Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-12-13 / 49. szám
A szúk Zoch utcában két kórház néz szembe egymással. A szülészet és az Egyetemi Kórház fülorr- gége klinikája A bejárati szúkfolyosóban égöszemű páciens suttogja a fia fülébe, míg zsebébe gyűri a borítékot: - Tőlem se vette el. Többet ne is próbálkozzunk. Nem akarom a főorvost magamra haragítani.- Ezt az embert közelebbről meg kell ismernem - határoztam el. Manapság sok - valós vagy kitalált - történet kering a hálapénzekről. Aki nem tartott rá igényt, az a klinika főorvosa. Harminc éve dolgozik itt sebészként Vojtech Saxa, a kiemelkedő szakember. Most itt vagyok keskeny, egyszerűen berendezett szobájában. A barna tónusú kis szobában csak a könyvespolc imponáló. Glédában állnak a szlovák, német, orosz, angol politikai és szakkönyvek. Leültet az egyetlen székre, neki a heverön jut hely. Hatalmas homlok, erős kéz, szemében jóság és okosság. Megértem, miért rajonganak érte a páciensek Gömörtől a Csallóközig.- Főorvos úr, kérem, beszéljen az életéről.- Abban nincs semmi érdekes, csak a munkám. A Sze- pességben, Levoőán születtem, humánus, dolgos szülők neveltek. Édesanyám még nyolcvanévesen is kapálgatott. A szülővárosomban érettségiztem, Bratislavában szereztem diplomát. A klinikán mint tudományos segéderő kezdtem dolgozni. Ennek több mint 30 éve. A háború után a kórházban elképesztő, ma már elképzelhetetlen állapotok uralkodtak. Az értékes műszerek nagy része megrongálódott a pincékben, vagy teljesen tönkrement. Az irattár alig volt használható. Az első években reggeltől éjfélig tartott a munkaidő. Nem is gondoltunk kikapcsolódásra, csak a hivatás létezett. A régi Charitas épületét 1951 -ben megkaptuk ugyan, de át kellett építeni, hogy a követelményeknek megfeleljen. Fel kellett szerelni modern műszerekkel, s megfelelő, a klinika rangjához méltó szakembergárdát összeválogatni. Ez akkor nem volt könnyű, mert kevés volt az orvos.- A szervezési gondok mellett jutott-e idő a sebészeti teendők ellátására?- A sorrend fordított volt. Az első a sebészet volt, segíteni kellett a betegeken. Aztán következtek a szervezési feladatok. Igaz, primitív eszközökkel operáltunk akkoriban, de akkor is értem már el komoly eredményeket a daganatok eltávolításában. Ma is él olyan páciensem, akinek a légcsövéből harminc éve vettem ki a rosszindulatú daganatot. Ugyanis daganat esetén legeredményesebb a sebészeti eltávolítás. A siker feltétele- Várjon, mutatok valamit. A szekrényből üveget vesz elő. Egy fehéres, s egy barna, tenyérnyi, szertekúszó szélű gombakalap úszkál benne. Nyúlványai ragadozókarmokként lebegnek.- Ezek rosszindulatú daganatok. A páciensek roppant szerencsések. A szövettani diagnózis egyértelmű volt, tehát régóta vannak megfigyelés alatt. Az áttételnek semmi jelét nem észleljük.- Ma a rák az emberiség réme. Van esélyük az ellene folytatott harcban?- Van. A siker feltétele a megelőzés, vagy a korai diagnosztizálás. Szerencsére a légcső daganata már kezdeti stádiumban felismerhető. A helyi daganat igen jól gyógyítható. Jelei tipikusak, a laikus is felismerheti. Aki 1-2 hétnél tovább rekedt, feltétlen keresse fel a gégészt. Ez, sajnos, csak elvétve esik meg. Az emberek nem törődnek az egészségükkel. Vagy a félelem gátolja őket: ha komoly bajom van, jobb, ha nem tudom. Nagyon idejét múlt álláspont. Az orvostársadalom jelentős energiáit köti le az ilyes féle szemlélet elleni harc. (Gyökeres György felvétele)- Az orvos-páciens viszonyában mi a legfontosabb?- A páciens bizalma. Ha elértük, hogy a páciens megbízik bennünk, félig már megnyertük a csatát. Arra szeretném még felhívni az olvasók figyelmét, hogy a középkorú és korosabb férfiaknál szembeötlő a légcsődaganatok elszaporodása. Jó, ha ez átmegy a köztudatba, mert a beteg sorsa attól függ, hogy a daganatot korán felismerjék, vagyis akkor, amikor a helyi daganatnak még nincsenek áttételei a daganatos területhez tartozó nyirokcsomókban, sem a távoli szervekben. Az egészségügyi felvilágosításnak azért van roppant nagy szerepe, mert a bajokat nem leplezni kell, hanem feltárni, szembenézni velük és eltávolítani. Semmi sem károsabb, mint a gondatlanság és gyávaság. Az a helyes, ha a rosszindulatú daganatok kifejlődésének még a lehetőségét is kiiktatjuk. Korai felismeréssel, gyógykezeléssel ez elérhető.- ön személy szerint részt vesz-e a megelőzésben?- Természetesen. Rendszeresen járom a vidéki üzemeket, mérem a zajszintet. Tankönyveket írok, előadásokat tartok a középfokú egészségügyi kádereket képző intézményekben. Szaklapokban rendszeresen publikálok. Nem elég gyógyítani és felfedezéseket tenni. A kutató és gyógyító munka eredményeként birtokunba jutott tudást meg is kell osztani. Egészségügyi kultúránk csak így emelhető.- Volt páciensei évek múlva is emlegetik a klinika jó légkörét, a példás törődést, a humánus bánásmódot. Hogyan sikerült ezt a légkört kialakítani?- Rossz munkahelyi légkörben nem lehet jól dolgozni. Minden vezető elsődleges feladata a jó légkör megteremtése. Nálunk a pózoknak, a lekezelő bánásmódnak nincs helye. Itt mindenki tudja, hogy a beteg nem megélhetési forrás, se nem érdekes eset, hanem szenvedő embertársunk. Ehhez tartjuk magunkat. A szeretet törvénye vezérel. Nem nagy a klinika, 91 ágyunk van, de Szlovákia egyetlen foniátriai osztálya 21 ággyal nálunk működik. Feladatunk a hangképzési és beszédzavarok leküzdése, a helyes hangadás, beszéd kialakítása; a gége műtéti eltávolítása esetén a nyelócsőbeszéd megtanítása. Klinikánk komoly sikereket ér el a hallásjavító sebészeti beavatkozásokkal. Sok ember hallását visszaadtuk már. Ez számunkra mindig öröm, mert az orvos célja az, hogy betege visszatérhessen a munkájához.- ön rendszeresen végez endoszkópjai vizsgálatokat. Mondana e területről is valamit?- Nálunk ez ma a rutinvizsgálatok közé tartozik. Nagy szükség van rá, mert a tükrök, prizmák és világítótestek segítségével tanulmányozhatjuk a szervek belsejét. A pontos diagnosztizálás enélkül ma már el sem képzelhető.- Gondjai?- Vannak. Felelős vagyok az osztályért minden vonatkozásban. A tisztaság a gyógyító munka alapfeltétele. Jelenleg a krónikus takarítónőhiány okozza a legnagyobb gondot.- Kikapcsolódás?- A munkám egyben hobbim is, kikapcsolódásra tulajdonképpen nem is lenne szükségem. De mivel a fizikai munka az egészség alapja, van egy kis gyümölcsösöm. Minden fáját én ültettem, magam építettem a kis kerti házat. Most ásom az emésztőgödröt. Ha nincs szolgálatom, ott töltöm a hétvégét. Szülővárosom sok évszázados építészeti kultúrája felkeltette bennem az érdeklődést a műemlékek iránt. Életemben csak kétszer jutottam el külföldre, de az Akropoliszt már megjártam. Úgy érzem, teljes az életem. TÖRÖK ZSUZSANNA Ezzel az előírt bemutatkozással kezdődik a ruzynéi repülőtéren szolgálatot teljesítő diszpécserek beszélgetése minden leszállni készülő pilótával. A toronyépületben elhelyezett irányítóközpont tágas helyiségébe felvonón, majd a csigalépcsőkön vezet az út. A hatalmas ablakoknak köszönhetően kitűnő kilátás nyílik az alattunk elterülő, behavazott, állandóan tisztogatott repülőtérre és a pályákra. Nincs is olyan esemény, amely elkerülné a műszak nyolc ügyeletesének figyelmét, akiknek tudta és engedélye nélkül egyetlen gép sem szállhat fel, vagy érhet földet. Ez és a radarkészülékek adatai eredményes munkájuk legfőbb feltételei. Érthető tehát, hogy le nem veszik tekintetüket a képernyőről. Ilyenkor, a délelőtti órákban a legnagyobb a forgalom a repülőtéren. A diszpécsereknek szinte ég a munka a kezük alatt. Éppen földet ért egy NDK-beli gép, amikor az Aeroflot TU-ja és a MALÉV Iljusinja jóformán egyidőben jelentkezik. Ez utóbbinak - hogy időt nyerjenek - néhány kört kell megtennie a levegőben, miközben két másik gép indulásra kér engedélyt. A zűrzavar csak látszólagos. Minden pontosan és biztonságosan, az előírásoknak megfelelően bonyolódik le. Míg a radar számon tartja a repülőgépek mozgását a pályákon, a képernyőn feltűnő további fények az autóbuszok, üzemanyaggal telt tartályok, tolólépcsők és a többi technikai berendezés mozgásáról számolnak be. Irányítójuk - Jirí Maétalír - a rossz látási viszonyok esetén sem jön zavarba. A világító táblára mutatva mondja: - Nem vállalhatnánk munkánkért felelősséget, ha nem lenne tökéletes áttekintésünk mindenről, ami a pályákon történik. És valóban ez a helyzet, mert a diszpécser - úgy tűnik - minden egyes repülőgépen jelen van. Nincs ugyan a fedélzeten, nem is ül a pilóta kabinjában, létezését az utasok nem is veszik tudomásul (bár ha tudnának róla, sokaknak bizonyára megnyugvással szolgálna), tevékenysége mégis a biztonságos repülés záloga, tehát nélkülözhetetlen. Az ügyeleteseknek - vezetőjük, Petr Strnad szavai szerint - a gépek irányításán kívül számos más feladatuk is van. Tájékoztatják az érkező és induló pilótákat a szükséges tudnivalókról, mindenekelőtt a repülötérek üzemképességéről, a pályák biztonsági berendezéseinek állapotáról, az éghajlati viszonyokról stb. Ezen túlmenően pedig - a nemzetközi megállapodások értelmében - a készültségi szolgálat keretében minden légiterünkbe érkező, nehézséggel küzdő pilótának segítségére sietnek. Kétségtelenül óriási felelősség hárul az éjjel-nappal, megszakítás nélkül üzemelő irányító központ dolgozóira. Szolgálataikat 24 óra leforgása alatt átlagosam mintegy 200-250 hazai és külföldi gép veszi igénybe. Csúcsforgalomban egyszerre többnek is a rendelkezésére állnak. Megbízható munkájukat - a gépek hollétét, magasságát, sebességét stb. kimutató és a pilótákkal az állandó kapcsolat fenntartását is elősegítő radarkészülékek adataira támaszkodva végzik. Ez az együttműködés azonban nemcsak a diszpécserek, hanem a pilóták kötelessége is, akiknek a földről kapott utasításokat pontosan meg kell tartaniuk. A diszpécserközpont dolgozói természetesen Bratislavában és a többi repülőtéren szolgálatot teljesítő kollégáikkal csakúgy, mint a szomszédos államok - pl. a bécsi, berlini, a frankfurti irányítóközpontokkal is szorosan együttműködnek. Minden egyes, a képernyőn jelzett, tőlük mintegy hét kilométer távolságra megjelenő géppel érintkezésbe lépnek. Beszélgetésük az érkező, vagy induló gép személyzetének anyanyelvéhez igazodva cseh, orosz, vagy angol nyelven folyik. E szoros kapcsolat megteremtése és természetesen az idegen nyelvek ismerete nélkül nem tájékozódhatnának a magasban uralkodó pillanatnyi helyzetről, nem láthatnák el gyors és felkészült utasításokkal, illetve tanácsokkal a veszélybe jutott, segítséget kérő pilótákat sem. Minden tévedés végzetes lehet. Megfontoltan és haladéktalanul másodperceken belül kell határozniuk, mert a legcsekélyebb késéssel nemcsak a repülőtér üzemelését, hanem a veszélyben lévő gép és az utasok biztonságát is kockáztatnák. A diszpécsernek tehát a magasban lévő helyzettel is tisztában kell lennie. Előfordulhat ugyanis, hogy egyik-másik gép váratlanul magasságot, vagy sebességet változtat és ez a változás más gépek biztonságát is befolyásoja. Ilyenkor a repülést irányító dolgozó feladata, hogy összeegyeztetve a lehetőségeket, ezekben a rendkívüli esetekben is tettre készen határozzon. Néha természetesen az izgalmakban sem szenvednek hiányt. Az a legrosz- szabb, ha megszakad a kapcsolatuk a pilótával, vagy meghibásodik a gép motorja és emiatt a kényszerleszállás mellett kell dönteniük. De a kedvezőtlen éghajlati viszonyok és a gépeltérítők okozta bonyodalmak elhárítása is felelősségteljes, határozott intézkedéseket igényel. Ha azután a gép sértetlenül földet ér, verejtéktől gyöngyöző homlokukat törölgetve, valamennyien fellélegeznek. Kimondhatatlanul jó érzés ugyanis tudni, hogy lelki- ismeretes munkájukkal emberéleteket mentettek meg. xxx További gépek kérnek engedélyt az indulásra, továbbiak érkeznek. Ismét fel- hangzanak az ügyeletes üdvözlő szavai: Jó napot, itt a prágai irányítótorony. KARDOS MÁRTA TfiniBm yl r $111 * s>, I JM ■ ■ HP .Ili DJ •¥, IHi I Um X dJ,I 1 £ m É ft ® 8 »,! fii . k JHuHraS Pi®ín r\á*l H a IJ .14in1? sH! sf it 111 PII*i »i”J i 1 Hk
