Új Szó, 1982. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1982-01-18 / 14. szám, hétfő

\ ÚJ szú 5 1982.1.18. MEGKÉRDEZTÜK - VÁLASZOLTAK A szovjet Korban (balról) - és a bolgár Pavlov csatája. A bolgár versenyző is egy súlycsoporttal feljebb - a 90 kilósok között - fejezte be pályafutását (CSTK-felv.) „Fo gyókúrák“ - határidőre Egy világverseny után - de kü­lönösen érvényes ez az olimpiákra- megfigyelhető, hogy a súlycso­portos sportágakban kisebbfajta „népvándorlás“ következik be. Egy-egy nagy cél érdekében so­kan vállalják az önsanyargatást, hogy az alacsonyabb súlycsoport­ban - a nagyobb siker reményé­ben - határidőre, napokon belül 4-5 sőt 7-8-10 kilót is leadjanak. Van, akinek ez nem túl nagy áldo­zat, mások viszont pokoli kínok közepette szabadulnak meg feles­leges kilóiktól. Van, aki sportpá­lyafutása során szinte végig egy súlycsoportban szerepel - szeren­csés alkat -, más pedig több súly­csoportban is próbálkozik, mert időközben a fogyasztás olyannyira befolyásolja erőállapotát, hogy ezáltal a „gyengébbek“ között is tova tűnik a siker reménye. Egészen tavaly tavaszig, az EB-ig, volt a kötöttfogású birkó­zásnak három olyan egymást kö­vető súlycsoportja, amelynek vol­tak „egyeduralkodói“, akiknek szinte bárki előre oda adta volna az aranyérmet: 68 kg - Rusu, 74 kg- Kocsis, 82 kg - Korban. A VB-n aztán mindhármuk trónja alapo­san megingott. Rusu csak harma­dik lett, Kocsis kiesett és helyezet- lenül végzett, Korban pedig - miu­tán az első fordulóban kikapott a lengyel Dolgowicztól - csak jó­kora bírói segítség révén jutott újabb lehetőséghez, hogy aranyat szerezzen. Becsületére váljék, megtette! Erre aztán az őszi világbajnok­ság után egyszerre csak egy vá­ratlan esemény történt. Kocsis­nak, a magyar világbajnoknak a „főnöke“ Hegedűs Csaba birkó- zószövetségi-kapitány bejelentet­te, hogy Kocsis a jövőben aligha­nem a 82 kg-ban fog szerepelni, hiszen az általában 84 kilós birkózó vállán az ellenfeleknél is nagyobb terhet jelent a sok fogyasztás. Hogy ennek a kijelentésnek meny­nyi a tényalapja, az már a hónap végén megrendezésre kerülő Ma­tura Mihály-emlékversenyen ki­derül. Az elmúlt év utolsó hónapjának közepén aztán egy másik „bom­ba“ is robbant: Zaporozsjében, a nemzetközi kötöttfogású birkó­zóverseny tíz győztese közül ki­lenc szovjet birkózó volt, a tizedik: Rusu - a 74 kg-ban! Vajon Kocsis feltételezett vagy valós távozása a váltósúlyból bírta rá Rusut a súlycsoportváltozásra?! Akár így, akár úgy, mindenképpen vala­melyik súlycsoportban „világ­klasszis-fölösleg“ alakul ki, hiszen a 82 kg-os Korbannak nem igen van hová menekülnie a fogyasztás elől, hiszen a 90 kg-ban ott van Növényi, Kanyigyin, Frank An- dersson, hogy mást ne említ­sünk... Rusu mindenképpen lépés­előnyben van két világklasszis bir­kózótársával szemben, mert meg­bizonyosodhatott affelől, hogy a 74 kilós felső súlyhatárú váltó­súlyban nincs minden esély nél­kül, hiszen a Szovjetunióban ver­senyt nyerni csaknem annyi, mint EB-n, VB-n aranyat szerezni. Ko­csis eddig nagy nemzetközi viada­lon - legalábis mostanában - nem tette próbára esélyeit az eggyel magasabb súlycsoportban, a 82 kilós felsőhatárú középsúlyban. Ráadásul mindegyik súlycsoport­nak meg vannak a maga hagyo­mányos trónkövetelői is. Vagy csak az egész nem egyéb mint mindössze a lélektani hadviselés szerves része?!...Ez is könnyen lehet. Akkor pedig továbbra is meg­marad az említett három világsztár részére az EB-k, VB-k előtti kiasz - szikus program: határidős fogyó­kúra önmaguk - és ellenfeleik - életének megkeserítésére. Mert a siker végül mégiscsak feledteti azt, ami keserű... MÉSZÁROS JÁNOS Új esztendőbe lépve az emberek nagy többsége szám­adást készít arról, hogyan is telt az az előző év, mit tett, mivel maradt még adós, mire készül. Mi néhány élsporto­lónk véleményére voltunk kí­váncsiak. Búcsú helyett - arany MILOŠ FIŠERA, a terepkerékpár világbajnoka 0 Az ön számára a tavalyi esztendő szép sikert hozott. Mi­lyen érzés e sportág első cseh­szlovák világbajnokának lenni?- Nagyszerű. A prágai 1972-es világbajnoki ezüstérem után, bi­zony sokáig kellett várnom erre az aranyra. Nagyon szerettem volna egyszer, egyetlenegyszer győzni, de be kell vallanom, a szívem legmélyén már letettem róla. Sőt, egyre többet gondoltam a búcsú­ra. Hiszen öt évvel ezelőtt voltam a legideálisabb formában, s ha akkor nem sikerült... Végül is - ez a sors és a sport iróniája - sport- pályafutásom számára egyáltalán nem jellemző versenyben szerez­tem életem első világbajnoki arany­érmét: A stadionba befordulva még hármunknak volt reális esé­lye arra, hogy elsőként érjen a cél­ba. A kanyarban én indultam a leghátrányosabb pozícióról, a harmadik helyről, s mégis ne­kem sikerült győznöm. • Valószínűleg már nem foglal­koztatja annyit a búcsú, hisz Ko­máromba (Komárno) az autó tete­jén is magával hozta elválasztha­tatlan „társát“?!- Amíg minden reggel meg nem teszem a kiszabott kilométereket, nem találom a helyem. Ma is „le­futottam“ az adagomat, s most már sokkal jobban érzem magam. De a búcsú felől érdeklődött... Az igazság az, hogy jelenleg eszem­be sem jut. Készülök az idei fran­ciaországi világbajnokságra - ennyit elárulhatok. Hogy ott az­tán hogy sikerül, azt én is szeret­ném tudni. sza, egyértelmű és könnyű lenne a válasz?- Egyértelmű is és könnyű is. A legörömtelibb pillanat?... Buda­pesten ért, amikor a drága jó „öreg“ Bugitól (Bugár Imre disz­koszvető - a szerző megj.) meg­tudtam, hogy a római Világ Kupán magamra ölthetem a nagy kék E- betűs fehér mezt. Akkor engedett fel igazán a bennem január hete- dike óta felgyülemlett feszültség; az év első edzőtáborozásának harmadik napján eltörött a kezem, s emiatt sokáig nemhogy Európa- válogatottságra, de valami túl jó eredményre sem számítottam az elmúlt idényben. • Az ön által említett belső feszültséget nemcsak a kéztörés okozta. Talán inkább az olimpiai balszerencsés szereplés, s az utána megnyilvánuló bizalmatlan­ság. Hiszen, egy ideig úgy tűnt, porosodni engedi a futócipőt...- Nem én akartam menni, kö­zölték velem, hasznosabb egy jó edző, mint egy átlagos képességű atléta: így aztán leálltam. A vélet­len játszott közre abban, hogy még­iscsak folytattam a versenyzést. Hiszen edzőm is, én is, a szakem­berek egy része, valamennyien tudtuk, hogy az ideihez hasonló eredmény bennem volt már az olimpia évében is. • Mit vár az idén önmagától?- Ha időeredményben akarom kifejezni - 13,48 a kitűzött cél. Ami pedig az athéni Európa-bajnoksá- got illeti: döntős lenni. Sokan mondhatják, hogy ez túl kevés, de nézetem szerint - márcsak az esélyesre háruló felelősség miatt is - nehezebb dolog lesz a döntő­be kerülni, mint ott jól szerepelni. • Moszkvában az utolsó gáton foszlottak szerte reményei. Sok­szor az életben is az utolsó bukta­tón mondunk csődöt. Ha egy pilla­natra a gátfutó akadályoknak kép­zeli a gátakat, hol könnyebb eze­ket legyőzni, a pályán, vagy az életben?- Itt is ott is nehéz. A sportban és az életben is rengeteg olyan buktató van, amelyre az ember nem számít. Tudom ugyan, hogy a pályán tíz gát vár rám, de ennél jóval több akadály. így van ez a mindennapok során is, az ember felkészül valamire, s azután jön egy teljesen más jellegű problé­ma. Nekem a sport nagyon sokat segített abban, hogy ilyen helyze­tekben határozottan, idő hiányában minden megfontolás nélkül, vil­lámgyorsan tudjak dönteni. Lenni vagy nem lenni? OTA ZAREMBA olimpiai bajnok, négyszeres világcsúcstartó súlyemelő: • A tavalyi évet röviden össze­foglalva, mit mondana el?- Elsősorban azt, hogy a bizo­nyítás éve volt. Mert amikor meg­jöttem Moszkvából, nagyon sok ember vett körül, olyanok, akik velem együtt örültek a sikernek, de olyanok is, akik kételkedtek, azt hangoztatták: véletlen volt a baj­noki cím. No, persze, ezt nem a szemembe mondták, csak há­tam mögött, hozzám kedvesek voltak. Nem magyarázkodtam, el­határoztam: megmutatom nekik. S ez Tatabányán, majd Párkány­ban, az országos bajnokságon si­került is. • A sportolónak sokszor na­gyon nehéz pillanatokat is hoz a sors. ön tavaly a lille-i vb után élte át a legnehezebbeket...- Nagyon akartam nyerni. S azt is tudtam, hogy van hozzá erőm. Csak azután a kisebb sérülés után már nem lett volna szabad emel­nem. Megtörtént. Reccsent egy nagyot a könyököm. Tudja, azért az volt a legborzasztóbb, amikor útban visszafelé az autóbuszban ülve a fájdalomtól üvölteni tudtam volna, s a küldöttség néhány tag­jának akkor jutott eszébe, hogy ezt-azt még elfelejtett megvenni. Egy élménnyel több a sportoló s az ember életében. • Ezeket a szavakat elég le- hangoltan mondta... Gyökeres és ČSTK (2) felvétele- Félreértés ne essék, nem az emberekről alkotott általános véle­ményemről van szó. Csak egyik csoportjáról. Az enyémhez hason­ló eset gondolkodásra készteti az embert, új meglátásokkal gazda­gítja, megtanítja másképp látni a környező világot. • Óta, nyilván sok, mindenki megkérdezi: „Lenni vagy nem len­ni“ az idén?- Lenni, de csak egy pihenőre. Utókezelés, úszás, atlétika, kisebb erősítés. S ha minden jól megy, akkor ősztől jöhet a speciális edzés, de ezt nem akarom elsiet­ni. A legfontosabb, hogy teljesen rendbe jöjjön a kezem, még ha huzamosabb időt kell is ki­hagynom. URBÁN KLÁRA E-betűs fehér mezben IVÁN GYULA, a 110 méteres gátfutás országos csúcstartója, Európa-válogatott Következetesebb edzéseket • Ha megkérem, emlékezzen, mi volt a legörömtelibb pillanat az elmúlt évben az életében, s mi az, amire nem szívesen gondol visz­A galántai járásban is a labdarúgás az első számú sport. A járási futballszervezet 7749 tagot számlál, s közülük 3212 játszik. Több ígéretes intézkedés ellenére nem sokat emelkedett a járási labdarúgás színvonala. A jelenlegi helyzet értékelésére a járási bizottság tagját, a futballszervezet elnökét az MTK és a Dorogi Bányász, majd a csehszlo­vák ifjúsági válogatott volt edzőjét, Keszeli Antalt kértük meg.- Ismerem járásunkban a labdarúgás helyzetét. Elsőrendű feladatomnak, tartom ' annak magasabb szintre emelését. Nagy változásokra van szükség a tisztségviselők, az edzők és a játékosok hozzáállásában. Labdarúgásunk körül sok tapasztalt és ke­vésbé tapasztalt egyén tevékenykedik, sok problémát rövid időn belül kell megoldanunk. • Különösen a fiatalokkal való munká­ra voltunk kíváncsiak, erre kértünk ma­gyarázatot.- Az utóbbi három évben a diák- és ifjúsági csapatoknál szakképzett edzők mű­ködtek, s az eredmény eddig még nem mutatkozott. A tehetségek kiválasztásában jelentkeznek hiányosságok. Az is előfordult, hogy a kijelölt játékvezetők nem jelentek meg az ifjúsági mérkőzésen és a helyükre beugró bírók működése kívánni valót hagyott maga után. • Milyen a helyzet a felnőtt labdarú­góknál?- Nem sokkal rózsásabb. Főleg az edzé­sek minősége kifogásolható. Akadnak olyan csapatok, ahol úgyszólván teljesen hiányoz­nak az edzések. A játékosok az első félidő­ben elkészülnek az erejükkel, s á második­ban már csak lézengenek a pályán. Az edzők legtöbbje nem eléggé következetes, és sok esetben nincs meg a kellő tekintélyük. • Milyen a labdarúgás ellátottsága já­rási szinten?- Labdarúgó-egyesületeink 66 futballpá- fyával rendelkeznek, további ötöt iskolák és vállalatok üzemeltetnek. Rosszabb a helyzet az önkéntes tisztségviselőknél és a játékve­zetőknél. • Mi várható a választási program tel­jesítésénél?- Elsősorban a tömegsport fejlesztése kívánatos, és az aktív tevékenységbe minél több fiatalt akarunk bekapcsolni. Az eddigi­nél nagyobb figyelmet szenteljünk a diák- és ifjúsági csapatok tehetségkutatásának. Azon leszünk, hogy a fiatal tehetségek olyan egye­sületekbe kerüljenek, ahol lehetőségük van a további fejlődésre. Nagy szükség van a po- litikai-nevelő munka emélyítésére az egye­sületekben csakúgy, mint a járási labdarúgó szövetségben. Az aktív labdarúgók felkészí­tésénél gondot fordítunk a sokoldalúságra és igyekszünk mindannyiukat megnyerni a rá- termettségi verseny feltételeinek teljesíté­sére. • Milyen változások voltak a járási labdarúgó szövetség összetételében?- A titkári teendőket Jozef Sklenár, a Slo­van Duslo Šala eddigi titkára látja el, a politi­kai-nevelő bizottság új vezetője Ľudovít Koyš, a játékvezetői bizottságé Jozef Jeriga, a fegyelmi bizottságé Csepreghy Dezső, a sport-technikai bizottságé pedig Tyukos Vilmos lett. Nevezettek olyannyira szakképzettek és szorgalmasak, hogy következetes munká­jukkal kellőképpen hozzá tudnak járulni az érintett labdarúgás színvonalának jelentős fejlődéséhez. Feltett szándékuk, hogy szak­területükön érvényt szerezzenek az igénye­sebb követelményeknek. Véleményük mege­gyezik abban, hogy csak a szakavatottabb, alaposabb és rendszeresebb edzések segít­hetnek biztosítani a jó erőnlétet, a mérkőzé­sek jó iramát és színvonalát. Nem vitás, hogy a szakvezetők, az edzők és a játékosok becsületes hozzáállása mindezt segíthet megvalósítani a szurkolók nem kis örömére. OLÁH GYULA

Next

/
Oldalképek
Tartalom