Új Szó, 1982. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1982-01-03 / 1. szám, vasarnap

ÚJ szó 5 1982.1.3. Tanulságos látogatások Lakások és lakók. Fejlődő városainkban a szegényebb múltról tanúskodó házak helyét tágas, szép és egészséges családi „paloták“, korszerű bérházak, lakótömbök, sót, új utcák és új lakónegyedek foglalják el; a megnövekedett létszámú családok többsége nagyobb lakást kap, az apadó családok a kívánt kisebbet; s nem maradnak lakás nélkül sem az ifjú házasok, sem a magányosak, sem az árvák. Még ha nem megy is minden egyik napról a másikra, de azért előbb-utóbb megoldódik mindenki lakásgondja. Látszatra minden rendben van, vagy talán mégsem ... ? „INGYENÉLŐK“ Sűrűn, nagy pelyhekben hullott a hó, a fehérség szinte mindent elta­kart. Szombat délután volt, s éniFeke- te Évával, Kassa (Košice) egyik la­kásgazdálkodási vállalatának lakbér­elszámolójával meglátogattam a Tó­hát lakónegyed néhány lakóját. Több tucatnyi címmel és a tartozások hóna­pok szerinti kimutatásával indultunk útnak. A körút jól kezdődött: első ügyfe­lünk otthon volt. Még csak nem is tiltakozott, pedig 3757 korona - eny- nyivel tartozott a lakásgazdálkodási vállalatnak, ennyi a kifizetetlen lakbér- már szép összeg.- Akár azonnal kifizethetem, vagy inkább postán küldjem? - szólalt meg készséggel. Megegyeztünk, s közben arra is fény derült, hogy miért halmoz­ta az adósságot. - Egy építőipári vállalatnál dolgozom és sokáig Prá­gában építettünk, ott kaptam a fize­tést is...- S a család?- A család? Az..., az itthon volt. Talán pénz nélkül?! Ezt viszont már nem kérdeztük, hiszen hajlandó volt fizetni. x x A következő háromszobás lakás­ban a háziasszony nyitott ajtót. Nekik még 1979-es tartozásuk is van.- Most várom a pénzt. Ha a postás elhozza, azonnal befizetem.- Itt szombaton délután is jár a kéz­besítő? - érdeklődtünk.- Hááát... - hangzott a „meggyő­ző“ válasz, s mi ebből mindent meg­értünk. Illetve mindent azért még­sem, márpedig azt nem, hogy ha most hajlandó fizetni, akkor korábban miért nem volt ilyen rendes.- Tudják - panaszkodott én olyan feledékeny vagyok, hogy arra sem emlékszem már, mit főztem teg­nap. De ha ma már nem tudnám kifizetni, akkor hétfőn biztosan. Higy- gyék el. Ugyan, mi mást tehettünk volna, hittünk. x x Egy újabb helyen sokat csenget­tünk - elvégre a tét is eléggé jelentős volt, 2471 korona de hiába. Sze­rencsénkre a szemben levő lakásból előjött egy néni, mint később kiderült, a keresett lakó anyósa.- Nincsenek itthon - szólt át, majd közelebb lépett a két lakás közötti kábelt elrejtő futószőnyegen.- Ez villany..., villanyvezeték- szaladt ki a száján. Aztán, mint akinek már felfedték a bűnét, jobbnak látta elmondani, ami a lelkét nyomja.- Tudom én, hogy ezt nem szabad, de hát mit tegyek..., a két unokámat is sajnálom, nem akarom, hogy sötét­ben legyenek - ugyanis kikapcsolták a villanyukat. A szüleik, sajnos, váló­félben vannak, a vő legtöbbször ré­szegen jön haza, ha hazajön egyálta­lán, olyankor pedig tör, zúz, verek­szik... A néni aztán kulcsot is hozott. Be­néztünk. Persze, akár kulcs nélkül is bejuthattunk volna, mert elég csupán a merevítő deszkaszerkezettől meg­fosztott papírajtó alsó, vagy felső sar­kát meghúzni, illetve betolni. A két- legfeljebb hároméves lakás belül siralmasan nézett ki. Ha beszél­ni tud, akkor egész biztosan sírva üzeni velünk az illetékeseknek, hogy ő többé ilyen lakót nem akar, ő jobbat érdemel. A kaputelefon lefeszítve, a szobaajtó üvege kiverve, a redő­nyök letépve...- A televíziót a Multiszervizből vették, de a törlesztéssel baj van. A figyelmeztetések egymás után ér­keznek, nincs miből fizetniük, mert mindent eliszik. Az utóbbi hónapok­ban családi pótlékot sem kapott, mert hol jár munkába, hol nem. Mi már eleget veszekedtünk vele. Egyszer a férjemet is megverte, de azért csak feltételes szabadságvesztésre ítélték. x x Egy újabb lakás. Ajtajában hatal­mas zsivaj közepette a gyermekhad­dal körülvett nagymama sápítozott és mentegetőzött egyszerre:- Hogy a vómék nem fizetik a lak­bért? Hát az bizony nem szép dolog tőlük, de tudják, úgy elmegy nekik az a pár korona erre-arra, hogy észre sem veszik és... Bíróságra adják? - kérdezte ijedten. - Jaj, csak azt ne, nagy szégyen lenne. x x Volt néhány lakás, ahonnan azon a délutánon az életnek semmi jele sem szűrődött ki az ajtón, így hosszas csengetés után kénytelenek voltunk eredménytelenül távozni. Otthagytuk viszont a „névjegyünket“, mégpedig 2741,1915, 944, 1409, 2960 koronás és hasonló értékű, kifizetendő pénz­utalvány formájában. A körút tanulságos volt. Megismer­tünk néhány, a kötelességéről rend­szeresen megfeledkező, a becsületes emberek közösségét megkárosító la­kót; láttunk tönkretett lakást, üveg nélküli bejárati ajtót, befirkált, össze­karcolt házfalakat, fogantyú nélküli felvonóajtókat, kibelezett liftszerkeze­teket és villanykapcsolókat, égő nél­küli lámpákat, ajtócskáitól erőszakkal megfosztott levélszekrényeket, pedig nem az volt a célunk, hogy feltárjuk a vandalizmus következményeit. Arra talán majd máskor kerül sor. MILLIÓKRÓL VAN SZÓ A városi lakásgazdálkodási vállalat igazgatóságára az előbbi hiányossá­gok ismeretében mentem. Érdekelt, vajon milyen lehet a helyzet a lakbér fizetésében a városban. Az összeget hallva meglepődtem, Haraszti Ernő, a vállalat gazdasági igazgatóhelyettese meg is ismételte.- Igen, 2 millió 26 ezer korona lakbérrel tartoznak a bérlők. Vállala­tunkhoz 28 ezer lakás tartozik, s eb­ből havonta körülbelül nyolcszáz bér­lő megfeledkezik a lakbér befizetésé­ről. Közülük sokan rendszeresen sze­repelnek az adósok listáján.- Azok közül, akikkel a szombati körút alkalmával elbeszélgettem, egyiknek sem volt nyomós oka a lak­bér nem fizetésére.- Előfordul, hogy valahol olyan hi­ba adódik a lakásban, amelyiknek eltávolítása a mi hatáskörünkbe tarto­zik. Ilyenkor a bérlőnek be kell jelen­tenie a meghibásodást. Ha a panasz jogos, mi kötelesek vagyunk húsz napon belül eltávolítani a hibát. Ha az nem sikerül és a lakáskörülmények romlanak, akkor szó lehet a lakbér­csökkentésről. Ilyen eset viszont ke­vés van, az említett nyolcszázból mind­össze tizenöt-húsz. A többi elmara­dás mind indokolatlan - a hanyagság, a fegyelmezetlenség eredménye.- Sokan például azzal érvelnek - tájékoztatott tovább az igazgatóhe­lyettes-, hogy a postás délelőtt szedi a lakbért, amikor ók munkában van­nak. Ez persze elfogadhatatlan, mert tudomásunk szerint a postások a ké­ső délutáni órákban, vagy szombaton délelőtt is végzik ezt a feladatukat. Ugyanakkor pedig, akinek ez a fizeté­si mód nem felel meg, az a postahiva­talban a hét minden napján fizethet. A 2-es postán például az esti órákban és vasárnap bármikor lehet rendezni a lakóért.- Mi van akkor, ha valaki nem akar fizetni?- Ha felszólításunkra sem hajlandó teljesíteni ezt a kötelességét, az ügyet a bíróságra adjuk. Ha a tartozás meg­térítése három hónapot késik, a bíró­sági végzés alapján sor kerülhet a la­kó olcsóbb és alacsonyabb osztályú lakásba való költöztetésére. A gya­korlat szerint a havi nyolcszáz tarto­zónak a fele hallgat az írásos figyel­meztetésünkre, s ha utólagosan is, de fizet. x x Lakók és lakások. Látszatra min­den rendben van, hiszen az emberek­nek van hajlékuk, a lakások pedig nem állnak üresen, lakják őket. Köze­lebbről szemlélve a dolgot mégsem olyan rendezett a helyzet, mint ami­lyennek látszik. Nem, mert az a bizo­nyos nyolcszáz felborítja a rendet, megkárosítja a többi 27 ezer lakás becsületes bérlőjét, lakóját. Ugyanak­kor ez kihat a közösség költségveté­sére is, hiszen a lakások üzemelteté­sét a közösből rendezik. S hol van még a többi érv?! Például az, hogy ha nem lenne ennyi felelőtlen lakó, mennyivel több idejük lenne a lakás­gazdálkodási vállalat dolgozóinak a többi lakó ügyére; mennyi közérde­kű dolgot intézhetnének, ha nem kel­lene havonta nyolcszáz figyelmeztető levelet (az 800-szor 4 korona!!) írniuk és kérni benne a kedves lakót, hogy legyen rendes, fizesse a lakbért, ha nem kellene évente két és fél ezer vádiratot készíteniük és a bírósági ügyeket intézniük. S az is a rendhez tartozna, hogy a törvénysértők ellen az illetékesek a bírósági döntés értelmében járjanak el. Csakhogy tudjuk, más dolog a bí­rósági végzés és más annak a meg­valósítása. Más, mert az utcára senkit sem lehet kitenni, a pótlakás pedig hiánycikk. GAZDAG JÓZSEF Életüket, jövőjüket FORMÁLJÁK A faluvégi házat, amely­ben Kalocsai Barnáék lak­nak, nem volt nehéz meg­találni. A kutya utamat állta a kapuban, mindaddig nem tágított, amíg a háziak ki nem jöttek. Az ő felügyele­tük mellett léptem be a ház­ba, Tudtam, nemrégen köl­töztek ide, de amint tekinte­temmel felmértem, már si­került rendbetenni a meny- nyezetet, kicserélni az ajtó­kat, befedni a gerendát.- Húsz évig gyűjtögettük rá a pénzt - mondja ma­gyarázóig a házigazda.- Sokba fog még kerülni, amíg teljesen rendbetesz- szük a háromszobás csalá­di házat. Azt tervezzük, hogy bevezetjük a vizet és a központi fűtés is szóba került már.- Gondtalanul élhettünk volna -veszi át a szót a fe­lesége. - Háromszobás összkomfortos üzemi la­kásban laktunk, öt évet bír­tunk ott ki. A férjem, a gye­rekek családi házban akar­tak élni, engem is csábított az a lehetőség, hogy itt ba­romfit lehet tartani, sertést hizlalni, a kertben foglala­toskodni. A Kalocsai házaspár a Sajógömöri (Gemer) Efsz tehenészetében dolgozik. Ketten 47 tehenet gondoz­nak és fejnek. Jó eredmé­nyeikért 1979-ben elismerő oklevelet kaptak. Ekkor vet­ték fel Kalocsai Barnát tag­jelöltnek a pártba.- Apám sokáig tehén­pásztorként dolgozott. így kerültünk Lőkösről Sajó- szárnyába. Mivel abban az időben bojtároskodnom kellett, csak öt osztályt vé­geztem - idézi fel a múltat.- Volt egy tehenünk. Mind az öt fiú, és természetesen a lányok is megtanultak fej­ni. Később a mezőgazda­ságban találtam megélhe­tést, először, mint gyalog­munkás. a szövetkezetben, de a szüleit is bármikor helyet­tesíteni tudja a tehenészet­ben. Minden vágya, hogy traktoros legyen.- A tizennyolcadik élet­évem betöltéséig szeretném megszerezni a hajtási jogo­sítványt - önti elképzelését szavakba ifjabbik Kalocsai Barna. - A szövetkezet el­nöke megígérte, hogy segít. A lányuknak, Rózsiké­nak, aki hetedikes, már más elképzelései vannak.- Én varrónő akarok len­ni. Itt van a közelben a ru­hagyár. . Legyen a család­ban ipari munkás is. Az évek során megszok­ták már, hogy reggel fél négykor kelnek, s az esti órákban újra munkába áll­nak. Napközben a 6-7 órá­nyi szabad időt a ház körüli munkára fordítják.- A jövő évben bebúto­rozzuk a szobákat, a kony­hát, - újságolja Kalocsainé.- Aztán a házat kívülről is rendbe tesszük. A bevásár­lás az én dolgom. Van tévéjük, mosógé­pük, hűtőszekrényük. Azonkívül, hogy a házat rendbe teszik, bebútoroz­zák, más tervük, elképzelé­sük is van. Erről árulkodnak a családfő szavai:- Az udvarban van egy régi épület. Azt tervezzük, hogy azt lebontjuk, s he­lyén egy családi házat épí­tünk. Mire a fiú letölti a tényleges katonai szolgá­latot, családot alapít, meg­épül.- Azért élünk és dolgo­zunk, hogy gyermekeink­nek már jobb élete legyen- szól közbe a felesége.- Ezért is neveljük őket a munka szeretetére. Be­csületes munka nélkül nem viheti sokra az ember. A férjem párttag, tehát eszerint kell élnünk és dol­goznunk is. Mi még emlék­szünk a szűkösebb életre, A két gyereknek már könnyebb lesz az élete. (A szerző felvétele) Amíg otthon, a nagy csa­ládban élt, építkeztek is a cigánysoron. Szoba és konyha volt az egész Az­tán gondoltak egyet és a község belterületén vá­sárolták egy házat. Abban az időben szokatlan volt az ilyen esemény. A Kalocsai család azonban bizonyítot­ta, beleilleszkedett a falu életébe. A gyerekek rende­sen jártak iskolába.- Miután 1961-ben összeházasodtunk, férjem a tehenészetbe ment dol­gozni, apám mellé. Két évig, amíg kézzel fejtek, én idehaza voltam. Amikor könnyebb lett a munka, a gép fejt az ember helyett, én is oda mentem dolgozni - mondja az asszony. A 17 éves fiuk kilenc osztályt végzett, mint gyalogmunkás dolgozik jmiwBnuHiauamniinnnuiii arra az időre, amikor a ci­gányt nem tekintették egyenértékű embernek. Az igazsághoz tartozik, hogy az öt Kalocsai fiú és a két férjezett leánytestvé­rük mind helytáll a szövet­kezetben. Kalocsai Barna és felesége elárulta, hogy ha lányuknak jobban men­ne a tanulás, és neki is kedve lenne hozzá, tovább járatnák iskolába, de meg­elégszenek azzal is, ha szakmát tanul. Ók pedig, amíg egészségük engedi, megmaradnak a jelenlegi munkahelyükön. Mindent megtesznek azért, hogy elégedettek legyenek ve­lük. Azt vallják, hogy ezzel a maguk és gyermekeik jö­vőjét alapozzák meg, s ezért érdemes minden ál­dozatot meghozni. NEMETH JÁNOS Q) Ä-Q) > *P ti ‘2 8 fi s a: CtJ b> fi E fi § S 48 c cc I § I iS c § í

Next

/
Oldalképek
Tartalom