Új Szó, 1982. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1982-01-18 / 14. szám, hétfő
\ ÚJ szú 5 1982.1.18. MEGKÉRDEZTÜK - VÁLASZOLTAK A szovjet Korban (balról) - és a bolgár Pavlov csatája. A bolgár versenyző is egy súlycsoporttal feljebb - a 90 kilósok között - fejezte be pályafutását (CSTK-felv.) „Fo gyókúrák“ - határidőre Egy világverseny után - de különösen érvényes ez az olimpiákra- megfigyelhető, hogy a súlycsoportos sportágakban kisebbfajta „népvándorlás“ következik be. Egy-egy nagy cél érdekében sokan vállalják az önsanyargatást, hogy az alacsonyabb súlycsoportban - a nagyobb siker reményében - határidőre, napokon belül 4-5 sőt 7-8-10 kilót is leadjanak. Van, akinek ez nem túl nagy áldozat, mások viszont pokoli kínok közepette szabadulnak meg felesleges kilóiktól. Van, aki sportpályafutása során szinte végig egy súlycsoportban szerepel - szerencsés alkat -, más pedig több súlycsoportban is próbálkozik, mert időközben a fogyasztás olyannyira befolyásolja erőállapotát, hogy ezáltal a „gyengébbek“ között is tova tűnik a siker reménye. Egészen tavaly tavaszig, az EB-ig, volt a kötöttfogású birkózásnak három olyan egymást követő súlycsoportja, amelynek voltak „egyeduralkodói“, akiknek szinte bárki előre oda adta volna az aranyérmet: 68 kg - Rusu, 74 kg- Kocsis, 82 kg - Korban. A VB-n aztán mindhármuk trónja alaposan megingott. Rusu csak harmadik lett, Kocsis kiesett és helyezet- lenül végzett, Korban pedig - miután az első fordulóban kikapott a lengyel Dolgowicztól - csak jókora bírói segítség révén jutott újabb lehetőséghez, hogy aranyat szerezzen. Becsületére váljék, megtette! Erre aztán az őszi világbajnokság után egyszerre csak egy váratlan esemény történt. Kocsisnak, a magyar világbajnoknak a „főnöke“ Hegedűs Csaba birkó- zószövetségi-kapitány bejelentette, hogy Kocsis a jövőben alighanem a 82 kg-ban fog szerepelni, hiszen az általában 84 kilós birkózó vállán az ellenfeleknél is nagyobb terhet jelent a sok fogyasztás. Hogy ennek a kijelentésnek menynyi a tényalapja, az már a hónap végén megrendezésre kerülő Matura Mihály-emlékversenyen kiderül. Az elmúlt év utolsó hónapjának közepén aztán egy másik „bomba“ is robbant: Zaporozsjében, a nemzetközi kötöttfogású birkózóverseny tíz győztese közül kilenc szovjet birkózó volt, a tizedik: Rusu - a 74 kg-ban! Vajon Kocsis feltételezett vagy valós távozása a váltósúlyból bírta rá Rusut a súlycsoportváltozásra?! Akár így, akár úgy, mindenképpen valamelyik súlycsoportban „világklasszis-fölösleg“ alakul ki, hiszen a 82 kg-os Korbannak nem igen van hová menekülnie a fogyasztás elől, hiszen a 90 kg-ban ott van Növényi, Kanyigyin, Frank An- dersson, hogy mást ne említsünk... Rusu mindenképpen lépéselőnyben van két világklasszis birkózótársával szemben, mert megbizonyosodhatott affelől, hogy a 74 kilós felső súlyhatárú váltósúlyban nincs minden esély nélkül, hiszen a Szovjetunióban versenyt nyerni csaknem annyi, mint EB-n, VB-n aranyat szerezni. Kocsis eddig nagy nemzetközi viadalon - legalábis mostanában - nem tette próbára esélyeit az eggyel magasabb súlycsoportban, a 82 kilós felsőhatárú középsúlyban. Ráadásul mindegyik súlycsoportnak meg vannak a maga hagyományos trónkövetelői is. Vagy csak az egész nem egyéb mint mindössze a lélektani hadviselés szerves része?!...Ez is könnyen lehet. Akkor pedig továbbra is megmarad az említett három világsztár részére az EB-k, VB-k előtti kiasz - szikus program: határidős fogyókúra önmaguk - és ellenfeleik - életének megkeserítésére. Mert a siker végül mégiscsak feledteti azt, ami keserű... MÉSZÁROS JÁNOS Új esztendőbe lépve az emberek nagy többsége számadást készít arról, hogyan is telt az az előző év, mit tett, mivel maradt még adós, mire készül. Mi néhány élsportolónk véleményére voltunk kíváncsiak. Búcsú helyett - arany MILOŠ FIŠERA, a terepkerékpár világbajnoka 0 Az ön számára a tavalyi esztendő szép sikert hozott. Milyen érzés e sportág első csehszlovák világbajnokának lenni?- Nagyszerű. A prágai 1972-es világbajnoki ezüstérem után, bizony sokáig kellett várnom erre az aranyra. Nagyon szerettem volna egyszer, egyetlenegyszer győzni, de be kell vallanom, a szívem legmélyén már letettem róla. Sőt, egyre többet gondoltam a búcsúra. Hiszen öt évvel ezelőtt voltam a legideálisabb formában, s ha akkor nem sikerült... Végül is - ez a sors és a sport iróniája - sport- pályafutásom számára egyáltalán nem jellemző versenyben szereztem életem első világbajnoki aranyérmét: A stadionba befordulva még hármunknak volt reális esélye arra, hogy elsőként érjen a célba. A kanyarban én indultam a leghátrányosabb pozícióról, a harmadik helyről, s mégis nekem sikerült győznöm. • Valószínűleg már nem foglalkoztatja annyit a búcsú, hisz Komáromba (Komárno) az autó tetején is magával hozta elválaszthatatlan „társát“?!- Amíg minden reggel meg nem teszem a kiszabott kilométereket, nem találom a helyem. Ma is „lefutottam“ az adagomat, s most már sokkal jobban érzem magam. De a búcsú felől érdeklődött... Az igazság az, hogy jelenleg eszembe sem jut. Készülök az idei franciaországi világbajnokságra - ennyit elárulhatok. Hogy ott aztán hogy sikerül, azt én is szeretném tudni. sza, egyértelmű és könnyű lenne a válasz?- Egyértelmű is és könnyű is. A legörömtelibb pillanat?... Budapesten ért, amikor a drága jó „öreg“ Bugitól (Bugár Imre diszkoszvető - a szerző megj.) megtudtam, hogy a római Világ Kupán magamra ölthetem a nagy kék E- betűs fehér mezt. Akkor engedett fel igazán a bennem január hete- dike óta felgyülemlett feszültség; az év első edzőtáborozásának harmadik napján eltörött a kezem, s emiatt sokáig nemhogy Európa- válogatottságra, de valami túl jó eredményre sem számítottam az elmúlt idényben. • Az ön által említett belső feszültséget nemcsak a kéztörés okozta. Talán inkább az olimpiai balszerencsés szereplés, s az utána megnyilvánuló bizalmatlanság. Hiszen, egy ideig úgy tűnt, porosodni engedi a futócipőt...- Nem én akartam menni, közölték velem, hasznosabb egy jó edző, mint egy átlagos képességű atléta: így aztán leálltam. A véletlen játszott közre abban, hogy mégiscsak folytattam a versenyzést. Hiszen edzőm is, én is, a szakemberek egy része, valamennyien tudtuk, hogy az ideihez hasonló eredmény bennem volt már az olimpia évében is. • Mit vár az idén önmagától?- Ha időeredményben akarom kifejezni - 13,48 a kitűzött cél. Ami pedig az athéni Európa-bajnoksá- got illeti: döntős lenni. Sokan mondhatják, hogy ez túl kevés, de nézetem szerint - márcsak az esélyesre háruló felelősség miatt is - nehezebb dolog lesz a döntőbe kerülni, mint ott jól szerepelni. • Moszkvában az utolsó gáton foszlottak szerte reményei. Sokszor az életben is az utolsó buktatón mondunk csődöt. Ha egy pillanatra a gátfutó akadályoknak képzeli a gátakat, hol könnyebb ezeket legyőzni, a pályán, vagy az életben?- Itt is ott is nehéz. A sportban és az életben is rengeteg olyan buktató van, amelyre az ember nem számít. Tudom ugyan, hogy a pályán tíz gát vár rám, de ennél jóval több akadály. így van ez a mindennapok során is, az ember felkészül valamire, s azután jön egy teljesen más jellegű probléma. Nekem a sport nagyon sokat segített abban, hogy ilyen helyzetekben határozottan, idő hiányában minden megfontolás nélkül, villámgyorsan tudjak dönteni. Lenni vagy nem lenni? OTA ZAREMBA olimpiai bajnok, négyszeres világcsúcstartó súlyemelő: • A tavalyi évet röviden összefoglalva, mit mondana el?- Elsősorban azt, hogy a bizonyítás éve volt. Mert amikor megjöttem Moszkvából, nagyon sok ember vett körül, olyanok, akik velem együtt örültek a sikernek, de olyanok is, akik kételkedtek, azt hangoztatták: véletlen volt a bajnoki cím. No, persze, ezt nem a szemembe mondták, csak hátam mögött, hozzám kedvesek voltak. Nem magyarázkodtam, elhatároztam: megmutatom nekik. S ez Tatabányán, majd Párkányban, az országos bajnokságon sikerült is. • A sportolónak sokszor nagyon nehéz pillanatokat is hoz a sors. ön tavaly a lille-i vb után élte át a legnehezebbeket...- Nagyon akartam nyerni. S azt is tudtam, hogy van hozzá erőm. Csak azután a kisebb sérülés után már nem lett volna szabad emelnem. Megtörtént. Reccsent egy nagyot a könyököm. Tudja, azért az volt a legborzasztóbb, amikor útban visszafelé az autóbuszban ülve a fájdalomtól üvölteni tudtam volna, s a küldöttség néhány tagjának akkor jutott eszébe, hogy ezt-azt még elfelejtett megvenni. Egy élménnyel több a sportoló s az ember életében. • Ezeket a szavakat elég le- hangoltan mondta... Gyökeres és ČSTK (2) felvétele- Félreértés ne essék, nem az emberekről alkotott általános véleményemről van szó. Csak egyik csoportjáról. Az enyémhez hasonló eset gondolkodásra készteti az embert, új meglátásokkal gazdagítja, megtanítja másképp látni a környező világot. • Óta, nyilván sok, mindenki megkérdezi: „Lenni vagy nem lenni“ az idén?- Lenni, de csak egy pihenőre. Utókezelés, úszás, atlétika, kisebb erősítés. S ha minden jól megy, akkor ősztől jöhet a speciális edzés, de ezt nem akarom elsietni. A legfontosabb, hogy teljesen rendbe jöjjön a kezem, még ha huzamosabb időt kell is kihagynom. URBÁN KLÁRA E-betűs fehér mezben IVÁN GYULA, a 110 méteres gátfutás országos csúcstartója, Európa-válogatott Következetesebb edzéseket • Ha megkérem, emlékezzen, mi volt a legörömtelibb pillanat az elmúlt évben az életében, s mi az, amire nem szívesen gondol viszA galántai járásban is a labdarúgás az első számú sport. A járási futballszervezet 7749 tagot számlál, s közülük 3212 játszik. Több ígéretes intézkedés ellenére nem sokat emelkedett a járási labdarúgás színvonala. A jelenlegi helyzet értékelésére a járási bizottság tagját, a futballszervezet elnökét az MTK és a Dorogi Bányász, majd a csehszlovák ifjúsági válogatott volt edzőjét, Keszeli Antalt kértük meg.- Ismerem járásunkban a labdarúgás helyzetét. Elsőrendű feladatomnak, tartom ' annak magasabb szintre emelését. Nagy változásokra van szükség a tisztségviselők, az edzők és a játékosok hozzáállásában. Labdarúgásunk körül sok tapasztalt és kevésbé tapasztalt egyén tevékenykedik, sok problémát rövid időn belül kell megoldanunk. • Különösen a fiatalokkal való munkára voltunk kíváncsiak, erre kértünk magyarázatot.- Az utóbbi három évben a diák- és ifjúsági csapatoknál szakképzett edzők működtek, s az eredmény eddig még nem mutatkozott. A tehetségek kiválasztásában jelentkeznek hiányosságok. Az is előfordult, hogy a kijelölt játékvezetők nem jelentek meg az ifjúsági mérkőzésen és a helyükre beugró bírók működése kívánni valót hagyott maga után. • Milyen a helyzet a felnőtt labdarúgóknál?- Nem sokkal rózsásabb. Főleg az edzések minősége kifogásolható. Akadnak olyan csapatok, ahol úgyszólván teljesen hiányoznak az edzések. A játékosok az első félidőben elkészülnek az erejükkel, s á másodikban már csak lézengenek a pályán. Az edzők legtöbbje nem eléggé következetes, és sok esetben nincs meg a kellő tekintélyük. • Milyen a labdarúgás ellátottsága járási szinten?- Labdarúgó-egyesületeink 66 futballpá- fyával rendelkeznek, további ötöt iskolák és vállalatok üzemeltetnek. Rosszabb a helyzet az önkéntes tisztségviselőknél és a játékvezetőknél. • Mi várható a választási program teljesítésénél?- Elsősorban a tömegsport fejlesztése kívánatos, és az aktív tevékenységbe minél több fiatalt akarunk bekapcsolni. Az eddiginél nagyobb figyelmet szenteljünk a diák- és ifjúsági csapatok tehetségkutatásának. Azon leszünk, hogy a fiatal tehetségek olyan egyesületekbe kerüljenek, ahol lehetőségük van a további fejlődésre. Nagy szükség van a po- litikai-nevelő munka emélyítésére az egyesületekben csakúgy, mint a járási labdarúgó szövetségben. Az aktív labdarúgók felkészítésénél gondot fordítunk a sokoldalúságra és igyekszünk mindannyiukat megnyerni a rá- termettségi verseny feltételeinek teljesítésére. • Milyen változások voltak a járási labdarúgó szövetség összetételében?- A titkári teendőket Jozef Sklenár, a Slovan Duslo Šala eddigi titkára látja el, a politikai-nevelő bizottság új vezetője Ľudovít Koyš, a játékvezetői bizottságé Jozef Jeriga, a fegyelmi bizottságé Csepreghy Dezső, a sport-technikai bizottságé pedig Tyukos Vilmos lett. Nevezettek olyannyira szakképzettek és szorgalmasak, hogy következetes munkájukkal kellőképpen hozzá tudnak járulni az érintett labdarúgás színvonalának jelentős fejlődéséhez. Feltett szándékuk, hogy szakterületükön érvényt szerezzenek az igényesebb követelményeknek. Véleményük megegyezik abban, hogy csak a szakavatottabb, alaposabb és rendszeresebb edzések segíthetnek biztosítani a jó erőnlétet, a mérkőzések jó iramát és színvonalát. Nem vitás, hogy a szakvezetők, az edzők és a játékosok becsületes hozzáállása mindezt segíthet megvalósítani a szurkolók nem kis örömére. OLÁH GYULA
