Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-11-29 / 47. szám
ISMERI Csöng a telefon:- Halló, beszélhetnék a kedves feleségével?- Egy órával ezelőtt végleg visszament a mamájához.- Ejnye, pedig sürgős közölnivalóm lett volna.- Hívjon fel bennünket egy óra múlva, addig biztosan visszajön... (fatfotíu^k-ffo, #Jé DEFINÍCIÓ- Mondd meg, kisfiam, mi az a lakás?- A lakás az a hely, tanár úr kérem, ahová a fiatalok akkor mennek, amikor minden zárva van. BORBÉLYNÁL- Kedves vendég, ne tessék aludni! Ha lehajtja a fejét, akkor nem tudom borotválni.- Hát akkor nyírjon meg... Családi idill- (Andrej Sekela rajza) MEGBÍZHATÓ Fehér megkérdi Feketétől:- Zöld kartárs ötezer koronát kér tőlem kölcsön. Mit tanácsolsz, adjak neki?- Hát persze.- Te megbízhatónak tartod ót?- Én nem, de ha te nem adsz neki, akkor tőlem fog kérni... A hét vicce A kisfiú kalandregényt olvas. Amikor befejezi, megkérdezi a mamájától:- Mamácska, ha nagy leszek, lehetek rabló!- Lehetsz, kisfiam...De akkor jónak kell lenned! Ö mondta... Nagy zsákmány 'Táv (Vladimír Pavlik rajza) Szabálytalanságok Tamás lélekszakadva szalad haza.- Anyu, adjál nekem gyorsan egy koronát!- Mire neked olyan sürgősen az egy korona?- Mert az utcán vagy egy bácsi, aki úgy kiabál.- Na és mit kiabál?- Azt, hogy fagylalt, fagylalt ... Ha pontosan közlekednének a vonatok, mire lennének a várótermek? Miért írják az orvosok latinul a receptet? Hogy a beteg idejében megszokja a holt nyelvet! Az óvodában már az új módszerek szerint folyik az oktatás. A nagycsoportban matematikai foglalkozás folyik. A gyerekek a tanító nénivel közösen próbálják a gyümölcsök, zöldségek halmazát kialakítani.- Gyerekek, a krumpli melyik csoportba tartozik? - kérdezi az óvónő. Hosszú csend következik, holott előtte nagyon ügyesen mondták, az alma, körte, szilva a gyümölcs közé, a paradicsom, a paprika, hagyma a zöldségek közé tartozik.- Na, hova tesszük a krumplit? - kérdi ismételten a tanító néni. Pistike megszólalt:- Tanító néni kérem, anyukám a levesbe szokta tenni a krumplit. MEZEY NÓRA Egy nőismerősöm mondta: „Csodálatos férjem van; mindent elintéz, bevásárol, megfőz... Nekem már csak szeretőt kell találnom.“ Azoknak is kedvébe tudott járni, akik nem tudták, hogy mit akarnak. A nőnek csak akkor mondd meg az igazat, ha nem hiszi el. Vannak emberek, akiknek nincs bátorságuk gyávának lenni. Büszke rá, hogy az ö kárán tanul az egész kollektíva. Tegnap baleset érte a barátomat. Megszökött a feleségemmel. A hűséges focista: őt nem lehet szép szóval elcsábítani. Az autósok és a gyalogosok egy családból származnak: tegezik egymást. xxx Kicsit csendesebben, kérem! Még felébresztik bennem az em- bertl Az ősz színessége, a levélhullás eddig csak egyetlen embernek nyújtott szórakozást: Ádámnak. TOMI VINCE- Hiába, főnök, a csillagokból is azt olvasom ki, hogy csak akkor teljesíthetjük a tervet, ha jól dolgozunk... (Lubomír Nikolíni karikatúrája) Történelmi leckék- 1589-ben Lee feltalálja a kötőgépet. 1764-ben a fonógépet és utána nincs megállás. MORZSÁK FELVÉTELI DOLGOZATOKBÓL- A II. világháború után szá- mos’országban lezajlott a polgári demokrácia.- az 1867-es kiegyezés sok buktatót rejtett magában. Ezek az akkor eltusolt problémák később egyre inkább felszínre kerültek. A dualista rendszer lélegzetvételhez jutott, de nem sokáig.- a balkáni sertés beáramlásával megszűnik a magyar mezőgazdasági termények iránti kereslet.- a Gracchus-fivérek tulajdonképpen rabszolgák, ezek között is a legerősebb az úgynevezett gladiátorok voltak. A Gracchusok-féle rabszolgalázadás elbukott, mert i'k csak a hatalmat akarták megszerezni és saját magukat felszabadítani a rabszolgasorból, de egy új társadalmi rendről elképzelésük sem volt.- (lovagrend): Életüket katonáskodásnak szentelő, nőkkel- gyermekkel udvarias, értük életüket áldozó emberek Franciaországban.- Erdélyben török, tatár és Habsburg szellemű fejedelmek váltogatták egymást a fejedelmi székben.- Bethlen Gábor, az akkori tündérország fejedelme...- az ipari forradalom után megfosztott parasztok ezreit tudták alkalmazni az iparban.- az ipari forradalom hatása óriási volt, nagy fejlődésnek számított az emberiség történetében. Megalakultak a céhek, manufaktúrák. A kizsákmányolás és az éhínség súlyos elégedetlenséghez vezetett, amely végül is az 1640-es forradalomba torkollott.- az üzemi bizottságok az üzemi demokrácia szervezeteit helyettesítették. (A Mozgó Világból) BÚJÓCSKA Egy összejövetelen mindenki pokolian unatkozik. A háziasszony szeretné megmenteni a helyzetet és ezért megkérdezi:- Tudna valaki javasolni egy társasjátékot? Az egyik vendég jelentkezik:- Játsszunk bújócskát. Én elmegyek ,a kocsmába, ti meg keressetek! NAGYTAKARÍTÁS A lakásban nagytakarítás van. Minden a feje tetején áll. A feleség így szól a férjéhez:- Szaladj le az utcára és hívj fel a fülkéből, mert sehol sem találom a telefonunkat! Észrevettem városunk életében egy kis hibát. Nem volt az semmi különös, csak egy apróság. Inkább az ember kedvét rontotta, mint az étvágyát, kicsiség, amelyik inkább szembeötlő volt, mint fejbeverő. Ám én mégis elhatároztam, teszek róla, hogy eltüntessék ezt a hibát. írtam tehát a hibáról egy rövid cikket az ismert napilapba. Cikkemet leközölték ugyan, de egyébként semmi sem történt. Ezért néhány hét múltán újra csak tollat ragadtam. Éles bírálatot írtam, s mit ád az ég, ez is megjelent. A bírált Intézmény kénytelen-kelletlen válaszra kényszerült. Hivatkozott az objektív nehézségekre, a kapacitások szűkösségére. Az emberek csökevényeire, a gépek csökönyösségére valamint az időjárás okozta zűrökre. De majd igyekezni fognak. Újra eltelt néhány hét, és mi sem változott. Ám én nem hagytam magam. Bírálatot írtam egy további újságba, interjút adtam a rádiónak, szerepeltem a televízióban. Egy kedvelt hetilap néhány részes cikksorozatot közölt a hibáról, persze, újra csak az én toliamból. Még a filmhíradó is készített egy rövid felvételt a hibáról, no meg persze arról, hogyan kéne kiküszöbölni. A kis hiba révén híres lettem. De voltaképpen semmi sem változott: egy idő múlva a hiba megszűnt téma lenni. Most már aztán csakugyan semmit sem tehettem - feladtam a játszmát. Felmerült még azonban az a kérdés, hogy tulajdonképpen miért fáradoztam, igyekeztem, írtam, fenyegetőztem? Hát a honoráriumért. A lapokból, rádióból, tévéből - szóval, jó kis csomó pénzre tettem szert. És a hiba? De hát megmondtam jóelöre, hogy nem volt az nagy ügy, semmi különös, csak egy apróság, inkább az ember kedvét rontotta, mint az étvágyát, kicsiség, amelyik inkább szembeötlő volt, mint fejbeverő, és végső fokon egyáltalán nem bizonyult fontosnak. HOCMAN GÁBOR 1981. XI. 29. N m
