Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-12-06 / 48. szám
hittem korán érkeztem, de Reisenger József, a Diószegi (Sládkovicovo) Hnb titkárának szobájából már fény szűrődik ki. Amikor benyitok hozzá, félreteszi az iratokat:- Igyekszem reggel elvégezni a hivatalos teendőket, hogy aztán szétnézhessek a községben. A Z-akdó beruházási részében ugyanis az év végéig két építkezést akarunk befejezni. Szeretek személyesen meggyőződni arról, hogy hogyan haladnak a munkálatok. A titkár igyekezetének több oka is van. Közeleg az év vége, most csúcsosodnak ki a befejező munkálatok. 1977-ben és 1979-ben az elért eredményekért az SZSZK kormányától elismerő oklevelet és pénzjutalmat kaptak, a 6. ötéves tervidőszakban kifejtett kezdeményezésükért, a választási program teljesítéséért pedig kormányelismerésben részesültek. A tervezett tizenkét építkezésből csak egyet nem kezdtek meg. A szóban forgó idő alatt társadalmi munkával közel 14 millió korona értéket hoztak létre. Ebben a megbízatási időszakban sem akarnak tehát szégyent vallani.- A társadalmi munkákat a múltban úgy szerveztük meg, hogy egy-egy munkaszüneti napon legalább 15-20 ember dolgozzon - mondja Pavel Haéko, a hnb elnöke, aki pár percre benyitott a titkárhoz. - A szervezésben nagy segítséget kapunk a polgári bizottságoktól és a tömegszervezetektől, az üzemekkel írásban rögzítettük miben segítenek. Eddig állják a szavukat. Pálinkás Liborral, az építkezési osztály vezetőjével faluszemlére indulunk. Útközben elmondja, hogy a malom melletti lakótelepen a közelmúltban 217 lakást adtak át. Mintegy másfél ezer ember él az említett lakótelepen, de a bekötőút csak most épül, az év végére valószínűleg elkészül. Azt is elújságolja, hogy a község egy részében már bevezették a gázt, a jövő év végéig megépül a községi vízvezetékhálózat és a tervidőszak végéig a legtöbb lakásba eljut a vezetékes ivóvíz. Nem kis büszkeséggel mondja, hogy a közművesítés során eddig csak egy fát vágtak ki. Megérkezünk a honvédelmi házhoz. Risnyovszky Tibor és társa a korlátokat festi, Pavel Suda ezermester predig a lefolyócsövet betonozza.- Az ülés- és tantermeken kívül klub- helyiség, garázs, autójavító-műhely és lövölde lesz az épületben - mondja lelkesen az osztályvezető. - Azzal számolunk, hogy a jövőben itt kap majd helyet a kiképző központ is. Az építkezéssel párhuzamosan igyekszünk a tereprendezést is elvégezni. A parkolóhelyet már lebetonoztuk, csaknem kész az udvar és az autómosó rámpa is^Jp szervező munkával, az erők összpontosításával mindent megteszünk azért, hogy az év végén megtarthassuk az átadó ünnepséget. — Az új művelődési házat a megbízatási időszak végéig át akarják adni rendeltetésének. A munkálatoknál a helyi üzemek is segítenek. Aznap is öt dolgozójuk szorgoskodott az építkezésen.- Igyekszünk úgy szervezni a munkát, hogy folyamatosan betonozhassunk,- újságolja Dudás Nándor, munkavezető- és télen se szüneteljen az építkezés. Pálinkás Libor, miután körülnéz az építkezésen, s megbeszéli a teendőket a munkavezetővel, megmutatja, hogy a művelődési otthon szomszédságában hol lesz majd a bevásártóközpjont, és az új autóbuszállomás. Természetesen előbb be kell fejezniök ezt az építkezést. A nemzeti bizottságra visszatérve a titkárnál találtam elődjét, Benkovsky Pált, aki most nyugdíjasként a hnb-alelnök tisztjét tölti be.- Ha az üzemektől továbbra is ilyen segítséget kapunk, mint most, megbirkózunk a feladatokkal - állítja határozottan.- Nehézségeink természetesen lesznek. Felépítettük az iskolai konyhát, a napközit, de még mindig kétmúszakos az oktatás. Kevés az óvodai és a bölcsődei férőhely is. Hogy pontos adatokkal szolgálhassanak, behívják Szilágyi Editet, az ügyviteli osztály vezetőjét.- A településünkön felépült két lakótelep számos közérdekű létesítmény - tudjuk meg tőle. - A lakosaink száma is növekszik, ma már több mint 5200 lelket tartunk nyilván. A gyerekek azonban még ugyanabba az óvodába járnak, mint nagy- szüleik. Jelenleg 62 bölcsődei és 56 óvodai felvételi kérvény vár elintézésre. Régebben szó volt arról, hogy az új lakótelepen állami beruházással óvoda és bölcsőde épül. A munkálatokat már el is kezdték, de aztán abbahagyták.- Ez mindnyájunkat bosszant - veszi át a szót a titkár. - Igyekszünk segíteni magunkon. Egy családi házat vettünk meg s azt hatvan férőhelyes óvodának építjük át. Ha a cukorgyár nem másítja meg álláspontját, az egyik felszabadult épületét bölcsődévé alakítjuk át. Ennek a problémának a megoldásában az üzemek is segíthetnének, épp>- úgy, mint eddig is a társadalmi munkában és más középületek építésében. A mag- nemesítö állami gazdaság például az utóbbi két hónapban gépjeivel közel húszezer korona értékű munkát végzett, s csuprán októberben 263 órát dolgoztak társadalmi munkában dolgozói. így viszonyul a falufejlesztéshez a cukorgyár, a kender- és lenfeldolgozó üzem és a többi üzem is. Az Agrostav például szükség esetén betont szállít az építkezésekre.- Szeptember 9-én az üzemek vezetőivel közös értekezleten vitattuk meg a teendőket - mondja az alelnök. - Megállapodást irtunk alá az együttműködésről. Ez is tanúsítja, hogy mindnyájunk közös érdeke a település fejlesztése. Reisenger József javaslatára a hnb kisüzemébe is ellátogattam- Nézzünk szét ott is - indítványozta. - Irodaházat, garázst és műhelyt építünk társadalmi munkával. Régebben szétszórtan voltak a műhelyek elhelyezve, ezért felújítottuk a régi leégett malmot és oda összponosítottuk a szolgáltatásokat. A nemzeti bizottság kisüzeme az előző ötéves tervidőszakban 8 204 000 korona forgalmat ért el, ebből több mint ötmillió korona a lakosságtól eredő bevétel. Az építkezés megtekintése után elsőnek az új kerámiarészlegbe kalauzol, ahol Katarina Bartusová és Stefan János dolgozik. Már elkészítették a mintadarabokat, kipróbálták az égetókemencét, s a jövő év elején megkezdik a termelést. Aztán a virágházba vettük utunkat, ahol Somogyi Komélnétól megtudom, hogy huszonötezer szekfűt ültettek ki, s hetente ezerötszáz szálat értékesítenek.- A virágnak nagy keletje van, remélem így lesz ez a kerámiával is — beszél elképzeléseikről Somogyiné. - Az asztalosaink is alig győzik a munkát. Az év kilenc hónapja alatt a hnb kisüzeme 1 269 248 korona forgalmat ért el. Természetesen a kisüzem nagy segítséget jelent a lakossági szolgáltatások javításában, de növeli a hnb bevételét is, ami lehetőséget ad a település további fejlesztéséhez. Mindezek után felmerült bennem a kérdés, elégedettek-e a diószegiek az elért eredménnyel. A válaszok szerint - csak részben. S ez a jó, ez készteti őket arra, hogy még többet tegyenek a település fejlesztéséért. Gondot okoznak az üzletek és a vendéglátóipari létesítmények, amelyek raktárhiánnyal küzdenek és korszerűtlenek. Tudják, hogy egyszerre nem változhat meg minden körülöttük, de türelmetlenül várják, hogy mielőbb megszerezzék a városi címet.- Bizakodóak vagyunk - mondja búcsúzóul a titkár. - Lakosaink száma, ha kis arányban is, de évről évre növekszik, s ez biztató. Az elmúlt öt év alatt kilenc- venhét családi ház épült fel. Mivel sokan szeretnének Diószegen építkezni, jövőre a község belterületén negyvenhárom parcellát készítünk elő, illetve megkezdjük azok közművesítését. összehangolt munkával, az üzemek és a lakosok segítségével megvan a lehetősége annak, hogy a Nemzeti Front választási programját a nehezebb körülmények között is teljesítsék, s Diószeg, amely a városiasodás útjára lépett, mielőbb célba is érjen. NÉMETH JÁNOSEgy harmincöt éves kassai fiatalemberrel ülök négyszemközt, és élete alakulásáról kérdezgetem hárömszobás szövetkezeti lakásában Ghilányi László neve valószínű, hogy néhány jó emlékezetű újságolvasó előtt ismerősnek is tűnik. Igen, ó volt az, aki 1977-ben egy elég ritkaságszámba menő világcsúcsot döntött meg. De erről majd később. Kezdjük most az elején.- Féléves voltam, amikor a szüleim elváltak. Anyám otthagyott minket Öt nem is ismertem. Az apám zenész volt. Állandóan utazott. Hol az egyik, hol a másik városban játszott. Velem ó is alig törődött...- Intézetben nőttél fel?- Nem. Sokkal rosszabb volt a sorsom. Apám ismerősei vettek magukhoz. Tulajdonképpen szeretettel kellene rájuk gondolnom, de nem tudok. Igen megdolgoztattak. Még ma is fájó, rossz érzés erről beszélnem. Tudod, nekem példáiul sohasem volt vakációm. Mikor a szünidő után visszamentünk az iskolába és dolgozatot kellett írnunk az élményekről, nekem megkeseredett a szám íze.- Testvéreid vannak?- Van egy lánytestvérem. Hat és fél évvel idősebb nálam, de nem nagyon kötődünk egymáshoz. Neki talán egy kicsit könnyebb volt, mint nekem. O még érezhette, hogy mi az a családi élet. Ot apám is jobban támogatta, mert zenésznek tanult, konzervatóriumot végzett.- Hol van most? Mit csinál?- Nem ment férjhez. Bratislavába került. Egy zeneiskolában tanít.- És te mi szerettél volna lenni gyermekkorodban? Milyen álmaid voltak?- Egyben biztos voltam: olyan nem akartam lenni, mint a szüleim. Kemény, kitartó, megbecsült munkásember akartam lenni. Olyan, akit a vele együtt dolgozók a tudásáért szeretik meg.- Barátaid voltak?- Voltak. Tudod, én úgy láttam, hogy a munkásosztályból kikerülő gyerekek sokkal ügyesebbek voltak, jobban haladtak a tanulásban is, mint a jómódú szülők elkényeztetett gyermekei. Én ezért is simultam inkább hozzájuk. Tudtam, hogy az ö életük sokkal keményebb, következésképpen nagyobb kitartást igényel.- Milyen iskolába jártál?- A Kassai Magyar Tanítási Nyelvű Kilencéves Alapiskolában kezdtem, s az itteni gimnáziumban is érettségiztem. A továbbtanulásra anyagi okok miatt gondolnom sem lehetett. A városközlekedési vállalathoz mentem dolgozni, ahol villanyszerelőnek tanultam ki. Nyolc évig dolgoztam ott egyfolytában és úgy érzem, hogy jó munkaerőként ismertek meg.- Miért változtattál akkor mégis munkahelyet?- Már nős voltam és megszületett a kislányunk. A feleségem tanárnő. A kislányomnak nincsenek nagyszülei. Olyan munkát kellett keresnem, ahol éjszakai műszakba járhatok és napközben a gyerekkel lehetek. így kerültem a városi távfűtő művekhez, ahol egy évig éjszakánként dolgoztam. Mikor felvették a kicsit bölcsödébe a Kelet-szlovákiai Energetikai Vállalatba mentem át, ahol ma is dolgozom. Egy 110 kilowattos áramelosztó kezelője vagyok.- Közben már spjortoltál is...- Igen. Én rendületlenül hiszem, hogy élettani szempontból a mozgás, a sport rendkívül fontos. Hogy nekem nincs gondom az egészséggel, azt a sportnak köszönhetem. A sportolást, mint futballista a VSS B-csapatában kezdtem. Edzésekre jártam, mérkőzéseket játszottam. A szakvezetők a gyorsaságomat, a kitartásomat dicsérték. Egyszer azonban észrevettem, hogy súrlódások vannak a kollektívában és mikor odafajultak a dolgok, hogy veszekedni is elkezdtek - én többet nem mentem közéjük. Atletizáltam inkább. Futottam, hosszútávon kezdtem el versenyezni, közben súlyemeléssel is megpróbálkoztam, majd áttértem kultu- risztikára, aztán ismét vissza a súlyemeléshez. Mindenütt elértem azt a színvonalat, hogy már-már bekerülhettem a legjobbak közé, de akkor valami mindig közbejött és én elkeseredtem.- Mire gondolsz itt?- Olyan állításokra, amiket igazságtalanoknak véltem. Volt amikor a sporttársak, máskor az edzők mondtak - illetve találtaik ki olyaismit, amivel megbántottak.- Nem voltál te túlságosan érzékeny?- Az tény, hogy nem voltam olyan kiegyensúlyozott, mint más gyerekek. Igen, most így visszaemlékezve - minekután az élet megedzett egy kicsit - azt kell mondanom, hogy érzékeny voltam. Bár az is igaz, annyira soha nem törtem le, hogy abbahagytam volna a sportot.- Úgy tudom, hogy a feleséged is sportoló. Talán az ismerettségetek is a sportnak köszönhető?- Úgy is lehet mondani, noha egy táncmulatságon ismerkedtünk meg. Azért kértem fel táncolni, mert úgy gondoltam, hogy sportoló lehet. Mikor tánc közben erre rákérdeztem, egy kicsit meg is lepődött. Azt kérdezte, hogy miből gondolok ilyesmire? Hát elég magára nézni - mondtam neki. Aztán elárulta, hogy tollaslabdázik, majd egy hét múlva olvastam az újságban, hogy 6 a szlovákiai bajnoknő.- Hogy kézenfutásban világbajnok lettél, az részben a feleségednek is köszönhető ... 1981. XII. 6. * ÚJ SZÓ- A z év végéig két építkezést akarunk befejezni - mondja Reisenger József titkár Katarina Bartusová az els mintadarabokkal Somogyi Komelné a kis- izem vezetője Dudás Nándor megbeszéli a feladatokat Pálinkás Libor szakosztályvezetővel (A szerző felvételei)
