Új Szó, 1982. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1982-01-13 / 10. szám, szerda

SEGÍTŐKÉSZ KOLLEKTÍVA Ha az ember élete folyamán nehéz helyzetbe kerül, a legkisebb figyelmességnek is rendkívül meg­örül. Balzsamként hatnak a buz­dító szavak, a segítőkészség pe­dig megszünteti a kilátástalanság érzetét. Ha pedig több mint szá­zan próbálnak segítséget nyújtani, a sorsüldözött ember szíve szapo­rábban kezd verni... Ilyen helyzetbe került több mint tíz évvel ezelőtt a ma 35 eszten­dős Juraj Šoltýs, a podbrezovai Šverma Vasmű munkása. Egy évvel a második világhábo­rú után jött a világra. Már gyerek­korában eldöntötte, hogy bátor ember lesz, többre viszi, mint megboldogult apja. 1971 tavaszá­ig élete elképzelései szerint ala­kult. Acélgyári munkás akart lenni. Tudta, hogy hazánknak sok és jó acélra van szüksége fejlesztési tervünk megvalósításához, ebben kívánt ö is segítséget nyújtani. Vágya valóra vált. Az érettségi után a šverma Vasművek dolgo­zója lett. A tüzes kemencékhez került - az acélműbe. Szakmun­kásként kezdett, kezdeményező- en, nagy adag optimizmussal dol­gozott. Senki sem lepődött meg, amikor rövid időn belül felelős be­osztásba került. Minden érdekelte, az egész munkafolyamatot részle­tesen meg akarta ismerni. Felettesei már azon gondolkod­tak, hogy még fontosabb munká­val bízzák meg, amikor a sors közbelépett.- 1971 tavaszán munka közben lettem először rosszul - emléke­zik. - Szemlátomást egyre gyen­gébb lettem. Eleinte nem akartam ezt tudomásul venni, de később már nem tudtam letagadni, hogy rosszul érzem magam. Akkoriban eszembe sem jutott, hogy súlyos betegség kerülget Munkatársai aggódva figyelték állapotát, jóakaratúlag mondogat­ták, ne becsülje le a tüneteket, menjen orvoshoz. Hallgatott rájuk. 1971 és 1974 között nagyon sokan törődtek egészségével. Az ország különbö­ző részeiben, kórházakban, sza­natóriumokban, gyógyfürdőkben próbálták visszaadni egészségét.- Kissé javult az állapotom- emlékezik - de nem olyan mér­tékben ahogyan szerettem volna... ' Amikor visszatérhetett munka­helyére, az orvosok tanácsára már nem irányította többé az acélön­tést. Ez a tény önmagában jobban bántotta, mint maga a betegsége. Végül azonban beletörődött, hogy kevésbé felelősségteljes beosz­tást kell betöltenie. Csakhogy munkáját nem tudta úgy elvégezni, ahogy akarta vol­na. Idegsejtjeinek bomlása és vér­ellátási zavarai egyre több gondot okoztak. És aztán?- Huszonnyolc éves koromban, 1974-ben kénytelen voltam el­hagyni az acélművet és szeretett munkatársaimat is. Az orvosok rokkantnyugdíjba küldtek. Hirtelen minden tervéről le kel­lett mondania. Elképzelései kár­tyavárként dőltek össze. Azok, akikkel egy műszakban dolgozott, szomorúan búcsúztak tőle. Min­denki - családtagjai és volt mun­katársai is - hisznek optimizmusá­ban, abban, hogy előbb utóbb meggyógyul és visszatér munka­helyére. Sajnos, Juraj Šoltýs betegségé­re az orvostudomány még nem talált orvosságot. Ezért ma rok­kantkocsira és legközelebbi hoz­zátartozói - anyja, felesége és gyerekei - segítségére van utalva.- Már hetedik éve él így- mondja nagy elkeseredéssel hangjában anyja. - De higgyék el, nem vesztette el életkedvét. Valóban, Juraj Šoltýs arcáról nem tűnt el a mosoly. Nem szakí­totta meg kapcsolatait a környező világgal sem. Figyelmesen olvas­sa az újságokat, rendszeresen hallgatja a rádiót és naponta meg­nézi a tévé műsorát. Szívesen elbeszélget látogatóival. Ebből merít erőt ahhoz, hogy megbir­kózzon azzal, amit a sors rá mért. De vannak olyan dolgok, amit valóban nem tud megtenni. A csa­ládfő segítsége nagyon hiányzik, felesége, Zdena szerint, négy asz­szony sem pótolhatná azt, amit azelőtt elvégzett a házuk körül. Valóban ki végzi Šoltýséknál az úgynevezett férfimunkát? Akár csak a kertben? Felesége a Slo­venka vállalat breznói részlegé­ben varrónő, naponta utazik mun­kahelyére. Hetvenhat éves anyjá­nak pedig már nem sok ereje ma­radt. Nem áll megoldhatatlan problémák előtt ez a család, me­rült fel bennem a kérdés.- Juraj egészségén kívül való­ban semmiben sem szenvedünk hiányt - nyugtatott meg Zdena asszony. - Már megtanultam autót vezetni, ha szép az idő kikocsi- zunk a természetbe vagy megláto­gatjuk barátainkat, hogy férjemnek változatosabb legyen az élete. Nyugodtan elmehetnek hazul­ról, hiszen mindazt amit valamikor Juraj Šoltýs végzett el a ház körül, ma volt munkatársai csinálnak meg. Természetesnek tartják hogy segítenek. Az acélmunkások már ilyen emberek. Ősszel például fűrészelnek, előkészítik télre a tüzelőfát. A D műszak 157 tagú kollektívájá­ból mindig találkozhatunk valaki­vel Šoltýsék házában. Amint meg­tudják, hogy valamira szükségük van, hívni sem kell őket, maguktól jönnek. így utat készítettek a ház­hoz, sőt verandát is építettek, Ju­raj itt tölti idejét, ha kisüt a nap. Volt munkatársai nélkül nem volna ilyen kényelme.- Mindenkit érhet ilyen szeren­csétlenség - mondja Ján Rosík, a Šverma Vasművek D műszaká­nak vezetője. Nálunk természetes az együttérzés, a segítségnyújtás. Amíg csak szükség lesz rá, szíve­sen segítünk Šoltýséknak. Dolná Lehotán a šoltýs család élete sokkal nehezebb lenne az acélmunkások önzetlen segítő­készsége nélkül. A sors kegyetlen volt hozzájuk, de tudják, hogy nin­csenek egyedül, szükség esetén van kihez fordulniuk. A vasmű D műszakának dolgozói már több éve bizonyítják mély humanizmu­sukat, azt hogy természetes köte­lességüknek tartják bajba került volt munkatársuk támogatását. JÁN RAJNIČ HOGYAN GAZDÁLKODUNK A MUNKAVÉDELMI ESZKÖZÖKKEL? SZIGORÚBB ELLENŐRZÉST • ELHANYAGOLJÁK A JAVÍTÁST ÉS KARBANTARTÁST A gazdaságosság fokozásának lehetőségeivel foglalkozva, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy üzemeink nagy összegeket fordítanak a munka- védelmi eszközök (kesztyűk, szem­üvegek, pamut alsónemű, munka­ruhák, cipók stb.) vásárlására. A személyes védőeszközök hasz­nálatát a CSSZSZK kormányának 1971-ben jóváhagyott rendelete szabályozza. Probléma azzal kap­csolatban merül fel, hogy a vásár­lásukra fordított összegek nem­egyszer kárba vesznek, vagyis a védőeszközöket nem használ­ják, illetve más célokra használják, mint ahogyan azt a szabályok elő­írják. Többé-kevésbé mindenki előtt ismert a legnagyobb fogyaté­kosság - a munkaruhát, cipőt stb. szinte a lerongyolódásig viselik, míg az új, később kapott darabo­kat otthon tartják, más célokra használják fel. Az érvényes szabályok szerint a munkahelyek kötelessége, hogy kioktassák a dolgozókat, hogyan és mikor kell használniuk a védő­eszközöket. Az is kötelességük, hogy az új eszközök kiadásakor megköveteljék a régiek vissza­szolgáltatását. Ezt nem tartják meg minden esetben. Pedig új védőeszközöket csak akkor sza­badna kiadni, ha a régiek már használhatatlanná váltak. Különö­sen a kesztyűkkel gazdálkodunk nagyon hanyagul. Gyakran látunk az építkezéseken, teherpályaud­varokon vagy az utak mentén el­dobott kesztyűket. Ezek ritkán annyira kopottak, hogy már nem lennének használhatók. Sokszor csak egy varrás festett rajtuk fel, máskülönben a kesztyű még használható lenne. A kesztyűk gyártói a cérnák nagyon rossz mi­nőségére hivatkoznak, ezért új technológiát is keresnek a kesz- tyűvarrásban. A mindennapi gyakorlatban nem tartják meg a védőeszközök használatára vonatkozó rendele­teket sem. Egyes dolgozók azt állítják, azért nem használják eze­ket, mert csökkentik a munkatelje­sítményeket. Ez azonban csak ki­vételes esetekben helytálló - ezekről az esetekről egyébként is tudnak, folyik az új eszközök fejlesztése, tervezése. Sokszor azonban azért nem használják a védőeszközöket, mert senki sem ösztönzi őket erre. Munkába lépéskor az összes új dolgozó részt vesz munkavédelmi oktatá­son, de ezzel minden véget ér - az eszközök használatát már senki sem ellenőrzi. Nagyok sok helyen tapasztal­hatjuk, hogy elhanyagolják a vé­dőeszközök javítását és karban­tartását. Előfordul, hogy a komo­lyabban megrongáltakat is hasz­nálják (nincs ki megjavítsa), aztán pedig egyszerűen eldobják eze­ket, esetenként az illetékesek jó­váhagyásával. A munkavédelmi eszközök használata gazdasági, de nem kü­lönben egészségvédelmi szem­pontból is rendkívül fontos. A gaz­dasági szempontokat szem előtt tartva meg kell szigorítani elosztá­suk szabályainak ellenőrzését, az egészségvédelem szemszögéből pedig felül kell bírálni, vajon szak­szerűen és gazdaságosan hasz­nálják-e ki őket. Nem szabad megtűrni, hogy a dolgozók - amint azt gyakran maguk is bevallják - csak időnként használják ezeket az eszközöket. Hiszen ezzel meg­sértik a munkavédelmi szabályo­kat és egészségüket is veszélyez­tetik. A nevelőmunka hatékonysá­gának fokozásával ezen a téren is javulást érhetünk el. Durva mu­lasztás, a kötelességek nem telje­sítése esetében azonban nem szabadna visszariadni a bírságok és a büntetések más formájának alkalmazásától sem. Kővárv Iván Ünnepélyes kül­sőségek közt nyi­tották meg nem­rég a Prága I. ke­rületében a Jakab utcában az újon­nan épített nyug- díjaskiubot. Már az első napon több mint 60 nyugdíjas látoga­tott el a klubba. A két klubhelyi­ségben kellemes a légkör és 35 lá­togatónak ad le­hetőséget közös szórakozásra. A szabadidót tár­sasjátékokkal, rádióhallgatással, tévénézéssel és zenehallgatassal töltik a látogatók. A nyugdíjasok rendelkezésére áll a könyvtár, a folyóiratok és a napi sajtó. (Petr Matička felvétele - ČSTK) i; : í; Tél a bardejovi szabadtéri Falumúzeumban (Gazdag József felvétele) APRÓHIRDETÉS ismerőseinknek, valamint a Milex n. v. dolgozóinak, akik drága férjemet és ■a felejthetetlen édesapát, Jáger Bélát elkísérték utolsó útjára a gútori (Hamu­liakovo) temetőbe Köszönjük a virágo­kat és a részvétnyilvánítást, melyekkel igyekeztek enyhíteni nagy fájdal­munkat. A gyászoló család Ú—20 ADÁSVÉTEL • Eladó új Volga 24 és Simca 1501. Krajčírovič, Podtatranského 1, Brati­slava. Ú-8 ISMERKEDÉS • 169/56 független munkás férfi ezú­ton szeretne társaság hiányában meg­ismerkedni komoly, otthont szerető özvegy vagy elvált asszonnyal 54 éves korig. Minden levélre válaszolok. Jeli­ge: Megértés. Ú—18 • 48/175 saját hibáján kívül elvált, csalódott, magányosan élő férfi va­gyok. Szeretnék megismerkedni kar­csú, elvált, illetve özvegyasszonnyal vagy lánnyal 38 éves korig, aki kedveli a kertészkedést és a falusi természetet. Egy leánygyermek nem akadály. Min­den biztosítva van a harmonikus élethez a komáromi (Komárno) járás szép Du­na menti táján. Fényképes levelek előnyben. A fényképeket visszaküldöm. Jelige. Ha elhagyott vagy. Ú—22 KÖSZÖNTŐ • A drága jó férjnek és édesapának, Vanyík Györgynek Szelőcére (Se­lice) 50. születésnapjára szívből gratulál, sok szerencsét, jó egészséget és még hosszan tartó boldog életet kívánnak felesége, Mária, fiai, Gyuri, Pityu és lánya, Ági. Ú-1996 • László Gézánénak Ekecsre (Okoč) 50. születésnapja alkalmából jó egészséget és további boldog életet kívánnak lánya, fiai, menyei, veje és unokái: Évike, Andrea, Sanyika, Barbara, Krisztián és Vilike. Ú-2109 • A legdrágább feleségnek, édes­anyának, nagymamának, Sidó Veronikának Bakára névnapja és 70. születésnapja alkal­mából sok szeretettel gratulálnak, erőt, egészséget és örömteli, hosszú, bol­dog életet kívánnak férje, lányai, fiai, menyei, vejei és 10 unokája, akik sokszor csókolják a drága nagymamát Ú-6 MEGEMLÉKEZÉS Fájó szívvel emlékezünk a drága jó férjre, édesapára, Kulcsár Imrére (Torna-Tur. Pod­hradie), akit a kegyetlen halál 49 éves korában, 1981. január 8-án ragadott ki szerettei köréből. Akik szerették és ismerték, emlékezzenek rá e szomorú első év­fordulón. Emlékét örökké megőrizzük. Gyászoló felesége, fiai és az egész család Ú-19 köszönetnyilvánítás • Fájó szívvel mondunk köszönetét a rokonoknak, ismerősöknek és min­dazoknak, akik 1981. október 30-án elkísérték utolsó útjára Fegyveres Jolánt a kisudvarnoki (Dvorníky na Ostrove) temetőbe, s virágokkal igyekeztek eny­híteni mély fájaalmunkat. Gyászoló fiai, menyei és unokái Ú-11 • Ezúton mondunk köszönetét minden kedves rokonunknak, barátainknak és • Ezúttal mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, ismerősnek, akik el­kísérték utolsó útjára 1981. december 22-én a kalászi temetőbe Hamar Józsefet, akit 79 éves korában ragadott ki csa­ládja köréből a halál. Gyászoló családja Ú-21 • Fájdalomtól megtört szívvel mondunk köszöne­tét minden kedves rokonnak, szom­szédnak, a falu la­kosságának és mindazoknak, akik 1981. december 6-án elkísérték utolsó útjára a bősi (Gabčíkovo) temetőbe a felejthetetlen, szerető, jó férjet, fiút és testvért, Bodó Imrét, akit a könyörtelen halál hosszú beteg­ség után, 41 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a sok szép koszorút és virágot. Köszönjük a Hydrostav munkásszállás 88b dolgo­zóinak és a szociális otthon alkalma­zottainak részvétét. Gyászoló felesége, édesanyja, testvérei és az egész család Ú-23 • Fájdalomtól megtört szívvel mon­dunk köszönetét a rokonoknak, a falu lakosságának, ismerősöknek és min­dazoknak, akik elkísérték utolsó útjára hosszú, súlyos betegségben elhunyt drága halottunkat, Bőgi Miklósné szül. Takács Gizellát 1981. december 12-én a bögellői (Bo- helov) temetőbe, s részvétükkel és virágadományaikkal enyhítették mély fájdalmunkat. Gyászoló családja Ú—24 • Az idő múlik, de a szívet tépő tájda­lom nem múlik el soha. 1 éve már, hogy fiunkat, Tóth Károlyt 26 éves korában kiragadta közülünk a kegyetlen halál. Akik ismerték és szerették, szentelje­nek emlékének egy néma pillanatot ezen a szomorú évfordulón. Gyászoló szülei, testvérei és kisfia 0—2081 • Fájó szívvel em­lékezünk a szerető férjre, édesapára, testvérre, sógorra, Csörgő Józsefre, akinek a szíve 1981. január 1 -én örökre megszűnt dobogni, és bú­csúszó nélkül hagyta itt szeretteit. Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma percet ezen a szomorú első évrodulón. Emlékét szívében őrző, gyászoló felesége, gyermekei, testvérei és a ro­konság Ú-2135 HIRDESSEN DN IS AZ ÚJ SZÓBAN ÚJ SZÓ 6 1982. I. 13.

Next

/
Oldalképek
Tartalom