Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-12-13 / 49. szám
ÚJ szú SZ ÁNTÓ GYÖRGY (Vojtech Kruzliak felvétele) A gépjárművezetők figyelmébe! A Szövetségi Belügyminisztérium 1981. október 1-én kelt 101 Tt. számú rendelete az olyan gépjárművezetők vezetői igazolványának visszatartásáról, akik a közlekedési kihágásért kirótt blokkbírságot a helyszínen nem tudják kifizetni A Szövetségi Belügyminisztérium a közúti közlekedésre vonatkozó 54/1953 Zt. számú kormány- rendelet 16. §-a 1. bekezdésének a/ pontja az érdekelt központi szervekkel egyetértésben a későbbi előírások szövegezésében elrendeli: 1. § Az olyan gépjárművezetőnek, akire közlekedési kihágásért blokkbírságot róttak ki, s ezt hajlandó ugyan kifizetni, de a helyszínen erre nem képes, a Közbiztonsági Testület bírságolási eljárást levezető tagja visszatartja vezetői igazolványát, és postautalványt nyújt át neki a kirótt bírság befizetésére. 2. § /1 / Ugyancikkor a Közbiztonsági Testület tagja, aki az 1. § értelmében a vezetői igazolványt visszatartja, a gépjárművezetőnek engedélyt állít ki azon csoportokba tartozó gépjárművek vezetésére, amelyek a visszatartott vezetői igazolványban fel vannak tüntetve. 121 A vezetői engedély kiállításától számítva 30 napig érvényes; a gépjárművezető a kirótt bírságot e határidőn belül köteles megfizetni. 3. § Ha olyan gépjárművezető követ el közúti kihágást, akinek a 2. § 1. bekezdésének értelmében vezetői engedélyt adtak és a kirótt blokkbírságot a helyszínen nem tudja kifizetni, a kihágást elbírálás végett jelentik az illetékes járási közlekedésrendészeti felügyelőségnek. 4. § /I / Az olyan gépjárművezetőnek, aki a 2. § 2. bekezdésében megszabott határidőn belül kifizeti a kirótt bírságot, és ezt a postautalvány lepecsételt negyedik szelvényével igazolja, az állandó lakhelye szerint illetékes járási közlekedésrendészeti felügyelőség visszaadja a visszatartott vezetői igazolványt. /2/ Az olyan gépjárművezetőnek, akinek nem a Csehszlovák Szocialista Köztársaság területén van az állandó lakhelye, az előző bekezdésben említett feltétel teljesítése után az a járási közlekedésrendészeti felügyelőség adja vissza visszatartott vezető igazolványát, amelynek körzetében a kihágásra sor került. 5. § 71/ Ha a gépjárművezető a 2. § 2. bekezdésében megszabott határidőre nem bizonyítja be, hogy a kirótt bírságot kifizette, a járási közlekedésrendészeti felügyelőség az ügyet az illetékes járási nemzeti bizottsághoz továbbítja a döntés végrehajtása céljából. /2/ Ha az illetékes járási nemzeti bizottság a döntést végrehajtotta, a 4. §-ban feltüntetett járási közlekedésrendészeti felügyelőség a gépjárművezető kérelmére visszaadja a visszatartott vezetői igazolványt; hasonló az eljárás, ha a kirótt bírságot a döntés végrehajtása előtt befizette. 6. § /1/ A Közbiztonsági Testület tagja nem tartja vissza a vezetői igazolványt olyan esetben, ha a gépjárművezető hitelesen bizonyítja, hogy vezetői igazolvány nélkül nem folytathatja útját anélkül, hogy ezáltal ne keletkezzen jelentős veszteség vagy más kár. 121 Ha a gépjárművezető a vezetői igazolvány visszatartása után igazolja az előző bekezdésben említett tényállást, a járási közlekedésrendészeti felügyelőség a 4. § 1. bekezdésében feltüntetett feltétel teljesítése nélkül is visszaadja a vezetői igazolványt, és az ügyet az illetékes járási nemzeti bizottsághoz továbbítja a dötés végrehajtása céljából. 7. § A rendelet 1982. január 1 -én lép hatályba. (Fordította: KS) * 1981. XII. 13. Az új Ford Transit két különböző motorral készül, mégpedig 1,6 és 2,0 literes hengerűrtartalommal. A kecses formájú mikrobusz rakte- rülétén 5,4 köbméter árunak jut hely, személyszállítás esetén pedig tizenketten ülhetnek benne • A 80-as években 32 százalékkal növekszik a világon a gépkocsik iránti kereslet. A leggyorsabban a közel-keleti, az afrikai, a kelet-európai, a közép- és délamerikai piacokon - jósolja a Toyota értékesítési szervezete. Japán legnagyobb autógyárának véleménye szerint a világkereslet 1990-ig évi 54 millió gépkocsi lesz. (1979-ben 41 milliót értékesítettek.) Az utakon futó gépkocsi 1979-ben 399 millió volt. 1990-ig 551 millióra emelkedik. Ezen belül a személygépkocsiké valószínűleg 39 százalékkal, 434 millióra, a teherautóké és autóbuszoké 34 százalékkal. (Reuter) Francia-román autóipari kooperációs megállapodás értelmében Craio- vában gyárat építenek kis hengerűrtartalmú személygépkocsik előállítására. Az első - Citroén licenc alapján készített - „Oltcit“ autókat már az idén kibocsátják. A gépkocsikat eleinte francia alkatrészekből készítik, később fokozatosan emelik a helyben gyártott alkatrészek arányát. A végső cél: a kéthengeres motorok szállítása Franciaországba: ezzel a Citroén kiegészíti termékválasztékát. A craiovai gyár a Citroén „Visa'modellnek megfelelően, elsőkerék-meghajtású, kéthengeres, léghűtéses motorai ellátott autókat készít majd; ezenkívül ,,Oltcit-Lux“-ot is kívánnak - kis mennyiségben - készíteni, amely a Citroén Visa- Superhez hasonlít (négyhengeres, vízhűtéses motorral). A gyár termelését 130 ezerre tervezik. (Za Ruljom) • Sűrített levegővel hajtott kisautót is bemutattak a nürnbergi találmányvásáron. A rendkívül olcsó „üzemanyag" házi légsűrítővel nyomható a kocsira szerelt két fémtartályba. Egy ilyen töltés 70 kilométeres útra elegendő. A léghajtású járműhöz nem kell hűtő és sebességváltó. Kimentés veszélyhelyzetből Amint hozzáférünk a sérülthöz, megkezdjük az állapotának megfelelő ellátását. Ha nem lélegzik, még a kocsiból való kiemelés előtt nekilátunk az újraélesztésnek a tüdőből tüdőbe fúvás módszerével, amit a kiszabadítás során is folytatunk. A nagyfokú vérzést is még a kiemelés előtt igyekszünk elállítani. Ha a sérült az elülső ülések egyikén ült, igyekszünk az ülést hátraigazítani, ha hátul ült, az elülső ülést előretoljuk, s így nyerünk több teret. A sérültet megvizsgálva úgy fordítjuk el felsőtestét, hogy mindkét karunkkal a hóna alá nyúlhassunk, és kezünkkel megragadjuk sértetlen alkarjánál fogva. Meghajlított térdünkkel biztosítva ráhelyezzük testét a combunkra, s hátrahajolva, lassan és óvatosan húzzuk ki a kocsiból. Közben ügyelünk arra, hogy a sérült lába ne akadjon meg valamiben; ha ketten végzik a kiemelést, egyikük az alsó végtagokat emeli ki. Más módot alkalmazunk, ha nem foghatjuk meg, s nem vehetjük igénybe a sérült alkarját (pl. törés, ficam, vérzés, fájdalom esetén). Ilyenkor a két hónalj alatt előrenyúlunk, és nadrágjánál fogva húzzuk magunkra a sérültet. Nők esetében sálat, kendőt vagy harisnyát kötünk a térdhajlat fölé, s a hónaljak alatt előrenyúlva ezt ragadjuk meg, hogy a sérültet kiemelhessük a kocsiból. Akár sürgős kimentésről - tűz vagy más veszélyhelyzetben - akár csupán a kényelmetlen helyzetből való kiszabadításról vein szó, hogy a sérült ellátását nyugodt, biztonságos és kényelmes módon végezhessük el, igyekezzünk kíméletesen mozdítani, legyünk tekintettel állapotára és sérüléseire, amelyeket első látásra meg sem állapítottunk. Az úttesten heverő sérült, pl. a gépkocsi által elütött kerékpáros vagy gyalogos is további sérülésnek lenne kitéve, ha nem helyeznénk biztonságba. Ily esetben sem mulasztjuk el krétával vagy más módon rögzíteni a balesethelyzetet, a sérült körvonalait a földön. Amennyiben nem szenvedett gerincoszloptörést, ami szakszerű elszállítást igényel, ezt a módszert alkalmazhatjuk biztonságba helyezésére: A sérült háta mögé állva lehajlunk, és tarkójánál vagy gallérjánál fogva ülő helyzetbe emeljük, miközben hátát térdünkkel és lábszárunkkal támasztjuk. A továbbiakban úgy járunk el, mint amikor a sérültet járműből emeljük ki - két karunkkal a hónalja alá nyúlva megragadjuk sértetlen vagy kevésbé sérült alkarját, felemelkedve combunkra emeljük a sérültet, s úgy húzzuk el biztonságosabb helyre, ahol elsősegélyben részesítjük. A balesetek sérültjeinek mentése szempontjából igen fontos a sérülés körülményeinek ismerete. Ezek rendőri kivizsgálása i megkívánja a balesetek részeseinek, tanúinak azonosítását. Idézzük a 100/1975 Tt. számú rendelet 30. §-ának első pontját: ,,A közúti baleset részesei kötelesek képességeik és lehetőségeik szerint elsősegélyt nyújtani a sérült személynek, haladéktalanul szakszerű segítséget hívni és felkérésre személyazonosságukat kölcsönösen igazolni.“ Ne töltsük azonban az időt hosszadalmas kérdezósködéssel. Határozott fellépésünkkel biztosítsuk, hogy a jelenlevő személyek ne keltsenek pánikot, ne nyugtalanítsák a sérültet, hanem inkább álljanak rendelkezésünkre a segélynyújtásban. A sérült számára nemcsak akkor áll fenn halálos veszélyhelyzet, ha pl. égő gépkocsiban a benzintartály robbanása fenyegeti, hanem akkor is, ha_ halottnak hiszik, és nem foglalkoznak megmentésével. Nemegyszer fordul elő, hogy kíváncsiak gyűrűjében valaki megfogja a sérült kezét s megállapítja, hogy már nincs pulzusa; másvalaki kistükröt tart az orra és szája elé és kijelenti, hogy nem párásodik be, tehát nem lélegzik, meghalt szegény. Ezek a módszerek a szívhangok hallgatási kísérletével együtt bizonytalan eredményt hoznak csupán. Miközben az emberek tétlenül ácsorognak és beszélgetnek az esetről, múlnak a percek, amelyek folyamán a sérültet még megmenthették volna. Ha nem is észlelhető a légzés, és nem tapintható a teljesen gyenge érverése, az eszméletlen ember ereiben keringhet még vér és - ha kisebb mértékben is a rendesnél - elláthatja az egyvelőt oxigénnel. A halál véglegesen kb. öt-hat perccel azután áll be, hogy megszűnik a légzés. Ezt megelőzi az a három-négy percig tartó időszak, amelyben még felújítható a létfontosságú szerv- rendszerek működése, a légzés és a vérkeringés. Minden esetben induljunk ki abból, hogy laikus a baleset színhelyén nem állapíthatja meg, hogy a sérült menthetetlen-e. Ha nincsenek is meg a számunkra észrevehető életjelenségek, még nem bizonyos, hogy beállt a halál. Ehelyütt tartjuk szükségesnek megjegyezni, hogy a brnói egyetem orvostani intézete igen tanulságos megállapításokat bocsátott a közúti biztonsággal foglalkozó társadalmi szervek rendelkezésére. A baleseteket és következményeiket vizsgáló orvosok és szociológusok kiderítették, hogy hazánkban a forgalmi balesetek halálos áldozatainak 13 százaléka életben maradhatott volna. Egyes hazai és külföldi forrásmunkák 20-30 százalékra teszik a felesleges, ill. elkerülhető halálesetk számát. Csak lett volna, aki szakszerű elsősegélyt nyújt! (Következik: A leggyakoribb sérülések) (Feró Spáőil felvétele) *-
