Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-12-30 / 52. szám

Szöveg nélkül (Lubomír Kotrha rajza) A HÉT VICCE Új év napján megkérdi a mama Ildit:- Milyen volt a szilveszteri buli, kislányom?- Rém unalmas, mama.- Hát akkor miért csak most, délelőtt jöttél haza?- Azért, mami, mert a nagy zűrzavarban nem találtam a szoknyámat... Szilveszter 10 szemszögből Ökölvívó: Olyan mérkőzés, ahol a százszázalékos elhaj­lást sem pontozzák. Katona: Őrség a pezsgőspohár fölött. Építész: Átköltözni egy rossz épületből egy látszólag másba. Sírásó: Halott, akinek nem kell sírt ásni. Bölcsész: Útkereszteződés, mely után minden út 1982-be vezet. Labdarúgó: Öngól a múltnak. író: Kalandok a pezsgősüveg körül. . Pincér: Tervtúlteljesítés alkoholfogyasztásban. Csillagász: Letűnt az óév csillaga. Színigazgató: Főpróba nincs, ismétlés 1982. december 31. Új év hajnala. Egy rekedtes hang odainti a pincért:- Egész éjjel ittam, most adjon valamit, amitől kijózanodom.- Tessék. Itt a számla. Egy részeg férfi tanácstananul járkál az utcán, és elpanaszolja egy járókelőnek, hogy nem találja az autóját.- Hát menjen haza autóbusszal - tanácsolja a járókelő.- Igen ám, de az autóbusz nem fér be a garázsomba! Hajnali fél öt. Egy részeg ember csenget be a gyógyszertárba. Piócája van? - kérdezi az álmos patikustól.- Nincs. A részeg elbotorkál. Negyed óra múlva visszajön, és újra be­csenget.- Mit akar? - kérdezi dühösen az újra felébresztett gyógysze­rész.- Tessék, hoztam piócát! Egy kapatps férfi dülöngél a neonoszlop tartóoszlopja alatt, s kul­csot dugdos a vasnak. Arra jön egy rendőr, s mosolyogva mondja:- Ne erőlködjön, polgártárs, senki sincs otthon!- Rosszul látja. Az emeleten világítanak... Kovácsné az ablaknál ül fiával, és várja a férjét.- Lassan dél lesz. Hol marad­hatott el ilyen soká? Egyszer csak megszólal a kis gyerek:- Nézd, mama, ott jön a papa, az út mindkét oldalán! Ho0nk Űj **0\ CAtrir CL- o(MM.yiu\. Cicvarek így szólalt fel az egyik legutóbbi szakszervezeti gyű­lésen:- Drága szaktársak, drága gyermekruhák! Egy gép. Elektromos agya van. Kibernetikus szeme, radar irányí­tása, két keze, amely nem húz csavarokat. Mi az? Csavarhúzó gép. Hazai gyárt­mány. A kis Pistit kihívja a tanító néni felelni. Pisti rázza a fejét:- Magához nem szólok semmit, mert maga mindig kócos!- Nahát, ez már szemtelenség, azonnal velem jössz az igazga­tóhoz.- Ó meg mindig vasalatlan ing­ben jár. A tanító néni magából kikelve meséli az esetet az igazgatónak. Mire az megkérdi:- Mielőtt felelősségre vonnánk, szeretném tudni, hol dolgozik a Pisti papája.- A járáson, valami nagy funkció­ban.- Hát akkor tanító néni, azonnal fésülködjön meg, én pedig kiva- saltatom az ingemet. , Sóhaj:- Képzeld, az üzemünk elé minden nap begördül egy üres személygépkocsi, és kiszáll belőle az igazgató. Vállalati ünnepség. Cicvarek már eléggé kapatos, odasomfor- dál a főnökéhez és így szól hozzá:- Igyék, főnök kartárs, legalább valami lesz a fejében! A jósnőnél ül Kovácsné:- Magának egyre kevesebb pénze lesz, egyre többet kell fut­kosnia mosóporért, toalettpapírért, húsért...- És aztán?- Aztán megszokja... Veplacsek egy nagy doboz mo­sóport kér. Azt mondja az üzletes:- Csak akkor adhatok, ha bebi­zonyítja, hogy van automata mo­sógépe. Veplacsek mit tehet mást, ha­zamegy, és a hátán becipeli a mo­sógépet. Megkapja a mosóport. Másnap a zsebébe süllyeszti a madarát.- Gyere bogárkám, veszek ne­ked eledelt, kellesz bizonyítéknak. Az üzletben azt mondja neki az eladó:- Kérem, jelenleg nincs zacs­kónk, legyen szíves mutassa a másik zsebét, oda önteném az eledelt. Mire Veplacsek:- Kérem, oda ne, ott más van, ugyanis toalettpapírt is akarok venni! MDG>SS> SÜVíSTER Szilveszteri cipőmodell (Julo Polák rajza) N agyon jó, hogy az em­beriség az új eszten­dő alkalmából megkérdezte tőlem, mit szeretnék, hogy szeretném, meg van-e vala­mi jó éceszem. Hát kérem tisztelettel, azt szeretném, ha engem nem macerálnának folyton a dohányzás miatt. Több mint harminc év óta makacsul dohányzom és nincs az az orvostudomány, ami ebben az alkotmányos jogomban korlátozhasson, hiába mondják, hogy a porc­korongsérvem, meg az öt di- optriás szemüvegem is a do­hányzás következménye. Puszilom az orvostudomány lángeszét, de nekem a do­hányzás nem árt és ha az a jóságos szocialista úristen megengedi, hogy még ötven évig fújhassam a füstöt, én is nyilatkozhatom az újság­íróknak a hosszú élet tit­káról. Tetszik tudni, hogy pél­dául mi ártott az én egészsé­gemnek? A második világ­háború! Pedig utolsó szaka­szában már nem is cigaret­táztam, mert nem volt mit, de mégis valami idegesség, fé­lelemérzet, nyugtalanság gyötörte azt a bájos telke­met, minden vacak kis ágyú­lövésre, bombarobbanásra felriadtam, de sok éjszakát álmatlanul töltöttem. Tessék elképzelni, amikor megtud­tam, hogy a Gestapo nevű testedző egyesület tagjai szeretnének velem társasját­szani, egészen búskomor lettem, kerültem a társasá­got és ha az ajtón csenget­tek, majdnem nyavalyatörést kaptam az idegességtől! Le­het, hogy a dohányzás mián?! Vagy kérem, itt van az igen tisztelt emberiség jele­ne. Reggel üdén ébredek, rá­DJ!

Next

/
Oldalképek
Tartalom