Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-12-13 / 49. szám

ÁLMOK > Jt ¥’ r * HUMOR Két éjjeliőr arról beszélget, hogy ki mi szeretne lenni Az egyik azt mondja, hogy Rotschild sze­retne lenni. A másik erre így szól:- Én legszívesebben angol ki­rály lennék, mert akkor nagyobb jövedelmem lenne, mint az angol királynak.- Hogyan?- Úgy, hogy én még azon kívül éjjeliőr is lennék. TÚRA Autótúrára indul a kiskocsi tulajdonosa. Párizsban már vár­ja a barátja. Beülnek a kocsiba és a jó barát sorba bemondja a nevezetességeket.- Ez az Operaház. Itt van az Etoile, ez itt a Montmartre. Egyszerre koromsötét lesz. A külföldi megkérdi:- Hát most hol vagyunk?- Egy autóbusz alatt. HUSZONÖT A nagyon elfoglalt ember így panaszkodik:- Rémes, mennyi dolgom van. Huszonöt órát dolgozom naponta.- Ez hogy lehet? - kételkedik a másik. - Hiszen egy napnak csak huszonnégy órája van.- Igen ám, csakhogy én egy órával korábban kelek fel... FÁRASZTÓ A csoportvezető benyit egy szobába, és látja, hogy az egyik beosztottja a lábát az asztalon pihentetve cigaret­tázik.- Kedves kartárs - mondja gúnyosan -, nem fárasztja ez a semmittevés?- Mi az hogy nem fáraszt? Annyira fáraszt, hogy ezen kí­vül mást nem is tudok csinálni.- Ha félsz az esti támadóktól, vegyél magadnak kutyát, mint én. (lei Paris) Indiai aforizmák A koldús gazdagság, az öregember fiatalság után sóvárog. xxx Becsületes embert vé­rig sérthet egy szigorú megjegyzés is, a lelkiis­meretlen a nyilvános megszégyenítést és sérte­getést sem veszi szívére. xxx Ha nem fúj a szél, a fák nem bólogatnak. xxx Holló a holló szemét ki nem vájja, pióca a pióca vérét ki nem szívja. xxx A vihartól legtöbbet a magas fa szenved. xxx Jódolgunkban a barát­ságot élvezzük, balsze­rencsénkben kipróbáljuk. Fordította: -yb­NAGY HAL- Ide figyelj - mondta a nagy­hal a kicsinek - ez a horog, nehogy eszedbe jusson bekapni!- Miért? - kérdezi a kis hal.- Két egyszerű okból - vála­szolt a nagy. - Az első az, hogy ha a horgot bekapod, kihúznak a víz­ből, földarabolnak, lisztbe márta­nak, serpenyőbe megsütnek, az­tán földíszítenek salátával, és meg­esznek ...- Isten mentsen meg ettől! Iga­zán nagyon hálás vagyok neked, hogy megmentetted az élete­met ... És mi a másik ok?- A másik ok az, hogy téged inkább én akarlak megenni... REGÉNY Egy elkeseredett szerző - aki már jó pár hónapja beküldte kéz­iratát a kiadó szerkesztőjének elbí­rálásra -, úgy döntött, hogy nem vár tovább: telefonon felhívta a szerkesztőt és érdeklődött a be­küldött regénykézirat sorsa felöl.- Mi is volt az? Történelmi re­gény? - kérdezte a szerkesztő.- Nem - felelte az író dühösen. - Legalábbis amikor beküldtem, még nem volt az... KERTÉSZ Az ismert művésznek mondja az öltöztetője:- Művész úr, ha úgy szereti a nőket, miért nem nősül meg?- Szamár! Ha valaki a virágot szereti, még nem kell, hogy ker­tésznek menjen! ÉRTI Az iszákosnak azt mondta az orvos, hogy teljesen mondjon le a szeszről, és csupán tejet igyon. A szerencsétlen három napig - undorát leküzdve - többször is ivott tejet, a negyedik napon azon­ban kifakadt:- Most már értem, hogy a cse­csemők miért bőgnek folyton... BESZÉD Az örömapa beszédét így fejezi be:- Most pedig, kedves vendége­im, egyetek, igyatok kedvetekre! És bocsássátok meg, ha én egy kicsit türtőztetem magam, végtére is nekem kell fizetnem az egé­szet ... PÁRBESZÉD Az italboltban két férfi eszme­cserét folytat.- Ha kézállást csinálok, minden vér a fejembe száll.- Ez természetes...- Akkor miért van az, hogy a vér nem megy a lábamba, ha a talpa­mon állok?- Mert az ember lába nem üres... A hét vicce A férfidivat-üzletbe beállít egy vevő, 42-es inget és 39-es pizsamát kér.- önnek lesz mind a kettő?- Igen.- Akkor miért kisebb a pizsama mére­te, mint az ingé?- Van magának fogalma arról, hogy milyen kicsi vagyok én otthon? SZENK SÁNDOR Kavicsok- Mi történt? - kérdi a feleség a férjé­től, aki boldog mosollyal tér haza kislá­nyával a vasárnap délelőtti sétáról.- El sem tudod képzelni, milyen kifino­mult szaglása van a mi Ágacskánknak- válaszolja a férj utolérhetetlen atyai büszkeséggel.- Igaz ez? - hajol a kislányához az anya gyanakodva.- Hát... - mondja Ágacska, s bizony­talanul tárja szét apró karjait.- A téren sétálva egyszer csak hirtelen megáll - meséli tovább az apa a történte­ket -, nagyot szippant a hűvös levegőből, s mélyen a szemembe nézve így szól: ,,Apu, érzed ezt a csodálatos vaníliail­latot?“- És te persze, azonnal érezni kezdted- állapítja meg az anya szemrehányóan.- Azonnal nem - lepődik meg a férj rosszat sejtve -, de később nekem is úgy rémlett...- Aztán véletlenül ráakadtatok a gyer­mekcukrászdára - bólint az anya a be­avatottak fölényével.- Honnan tudod? - csodálkozik el az apuka egészen elbizonytalanodva.- Ezt a komédiát ugyanígy eljátszotta velem is a minap a mi drága Ágacskánk. Csak azt tudnám, ki mutatta meg neki azt a cukrászdát! - sóhajt fel az anya beletö­rődéssel. - De ha már ott jártatok, rám is gondolhattatok volna - segíti le férjéről a kabátot.- Bizony, apu - bólint a kislány bűnbá­nóan -, anyunak is nagyon kifinomult a szaglása. xxx „Ernő! 17,00 óráig vártalak. Ejtve vagy!" - hirdeti a szomorú eseményt egy ajakrúzzsal pingált felirat a moziplagát margóján. Az emberek korunkra jellemző kö­zönnyel vesznek tudomást a - minden bizonnyal jobb sorsra érdemes - szere­lem gyászos elmúlásáról. Csupán egy idős férfi áll meg a piagát előtt így mor­fondírozva: „Világéletemben tudtam, hogy nem lehet hinni a nőknek; még ez Ernőknek sem. Ismeretlenül is őszintén sajnállak, te szegény kislány!" - teszi még hozzá csendesen, s kissé csalódottan elvegyül a kavargó tömegben. xxx Két öregember tipeg az őszi alkonyai­ban a Duna-parti sétányon. Jobb híján az evés és az ivás élvezeteiről beszélget­nek. Egyszer csak egy csinos fiatalasz- szony előzi meg őket kihívóan ringó járá­sával.- Valamikor a töltött pipit is nagyon szerettem - sóhajt fel a szóvivő az eddi­ginél valamivel emeltebb hangon, hogy az asszony is meghallja, de az rájuk sem hederítve folytatja útját.- Sohse bánd, cimbora - próbálja megvigasztalni a másik -, messziről lesír rólunk, hogy már régen diétára fogtak. Ezért hát védekezzen ki-ki a maga mód- járt - húz elő a zsebéből két szem cukorkát, s az egyiket a barátjának adja. Aztán szótlanul ballagnak tovább, a hul­lámok hátán hintázó fényeket bámulva. 1981. XII. 13. t ÚJ SZÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom