmunka alapvető és meghatározó része az emberek politikai, szakmai nevelése. A köznapi életben ezt a munkát többnyire kádermunkának mondjuk. Ennek a kádermunkának kell, hogy számottevő részét képezze az olyan embercsoport kiválasztása, sokoldalú képzése, nevelése, amelynek tagjai szükség esetén a megüresedett vezetői, irányítói posztra áll. Mi, kommunisták nyíltan és fennszóval valljuk, hogy legnagyobb érték az ember, talán az sem túlzás, ha az élet központjának nevezzük, hiszen az ő érdekében és az ő közbenjárásával történik minden céltudatos cselekedet. Sőt, most már azt is kimondhatjuk: az összes tartalékaink között épp ez a jól megválogatott embercsoport jelenti a legértékesebb tartalékot. A kiválasztás, a nevelés, képzés kell, hogy a pártmunka lényeges részét képezze. Ennek a munkának a figyelemmel kísérése alapján már véleményt lehet alkotni egyik vagy másik pártszervezet munkájáról, olyan értelemben, hogy milyen felelősségtudattal viszonyulnak a párt stratégiai céljaihoz. És most tegyük fel a kérdést, vajon ezen a téren mi, kommunisták; a párt sorkatonái és még inkább tisztségviselői, minden tőlünk telhetőt megtet- tünk-e ezen a téren? A CSKP KB 1970 november hatodikai, valamint a további kiegészítő határozatok feladatul adták a pártszerveknek és szervezeteknek, hogy ebben a munkában különösen óvakodni kell az ösztönösségtöl, a véletlenszerűségtől, mégis e téren találhatók a formalizmus legszembetűnőbb megnyilvánulásai. Mintha egyes pártszervek és szervezetek vezetői nem értenék, vagy lebecsülnék ennek a munkának jelentőségét, óriási horderejét. Persze elkészítik a tervet, bedobnak neveket, hogy ne zaklassák őket, és aztán szép csendesen megfeledkeznek az egészről. Az illetékes pártszerv által a múlt esztendőben kilenc járásban végrehajtott ellenőrzés tapasztalatai az előbbi állítás igazát bizonyítja. Az elvtársak találkoztak olyan vezető dolgozókkal, párttisztségviselökkel, akik „úgy tudták“ hogy ez a munka a káder- és személyzeti osztály illetékeseinek jogkörébe tartozik, illetve az ö kötelességük a kádertartalék kiválasztása, nevelése és szükség esetén „hadsorba“ állítása. Másutt a kádertartalék címen nyilvántartottak többsége egyáltalán nem felelt meg a reális követelményeknek. Lehet például kádertartalékként számontartani olyanokat, akik már egy-két év múlva nyugdíjjogosulttá válnak? Lehet, de helytelen. Ugyancsak ellenkezik a helyes káderpolitikával az olyan gyakorlat, amikor az a sógorságon, komaságon, hamis barátságon alapszik? Elítélendő az a gyakorlat is, amikor egyes politikai, vagy gazdasági vezetők, ha más vezetői munkakörbe mennek át, saját embereiknek egész légióját viszik magukkal. így alakulnak ki aztán olyan visszás helyzetek, hogy az egyik vagy másik munkahelyen a kádertartalékok, a legrátermettebbek, a legképzettebbek a legjobb képességűek sem juthatnak vezető beosztásba. Mindent egybevetve, ezen a területen még igen sok a tennivaló. A gyakorlati élet keresetlenül is számos olyan gyakorlati példával szolgál, ami a rövidlátó, nem átgondolt, a reális követelményeknek fittyethányó káderpolitikára vall, olyanra, amelyben többnyire az ösztönösség, a szubjektív érdekek és felfogások jutnak kifejezésre. Márpedig ez olyan dolog, ami felett nem hunyhatunk szemet. Nem lehet senki számára közömbös - különösen nem a kommunisták számára hogy fokozatosan milyen kezekbe kerül apáink forradalmi hagyatéka, a vér-, és áldozat- vállalás árán létrehozott nagy mának, a szocializmus építésének további sorsa. SZARKA ISTVÁN A X. szakszervezeti világkongresszus utolsó napja Válasz korunk legégetőbb kérdéseire (ČSTK) - Havannában a X. szakszervezeti világkongresszus utolsó napján a küldöttek jóváhagyták „A szakszervezetek és a nyolcvanas évek kihívása“ című fő dokumentumot, amely a munkásosztálynak és a világ dolgozóinak a jelenkor legégetőbb kérdéseivel kapcsolatos állásfoglalását tükrözi. Ugyancsak a záró plenáris ülésen került jóváhagyásra a szociális biztonság módosított chartája és további 15 határozat. A hétfői tanácskozáson még 7 küldött szólalt fel, kifejtve véleményét a kongresszusi dokumentumokkal kapcsolatban. A vita befejeztével a kongresszus résztvevői meghallgatták az öt fő munka- bizottság tevékenységéről szóló jelentéseket. A délutáni órákban a havannai Kongresszusi Palotában kitüntették a legjobb kubai dolgozókat, a X. szakszervezeti világkongresz- szus tiszteletére indult mozgalom győzteseit. Ezt követően Gáspár Sándor, a Szakszervezeti Világ- szövetség elnöke mondta el zárszavát. Hétfő délután ülést tartott a Szakszervezeti Világszövetség főtanácsa is és megválasztotta a szövetség vezető szerveit. (Folytatás a 2. oldalon) A Zlaté Moravce-i Calex vállalat dolgozói nagy gondot fordítanak termékeik műszaki és esztétikai színvonalának emelésére, valamint a minőség javítására. A múlt évben 16 felújított tennék gyártását kezdték meg. További célként tűzték ki, hogy 1984-ig olyan hűtőgépet fejlesztenek ki, amelynek áramfogyasztása 10 százalékkal kisebb az eddigi típusokénál. A képen Valéria Dudášová C 275 R típusú hűtőgépet szerel. (Peter Šimončík felvétele - ČSTK) A csehszlovák-NDK gazdasági és tudományos együttműködésről (ČSTK) - Berlinben hétfőn megkezdődött a csehszlovák - NDK gazdasági és tudományos együttműködési közös bizottság 24. ülésszaka. A csehszlovák kormányküldöttséget Václav Hűla, a CSKP KB Elnökségének tagja, szövetségi miniszterelnök-helyettes, az NDK delegációját Gerhard Weiss, a minisztertanács alelnöke vezeti. Építő szellem és igényesség Felelősségük tudatában tárgyaltak a nagykürtösi üzemek kommunistái A tanácskozás Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke és Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke között tavaly decemberben a két ország gazdasági és tudományos műszaki együttműködése további növekedéséről létrejött megállapodás végrehajtásáról folyik. A LIAZ nagykürtösi (Veľký Krtíá) üzemének három pártalap- szervezetében február elején tartották meg az értékelő taggyűléseket. A tartalmas és tárgyszerű tanácskozások középpontjába a gazdasági feladatok- teljesítése és a pártmunka tökéletesítése került. A múlt esztendő egyik legnagyobb pozitívuma a tervfeladatok teljesítése volt, ami év közben egyáltalán nem látszott biztosnak, hiszen termékváltásra került sor, s az átállás nehézségei még a nagykürtösi üzemnél nagyobb hagyományokkal rendelkező gépgyártóknál sem múlnak el nyomtalanul. Tavaly - idény közben - megkezdték az Š 706 típusú Az ifjúsági szervezet időszerű kérdéseiről tanácskoztak (ČSTK) - Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára tegnap fogadta Jaroslav Jenerált, a SZISZ KB elnökét. A fogadáson részt vett Michal Zozuľák, az SZLKP KB Titkárságának tagja, a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságának elnöke és Daniel Fu- tej, az SZLKP KB osztályvezetője. Az elvtársi légkörű találkozó résztvevői tanácskoztak az ifjúsági szervezet időszerű feladatairól, a SZISZ III. kongresszusának előkészületeiről és a fiatalok részvételének növeléséről a fejlett szocialista társadalom építésében. Szlovákiai látogatása során Je- nerál elvtárs a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságának vezető tisztségviselőivel is találkozott. motorok gyártását, év végéig az irányszámoknak megfelelően 1360 darab készült el, s az idén már monopolhelyzetű gyártói az említett motorcsaládnak. Akadályozta a LIAZ dolgozóinak munkáját az a körülmény is, hogy az üzemépítés második szakasza nem haladt a terveknek megfelelő ütemben. A Banská Bystrica-i Stavoindustriának már a múlt évben át kellett volna adnia az új üzemrészleget, a kivitelezési (Folytatás a 2. oldalon) Nem vesz kárba (ČSTK) - A Hradec Králové-i Pamutipari Konszern vállalatai igyekeznek felhasználni a másodlagos nyersanyagokat. A Veverská Bitýška-i Rico üzem dolgozói jelentős metil- klorid- és metanolmegtakarítást érnek el ezen anyagok regenerálásával. A Dvúr Králové nád Labem-i Tiba üzemben hazai alapanyagokból Metap szövkötanyagot állítanak elő. A náchodi Tepna a pamutipari hulladékot többfajta fonalba is bedolgozza, s ugyancsak sikereket mutat fel az import- nyersanyagok fogyasztásának csökkentése terén a Benešov pod Ploučnicou-i Benar és a tanvaldi Seba vállalat. A Veiké Zlievce-i (nagykürtösi - Veľký Krtíš járás) szivattyútelep dolgozói tavaly 37 milliárd köbméter szovjet földgázt továbbítottak a nyugat-európai országokba. Az ütemtervek szigorú megtartásával, rendszeres karbantartással és ésszerűsítéssel 250 tonna fűtőanyagot és 170 000 kilowattóra villamos energiát takarítottak meg, s az üzemelési költségeket 300 000 koronával csökkentették. A képen: Tibor Makši és Jozef Vidhold (jobboldalt) gázturbinát javít. (Peter Lenhart felvétele - ČSTK)
