Új Szó, 1982. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1982-01-13 / 10. szám, szerda

PEDIG NEKIK SEM OLYAN KÖNNYŰ Szakszerű géptárolásért - maximális pontszám Sókszelócén (Selice) az egyik utca házsorai közé ékelődik egy sokszögű udvar. Közepén néhány olyan épület áll, amelyek külseje elárulja, hogy nem emberi hajlé­kok, hanem gazdasági célokat szolgálnak. A helybeliek tudják, ezek az egységes földművesszö­vetkezet gépesítő részlegének ad­nak otthont, az idegent pedig a be­járati kapu fölötti „cégtábla“ vezeti nyomra. Hogyan látják a járáson Ide látogattunk el a minap. A dél-szlovákiai mezőgazdaság érdekességeit keresve e sorok írója a Galántai Járási Mezőgaz­dasági Igazgatóságon is számta­lanszor megfordul. S ha éppen vala­miben kimagasló eredményeket elé­rő mezőgazdasági üzem után érdek­lődik, sokszor irányítják Sókszelócé- re. Ez történt ezúttal is. Mielőtt azonban még útnak indul­tam volna, megtudtam, hogy de­cemberben a járásnak mind a ti­zenkilenc közös gazdaságában gépszemlét tartottak. A szemlére megjelent bizottság tagjai gépesí- tők, biztonsági technikusok, ener­getikusok voltak. Azt vizsgálták felül, hogy az őszi csúcsmunkák befejeztével megmosták-e, az el­raktározás során aládúcolták-e őket, meglazítottáR-e rajtuk az ék­szíjakat, a fogaskerekek feszítő rugóit, megölajozták-e a mozgó részeket, ellenőrizték-e az olajat, helyesen tárolják-e az akkumulá­torokat, s végül, milyen összbe­nyomást kelt a gépek elraktáro­zása. A szemle során minden egyes fent felsorolt műveletet bizonyos nagyságú pontszámmal minősí­tettek. Amikor a pontszámokat összeszámolták, kiderült, hogy Sókszelöce az egyetlen hely, ahol elérték a legmagasabb pontszá­mot, a nyolcvanat. Kétségkívül azért, mert a bizottság mindent rendben talált. Felvetődik azonban a kérdés, hogyhogy csak itt? Kubacska Károly és Molnár Vil­mos, a járási mezőgazdasági igazgatóság két gépesítője szerint a téli géptárolás objektív feltételei szinte sehol sem adottak. Sóksze­lócén sem. Kevés a gépszín, a ga­rázs, mert nincs mód az építke­zésre. Ezért azt nem is vetették sehol a vezetők szemére, ha nem vontatták fedél alá a gépeket, amennyiben éppen nincs is hová. De azt már igen, ha nem tették meg azt, amit a kedvezőtlen körül­mények ellenére mégis megtehet­tek volna. Hibát egyedül csak Sók- szelőcén nem találtak, az igyeke­zetnek azonban másutt is tanúje­lét adták. így Vágtornócon (Trho- vec nad Váhom) és Nagygurabon (Veľký Grob). • Gépszínben és csillaggarázsban A Sókszelőcei Efsz gépesítő részlegének az udvarán is azt lát­tuk, hogy ott sincs minden gép fedél alatt.- A drága gépeket azonban igyekeztünk tető alá helyezni - magyarázta Mészáros József főgépesítő. A bejárattól balra levő könnyű­szerkezetes gépszín alatt kombáj­nok, Kirovec traktorok sorakoznak egymás mellett. Beolajozva, alá­dúcolva várnak javításra. Mellet­tük a szövetkezet büszkesége, a Cyclo vetógép. Az udvar hátsó részében, a szabad ég alatt - amelyet tréfá­san csillaggarázsnak neveznek errefelé is - katonás sorrendben állnak a szalmaszedö kocsik, ré­pakombájnok. Téglát raktak alá­juk, hogy a gumik a levegőben lógjanak. A talajművelő gépek sem a földön hevernek. Salakkal beszórt talajra fektetett betonosz­lopokon nyugszanak. Miközben nézelődünk, a csípős északi szél áthatol a meleg öltözé­ken, meggémberednek az ujjaink, a tél mutogatja méregfogait. Kőrös József műhelyvezető és Krkosek György beinvitál bennünket a gép­javító részlegbe. Itt tudom meg, hogy a szérűket, a garázsokat, a műhelyt még a hatvanas évek­ben építették, akkor, amikor ők már felismerték, hogy a tél leg­alább annyi kárt tehet a gépekben, mint a munka a földeken. De akkor még kevesebb gépük volt, bőven elfértek ez idő tájt bent. A géppark egyre nőtt, nagyobb teljesítményű gépeket vásároltak, de a gépesítő részleg épületeinek kívánatos bő­vítésére azóta sem nyílt lehetősé­gük, mert az állattenyésztési rész­leg állóeszköz-állományának a felújítására még nagyobb szük­ség van.- Ilyenformán a mi helyzetünk sem rózsás, nekünk sem könnyű - tárja szét a karját a műhelyve­zető. A gépjavító részleg kisebb-na- gyobb műhelyekre osztódik. Az egyikben kovácsok kalapálnak, a másikban bognárok kopácsol- nak, az esztergályosok, hegesz­tők, villanyszerelők, gépjavítók ke­ze tele munkával. Elmondják, hogy december eleje óta nagy intenzitással dolgoznak. Az első szakaszban, vagyis december el­seje és február 27-e között megja­vítandó gépek rendbehozatalával már elkészültek. Ennek az a ma­gyarázata, hogy az őszi csúcs­munkákkal tavaly a tervezettnél korábban végeztek, s ók ezt az előnyt kihasználva szintén koráb­ban álltak neki a gépjavításoknak. S lám, az eredmény sem maradt el. így van lehetőség arra is, hogy az egyéb, de szintén mulasztha- tatlan kötelességeiknek is eleget tegyenek, mint amilyen a munka- védelmi előírások megismertetése a dolgozókkal. Baleset nélkül Látogatásunk napján a 86 dol­gozójuk közül negyvenen hallgat­ták a biztonsági technikus elő­adását.- Valamennyi vezető dolgozó vizsgát tett a munkavédelmi elő­adásokból - mondotta a főgépesí­tő, s felváltva tartunk előadásokat a rendszeresen sorra kerülő okta­tás keretében. Azért helyeznek rá nagy hang­súlyt, mert elejét akarják venni az itt-ott előforduló kisebb-nagyobb baleseteknek. A balesetveszély elhárítása, a dolgozók testi, szel­lemi épségének megőrzése első­sorban dolgozóik javát szolgálja, de ugyanakkor a zökkenőmentes munkavégzés feltétele, s egyik biztosítéka a jó eredmények eléré­sének KOVÁCS ELVIRA KOMMENTÁLJUK Szemléletünk formálása Gondos előkészületek után a napokban kezdődnek a pártalap- szervezetek év eleji taggyűlései. Feladatuk, hogy elvszerűen értékeljék a XVI. kongresszus programja megvalósításának érde­kében kifejtett pártmunkát, a helyi feltételekre lebontott ez évi népgazdaságfejlesztési tervek alapján megjelöljék a kommunis - tákra háruló feladatokat. A mérleg elkészítésénél az alapszervezeti pártbizottságok nem hunyhatnak szemet afelett, hogy bár értünk el eredményeket a múlt évben, ágazatonként mégsem sikerült kellő ütemben érvényesíteni a XVI. kongresszus stratégiai irányvonalát. Ezzel kapcsolatban a legtöbb helyen a gazdálkodás rosszabbodó külső és belső feltételeit hozzák fel érvül, arról azonban kevés szót ejtenek, hogyan alkalmazkodtak a szigorúbbá vált feltételekhez.- Szerintem - fejtette ki véleményét Rák János, a párkányi (Štúrovo) Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyár kommunista gép­lakatosa - a szubjektív tényezőknek is szerepük van a párthatá­rozatok hiányos teljesítésében. Ezért politikai munkánknak a dol­gozók meggyőzésére, szemléletének formálására kell irányulnia, esetenként szembeszállva régi nézetekkel, felfogásokkal, har­colva az új gondolatokért, a korszerű munkavégzésért. Persze, a dolog nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Ám a pártalapszervezetek és a kommunisták munkája sohasem volt könnyű, a burzsoázia ellen folytatott éles osztályharcban és a társadalmi haladásért vívott küzdelemben a bonyolultabb fela­datok végrehajtásától sem riadtak vissza. Társadalmi céljaink elérése, életszínvonalunk megőrzése, javí­tása azonban ma is öntudatos fegyelmet és forradalmi tetteket kíván. Elsődlegesen a kommunistáknak kell tudatosítaniuk, hogy a párt gazdaságpolitikájának vannak olyan követelményei, igé­nyei és normái, amelyekből egy jottányit sem engedhetünk. Mulaszthatatlan kötelességünk, hogy szüntelen gondoskodjanak a munka termelékenysége tervezett ütemének növekedéséről, a minőségről, akár export-, akár a hazai piacon értékesítésre kerülő termékről legyen szó. Nem nézhetik továbbá tétlenül, hogy korszerű, drága termelőberendezéseink kihasználatlanul heverje­nek, hogy a közösen termelt javakból egyformán részesüljenek azok, akik jó, akik közepes, vagy gyenge teljesítményt nyújtanak, elfecsérelik a munkaidőt. A taggyűléseken együtt kell említeni ezeket a tényezőket,mert csak így lesz teljes és objektív a kép. Gondoskodni kell arról is, hogy a pártélet fejlesztésének kérdései szintén megfelelő helyet kapjanak a januári - februári értékelő taggyűlések napirendjében. A párttagok politikai és szakmai felkészültségének színvonala, tömegszervező és -nevelő munkája, személyes példamutatása nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az alapszervezetek működési körzetében teljesítsék az éves tervet, és érvényesítsék a XVI. pártkongresszus prog­ramját. Az alapszervezeti pártbizottságok sok helyen már elkészítették a taggyűlések beszámolóját. Mielőtt azonban előterjesztésre kerülne, ellenőriztessék a párt csoportokkal, nem maradt-e ki valami lényeges belőle. S az nem mellékes szempont, mert a tanácskozásokon nagyobb lesz a vitakészség, a kommunisták aktivitása. SZOMBATH AMBRUS Az energiaellátás napjaink legigényesebb feladata A z energiaellátás a hetvenes évek folyamán központi problémává vált az egész világon. Az energiahordozók, főleg a kőolaj új világpici árai könyörtele­nül lefékezték a gazdasági növekedés ütemét, s az iparilag fejlett tőkés orszá­gokban stagnáláshoz, recesszióhoz ve­zettek. Mindez új fejezetet jelentett a ka­pitalista társadalmi rendszer általános válságának elmélyülésében, melynek számos következményét napjaink világ- politikai fejlődésében, eseményeiben is tapasztalhatjuk. A népgazdaság energiaellátásának új feltételei természetesen a szocialista or­szágokban is éreztetik a hatásukat. Ez főleg abban nyilvánul meg, hogy a KGST-országok egyre szorosabban együttműködnek az energiagazdálkodás távlati problémáinak megoldásában. Az együttműködés hosszú távú célprogram­jainak első alapvető területét például az energia-, a tüzelő- és a nyersanyagellá­tás feladatai képezik. Az eddigi eredmé­nyek, főleg a Szövetség gázvezeték, va­lamint a 750 kilovoltos magas feszültsé­gű távvezeték közös megépítése, továb­bá az atomenergetika fejlesztésében ki­bontakozott nemzetközi munkameg­osztás azt bizonyítják, hogy a szocialista gazdasági integráció keretében lehető­ség nyílik az energia-ellátás közeli és távlati problémáinak a megoldásához. Amíg azonban a közös erőfeszítések inkább a távolabbi fejlődés biztosítására irányulnak, napjaink és a'legközelebbi évek energiaszükségletének fedezésé­hez mozgósítani kell minden lehetséges helyi energiaforrást, s gondoskodni kell ezek maximálisan gazdaságos kihaszná­lásáról. Hazai feltételeink között főleg a barna­szén és a lignit jövesztése segíti elő a jelenlegi nehéz időszak áthidalását. Az utóbbi években ezért hatalmas mérték­ben és rohamosan megnőttek a hazai energetikai barnaszén és lignit jöveszté- sével szemben támasztott igények. Eze­ket napjainkban még az is növeli, hogy amilyen mértékben késik egy-egy új atomerőmű építése és átadása (a Jas- lovské Bohunice-i V2-es, valamint a Du- kovanyi Atomerőműről van szó) esetleg a továbbiak építésének az előkészítése (Mochovce), olyan mértékben kell pótolni ezt a lemaradást is a hagyományos szi­lárd tüzelőanyagok jövesztésével. Ezek a körülmények szükségessé te­szik a gyengébb minőségű és kisebb kalóriaértékű szénvagyon kitermelését is, habár ez a jövesztés anyagi-műszaki biztosítása szempontjából az egész nép­gazdaságra nagy megterhelést jelent, nem is beszélve annak gazdaságossá­gáról és a környezetre gyakorolt kedve­zőtlen hatásokról. H azánk energetikai szénvagyonát alapjában véve ismerjük. Az or­szág számos részében vannak kisebb- nagyobb jelentőségű lelőhelyek. Egyes bányák fokozatosan kimerülnek, ezek helyett más bányákat nyitnak, miközben a jövesztés geológiai feltételei állandóan romlanak. A becslések szerint a szénjö- vesztés körülbelül az ezredfordulóig tart­ható a jelenlegi szinten, később fokozato­san csökkenni fog, s 2050 körül talán az utolsó bányák készletei is elfogynak. Az utóbbi évek megnövekedett szük­ségleteit természetesen csak a külszíni fejtés intenzív kiszélesítésével lehetett fedezni, ezért a széncsata súlypontja az Észak-csehországi Barnaszénmedencé­be helyeződött át, ahol adva vannak hozzá a feltételek. Ez^a körülmény azon­ban semmiképp sem csökkentette a mélyművelésű bányák jelentőségét. A külszíni fejtés fejlesztését elsősorban a gépesítés szempontjából kellett megol­dani. Az Észak-csehországi Barnaszén- medence feltételei között egymillió tonna szén kitermeléséhez 3—4 millió tonna föld- és kőzetréteget kell eltávolítani, illet­ve úgy elszállítani a korábbi kitermelés helyére, hogy az áthelyezett földtömeg mezőgazdasági célokra újból hasznosít­ható legyen. Ezekhez a hatalmas méretű munkála­tokhoz a Vítkovice konszern, főleg a hoz­zá tartozó Uničovi Gépgyár gondoskodik a szükséges gépi felszerelésről, a tech­nológiai komplexumok sorozatának mű­szaki fejlesztéséről és gyártásáról. A TC sorozatokhoz nagy teljesítményű tárcsás kotrógépek, hevederes szállítóberende­zések és földlerakó gépek tartoznak. A család második tagjából, a TC-2-es technológiai komplexumból eddig tizet helyeztek üzembe a külszíni fejtéseknél. Ez a komplexum egy KU 800-as forgótár­csás kotrógépből, egy 1800 mm széles, hevederes száll ítószalag-rendszerből, valamint egy ZP 6600-as földlerakó gép­ből áll. E z az egész komplexum tulajdon­képpen egy hatalmas terepjáró nagyüzem. Csak maga a négyezer tonna tömegű KU 800-as kotrógép százmillió koronába kerül, s csaknem ezer hazai és külföldi vállalat szállítja hozzá az alkatré­szeket. Egy ilyen technológiai komple­xum előirányzott évi teljesítménye 10-12 millió m3 földréteg kitermelése, áthelye­zése és lerakása évente, a valóságban azonban az egyes komplexumok csak 3,2 millió m3-től 8,1 millió m3-ig terjedő évi teljesítményt érnek el. Mivel a külszíni bányákban a szén jövesztése elsősorban a fedőréteg eltá­volításának a függvénye, ezért itt az eredmény főképpen a technológiai komplexumok üzemképességétől és tel­jesítményétől függ. Az előirányzott évi teljesítménytől való lemaradásnak szá­mos oka van. Ezek az új hazai gyártmá­nyú berendezések gyakorlatilag még mindig próbaüzemelésben vannak, s egyes műszaki fogyatékosságok elhárí­tására, felszámolására tulajdonképpen menet közben kerül sor. Emellett a helyi geológiai feltételek gyakori változása is sok problémát jelent. A kotrógépek sok helyen, főleg a mélyebb szinteken képte­lenek megbirkózni a keményebb kőze­tekkel, ezért itt lazító robbantásokra van szükség. Ha viszont ennek következté­ben nagyobb kődarabok kerülnek a szál­lítószalagokra, azok gyorsabban tönkre­mennek, s így gyakori javításukra, kicse­rélésükre van szükség. Ezt a problémát kőzúzó berendezések beiktatásával igyekeznek megoldani. A tapasztalatok szerint a laza, felső földréteg eltávolításához alkalma­sabbak a nagy kanalas forgótárcsák, a mélyebben fekvő, keményebb rétegek­nél viszont kisebb méretű kanalakkal le­het eredményes munkát végezni. Ezeket a tapasztalatokat ma már széles körben hasznosítják a kotrógépek tökéletesíté­sénél, s így azok teljesítménye, üzembiz­tonsága is növekszik. A kotrógépek gyár­tói most már a tervezésnél is figyelembe veszik a megrendelő igényeit, s annak megfelelően készítik el a tárcsákat. A ti- zanharmadik kotrógépet például kiskana- las tárcsákkal, a tizenötödiket viszont nagykanalas tárcsákkal látták el, mert az üzemeltető így kívánta. Emellett az sem mellékes, hogy egy hasonló teljesítmé­nyű külföldi gép beszerzése a hazai ár­nak körülbelül az ötszörösébe kerülne. Indokolt tehát a külszíni fejtés technológi­ai komplexumainak hazai gyártása és további fejlesztése, habár ennek során számos műszaki problémát kell még megoldani. Makrai Miklós új sa 4 1982. I A KÜLSZÍNI SZÉNFEJTÉS MŰSZAKI FELTÉTELEI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom