Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-12-13 / 49. szám
Valami érthetetlen véletlen folytán Es- tebant pont arra vitte a lába. Pontosan arra a helyre, ahol... Vagy inkább az a „bizonyos“ találta meg ót? Lenézett a földre és újra szemügyre vette. Semmi kétség, a narancssárga bankjegy ott feküdt az aszfalton a lába előtt. De miért ő, miért éppen ő találta meg? Amikor anyjától engedélyt kért, hogy lemehessen a városba, az csak megvonta a vállát, de később alafx>san a lelkére kötötte, hogy óvakodjon az autóktól és az emberektől. Lejött hát a hegyről, s alig tett néhány lépést a betonút mellett futó járdán, meglátta azt a „sárgát". Még akkor sem akart hinni a szemének, amikor tétovázva lehajolt és felemelte a bankjegyet. Tíz, tíz, tíz, tízszolos bankjegy! Sok-sok peseta és számtalan reál fér bele. Mennyi is pontosan? Esteban tudománya itt már megállt, de minek is számolgatná, amikor csak egy a fontos: ez a sárga papírdarab, aminek mindkét oldalára tízes van írva - az övé. Tovább indult a domb mögött látszó magas épületek irányában de pár lépés után újra csak megállt, s elővette zsebéből a pénzt, hogy meggyőződjön róla, valóság-e, vagy álom. Hogy is volt csak? A pénz jött őfeléje, vagy ő ment a pénz felé? Az úton átvágva üres térségre jutott. Szemét és építkezési hulladék borította. Tovább ment és egy közeli utcában rábukkant arra a nagy áruházra, amelyikről annyit hallott beszélni. Ez hát Lima! Lima... Lima... Üresen kongott benne a szó. Eszébe jutottak a nagybátyja szavai: Lima nagy város, olyan nagy, hogy egy millió ember él benne. Lima a millió fejű szörny. S ő most minden lépésével egyre beljebb hatol a szörnyeteg belsejébe. Fiúk játszottak a járdán. Esteban megállt néhány méterre tőlük és figyelte a guruló golyókat. Ketten golyóztak, a többiek körben állva nézték a játékot. Hány utcát kellett végigjárnia, míg végre önmagához hasonló lényeket talált, a szüntelenül fel s alá rohanó emberek tömegében. Úgy látszik városon is élnek normális teremtmények. Mennyi ideig ácsoroghatott ott a játékot figyelve? Egy negyed óra, fél, óra, egy, vagy két óra hosszat? A fiúk már el is mentek. Egy kivételével mind. Esteban most azt nézte, azt az egyet, és titokban megcirógatta a zsebében lapuló bankjegyet.- Ide valósi vagy? - szólította meg őt a fiú.- Igen, vagyis... - zavarba jött, mert nem tudta, hogy magyarázza meg, hogy fenn lakik a hegyen, csak világot látni jött ide a millió fejű szörny utcáira.- Hát honnan? - firtatta a fiú és közelebb lépett hozzá. Magasabb volt Estebannál, s fürkésző tekintete tetötól- talpig végigkutatta. - No, honnan? - sürgette a választ.- Föntről a hegyről - mutatott Esteban a háta mögé.- San Cosméról? Esteban tagadólag rázta a fejét.- Augustínóról?- Igen, onnan - élénkült fel hirtelen, hogy eszébe juttatták a domb nevét. Hónapok óta ostromolja kérdéseivel a bácsikáját, aki Limába akar költözni. Tőle tudja azt is, micsoda óriási, meg hogy van ott egy Callaónak nevezett hely, ahol külföldi hajók horgonyoznak. Gyönyörű negyedek, hatalmas üzletek, végtelen hosszú utcák... Lima! Két hónappal a költözésük előtt a nagybátyja elment, hogy házat keressen. Házat. Hol lesz a házunk? - kérdezgette az anyjától, de az nem tudta. Múltak a napok, a hetek, végül megjött a levél. Limában, az Augustino hegyen, Esteban! Ő persze nem így mondta. A kalyiba, amit a nagybátyja tákolt össze, a „Felhők alatt" negyedben állt. De ezt csak Esteban tudta.- Én meg sehol sem lakom - mondta kisvártatva a fiú és földhöz vágott egy golyót.- A fenébe, sehol sem lakom!- Akkor hol alszol? - kérdezte óvatosan Esteban.- Az árut őrzöm a piacon, ott szundítok néha egy kicsit - biztatóan rámosolygott Estebanra és a vállára tette a kezét.- Mi a neved?- Esteban.- Az enyém Pedro - feldobott égy golyót a levegőbe, majd ügyesen elkapta - akarsz játszani Esteban? Gurultak a golyók a földön, mintha kergették volna egymást, múltak a percek, férfiak és nők mentek el mellettük, autók száguldottak az úton, szaladt az idő. A játék véget ért. Estebanra bénító- lag hatott Pedro ügyessége. Álltak az acélszürke aszfalton a zsebrevágott golyókkal. És most hová? Elindultak együtt. Jó volt Pedróval lenni, nem érezte magát olyan elhagyatottnak. Járták az utcákat. Mennyi ház, mennyi ember, mennyi autó az utakon! Estebannak eszébe jutott a sárga bankjegy.- Nézd, mit találtam! - a szél könnyedén meglebbentette az ujjai közt tartott pénzdarabot.- Az anyád! - hökkent meg Pedro és elvette tőle a bankjegyet, hogy jobban szemügyre vehesse. - Tíz szol! A mindenségit! Hol találtad?- A járdán, a hegy alatt. Pedro töprengő arccal adta vissza a pénzt és megkérdezte:- Mihez kezdesz vele Esteban?- Nem tudom. Azt hiszem megtartom magamnak - mondta félénken mosolyogva.- Az ördögbe! Én ennyi pénzzel üzletet csinálnék, de olyat!- Hogyan? Pedro talányos képet vágott, ami sokféle lehetőségre utalt; jelenthette azt is, hogy őt az ügy nem érdekli tovább, de azt is, hogy számtalan lehetőséget kínál. Esteban nem értette.- Miféle üzletre gondolsz, he?- Öregem, akármilyenre! - belerúgott egy narancshéjba, az a járdáról az útra repült, s a következő pillanatban szétlapult egy omnibusz kerekei alatt. - Üzletelni mindenfélével lehet. Nekem elhiheted. Egy-két nap és újabb tizes volna mindkettőnk zsebében.- Egy újabb tizes? - csodálkozott Es-. teban.- Hallod-e, be akarsz szállni velem egy üzletbe?- Én?... Milyen üzletbe? Azt mondod, holnap még egy tízesem lesz?- Arra mérget vehetsz - biztosította őt Pedro.- De mégis, milyen üzletbe? Pedro nevetve magyarázta:- Bármibe belefoghatunk... Árulhatunk például újságot az utcán, folyóiratokat, képregényeket... - elhallgatott és kiköpött, majd egyre lelkesebben folytatta - Nézd, veszünk tíz szolért folyóiratot, még ma délután eladjuk és tizenöt szol üti a zsebünket tisztán.- Tizenöt szol?- Persze, hogy tizenöt! Fele a tied, fele az enyém. Mit szólsz hozzá? Megérkeztek. A kapu tágas udvarra nyílt, ahol két falragasz kínálta a nagybani újságvásárlás lehetőségét.- Gyerünk - rendelkezett Pedro. Beléptek egy helyiségbe, ahol a padlótól a mennyezetig érő tornyokban álltak az újságok és folyóiratok? néhány velük egyidős fiú, két asszony, meg egy férfi válogatott az újsághalmokban megvételre alkalmasat. Pedro is keresgélni kezdett a polcok egyikén, a hóna alá gyűjtögetve azokat a folyóiratokat, amelyek megnyerték a tetszését. Azután mégegy- szer átlapozta és megszámolta őket.- Fizess!- Esteban habozott egy pillanatig. Nehezebb volt megválni a sárga bankjegytől, mint gondolta volna. Olyan jó volt tudni, hogy a zsebében van, és ahányszor csak eszébe jut, mindannyiszor meg tapogathatja, hogy meggyőződjön a jelenlétéről.- Fizess - sürgette öt Pedro és odavitte a folyóiratokat a testes férfihoz, aki a vételt ellenőrizte.- Pontosan tíz szol?- Igen, tíz folyóirat, darabjával egy szolért. Elkeseredetten szorongatta markában a bankjegyet, de azután mégis csak előhúzta a zsebéből. Pedro gondolkozás nélkül kikapta a kezéből a pénzt és átadta az árusnak.- Gyerünk - vonszolta maga után Estebant. A San Martin téren telepedtek le, a lapokat egyenként kirakták a parkot övező alacsony kőkerítésre. Folyóiratot vegyenek, folyóiratot uram, vegyen egy folyóiratot. Ahányszor eladtak egyet, Esteban megkönyebbülten felsóhajtott. Már csak hat darab volt a kerítésen, ha így megy tovább, mindet eladják.- No, hogy tetszik - kérdezte Pedro önelégült mosollyal.- Príma. Megy az üzlet - Esteban végtelen hálát érzett barátja és társa iránt.- Kérek e a pult mögöl üveg mögül magolta és a pultra tette- Még hú a lány. Esteban pillanatig téti- Akkor sültet. A zacskó san visszafe hogy megbá kát, s mikor ment. Ki tudj utolsó lapot a hegyre, a végtelenül b tott, megszai úton szágulc a járdára. Pi odébb keller na? Pedro u ott. Megint vi se Pedro, si Tényleg élté újságokat? I gött a park f Sárga alapo kor vette é Nem téved 1 a lap, a- Képes újságot vegyenek, folyóiratot, nem alkar egy vicclapot uram? - A férfi megállt mellettük, és végignézte a színes fedőlapokat. Mennyibe kerül? Másfél szol ? Két újság között tétovázott a keze, nem tudta, melyiket vegye. Végül mégis csak döntött, és az aprópénz csilingelve hullott Pedro zsebébe. Esteban csak szemlélődött, töprengett és következtetéseket vont le: mennyire más volt Tarmában álmodozni a milliófejú szörnyről, és mennyire más itt lenni Limában, a világ kellős közepén élvezni az életet. Üzlettárs volt egy kisded vállalkozásban és az üzlet ment, mint a karikacsapás. Lapokat vegyenek, lapokat - kiabálta élelmes barátja és megint eltűnt egy folyóirat a kerítésről. - Gyorsan a visszajáró pénzt! - sürgette a vevő, mert sietett, mindenki sietett. Vajon hová rohannak, töprengett Esteban. Egészen tűrhető szörnyeteg ez, még ha nehéz is beletanulni az életébe. Sebaj, idővel mindent megért és megtanul. Príma kis szörnyeteg, ha megengedi, hogy a tízszolos megfiadzzék a zsebükben. Már csak két újság maradt a kerítésen, a többi nyolc ott körözött valahol az ismeretlen nagyváros forgatagában. Lapot vegyenek, vicclapot, másfél szolért... kész, már csak egy maradt, és Pedro bejelentette, hogy már fél öt van.- A mindenit, éhen halok, még nem is ebédeltem - s reménykedve kereste a járókelők között az utolsó vevő-jelöltet. Aztán újra megszólalt: - Elmennél venni nekem egy darab kenyeret, vagy két- szersültet?- Persze - egyezett bele Esteban habozás nélkül. Pedro elővett a zsebéből egy szolt és átadta.- Ez abból van, amit kerestem, rendben? Látod ott azt a mozit? - kérdezte Pedro a szemközti utcasarokra mutatva. - Ott befordulsz és az utca közepe táján megtalálod a japán büféjét. Menj be és vegyél ott egy sonkás kenyeret, vagy banánt, kekszet, bánom is én, amit akarsz, megértettél Esteban.- Igen - elvette az egyszolost, majd átvágott az utcán, és folytatta útját a Pedro által mutatott irányba. A büfét is megtalálta. Nem szál késtem, s Pe indult. Csak i cek. Nem, P visszajött vo pénzt felvált! Pedro nem nan is viss. történhetett?- Hány ór arra haladó'- Pontosa Esteban l< a szörnyetet kább nem g sími kezdett szabad meg és a tíz az s< a kilenc.- Hány ór- Hat órt a lány és ta a tizenöt s; tűntek, hol a millió fejű tudta a válás- Hány ór- Háromn- Köszönt Akkor hát jön vissza?, szol? Egyms fényreklámé utcán, és ec Csak siettek gyorsabban. mozdu latiam zében a za Pedro mindi a zsebében, hogy ne kéz Pedro bet ellopta tőle mindez csal Pedro nem í- Igen is gondol kodotl tést, és egy V dúlt a villamt ★ Mai peru T alán nem is volt szoknyava- ' dász az apám, inkább a nők vadásztak rá. Magas, izmos férfi volt, szőke, kék szemű, finom kis bajuszkával. Orvossal soha nem akadt dolga. Megjárta az első világháború harctereit, négy évig katonáskodott a legcsekélyebb baj nélkül. De nem is komolyodott meg tőle. Ostobaság bármit is komolyan venni - hangoztatta. - Csendesen fokozódó kétségbeesés az élete annak, aki komolyan veszi. Derűje idős korában sem hagyta el. Meg kell barátkoznom az öregség gondolatával - mondta - és el kell hagynom a koronatanúkat, a nőket, jaj annak aki nem ezt teszi. Nyolcvanon túl sem mulasztotta el napi sétáját az óbudai kiskocsmában, ahová idős barátaival járt borozgatni. A többi nem vállalta a gyaloglást. Egyi a Bécsi úton, p-J gig, az Izabella1 a kis séta - moi gyalog ment Nerr lekedési eszközök Egyszer elkiséi mába. Emlékszerr pést tartani vele. len asztaloknál ült és remek sertése Az öregek elgonc tak és szidták a f dúlt világot.- Nem talált a társaságod? - apámat. - öreg < a butulás - fele, beleőrülne a retti eszedbe: Jack Le gén spiritiszta lett. Nyolcvanhat vo, feltűnően sápadta érzed jól magad - Kicsit zúg a feje volt a pulzusa. 1 S' Marián J. Minarovié illusztrációja
