Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-12-13 / 49. szám
A SZOVJET MEZŐGAZDASÁG A XXVI. PÁRTKONGRESSZUS UTÁN V. A háztáji gazdaságok szerepe és fejlesztése TAPASZTALATOK, ÉLMÉNYEK, TANULSÁGOK Repülőgéppel, személygépKOcsival másfél ezer kilométernél is hosszabb utat kellett megtennünk, hogy a moszkvai kerület mezőgazdasága után a Moldovai SZSZK kriuljanyi körzetének növénytermesztésével és állattenyésztésével is megismerkedhessünk. Leonyid Vlagyimi- rovics Guszev, a Leninszkoje Znamja kerületi napilap főszerkesztője, akárcsak Dmitrij Ivanovics Muntjanu, a kriuljanyi körzet pártbizottság első titkára minden részletében korszerű, figyelemreméltó eredményeket elérő mezőgazdaságról adott számot. NAGYÜZEMBEN - TUDOMÁNYOSAN MEGALAPOZOTT MAGAS SZINTEN A Moszkvát 120-150 kilométeres széles gyűrűként körülölelő kerület 400 mezőgazdasági üzemének, illetve vállalatának elsődleges feladata a városok ellátása friss zöldséggel és gyümölccsel, valamint állati eredetű élelmiszeripari termékekkel. A 9. és a 10. ötéves tervben egyaránt három milliárd rubelt fordítottak a mezőgazdasági termelés fejlesztésére, az 1981 -85-ös években pedig már 3,2 milliárd rubelt kap az ágazat. A feladatok sorában az első helyen a nagyüzemi zöldségtermesztés fejlesztése szerepel, ezt követi a szarvasmarha-tenyésztés, elsődlegesen a tejtermelés további korszerűsítése. A tejhozam kerületi átlaga 3200 liter, de vannak körzetek, ahol 5000-5200 liter az éves fejési átlag. Magas szinten, nagyüzemileg szervezett a sertés- és a marhahús termelése, valamint a baromfitenyésztés és a tojástermelés is. Az állattenyésztés igényeihez a növénytermelés messzemenően igazodik, s kiemelt szerepe van a takarmánytermesztésnek. A termesztés során tudományos megalapozottsággal alkalmazzák a legújabb termesztés-technológiai eljárásokat. A silókukorica termesztésében nagy előrelépést jelent például a vetőmag vetés előtti speciális folyadékkal való kezelése. Ez lehetővé teszi a korábbi vetést, anélkül, hogy a hideg talaj károsan hatna a földben levő magra. Az új eljárással még kedvezőtlen időjárási feltételek mellett is garantált a teljes be- érés és a 45 tonna körüli hektárhozamok elérése. Hasonló a kép a 97 ezer lakosú kriuljanyi körzetben is. A lakosság hetven százalékának a 73 ezer hektárnyi mezőgazdasági földterület ad munkát. A mezőgazdaság struktúrája messzemenően megegyezik Dél-Szlovákia járásainak növénytermesztésével és állattenyésztésével. Hat kolhozra, 18 szovhozra és számos szakosított mezőgazdasági vállalatra vár a társadalmi megrendelés teljesítése. A feladatoknak maradéktalanul eleget tesznek, hiszen a 10. ötéves tervidőszak évében, akárcsak 1981 első félévében, is folyamatosan teljesítették eladási kötelezettségeiket. A kontcentráció és szakosítás arányát érzékelteti, hogy a hús hétven százalékát szakosított nagyhizlaldákban termelik meg, a fennmaradó rész előállítása pedig a kolhozok és a szov- hozok feladata. HÁZTÁJI - KIEGÉSZÍTŐ FORRÁS AZ ÉLELMISZERELLÁTÁSBAN Oka, célja van, hogy mindezt elmondtuk. Érzékeltetni akarjuk, hogy valóban a fejlett nagyüzemi mezőgazdasági termelés két kiemelkedő fellegvárában jártunk, s ott, azokon a területeken a mező- gazdaság egy-egy jelentős képviselője a nagyüzemi forma mellett kiemelt helyen említette és hangsúlyozta a háztáji gazdaságok szerepét, valamint fejlesztésük fontosságát. Mindez nem véletlen, és megközelítően sem csak e két terület sajátossága. Járhattunk volna a Szovjetunió bármely területén, beszélgethettünk volna bármelyik Szovjet Szocialista Köztársaságban a mezőgazdasági termelést irányító szakemberekkel, vezető dolgozókkal, a háztáji mindenhol szóba került volna. Ez az SZKP XXVI. kongresszusa után természetes, sőt törvényszerű. Mert, amint a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága az SZKP XXVI. kongresszusán előterjesztett beszámolójában is hangsúlyozza: ,,A szocialista mezőgazdaság alapját a kolhozok és szovhozok képezték és képezik, de ez korántsem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagyjuk az egyéni háztáji gazdaságok lehetőségeit. A tapasztalatok azt tanúsítják, hogy ezek a gazdaságok lényegesen elősegíthetik a hús, a tej és más termékek előállítását. A dolgozók tulajdonában levő gyümölcsös, konyhakert, baromfi és jószág közös vagyonunk része". ALAPKÖVETELMÉNY A KISTERMELŐK SOKOLDALÚ SEGÍTÉSE A háztáji gazdaságok fejlesztésének tervezete előirányozza olyan - anyagi és erkölcsi - feltételek megteremtését, amelyek fokozzák az állampolgárok termelői kedvét és érdekeltségét, első szág és baromfi tenyésztésében. Az érdekeltség fokozása nagyon összetett dolog, sok-sok feltétel megteremtését foglalja magába. Ezek közül az első helyen kell megemlíteni a kolhozok és szovhozok, valamint a háztáji gazdaságok széles körű együttműködését. A kriuljanyi tapasztalatok egyértelműen bizonyítják, hogy a közös a háztáji gazdaságokat nem tekinti ellenlábásainak. A falusi családok otthoni munkáját közvetlenül bevonják a társadalmi és az állami érdekszférába. Úgy néznek a háztáji gazdaságokra, hogy azok az élelmi- szerszükséglet kielégítésében fontos szerepet töltenek be, s így fejlesztésük társadalmi jelentőségű. A kongresszust követően az SZKP KB, valamint a Minisztertanács együttes határozatának értelmében a szovhozok és kolhozok megkezdték a szerződéskötéseket a kistermelőkkel. Ezzel kapcsolatban a körzet első párttitkára valóban lényeges gondolatokat említett.- A mezőgazdasági üzemek a megállapodások értelmében a kistermelőknek takarmányt biztosítanak és kötelezettséget vállalnak az állati eredetű élelmiszer- ipari termékek, illetve a háztáji gazdaságokban előállított termények felvásárlására. E tervszerűség és a termelői biztonság is közrejátszott abban, hogy az első félév végéig falvaink lakosai 120 000 baromfi és 8 000 sertés nevelésére, illetve hizlalására vállalkoztak. A földműves családok túlnyomó többsége két tehén tartását is vállalta. A szerződés formája változó, hiszen amíg az egyik család azzal a céllal hizlal állatot, hogy levágja és a húst meghagyja magának, a másik a vágóállatot visszaszolgáltatja a mezőgazdasági üzemnek és ezzel az eladási feladatok teljesítéséből vállal részt, így vagy úgy, de mindenképpen pótlólagos forrást jelent ez az élelmiszerellátásban. TEHÉNFARM ÁLLAMI BERUHÁZÁS NÉLKÜL Hasonló tapasztalatokat szereztünk a moszkvai kerületben is. Jelenleg kerü- letszerte 25 000 tehenet tartanak a háztájiban, de 1985-ig ez a szám megnégyszereződik, vagyis a tervidőszak végén a falun élő családok közül minden harmadik tehéntulajdonos lesz.- Négy év alatt a kerület 86 nagyüzemi tehénfarmja egy továbbival gyarapszik, s 100 000 férőhelyes 87-ikkel, aminek az lesz a különlegessége, hogy állami beruházás nélkül „épül“ fel - hangsúlyozta főszerkesztő kollégánk. - És ez még nem minden. Hiszen az állatoknak takarmányra lesz szükségük, és ezt a szénát a tehéntulajdonosok agépekkel nehezen hozzáférhető rétek, útszéli árkok és töltések kaszálásával nyerik majd. Ezek az értékek eddig nagyrészt kihasználatlanok maradtak. A mi feladatunk népszerűsíteni az ilyen vállalkozásokat, persze nem üres szavakkal, hanem hathatós segítséget nyújtva. Figyelemmel kísérjük, hogy az adott területen például segít-e a nagyüzem beszállítani a szénát, milyen az állategészségügyi szolgálat, hogyan jutnak hozzá a kistermelők a növendékállatokhoz, takarmányhoz, műtrágyához és növényvédő szerekhez, hogy csak a legfontosabbakat említsem. A HÁZTÁJI ÉS A KULTÚRIGÉNY NEM ZÁRJA KI EGYMÁST- Nagyon összetett kérdés a háztáji gazdaságok fejlesztése - folytatta rövid szünet után, miközben elénk tette a lap egyik júliusi példányát. - A lakásépítés kérdéseivel is foglalkoztunk. E családi ház ára - mutatott a közölt tervrajzra - 15 000 rubel. A mezőgazdasági üzem 15 éves időtartamra adja rá a kölcsönt és amennyiben a család munkájával kiérdemli, a kölcsön felét az üzem elengedi. A pláne ebben a dologban azonban nem ez. Ha jobban megnézik a tervrajzot, olyan összkomfortos házról van szó, amelyhez a garázs mellé a gazdasági épületeket is megtervezték. Ha azt akarjuk ugyanis, hogy a földműves állatokat tartson, kertet műveljen, akkor nem szabad őt több emeletes háztömbökbe beköltöztetni. Meg kell hagyni a régi életformáját, persze/egy magasabb szinten. Mert attól, hogy tehén áll az istállóban, hízók röfögnek az ólban, még lehet autója, színes televíziója is a földművesnek, kielégítheti kultúrigényét, járhat moziba, színházba. A kettő egymást nem 2árja ki. Mit is bizonyít mindez? Egyértelműen azt, hogy a háztáji gazdaságok problémája valóban jelentős helyet foglal el a szovjet agrárpolitikában, mely abból indul ki, hogy a háztáji fejlesztése fontos, elengedhetetlen és társadalmi jelentőségű. EGRI FERENC Teljesítmény az építőiparban Az év vége közeledtével az építőipari dolgozók nem panaszkodhatnak arra, hogy esetleg kevés a tennivalójuk. Ebben az időszakban a tennivalók torlódása az építőipari vállalatok, üzemek irányítóira, szervezőire csakúgy nagyobb feladatokat ró, mint a fizikai dolgozókra. A terv teljesítése érdekében javul a munkaidő, valamint a gépek és a különböző berendezések kihasználása. Gyakran elhangzik, hogy az építőipar azon ágazatoknak az egyike, amelyekben jól lehet keresni. Persze, ez koránt sincs így minden esetben. Több építőiparban is ugyanaz a helyzet, mint az ipar más területein, vagyis: a nagyobb és jobb minőségű teljesítmények jutalmazása nem sokkal haladja meg az átlagos, vagy olykor az átlagon aluli teljesítményért kifizetett bért. Az e tárgyban megkérdezett gazdasági vezetők 52 százaléka felelt úgy, hogy bizony nem nagy a különbség az átlagot meghaladó és az átlagos, illetve az átlagon aluli teljesítményért juttatott bér között. Teljesen pesszimista feleletet adott a megkérdezettek 4,5 százaléka, határozott igennel pedig nagyon kevesen válaszoltak. A munkatermelékenység növekedését az építőiparban több ok fékezi. Az alábbiakban csak azokról szólunk, amelyek a munkaszervezés és a bérezés esetleges fogyatékosságaiból adódnak. A bérezéssel kapcsolatos fogyatékosságok közül a megkérdezettek az első helyre helyezik a bértarifa osztályokban és a tarifa-képzettségi katalógusokban rejlő fogyatékosságokat. A második helyre kerültek a bérezési formákban és előírásokban levő fogyatékosságok. Miről is van tuljdonképpen szó? A beavatottak jól tudják, hogy bizonyos kereset „szavatolásáról" van szó. Azokban az esetekben, ha egy építőipari vállalatba új munkaerő kerül, számolniuk kell azzal, hogy az újonnan belépett dolgozóknak, vagy a dolgozók csoportjának bármilyen módon szavatolniuk kell az ígért keresetet. Ez pedig a tarifa-képzettségi katalógusok alkalmazásának fogyatékosságaira vezethető vissza. Ez a néhány építőipari vállalatban alkalmazott gyakorlat társadalmi szempontból kimondottan káros, hiszen megsérti a munka szerinti bérezés alapelvét, rontja a munkafegyelmet és a dolgozók munkaerkölcsét. Az év kezdetétől augusztus végéig az építőipari munkák terjedelme 2,4 százalékkal kisebb volt, mint a múlt év azonos időszakában. Az építőiparban az átlagos napi teljesítmény 1,8 százalékkal csökkent. Nem felelt meg az éves tervben előirányzott mutatóknak a munkatermelékenység fejlődése sem, amely a szóban forgó időszakban 1,7 százalékkal csökkent, miközben a tervezett .-növekmény 2,1 százalék volt. Amint látható, az építőipari szervezeteknek van pótolnivalójuk az év végéig, és ezúttal is megismétlődik az, ami eddig már nagyon sokszor megtörtént. Mivel a nyári hónapokban kevesebb lakást adtak át a tervezettnél, ilyenkor kell hajrázniuk. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy az építőiparban a legnagyobb a munkaerövándorlás, ami, persze, nem utolsósorban az ágazat „költöző“ jellegének a következménye. Hiszen amint az egyik városban végeztek, mennek a következő helyre, más városba, vagy kerületbe. Aki pedig nem akar otthonától nagyon távolra kerülni, az olyan vállalatot keres magának, amely közelebb esik lakhelyéhez. Az építőiparban a nagy munkaerövándorlás annak is a következménye, hogy esetenként a gyakori munkahelyváltoztatással egy-egy dolgozó érdemek nélkül fizetésemeléshez jut. Ez az az eset, amit az elején említettünk, hogy „szavatolt“ a kereset (pl. egyszeri juttatások). Sajnos, még mindig eléggé sok az olyan dolgozó, aki az ilyen kétes módszerek, kereseti lehetőségek „kihasználásához“ folyamodik. Az építőiparra bizonyos fokig mindig is jellemző lesz a munkaerővándorlás. Viszont nagyobb mértékben kell támaszkodnia a becsületes dolgozók erejére, az olyan dolgozók munkájára, akik nem taktizálnak és nem úgy akarnak többet keresni, hogy megváltoztatják munkahelyüket. A szabványokban meghatározott teljesítmények teljesíthetőségének kérdése már nem merülhet fel a teljesítmény növelésével kapcsolatban, mint fékező erő. A következetes bérdifferenciálásnak olyan szitaként kellene működnie, amelyen csak az eshetne keresztül, aki becsületesen végzi munkáját. Ha nem is ismerjük be minden esetben nyíltan, de létezik bizonyos konkurrencia az építőipari vállalatok között. A jobb feltételek felkínálása ott, ahol hivatalosan a másik vállalatéhoz hasonló bérezési feltételekkel élhetnek, csak a szabályok törvénytelen megkerülésével érhető el. Az építőipari gazdasági vezetők jól tudják, hogy mi a fogyatékosságok valós alapja. Ismerik a legfontosabb motiváló tényezőket, amelyekkel hathatnak a dolgozók teljesítményének növelésére. Tudják, hogy a munkásra és a műszaki-gazdasági dolgozóra egyaránt a legjobban az anyagi, bérezési eszközökkel hathatnak. A munkások esetében a teljesítmény növelésére a második legfontosabb motiváló tényező az irányítás színvonala, beleértve azt is, hogy a vezető miként közeledik a beosztotthoz, miként tárgyal vele. A munkaszervezés és a bérezés tehát e szempontból olyan két kulcsprobléma, amelynek megoldására az építőipari vállalatoknak mindenképpen törekedniük kell. A bérek évközi növekedési lehetőségei aránylag gyorsan kimeríthetek, tehát az építőipari szervezeteknek más keresetnövelési lehetőség megteremtéséhez kell folyamodniuk azok számára, akik ezt megérdemlik. Ha a rossz munkáért következetesen kevesebbet fizetnek, akkor több jut a felhasználható bér- és jutalmazási alapból azok számára, akik nagyobb teljesítményt nyújtanak és jobb minőségű munkát végeznek. KÖVÁRY ISTVÁN 1981 XII. 1
