Új Szó, 1982. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1982-01-21 / 17. szám, csütörtök

ÚJ szó 3 1982. I. 21. A legfőbb feladat a béke megőrzése Az ENSZ főtitkárának nyilatkozata (ČSTK) - Javier Pérez de Cu- ellár ENSZ-főtitkár a Lityeraturna- ja Gazeta szovjet hetilapnak adott nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy új funkciójában legfontosabb kötelességének tartja, hogy a nemzetközi biztonság és a világ­béke megerősítésén munkálkod­jon. Kijelentette, hogy az ENSZ- tagországok közötti kölcsönös megértés elérésére törekszik. Legfontosabb feladatomat abban Vasutassztrájk Nagy-Britanniában (ČSTK) - Nagy-Britannia vasút­jain tegnapra virradó éjszaka is­mét leállt a forgalom, a mozdony- vezetők ugyanis újabb kétnapos sztrájkba léptek. Az első sztráj­kokra a múlt héten került sor, és a mozdonyvezetők vasárnap sem dolgoztak. Az ASLEF, a mozdonyvezetők és fűtők egységes szakszervezeti szövetségének tagjai béremelést és munkakörülményeik javítását követelik. A brit államvasutak a ta­valy megkötött szerződést nem hajlandók teljesíteni. Főleg azt kö­vetelik, hogy a mozdonyvezetők egyezzenek bele a műszakok megváltoztatott rendszerébe. Ez az eljárás nemcsak a bérmegálla­podással van ellentétben, hanem közvetlenül is veszélyezteti a munkahelyek jelenlegi számá­nak megtartását, vagyis elbocsá­tásokkal jár. látom - mondotta hogy mindent megtegyek a fegyveres konfrontá­ció megelőzéséért és az országok közötti vitás kérdések békés ren­dezéséért. Az ENSZ főtitkára hangsúlyozta a szovjet-amerikai konstruktív párbeszéd felújításának a szüksé­gességét. Ugyancsak síkraszállt egy szovjet-amerikai csúcstalál­kozó megtartása mellett, és annak a meggyőződésének adott han­got, hogy egy ilyen találkozó hoz­zájárulna a béke megszilárdítá­sához. (ČSTK) - Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnöke hivatalba lépésének első évfordulóján wa­shingtoni idő szerint tegnap hajnal­ban sajtóértekezletet tartott, me­lyen védelmébe vette a Szovjet­unióval szemben elrendelt fehér­házi „szankciókat“. Azt állította, hogy ez az akció „sikeresnek“ minősíthető. A valósággal ellentét­ben azt állította, hogy a „lengyel helyzet rosszabbodik“, és arro­gánsán újabb „intézkedések“ fo­ganatosításával fenyegetőzött. A kormányzata által szorgalma­zott óriási mértékű fegyverkezést azzal igyekezett indokolni, hogy úgymond a korábbi amerikai kor­mányok elhanyagolták a katonai programokat. A helyzetet úgy pró­bálta feltüntetni, hogy a milliárdos Szovjet-angolai tárgyalások (ČSTK) - Moszkvában szerdán megkezdődtek a szovjet-angolai tárgyalások. A két küldöttséget Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke, illetve Lucio Lara, az MPLA-Munkapárt KB Politikai Bi­zottságának tagja, a KB titkára, az Angolai Népi Gyűlés állandó bizottságának tagja vezeti. Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány az angolai küldöttség tiszteletére tegnap a Kremlben ebédet adott. Az ebé­den Tyihonov és Lara pohárkö­szöntőt mondott. összegeket a fegyverek korszerű­sítésére használják fel, amelyek ugyancsak a korábbi elnökök hi­bájából elavultakká váltak és nem fordítottak gondot korszerűsíté­sükre. Nem átallotta azt állítani, hogy az Egyesült Államok az utób­bi években egyoldalú leszerelést hajtott végre. A mindössze félórás sajtóértekezleten végezetül meg­erősítette, hogy a washingtoni kor­mány mindennemű fegyverzetel­lenőrzési tárgyaláson kizárólag az erő pozíciójából kíván tárgyalni, vagyis katonai erőfölényre törek­szik szem előtt tartva, hogy ké­sőbb diktálhassa a feltételeket. A jelenlevő újságírók túlnyomó- részt az amerikai belgazdasági helyzettel kapcsolatos kérdéseket tettek fel. A nagyfokú munkanél­küliséggel kapcsolatos kérdésre azt válaszolta, hogy a jelenlegi mintegy 10 milliós munkanélküli­ség „annak az irányzatnak az eredménye, amely 1980 utolsó hat hónapjában kezdődött“ ezért is Carter egykori elnököt tette fele­lőssé. Reagan szerint gazdasági programja, amely állítólag hosz- szabb távon a gazdasági aktivitás fokozódásához és a munkanélkü­liség csökkentéséhez vezet, még nem éreztethette hatását. Reagan aggodalommal szólt arról, hogy számos olyan informá­ció kerül a sajtó hasábjaira, me­lyeket titokban kellene tartani. Az információk szellőztetése szerinte árt az amerikai külpolitikának. Az­zal fenyegetőzött, hogy ezentúl megbüntetik a bűnösöket, és a ha­zugságot megállapító detektorok segítségével kiderítik, hogy a fele­lős beosztású kormánytisztviselők közül ki adott közre előre jóvá nem hagyott információkat. széljegyzet Mi van a talonban? Elnökségének második évében, is „hű“ marad tavalyi önmagához Ronald Reagan, az Egyesült Álla­mok elnöke. Válaszai, ecsetelt ter­vei is ezt támasztották alá a teg­napra virradóan, beiktatásának el­ső évfordulóján megtartott sajtóér­tekezletén. Ám legközelebbi munkatársain, tanácsadóin kívül aligha akadnak nagyszámban olyanok, akik örül­nének a washingtoni politika eme „folytonosságának“. Hiszen a Fe­hér Ház európai atlanti szövetsé­gesei is a partneri viszonyból faka­dó - és Washington feltétlenül el­várt - engedelmesség helyett rosszallással, aggodalommal fi­gyelik a Reagan-kormányzat kül­politikai lépéseit. Csak a legfrissebb példát említsük: azt a nyugat-eu- rópai tétovázást, amely a decem­beri határozott fehérházi felhívást követte, melyben a Reaganék szinte ultimátumszerűen követel­ték, hogy a lengyel fejlemények ürügyén meghirdetett Varsó- és Moszkva-ellenes intézkedések­hez csatlakozzanak a partnerek is. S hogy csorba ne essék a megját­szott jóviszonyon - Washington erőteljes nyomására - egy kikény- szerített közös nyilatkozatban szavakban elítélték a lengyel szükségállapot meghirdetését. De gyakorlati lépésekre, azon­nali „büntető akciókra“ egyetlen nyugat-európai ország sem volt hajlandó. Sőt, az NSZK nevében Schmidt kancellár megerősítette, bármennyire is nem tetszik az USA-nak, Bonn nem áll el az év­század üzletének nevezett szov­jet-nyugatnémet földgáz-csőmeg- állapodástól. A másik hasonló példa: Belgium a héten közölte, hogy hajlandó nagy átmérőjű acél­csöveket szállítani a Nyugat-Euró- pának is pár év múlva szovjet földgázt adó vezetékhez. Történik pedig mindez a Washington által mesterségesen szított szovjetelle­(ČSTK) - Kairóban szerdára virradó éjszaka megkötötték a Sí- nai-félsziget kiürítéséről szóló egyiptomi-izraeli megállapodást. Egyiptomi részről Kamal Hasszan Ali külügyminiszter, izraeli részről pedig Ariel Sáron hadügyminisz­ter látta el kézjegyével a doku­mentumot. A megállapodás állító­lag megoldja a Sínai-félsziget visszaadására és az izraeli telepü­lések kiürítésére vonatkozó vala­nes kampány légkörében, s ily módon lényegében meghiúsul az a szándék, hogy az egész tőkés világ engedelmesen beálljon a szocialista országok ellen terve­zett szankciók megvalósítói so­rába. Ha Nyugat-Európa eddig aggó­dott a Kelettel fenntartott kereske­delem felszámolására tett ameri­kai lépések miatt, ezután még in­kább lesz oka rá. Reagan tegnap hajnalban ugyanis újabb gazdasá­gi korlátozó intézkedéseket helye­zett kilátásba s Szovjetunióval szemben. Mint mondotta, az USA még nem rukkolt ki mindennel, bizonyos „meglepetéseket“ rejte­get a talonban. Azzal érvelt, hogy az USA megítélése szerint a „len­gyel helyzet tovább romlik“ és a pápa is áldását adta az amerikai kormány lengyel- és szovjetelle­nes intézkedéseire. Ezekről részleteket nem árult el, de úgy hírlik, hogy küszöbön áll a gabonaszállítási tilalom elrende­lése. Lám. amit pontosan egy éve helytelenített - hiszen, mint isme­retes, elnökségének harmadik hó­napjában hatálytalanította a Car­ter által meghirdetett gabonaem­bargót -, most éppen ő az, aki ugyancsak a gabonafegyverhez nyúl. Még csak szóbeszéd tárgya a gabonaembargó bevezétése, de Clifton Lutrell, az Amerikai Szövet­ségi Bank mezőgazdasági ügyek­ben illetékes tanácsadója máris úgy véli, hogy az intézkedés in­kább az USA-t károsítaná meg, mint a Szovjetuniót. Reaganék persze úgy látják, most - mivel az ismert okok miatt rossz évet zárt a szovjet mezőgazdaság - komoly nehézségeket okozhatnának a Szovjetuniónak. Pedig hogy mennyire pótolható az amerikai gabona, épp a Carter-embargó idején vásárolt spanyol, kanadai gabonaszállítmányok igazoltá«. A talonban tehát nincs semmi meglepetés: a washingtoni irány­vonal eddig is jól ismert eszközei, a nyomás, a megfélemlítés, az embargó politikája. Reagan elnök­ségéből már egy évet elfecsérelt ezekre, de a jelek szerint a jövő­ben is ezt szándékozik tenni. mennyi vitás kérdést, és meghatá­rozza azt az összeget is - tizenöt- millió dollár -, amelyet Egyiptom fizet Izraelnek a Sínai-félszigeten felépített objektumokért. Az izraeli csapatok kivonását a Sínai-félszigetről a Camp David-i különmegállapodások határozták meg. Mint ismeretes, az izraeli csa­patoknak április 26-ig kell elhagy­niuk a Sínai-félszigetet. Reagan: - Úgy vélem, hogy törvényesek. (A Middle East International karikatúrája) Kommentárunk Reagan újabb szankciókkal fenyeget Az elnök elődjét okolja a gazdasági bajokért Megállapodás - Camp David szellemében Washington már hetek óta min­den erejével azon fáradozik, hogy Tel Aviwal megpróbálja elfeled­tetni csöppet sem kedves kará­csonyi ajándékát. A Golan-fennsík Izrael által történt bekebelezése ugyanis a nemzetközi közvéle­mény olyan mértékű felháborodá­sát váltotta ki, hogy amikor az ügy a Biztonsági Tanács elé került, az amerikai képviselő is az elmarasz­taló határozat megszavazására kényszerült. Tette ezt annál in­kább, hogy a határozat január 5-ig haladékot adott Tel Avivnak lépé­se semmissé nyilvánítására, és nem követelt szankciókat ellene. Beginék még így is megsértődtek. Ha úgy vesszük, igazuk is van. Hogy jön ahhoz Washington, hogy elítéljen egy olyan politikát, amely hathatós támogatása nélkül egy­szerűen nem létezne! Tudjuk persze, hogy Begin nem így gondolta. „Duzzogását“ az váltotta ki, hogy az elmarasztalás­sal (még ha látszólagos volt is) az USA - szerinte - megsértette az éppen hogy megszületett straté­giai együttműködési megállapodást. Nyomban fel is mondta a szerző­dést - majd nyomban visszavonta ezt a döntését. Csak éppen annyit várt, hogy a Fehér Háznak legyen ideje meakulpázni, s - a szó leg­szorosabb értelmében - drága ígéreteket tenni. Vagyis bekövetkezett az, ami - ismerve az amerikai politika er­kölcseit és módszereit - már kez­dettől fogva nyilvánvaló volt. Was­hingtonban rögvest bejelentették, hogy ha a Golan-ügy ismét a BT elé kerül - márpedig ez is nyilván­való volt -, az amerikai küldött vétót emel minden olyan határozat ellen, amely szankciókkal akarja sújtani Izraelt. Ez késztette Jordá­niát arra, hogy a Golan-ügy BT- beli ismételt tárgyalásakor közvet­lenül a már esedékes szavazás előtt levétesse a napirendről Izrael szigorú büntetését kilátásba he­lyező határozati javaslatát. A Kö­zel-Keleten és az ENSZ székhe­lyén pedig folytatódik a lázas dip­lomáciai tevékenység az ügy ren­dezése körül. Haig amerikai külügyminiszter a hét végén befejeződött kairói és jeruzsálemi tárgyalásai során ki­derült, hogy ha az ún. palesztin autonómia ügyében nem is sike­rült kielégítő eredményeket elér­nie, ami Izrael Golan-kalandját il­leti. Washington nyugodt lehet: Egyiptom tétlenül fogja szemlélni a további fejleményeket is. Izrael április 25-én esedékes sínai kivo­nulása gúzsba köti Kairó kezét, tétlenségre kárhoztatja, ha tetszik, ha nem. Biztos, ami biztos alapon újabb garanciákért az egyiptomi fővárosba utazott Ariel Sáron izra­eli külügyminiszter is. Viszont a másik fél sem tétlen­kedik. Hafez Asszad szíriai állam­fő már december végén egyhetes mozgósító körutat tartott, melynek során tárgyalásokat folytatott a Perzsa-öböl és az Arab-félsziget hét országának vezetőivel. Vala­mennyien támogatásukról biztosí­tották Szíriát, s arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a Golan-fenn­sík bekebelezése az egész arab világhoz intézett kihívás, s így egységes arab választ követel. Damaszkuszi hírek szerint az Asz- szad-körútnak folytatása is lesz, mégpedig az észak-afrikai arab államokban; s talán a Szíriát ért csapásnak lesz annyi haszna, hogy ismét egy csatasorba állítja az arab országokat. Erre pedig óriási szükség van, főleg most, a fezi csúcs kudarca után. Az elmúlt hétnek a közel-keleti bonyodalmakkal összefüggő leg­jelentősebb diplomáciai esemé­nye Abdái Halin Khaddam szíriai külügyminiszter moszkvai látoga­tása volt. A tárgyalásokon a szov­jet fél ismételten megerősítette, Szíria számíthat együttműködésé­re politikai, gazdasági és katonai téren is. Változatlan a Szovjetunió hárompontos rendezési javaslata is, amely a megszállt arab terüle­tekről az izraeli csapatok kivoná­sát, önálló palesztin állam mega­lakítását és a térség valamennyi országának - Izraelnek is - a bé­kés létre való joga biztosítását követeli. Bármennyire is kilátástalan a je­lenlegi helyzet, Szíria a Szovjet­unió és az arab államok - remél­hetőleg - egyöntetű támogatásá­val számíthat sérelmei orvoslásá­ra. Még annak ellenére is, hogy a Biztonsági Tanács ismételt összehívása esetében nagyon va­lószínű az amerikai vétóveszély. A BT-ben történő elutasítás után az Izrael elleni szankciók ügyében még mindig dönthet az ENSZ Közgyűlése. Tény viszont, hogy ha el is rendeli a szankciók beve­zetését, azok nem lesznek kötele­ző jellegűek az ENSZ-tagállamok számára, de ennek ellenére is je­lentősen sújthatják Tel Avivot. Sedli Klibi, az Arab Liga főtitkára pedig bejelentette, hogy - több arab államfővel a napokban folyta­tott konzultáció szerint - egyes arab országok a vétó esetében szankciókat helyeztek kilátásba az USA ellen. Lesz amerikai vétó vagy nem lesz, egy dolog mindenképpen vi­lágos: Izrael és amerikai pártfogói nem folytathatják a végtelenségig büntetlenül jogtipró politikájukat. GÖRFÖL ZSUZSA A vétóveszély ellenére ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom