Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-12-20 / 50. szám
hány nappal ezelőtt már utasítást kapott a tó vizének leeresztésére, így a fogás megkezdésének időpontjában az összes ponty a tó legalacsonyabb fekvésű részében zsúfolódott össze. A lévai részleg dolgozói 140 hektár vízterületen gazdálkodnak. Hat tavon intenzív módon tenyésztik a pontyot, a vizet a Garamból kapják, így mindig gondoskodhatnak a hal éltető közegének felfrissítéséről. Haltartályok is tartoznak a gazdasághoz, ezekben helyezik el ideiglenesen az értékesítésre kerülő pontyot. Rudolf Zdychovsky, a farm vezetője már tájékoztatott bennünket arról, hogy előzőleg kifogták a kettes számú halastó állományát, és hogy ezt az egységet azóta már fertőtlenítették, teleengedték vízzel, sőt, már újabb növendékhalakat is elhelyeztek benne, hogy a jövő év utolsó hónapjaiban is legyen mit kifogni.- Az ütemterv értelmében ezekben a napokban még az 5-ös számú, 11 hektáros tóból is kifogjuk az állományt. Számításaink szerint innen legalább 8 tonna piaci pontyot nyerünk. Ezt a mennyiséget is a karácsonyi piacra szánjuk. Már folyik is a tó lecsapolása - mondja a halgazdaság vezetője,miközben utasítást ad munkatársainak, hogy készüljenek fel a kerítöháló elhelyezésére.- Hány napig tart egy ilyen tó lecsapolása? - kérdezzük az egyik halászt.- Attól függ, milyen a vízállás. Ezen a tavon 14 napig tartott a víz leeresztése. Nyolc nap alatt is elvégezhettük volna ezt a munkát, de ebben az esetben jelentős mennyiségű hal az elszigetelt mélyedésekben maradt volna. így azonban, ha lassan eresztjük le a vizet, a ponty a legmélyebben fekvő területekre úszik. Természetes, hogy így könnyebb kifogni az állományt.- Vajon mennyi hal kerül a piacra ebből a tóból?- A terv szerint 12 tonnát kellene kifognunk. Az első fogásból ítélve nem kell félnünk, hogy nem teljesítjük a tervet. Az is bizakodással tölt el bennünket, hogy a kettes számú tóban is jó volt a hozam. A nyugat-szlovákiai kerület néhány járását a mi részlegünk látja el élő hallal. Természetes, hogy az idén is jelentős mennyiségű pontyot kap a kerület a csehországi halastavakból is. A beszélgetésnek vége szakad, mert Jozef Betka, Frantiáek Minár, Mészáros Lajos, Frantiáek Mikulááik és Peter Zdychovsky néhány idénymunkás társaságában hozzálát a hálók elhelyezéséhez. Térdig belesüppednek az iszapba, miközben húzzák a hatalmas kerítőhálót. Ez a munka valóban kemény embereket igényel. Kétségtelen, hogy akinek nem szívügye a halászat mestersége, az egyetlen idényt sem bír ki ezen a munkahelyen, hiszen a haltenyésztőknek úgyszólván az év mjnden napján akad munkájuk. Előfordul, hogy a hőmérő higanyszála jóval a zérus alá száll, a halásznak mégis el kell végeznie a munkát. Nemcsak az ivadék elhelyezése a feladatuk, és a piacra kerülő hal kifogása, hanem a lecsapolt tó fertőtlenítése, illetve újrafel- töltése is. A növendékhalat át kell helyezni a tenyésztóba, közben az egészségügyi teendőket is el kell látni, így mindig akad munka. Hal a merítőhálóban Az őszi lehalászás ugyanazt jelenti a hal- gazdasági dolgozók számára, amit a mezőgazdasági dolgozóknak az aratás. E tóban az idén immár harmadszor vetették ki a hálót. Többször is szükség van erre, mert kár lenne veszni hagyni akárcsak egy kilogramm pontyot is. Bezárult a kör. Mintha ólomnehezékek húznák le a hálót. Amikor összébbvonják, egyszerre csak semmi máshoz nem hasonlítható nyüzsgés támad a vízben. Ekkor azonban már a kőgát közelében vannak, így a zsákmányt viszonylag könnyűszerrel elhelyezhetik a kádakban, majd megmá- zsálhatják, a tehergépkocsikra rakhatják, amelyek között türelmetlenül intézkedik a gazdaság vezetője. Előbb azonban még osztályozni kell a halat. Az alkalmazottak felváltva kezelik a kimerítő hálót, néhány percenként váltakoznak, hiszen nagyon nehéz ez a munka. Egy emeléssel néha 30 kilogrammnál is több halat a partra tesznek. A legnagyobb pontyokat I. osztályúvá minősítik, a II. osztályúakat is külön rakják, és a teljesen értéktelen példányokat is elkülönítik. Különös figyelmet fordítanak a halászok az apró pontyokra. Ezek még egyszer visszakerülnek a tóba, hogy jövőre kiváló áruként gazdagítsák a karácsonyi piacot. Szép nagy csukákat és harcsákat is láttunk a hálóban. Ezek legszebb példányait óvatosan kiemelték, majd külön vaskádba tették, hogy később visszahelyezzék valamennyit az újonnan feltöltött és növendékhallal benépesített tóba. A halász számára a mázsálás is izgalmas pillanat, hiszen ekkor dől el,mennyire volt eredményes az egész évi munka. Az idénymunkások is szorgalmasan dolgoztak. Hideg északi »szél fújt, majd az eső is szemeregni kezdett, így senkinek sem tett volna jót a mozdulatlan ácsorgás. Az emberek most már minél hamarabb végezni akartak. A gazdaság vezetője gondosan nyilvántartásba vette a kifogott mennyiséget.- Az egész állomány, így ahogy kifogtuk, a haltartályokba kerül, majd pedig elszállítják a kereskedelmi hálózatba. Még egyszer végigjártatom tekintetem a lehalászott tavon, a fülig sáros embereken, akik a kedvezőtlen időben is derekasan helytálltak. Hazaindulunk, közben azonban meg-megállunk a környék halastavainál, hogy elgyönyörködjünk a feledhetetlen látványban. Az egyre erősödő északi szél egészen a víz szintjéig lehajlította a parti nádast. Két vadkacsa halászott- búvárkodott a nád között. Le-lebuktak a mélybe, mintha azt számolták volna össze, mennyi ponty van még a tóban, mennyi kerül belőlük az ünnepi asztalra. JOZEF SLUKA (A szerző felvételei) H azánkban az Állami Halgazdaság az egyetlen haltenyésztő vállalat, amelynek szlovákiai központja Stupava. A Bratislava közvetlen szomszédságában fekvő település halgazdaságához több mint 80 halastó tartozik, amelyben túlnyomórészt intenzív haltenyésztés folyik. Az idén a stupavai halgazdaságból a téli halpiacra 530 tonna halat szállítanak. Szlovákia haltenyésztési feltételeit véve figyelembe, ez jelentős eredmény. Tény azonban, hogy a karácsonyi piac igényeit e mennyiséggel nem tudnánk kielégíteni, így az idén is, akárcsak a korábbi esztendőkben, a Cseh Szocialista Köztársaságból is kap a szlovákiai városok, falvak lakossága 1350 tonna halat. A tavak lehalászását szeptember elején kezdték meg, a trnavai járás halgazdaságaiban, Először főleg azokra a tavakra összpontosítottak, amelyekben kevés a víz, illetve amelyeket a tervek értelmében még ezen az őszön halivadékkal „népesítenek be‘‘.A piacra kerülő Bezárul a kör Szép, egészséges példányok hal kifogása, de a további tenyésztésre kijelölt egyedek kifogása is előre kidolgozott ütemterv szerint történik. Látogatásunk idején a halgazdaságok már lehalászták a tavak területének mintegy ötven százalékát. Azokon a farmokon, amelyeken intenzív haltenyésztés folyik, hektáronként és évente 700-800 kilogramm a súlygyarapodás. A szakemberek véleménye szerint ez nem lebecsülendő teljesítmény. Gondot okoz azonban, hogy a halastavak jelentős része még nem alkalmas az intenzív tenyésztésre. Itt főleg a többrendeltetésú víztározókra gondolunk, de azokra a halastavakra is, amelyekben különböző negativ tényezők miatt még nem honosították meg az intenzív pontytenyésztést. Az Állami Halgazdaságnak Léván (Le- vice) is van részlege. Ezen a farmon csak a közelmúltban halászták le a pontyot. A Rudolf Zdychovsky vezette hat-tagú szocialista munkabrigád éppen megérkezésünk órájában fogott hozzá egy 19 hektáros halastó állományának kifogásához. Jozef Betka és Frantiéek Minár néP ontosan két évvel ezelőtt lépett életbe a vagonok időre és folyamatosan történő kirakásáról szóló kormányrendelet, melynek lényege: ráirányítani a vezető és irányító dolgozók figyelmét ezen elkerülhetetlen szükségszerűségre. A kezdeti év a nagy próbatételek, az erők és eszközök keresésének és felmérésének időszakát jelentette a Bratislava/ Magasépítő Vállalatban is, konkrétan a közlekedési és gépesítő üzem kettes számú részlegén. Arról, hogy mennyire sikerült az új feltételekhez alkalmazkodniuk, néhány idevágó adat sokat elárul. Míg 1979-ben 8050 vagont raktak ki és 1 millió 713 ezer korona bírságot fizettek ki a késői kirakásért, addtg 1980-ban 7986 vagon kirakása mellett már csak 464 400 korona bírságot kellett fizetniük. Ebben az évben még kedvezőbb a helyzet. Tizenegy hónap elteltével csupán 101 850 koronát fizettek ki a vasútnak és közben 7843 vagont raktak ki. Közben más figyelemre méltó eredményekről sem feledkezhetünk meg. Ilyenek a vasúttól kapott összegek. Fokozatosan ez 1979-ben 162 500, 1980-ban 161 500 és az idei év tizenegy hónapja alatt 178 700 koronát tett ki. A vagonkirakás jó megszervezése egyaránt érvényes a munka-, szabad- és ünnepnapokra. Külön dicséret illeti a Viktor Hupka, Frantiáek Barták és Jozef Parajka összetételű rakodócsoportot, amelynek feladata a vagonok folyamatos kirakása a Bratislava-Mlynské Nivy-i Ház- elemgyár ipari vágányán, ahol a vállalat a lassú kirakásért még bírságot nem fizetett, és közben a tehergépkocsi személyzete már négy éve maga végzi a jármű karbantartását. Végezetül az érem másik oldaláról is szólnék. Sok egyén vagy kollektíva azon igyekezetét, hogy lehetőleg késés nélkül ürítsenek ki minden vagont, fékezik a szerelő és építőanyag-gyártó üzemeink raktárosai. Nem a legjobb a helyzet a tégla minőségével sem, mert a kirakásnál szétmállik, s ez jelentős anyagi károkkal jár. A Bratislavai Magasépítő Vállalat közlekedési és gépesítő üzemének dolgozói az eddigi jó eredmények tudatában sem próbálnak lazítani, s Ján Nevidzansky, szocialista munkabrigádvezető szavai szerint, továbbra is a jó eredmények elérésére fognak törekedni. Nemcsak most decemberben, hanem az ötéves tervidőszak hátralévő részében is.- ján IDŐRE ÉS FOLYAMATOSAN
