Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-12-20 / 50. szám
< jmbe jutott, jó és lolgok is, amelye- na csinálni az éle- jásztam, csak él- lert annak is meg- na a köd elszakítja \ az időtlenségbe, magammal foglal- hirtelen jött, úgy el akaró. Késedelem -S a csapáson elin- nost kaptatóvá át- derekát tapostam, mra? - újra elkez- a bika. Méghozzá gyakran és kitarlegállított, a követ- itt. Ha már egyszer lem az a szarvas, égig. De ha sikerül Dgja a rövidebbet 3 rohanva csörtet- at már kétszer is ett nagyon óvatos- lúlparti réten, majd ritka szálerdőben, inélfogva nagyon linden lépésemet épésemnek helyet lőtt ág roppanása ■gése legyen az felé vagy három- roldal egyik horpa- a, most mitévő le- igy átvágjak rajta? s közben nagyon ka újra, mint már ián, útbaigazítson, i hallgatott, pedig n nem ritka dolog, íap bőgnek, bőgi- izonban hallgatott, ta volna, hogy így izeiben leselkedik sre, ágreccsenés- ^ zaj a horpadás ihová nem láttam iltam, mi történhettem is a szemem, ól és nagyot dob- lanó szarvaslába- <hoz tartozó testet 'ccel később, ami- :ezett és menten Ságomat: csak egy Szerencsés meg- mint kisült, a csatit, biztonságban iben korához mér- :ias lett. Szembe- nfelével és dühö- ával az avart, zgulnom - sóhaj- iszaladt belőlem Leeresztettem az kát és a kereső üzetesen átkutat- onnan a nyársas untam bele a guk- irosan szarvaste- zőben és nyomá- bozontos, vastag igancsa!? gyilkos agancsú ipdel előttem! Mé- loldali kihegyezett ron is csak egyet- :edik. Mióta vágy- l , s lám, most itt llőttem. Ha meg- >ot, méltó jutalma adózásomnak. gondolatban és Die, hogy útjukra at. Úgy begerjed- tam uralni kezemImat, a kínálkozó em szalasztottam fh, mert a tehén ki an bikájával egye- rányt. Jött, egyre t kerülgetve hom- Dtt. Nem lehetett re, amikor rágör- tszra. A szügyön nem rohant, nem tétova lépést tett nte ujjongani sze- gaz vadász olyan hogy nem cseréiénél sokkal jelen- Boldogságomat hogy önerőmből, ényt nem taposva nelt sikerhez. Va- adászat körül mé- nelyek számomra szén azok adják vadászat savát- vés csak pont az ont egymagában s betűt. FÜLÖP IMRE Tudta, hogy az ajándék nem mindenkit egyformán hat meg, de azokat sohasem értette, akik semmibe veszik a mások figyelmességét. Hogy mi volt élete első ajándéka, arra már nem emlékszik, pedig nem egy kedves tárgy megmaradt emlékezetében. Egy hintaló, melynek igazi lószőrből volt a farka és a sörénye; egy dupla csövű dugóspuska, mellyel legyekre vadászott. Azt a kisszekeret sem felejti el soha, melyet apja faragott neki karácsonyra, s melybe barátaival befogták Tacskót, a kutyát. És persze legszebb ajándékai közt tartja számon azt a mesekönyvet is, melyet első osztályos korában tanító nénijétől kapott. A számárfüles szép rajzokkal teli könyvet ott tartja a szekrényben, ahol a tudományos irodalmat, mintha az volna az alapja mindennek. Vagy talán az is? Ha olykor kezébe veszi, nem tud nem gondolni a könyv néhai ajándékozójára, akitől írni és olvasni megtanult. Aki az első, a legelső volt abban, hogy az olvasást oly korán megszerette. A könyv az kincs, mondogatta a ki tudja, hány bizonyítványosztást megért pedagógus asszony. Aki megszereti, még tudós is lehet. Feltaláló. Gyakran eszébe jutnak ezek a szavak, s mit nem adna azért, ha ó is megajándékozhatná egy könyvvel az egykori tanító nénit. A saját munkájával. Ugye, megmondtam, hogy aki az olvasást megszereti, még tudós is lehet! - újjongna, amikor átvenné a szakmai körökben nem kis feltűnést keltett tudományos publikációt. Talán még könny is szökne a szemébe. Egész biztos, hogy könyvét az ajándékok ajándékának tekintené. És ő ettől boldog volna. Szerfölött boldog. Igen, ajándékot nemcsak kapni jó, de adni is. Ez ám az igazi öröm! És ezt is régen, nagyon régen megtanulta. Családjukban minden ajándékozási alkalom különös gonddal és kölcsönös örömmel járt. A születés- és névnapokat, de főleg a karácsonyestéket nagy-nagy titkolózás és készülődés előzte meg. Minél inkább sikerült eltitkolni a tervezett meglepetést, annál hatásosabb volt ajándékozónak és megajándékozottnak. Pedig a titkolózás egyáltalán nem volt könnyű, hisz gyerekkorukban a várva várt napokat a keresés-kutatás időszaka előzte meg. A kíváncsiságtól mindent tűvé tettek, s nem mindig eredménytelenül. Jócskán megnehezítette a titoktartást az is, hogy a testvérek közt többnyire akadt valaki, akinek eljárt a szája. Olykor persze cselhez folyamodott, példásil azt mondta Katinak, hogy hiába titkolódsz, Erzsi már elárulta, mit kapok, így aztán Erzsitől tudta meg az igazságot. Később a kíváncsiskodásból éppúgy kinőttek, mint a gyerekcipőből. Az ajándékozás öröme azonban nem szűnt meg. Bármilyen szerény volt is a meglepetés, hatása soha sem maradt el. Igazat adtak nagymamának, aki gyakran emlegette a bölcs mondást, hogy ajándék lónak nem nézik a fogát. Egyetlenegyszer feledkeztek meg erről a hasznos tanácsról. Igaz, akkor nagyanyó már néhány esztendeje elköltözött a családból. «Úgy adódott, hogy az utolsó percekre hagyta az ajándékozást. Nem, nem hanyagságból, hanem azért, mert egy diáktársa nem tudta idejében megadni tartozását. Amikor megkapta pénzét, már alig egy órája maradt a vásárlásra. Az áruházban már takarítottak, hogy az ünnepek idejére végre bezárhassanak. Vásárló nemigen mutatkozott már, hiszen akkorra mindenki megvette, amit akart és amit tudott. Csak 6 nem. Az ikreknek, Katinak és Erzsinek még nem volt ajándéka. De hiába járta az év legnagyobb csatáját kiállt áruházat, semmit, de semmit nem talált benne, ami megfelelt volna kényes ízlésű hugicáinak. Kétség- beesésében már az is megfordult fejében, hogy az ünnepek utánra hagyja a vásárlást, de ezt a gondolatot nyomban el is vetette, hiszen az csak annyit ért volna, mint eső után a köpönyeg. Nem, ajándék nélkül nem hagyhatja el a boltot, határozta el végérvényesen. A számításba jövő áruk közül a legkevésbé alkalmatlanok mellett döntött. Egy-egy kézitáskát vett. Mivel a „választék“ két színű volt, az egyik húga számára sötétzöldet, a másiknak pedig sötétkéket. Hogy kié melyik legyen, azt döntsék el maguk, gondolta. A csalódás a vártnál is nagyobbra sikeredett. A húgicák nemcsak hogy nem repestek a boldogságtól, de Erzsi kerek perec kijelentette, hogy ezzel csak szegény öreganyánknak szerezhetett volna örömet. Kati ezt még megtoldotta azzal, hogy a nagymama is csak azért „örülne“ neki, mert ajándék lónak nem nézik a fogát. Még szerencse, hogy a sötétzöld táskát ugyanolyan elrettentőnek találták, mint a sötétkéket, s így legalább részrehajlással egyik húga sem vádolhatta. Természetesen a táskaajándékozás a családban anekdotává vált, de egyáltalán nem haraggal, hanem tréfásan szokták emlegetni. Még évek múltán is. Azóta persze a világért sem hagyná a körmére égni az ajándékvásárlást. Különösen akkor nem ha Áginak akar örömet szerezni. Már hetekkel előtte töri a fejét azon, mivel lephetné meg. Lehetőleg olysmivel, amit azelőtt még sohasem kapott tőle. Ez pedig egyáltalán nem egyszerű dolog, hisz amióta házastársak, tizenöt születés- és névnap, nőnap és karácsony múlt el. És közben házassági évfordulók is voltak. Na meg néhány külföldi szolgálati út, ahonnan elképzelhetetlennek tartotta az ajándék nélküli visszatérést. Olykor persze csak apróság volt az ajándék. Legalábbis kezdetben, az első két évben, amikor még csak Ági keresetéből éltek, s az ő jövedelme csak a sovány főiskolai ösztöndíj volt. Akkoriban bizony még az apróságokra is nehéz volt félretenni egy-két koronát. De azért mindig előteremtette a pénzt. Ha másképp nem, hát titokban néhány napot zsákolt a kikötőben. Erről nemcsak azért nem szólhatott feleségének, hogy el ne ronstsa a meglepetést, de azért sem, mert Ági hallani sem akart olyanról, ami akár a legcsekélyebb mértékben is veszélyeztethette volna férje mérnöki oklevelének megszerzését. Később egyre drágább holmival lepte meg az asszonyt. Megtehette: akkor már jól keresett. Hát még miután váratlanul főmérnök lett. Gondjai sokasodtak, de az ajándékvásárlásról sohasem feledkezett meg. Lehetőleg kipuhatolta, mi az, aminek Ági a legjobban örülne. Figyelte, mi tetszik meg neki a kirakatokban vagy a tévé reklámmüsoraiban. Nem engedte el a füle mellett feleségének egyetlen olyan mondatát sem, melyből azt tudhatta meg, hogy egyik-másik munkatársnője milyen „cuki“ szandált, cipót, ruhát vagy mást vett magának. Úgy érezte, legfelejthetetlenebb pillanatai közé tartoznak azok, melyekben a csomagját felbontó asszonya kíváncsiságtól égő, majd a meglepetéstől felragyogó szemét lesi. Várva várta az ilyen pillanatokat, perceket. Persze azoknak is őszintén örült, melyekben ö kapott ajándékot, de számára igazán fontossá a meglepetés szerzése vált. Sokszor elcsodálkozott azokon, akik nem tartják fontosnak szeretteik megajándékozását. Ilyen például a helyettese, aki még büszke is arra, hogy náluk az egyik fél sem lepi meg a másikat, s igy kölcsönösen jól járnak, mert senkinek sincs gondja. Egy csokor virágot se kell vennie a feleségének. Még nőnapkor sem viszel neki legalább egy szál hóvirágot? - kérdezte értetlenül. Az úgyis állami ünnep - válaszolta mérnöktársa. - Olyankor kap a munkahelyén. Születésnapot azért nem tartunk, mert a nők korát úgysem ildomos firtatni, a karácsony pedig csöke- vény. Fogalmuk sincs, milyen érzéstől fosztják meg magukat, summázta a meggyőzőnek aligha nevezhető okoskodást. Persze, azt az érzést, mely a kellemes gonddal párosul, maga sem tudta volna leírni. Első müvüket bemutató szerzők, rendezők érezhetnek olyasmit a premier előtt, mint 6 a közelgő esemény előtt. Szinte előbbre szeretné hozni a várt napot, órát. Pedig egy ajándék átadása sohasem végződhet bukással. Ám azt is „bukásnak“ érzi, ha Ági szeme a csomag felbontása után nem ugyanúgy ragyog fel, mint régen. S ha nem olyan sokáig ragyog... Igen, mintha az utóbbi időben nem úgy örülne az ajándékoknak. Talán már nem elég eredetiek az ötletei? Elhatározta, hogy az idei karácsony előtt együtt indulnak el a bevásárlásra. Hadd válassza ki maga, mit fogadna el a legszívesebben. Tüstént szólt is neki, bár az ünnepig még néhány hét hátra volt. Úgy gondolta, ha nem tud azonnal határozni, legalább elég ideje marad a töprengésre.- Ugye, nem baj, ha ott leszel a kiválasztásnál?- túrt bele felesége vállig érő hajába.- Baj?! - válaszolta az asszony, miközben helyére tett egy széket. - Legalább nem veszel valami hülyeséget. Á főmérnök úgy érezte, mintha arcul csapták volna. De azért megpróbált mosolyogni. Hátha csak tréfa, amit hall. Ugyan mi más lehetne? Ám az asszony csalódottságról árulkodó hangon, de egyben becsmérlően így folytatta:- Persze hogy ott akarok lenni. Ha a te ízlésedre bíznám magam, még úgy járhatnék, mint a testvéreid a kézitáskákkal. A férfi emlékezetében ajándék, számtalan ajándék villant fel. Olyanok is, rhelyeket már régen elmosott a tovatűnt idő. De a következő pillanatban minden emlék porrá égett. Hamuvá. Kormos hamuvá. SÁGI TÓTH TIBOR TÖRÖK ELEMÉR A NAPSZÁMOSOK A vérző ég gyújtja már milliárdnyi csillagát, a hold arcán csönd mereng, s ők vállukra veszik a kapát. Mintha halottat kísérnének, mennek szomorúan s hallgatag, szinte beléjük tapad a táj, ahogy lépkedve ingának. Viszik magukkal a néma krumpliföldek melegét, kitárul előttük fázón a végtelen messzeség. Bennem ők ma már többek, mások, jegenyévé nőtt óriások. 1 KARÁCSONYI AJÁNDÉKOK K arácsonyest. Csillagszórós, illatos, minden jóval, széppel feldíszített karácsonyfa. Alatta ajándékok. Villanyvonat - Pistikének. Beszélő baba - Csillának. Ékköves gyűrű - anyukának. Irhabunda - apukának. Minden címzett átveszi az ajándékot. Egyetlen egy apró kis csomag marad az ünnepi fa alatt - szomor- kodva. Pistike rákérdez:- És az az aranyos kis csomag kié? - Nagymamié - feleli apuka kelletlenül. - A két legszebb mandarint csomagoltam be neki. Holnap, ha nem fog szakadni a hó, kirobogunk az új Fiattal nagymamihoz - a szociális otthonba... 2 KARÁCSONYI ANGYAL Régóta tudjuk, hogy karácsonyi angyalkák - nem léteznek. Én mégis ismerek egyet. Igaz, hogy szárnyai nincsenek, ajándékot sem osztogat karácsonykor, mégis nagyon sokaknak egybehangzó véleménye szerint 6 - angyal. Ott ül kedvesen mosolyogva a kisváros önkiszolgáló élelmiszerboltjának egyik pénztárában, mindenkihez van néhány kedves szava, mindenkire rávillantja barátságos tekintetét, s nyugalma, türelme - szemmel láthatóan - a pénztárnál sorakozó vásárlókra is átragad.- Veronka néni! - szólitgatják őt a tizenéves elárusítónők, s mi, korosabb férfivásárlók, nehezen értjük, miért „néniznek“ egy ilyen angyali türelmű, a munkáját mosolyogva végző, kedves - fiatalasszonyt. Ő pedig kedvesen válaszolgat munkatársainak is. Ami ilyenkor, karácsony táján, oly gyakori beszédtéma. A karácsonyfa- díszekkel ékesített önkiszolgáló boltban igazi karácsonyias a hangulat, amikor „Veronka néni“ is a helyén van. Mert - sajnos - nem mindig ő van szolgálatban. De amikor elfoglalja a helyét a pénztárban és kedves, sohasem tolakodó mosolyával végignéz a várakozókon, mindig elhangzik egy-egy őszinte mgjegyzés:- Mint egy angyal... 3 KARÁCSONYI KRIMI- Agyonütöd? - kérdi kíváncsian egy éles női hang.- Pötyike, hagyj békén! - feleli rimánkodva egy álmos férfihang.- Szóval nem ütöd agyon? - mondja csalódottan a nő. - Mondhatom, igazán bátor férfi vagy! Dermedten hallgatom a vékony panelfalon átszürődö párbeszédet a szomszéd lakásból. Krimit adnak a tévében? Lehetetlen. Délelőtt nem szoktak krimifilmeket vetíteni. Most már tisztán kivehető a szomszédasszony, azaz Pötyike behízelgő hangja.- No, apuci, végezz vele! Hideg futkos a hátamon. Kint nagy pelyhekben hull a hó. A fehér karácsony ráköszönt a világra. De nem tudok nyugodtan gyönyörködni a vidám táncot lejtő hópihék látványában. Idegesít a szomszédból átszürődö párbeszéd. Meg az is, hogy most már percek óta oly nagy a csend. Pötyi talán mégis elérte a célját és rávette a férjét, hogy üssön agyon valakit. Néhány percnél nem bírom tovább. Becsöngetek a szomszéd lakásba. A férj nyit ajtót - fehér kötényben...- Elnézést kérek - hebegem.- Csak kellemes ünnepeket szeretnék kívánni. Nem zavarok?- Most már nem. Már sikerült agyonütnöm ezt a nyavalyást.- mondja elégedettséggel a hangjában, miközben betessékel a konyhába. Az asztalon vérbefagyva - a karácsonyi ponty. 1 ! *
