Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-12-20 / 50. szám

LÁTOGATÓBAN A VYSKOVI KATONAI FŐISKOLÁBAN Az éjszaka fehérbe öltözött a táj, A harmadévesek­nek kijutott a hóeltakarításból. Tréfálkozva, jókedvűen dolgoztak, de nyolc óra előtt az ügyeletes utasítására abbahagyták a munkát, hiszen a tanítás kezdetekor mindenkinek a helyén kell ülnie. Szigorúak, de megér- töek a Vyékovi Katonai Főiskola parancsnokai, akik nagy gondot fordítanak arra, hogy a néphadsereg jövendő tisztjeit jól felkészítsék a csapattesti szolgálat­ra, a hivatásos katonai életpályára.- A kiképzés több mint 60 százaléka a katonai kiképző bázisainkon folyik - ezekkel a szavakkál fogad Václav Vitek ezredes, a főiskola politikai osztályá­nak dolgozója. - Jelenleg azonban vizsgaidőszak van, de az újságíró így is sok érdekességet láthat nálunk. Nézzen szét, aztán majd elbeszélgetünk. A nyugdíjazása előtt álló Jaroslav Dolezal alezredes a kísérőm. Elmondja, hogy 1952-től teljesít itt szolgála­tot. Szavai szerint azóta nemcsak a haditechnika fejlődött sokat, hanem az iskola is, amely nemrég költözött a korszerű épületekbe. Az internátusi részben egy-egy szobában ketten, illetve hárman laknak. Van klubjuk is, amelyben mindenki kedve szerint szórakoz­hat. Miközben beszél, a folyosó labirintusait járjuk. Mindenütt csend honol, csak a tantermekből szűrődik ki az előadók hangja.- Maguk mire várnak? - kérdezem a folyosó végén cigarettázó fiúkat. Zavart mosollyal néznek eymásra, majd szinte egyszerre mondják. - Matematikából vizs­gázunk.- Szigorú a vizsgáztató?- Az, de így van ez minden iskolában - válaszolja a radoáíni Frantisek Machovsky törzsőrmester, másod­éves hallgató. - Én a Banská Bystrica-i Katonai Gimnáziumból kerültem ide. Volt időm tehát megszokni a fegyelmet, a vizsgák izgalmát. Nálunk mindenki igyekszik, mert ha netán nem sikerül a vizsga, annak maga látja a kárát. Elhallgat, rövid csend után másirányba tereli a be­szélgetést.- Szabad időmben sportolok. A lövészszakkör tagja vagyok. Jó eredményeket értem el, megszereztem a szakminösítés első fokozatát. Azt akarom elérni, hogy a páncélos jármű fedélzeti fegyvereivel is olyan eredményeket érjek el, mint a kézi fegyverekkel. Ha Gyakorlat a laboratóriumban A tantermek felszerelése nagyon korszerű csak tehetem, beülök a tanteremben lévő gyakorló toronyba, a bemérést gyakorolom, hogy az éleslövé­szeten az első lövéssel megsemmisíthessem a célt. A szomszéd tanteremben is szünet van. A harmad­évesek közül megszólítom az egyik hallgatót. Amikor megtudja, hogy miről van szó, sarkon fordul s egy magas, mosolygós arcú fiúval tér vissza.- Róla írjon, Vladimír Pospíéil törzsőr nesterről, aki évfolyamunkban a parancsnok politikai helyettese. Szeretjük, becsüljük őt. Párttaghoz méltóan viselkedik, mindnyájan példaképünknek tekintjük. Rég megsze­rezte a Példás hallgató jelvényt is. A dicséret hallatán elpirul, látszik nem szívesen beszél magáról.- Szüleim hallássérültek. Már gyermekkoromban megszoktam az önállóságot, ennek az Opavai Katonai Gimnáziumban is nagy hasznát vettem. Szeretek az emberekkel foglalkozni, másokon segíteni. Természe­tesen jól is kell tanulnom. A pártalapszervezetben a tit­kári tisztséget töltöm be. Megtudom tőle, hogy Vyskovban született, az iskola elvégzése után itt szeretne maradni, politikai munkát végezni. Elárulja, hogy Mélníkben egy óvónő várja a tisztté avatását, és havi 1200 korona illetményből igyekszik minél többet félretenni, hogy a családalapítás problémamentes legyen. A második emeleten benyitunk az egyik tanterembe, ahol a harci járművek konstrukciójával ismerkednek a hallgatók. Tapasztalt, idős ezredes áll a tábla előtt. Nem soká zavarunk, néhány perc múlva már kettesben beszélgetünk Zúbek Mihály törzsőrmesterrel, aki Gútá- ról származik és a Moravská Trebová-i Katonai Gimná­ziumból került a főiskolára. Harmadéves hallgató. A katonai zenei szakközépiskolába akartam bejutni, de másként sikerült, és én hálás vagyok azért a sors­nak. Úgy érzem, hogy jobb parancsnok lesz belőlem, mint zenész lettem volna - mondja mosolyogva. - Az első időben nyelvi nehézségeim voltak, de ezen már rég túl vagyok. A múlt szemeszterben az átlagom 1,4 volt. Sokat köszönhetek Petr Jelinek és Dimitri Tjunikov törzsőrmestereknek, szobatársaimnak, akik segítenek a tanulásban. Örülök annak, hogy ebben az oktatási évben a Lenin utcai alapiskolában pionírvezető lettem. Sokat játszok a gyerekekkel, ez számomra jó kikapcso­lódást jelent. Mint párttag kötelességemnek érzem, hogy minden téren a lehető legjobban helytálljak. Jóval elmúlt már dél, amikor egy vidáman csevegő csoporttal akadtunk össze. Kiderült, hogy a felderítők második évfolyamához tartoznak. Örömük okát Stani­slav Supka törzsőrmester magyarázza meg.- Matekvizsgán voltunk, nekem kettesre sikerült. Rajparancsnok vagyok, örülök, hogy nem kell beosz­tottjaim előtt szégyenkeznem. Aztán meg ebben a sze­meszterben is meg akarom védeni a Példás hallgató jelvény viselési jogát, mert nálunk ez előnyt jelent, például egy órával tovább lehet az ember kimenőn. Ez a fiú a hámrei Sandrik üzemben kitanulta a gépla­katos szakmát, majd jelentkezett az egyéves előkészítő tanfolyamra, ahonnét Vyskovba került. Zömök, fürge alakja miatt került a felderítőkhöz. Jó tanuló és jut ideje arra is, hogy az egyik iskolában pionírvezetö legyen, és hobbijának, a festészetnek is hódol. Tavaly az ifjúsági alkotóverseny iskolai fordulójában a második helyen végzett. Délután a klubba látogatok el, ahol Brabec Miroslav alezredes kalauzol, mutatja meg a berendezést, a szí­nes televíziókat. Az emeleten a modellezők már szor- galamasan dolgoznak. Próbálnak a népművészeti cso­Dr. Czeizel Endre nevét bizo­nyára sokan ismerik, hiszen a budapesti televízióban el­hangzó előadásai nálunk is nagy visszhangot keltenek. Re­méljük, hogy a neves orvosge­netikus lapunk számára irt cik­két is érdeklődéssel fogadják olvasóink. A szocialista országokban minden ál­lampolgár alkotmányos joga az egész­séghez, és ennek megfelelően a ma­gasszintű ingyenes orvosi ellátáshoz való jog. Ennek az elvnek a méhen belül fejlődő emberre - a magzatra - való kiterjesztése vezetett el az egészsége­sen születés jogának megfogalmazásá­hoz. Ez tehát azt jelenti, hogy a szülők­nek, az orvosoknak és az egész társada­lomnak mindent meg kell tenni a leendő gyermekek: utódaink^égészségének biz­tosítása érdekében. Ez olyan természe­tes igény, amely általában semmi problé­mát nem vet fel. Viszont ritkán kivételes esetekkel is szembe találjuk magunkat és ilyenkor a teendők meghatározása nem­egyszer meghaladja az orvosi dönté­sek szokásos szintjét és társadalmi egyetértést igényel. Két esettel szeret­ném illusztrálni ezt a problémát. Húsz év körüli fiatal nő kereste fel genetikai tanácsadónkat. Gyermeket akart, de az eddig - mintegy 4 éves rendszeres és váltakozó partnerek mel­lett történő nemi élet mellett - ez nem következett be. Az orvosi-genetikai prob­lémát az jelentette, hogy 15 éves kora óta súlyos elmebetegségben, ún. tudathasa­dásban (schizophreniában) szenved és azóta - emiatt - folyamatos kórházi keze­lésre szorul. Minket is a szomszédos pszichiátriai klinikáról keresett fel, mivel most éppen jobb állapotban volt. Az el­végzett orvosi vizsgálatok tisztázták meddősége okát: nem volt tüszörepedé- se, tehát petetermelése. E betegségben ma már hatékony kezelésre van mód, mivel a rendelkezésre álló gyógyszerek­kel általában kiváltható a tüszörepedés a petefészekben és így a petetermelés. A kívánt gyermekáldásnak tehát nincs akadálya. Ez esetben - és ezért haszná­lom ót modellként hasonló problémák érzékeltetésére - azonban a leendő anya és a leendő gyermek érdeke nem esik egybe. A fiatal nő gyermeket akar. Igen ám, de betegsége létrejöttében az örök­lődésnek, mint hajlamosító tényezőnek bizonyosan szerepe van. A tapasztalat szerint az ilyen betegségben szenvedő szülő gyermekében 12-15 százalékos a betegség ismételt jelentkezésének a kockázata. Ez sem kis gond. Még nagyobb prob­lémát jelent azonban a gyermek ellátásá­nak és felnevelésének bizonytalansága. A fiatal nő - nyilvánvalóan betegségéből kifolyólag - nem érti meg a családterve­zés vezéreszméjét: a felelósségteli gyer­mekvállalást. Hiszen ő - orvosi leletei alapján valószínűsíthetően - élete jelen­tős részét kórházban, orvosi felügyelet mellett fogja eltölteni, (gy sajnos nincs esélye a szokásos családi életre. Elmon­dása szerint nem is kíván megházasodni. Emiatt elesik az a lehetőség is, hogy a gyermeket az apja nevelje fel és gon­dozza. Az elmegyógyászati körülmények között, pl. a kórteremben nem képzelhető el gyermekének megfelelő ellátása. A ge­netikai kockázatnál tehát sokkal jelentő­sebb a gyermek szociális veszély eztett- sége, vagyis hogy mi lesz a gyermek születését követő sorsa. Az állami gondo­zás - minden társadalmi erőfeszítés elle­nére - nem tekinthető optimális megol­dásnak. A gyermek sorsát és érdekét, így közvetve a társadalmi érdekeket is tekint­ve - úgy gondolom - jobb lenne a terhes­ség vállalását elkerülni. S ebben az eset­ben a természet is, a petetermelés hiá­nya miatt, ezt „akarja“. Szabad-e áttörni ezt a „spontán“ vé­delmet? A fiatal nő ugyanis fenntartotta igényét és ragaszkodott a kezeléshez és a gyermekvállaláshoz. Esetében azon­ban három különböző jog, illetve köteles­ség ütközik. Az egyik a fiatal nőé, hiszen alapvető emberi szabadságjog a gyer­mekvállalás és ezzel mindenki élhet. Eh­hez társul az az alkotmányos jog, misze­rint mindenki elvárhatja betegségének kezelését. A petetermelés elmaradása pedig tulajdonképpen kórosnak tekinthe­tő, bár betegségtünetekkel nem jár. A másik az orvos szerepe: a hipokrateszi eskü előírja, hogy mindenkit minden kö­rülmények között kezelni, gyógyítani kell. A harmadik jog a leendő utódoké, akik elvárhatják, hogy egészséges születésük és zavartalan felnevelésük biztosítása érdekében mindent megtegyenek. Ez esetben az a három jog-követelmény szemben áll egymással, így nehéz eldön­teni, melyiket kell végül is figyelembe venni. Magam, több orvos kollégámmal együtt, úgy érzem, hogy a gyermek és rajta keresztül a társadalmi érdeket kell elsősorban elfogadni és ezért nem lenne helyes a gyógykezeléssel biztosítani a beteg nő termékenységét vagyis a gyermekvállalást. így érezzük, de nem va­gyunk biztosak döntésünk helyességé­ben, éppen ezért is szükséges gondjaink megosztása. A munkánk során szerzett tapasztala­tok szerint a kollektív társadalmi felelős­ség bizonyosfokú egyoldalúságát, arány­-J 1981. XII. 20. ÚJ SZÚ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom