Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-12-06 / 48. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1981. december 6. BRATISLAVA XIV. ÉVFOLYAM ÁRA 1 KORONA WRKB&ééar . /■ wrPw ’»J* w^i^^b—bs ■>.,■■-* **:•;■%#*•- mKm*(wm cmbmmmí» -■■•>. 4Mr>-< w-<w ~ ii irw awsaww» mw - ’mankt.m. w> » ' ^ wi— a——• --» , ■rw.mww A nagy teljesítményű kotrótárcsás rakodógépek a bányászok nélkülözhetetlen segítőtársai a külszíni fejtésben, habár üzemeltetésük biztosítása sok gonddal jár és pontosan szervezett munkát igényel. A felvételen Petr Cerny gépvezető és Václav Peéek géplakatos a K 300-as rakodógép tárcsáját ellenőrzi a Bohumír Smeral Bánya slatinicei részlegén. (A ÖSTK felvétele) A termelés és a lakosság tüzelőanyag-energetikai ellátása növekvő problémát jelent az egész világon. Különösen a mérsékelt éghajlatú övezetben fekvő, iparilag fejlett országokban, ahol az év folyamán nagy hőmérsékleti különbségek vannak. Itt nagyon fontos feladat a téli időszakra való alapos felkészülés, mert előfordulhatnak olyan szélsőséges időjárási viszonyok, amikor szinte lehetetlenné válik a szilárd tüzelőanyagok szállítása, arról nem is beszélve, hogy milyen óriási károkat jelenthetnek az áramszolgáltatásban bekövetkező zavarok, kényszerű korlátozások. A tüzelőanyag- és az energiaellátás azonban gondokat okoz a melegebb éghajlatú vidékeken is, főleg a saját kőolajforrásokkal nem rendelkező fejlődő országokban, hiszen az iparosítás programjának megvalósítása, különösen a kohászat és a vegyipar, főleg az élelmezés szempontjából fontos műtrágyagyártás fejlesztése rendkívül energiaigényes. Az elmúlt évek folyamán az ilyen fejlődő országok nemcsak azért kerültek hátrányos helyzetbe, mert a kőolaj és a többi energiahordozó ára rohamosan növekedni kezdett, hanem azért is, mert az iparilag fejlett országokban, főleg az Egyesült Államokban a romló geológiai feltételek, a jövesztés drágulása, s ezzel összefüggésben a csökkenő profitráta miatt lényegesen lelassult a tüzelőanyag-energetikai alap fejlesztése. Ezeket a terheket a neokolonializmus módszereivel a fejlődő országokra hárították át, s rohamos mértékben növelték az energia- hordozók, főleg a kőolaj behozatalát. Ez a körülmény - egyéb gazdasági és műszaki tényezők, valamint a hagyományos tüzelőanyagok fokozatos kiapadásának fenyegető veszélye mellett - szintén fontos szerepet játszott az energiahordozók ugrásszerű áremelkedésében. Egészen másképp alakult a helyzet a Szovjetunióban és a szocialista országok közösségében. Amíg például az Egyesült Államokban az utóbbi években a tüzelőanyagok jövesztésére fordított beruházások az összes beruházásoknak csupán 2-4 százalékát képezték, a Szovjetunióban 12-14 százalékos volt ez a részarány, vagyis csaknem ötszöröse az Egyesült Államokénak. Ez a körülmény, vagyis a neokolonializmus politikája, lehetővé tette az amerikai nagytőke számára, hogy más területeken növeljék a beruházások részarányát, főleg a gépiparban és a hadiiparban, ami teljesen megfelel az imperialista körök napjainkban tapasztalható agresszív világpolitikai törekvéseinek. A Szovjetunió a tüzelőanyag-energetikai komplexum fejlesztésében nemcsak saját szükségleteiből indul ki, hanem az egész szocialista közösség szükségleteit is figyelembe veszi. A Szovjetunió jelenleg mintegy négyötöd részben fedezi a KGST-országok ez irányú behozatali szükségleteit. Ezek a szállítások az energiaválság kirobbanása óta nemhogy csökkentek volna, hanem inkább tovább növekedtek. Az 1971-1975-ös években például kőszénegyenértékben számítva mintegy 510 millió tonna tüzelőanyagot szállított a Szovjetunió a baráti országokba, az 1976-1980-as években pedig már mintegy 800 millió tonnát. Közismert, hogy a tüzelőanyag-energetikai komplexum fejlesztése a Szovjetunióban óriási erőfeszítésekbe kerül. A szén jövesztésének a súlypontja fokozatosan a távoli szibériai medencékbe, a kőolajé és a földgázé pedig a zord, tundrás-mocsaras nyugat-szibériai körzetekbe kerül át. Mindez a jövesztés és a szállítás költségeit egyaránt rendkívüli mértékben növeli, ami az energiahordozók felhasználása terén nagyobb takarékosságra int nemcsak a Szovjetunióban, hanem a baráti szocialista országokban is. A szén jövesztésének a feltételei egyébként hazai feltételeink között is romlanak. Az ostrava-karvinái szénmedence mélyművelésű bányáiban például egyre több meddő kőzetet kell kitermelni, hogy a bányászok hozzájussanak a szén egyre vékonyabb rétegeihez. Hasonló a helyzet a külszíni bányákban, ahol viszont egyre vastagabb, és a lefejtés szempontjából egyre kedvezőtlenebb szerkezetű takaróréteget kell eltávolítani az alacsony tüzelőértékű lignit- és barnaszén-rétegekről. Ezekben a bányákban bizony sokszor meg lehetne kérdőjelezni a kitermelés gazdaságosságát, s környezetvédelmi szempontból is mérlegelni kell a külszíni fejtés további növelését. Az idén a bányászoknak 123,3 millió tonna szenet, ebből 27,8 millió tonna kőszenet, valamint 95,5 millió tonna barnaszenet és lignitet kell kitermelniük. E feladat teljesítéséhez, s a jövesztés további biztosításához a külszíni bányákban 249 millió m2 földréteget kell eltávolítani, néha több kilométeres távolságra elszállítani, és ott úgy elhelyezni, hogy ez a mezőgazdasági termelés számára újból hasznosítható legyen. A külszíni bányákat ezért sűrűn behálózzák az iparvágányok, a hevederes szállítószalagok, amelyek üzemképessége nagyon fontos tényező a jövesztés folyamatosságának biztosításában. Ez bizony nem kis feladatot jelent a bányászok számára, különösen a tél küszöbén, amikor az őszi esők nyomában az egész külszíni fejtés egy óriási sártengerré válik, de különösen télen, amikor a hófúvás és a fagy okoz szinte áthidalhatatlan nehézségeket. Gyakran a katonaság segítségét kell ilyenkor igénybe venni a termelés folyamatosságának biztosításához. Sok probléma származik abból, hogy éppen akkor romlanak a jövesztés feltételei, amikor a legtöbb szénre van szüksége az országnak. Ezt a kérdést elsősorban a tüzelőanyagok készletezésével lehet megoldani, főleg a legtöbb szenet fogyasztó erőművekben és ipari vállalatokban. De még így is nagy gondot jelent a szükségletek folyamatos fedezése, ezért a lehető legnagyobb takarékosságra van szükség az energiafogyasztás minden területén, különösen a tél küszöbén és a téli hónapokban. Az elmúlt évben már nagy segítséget jelentett a Jas- lovské Bohunice-i V-1 atomerőmű üzembe lépése, amely az előirányzott termelési feladatokat 37 százalékkal meghaladva 4,5 milliárd kWó villamos energiát állított elő, s ezzel körülbelül 4,9 millió tonna energetikai barnaszenet takarított meg. Ez különösen a jövő szempontjából biztató, hiszen a 7. ötéves tervidőszak éveiben további atomerő- művi blokkok lépnek üzembe, mind a Jaslovské Bohunice-i V-2, mind pedig a Dukovanyi V-3 atomerőműben. Az atomenergia céltudatos fejlesztése tehát már érezteti a hatását, s a legközelebbi években növekvő mértékben fogja szilárdítani a csehszlovák népgazdaság tüzelőanyag-energetikai alapját, társadalmunk további gazdasági és szociális fejlődésének egyik legfontosabb feltételét. MAKRAI MIKLÓS
