Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-11-22 / 46. szám
a NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 6.55, nyugszik 15.49 Közép-Szlovákia: 7.03, nyugszik 15.57 Nyugat- Szlovákia: 7.11, nyugszik 16.05 órakor A HOLD kel - 2.19, nyugszik 14.36 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük CECÍUA nevű kedves olvasóinkat 1881-ben született RÉVAY József Író, irodalomtörténész, műfordító • 1916-ban halt meg Jack LONDON amerikai író, a szocializmus eszméjének egyik korai harcosa az USA-ban (szül. 1876). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Korunk ellenforradalmairól H. VARRÓ RÓZSA, BEDE RITA TANULMÁNYÁNAK ELSŐ RÉSZE Kórháznézőben FLÓRIÁN MÁRTA RIPORTJA A szovjet mezőgazdaság a XXVI. pártkongresszus után EGRI FERENC Írásának 3. része Matrjoskák és szamovárok TOROK ZSUZSANNA RIPORTJA Vendég Kaliforniából sípos tamás ELBESZÉLÉSE Utazás Jenyiszej- országban CSÁK ELEMÉR RIPORTSOROZATÁNAK 12. RÉSZE Épül Szlovákia harmadik atomerőműve KÉSZED BÉLA RIPORTJA Harmincegy dolgozó munkáját végzi el az új fakitermelő eljárással Stefan Kováéik 12-tagú brigádja a Cierny Balog-i (Banská Bystrica-i járás) erdőgazdasági üzemben. A munkacsoport az év első kilenc hónapjában több mint 20 300 köbméter fát termelt ki és dolgozott fel. A képen: Milan Turfia (balról) és Stefan taiky (Peter Lenhart felvétele - CSTK) EJNYE, A szélső pénztárnál fizetek a bevásárlásért a bra- tislavai városközpont egyik nagy élelmiszerboltjában. A középkorú pénztárosnő egyik kezével gyorsan átrakosgatja a kosaramban levő holmit, a másikkal pedig szaporán veri a pénztárgép billentyűit. Közben szeme sarkából úgy látszik, máshová is figyel, mert hirtelen átnyúl mellettem és megfogja egy tíz éves forma srác karját. A fiú a hátam mögött bevásárlókocsit tolva maga előtt észrevétlenül igyekezett kijutni a bevásárló térből.- Ejnye, fiam, hát nem tudod, hogy a pénztárnál fizetni kell - szól a fiúhoz a pénztárosnő, és kocsijával együtt közelebb húzza a pénztárfülkéhez.- Semmit nem vásároltam! - jelenti ki szemrebbenés nélkül a fiú.- Hát ez akkor micsoda - mutat a pénztárosnő a bevásárlókocsiban a fiú rávetett kabátja alól előkeFIAM __ rü lt szatyorban lapuló három kiló rizsre.- Ezeket másutt vettem, ide csak nézelődni jöttem - válaszolja a fiú, s közben a pénztárnál a sorban mögöttem következő tizen- négy-tizenöt éves korú lányra tekint, mintegy tanácsot kérőén, hogyan vágja ki magát a kényelmetlen helyzetből. Szemmellátható, hogy a két fiatal összetartozik, minden bizonnyal testvérek. Észrevette ezt a boltvezető is, aki közben odajött a helyzetet tisztázni. Megvizsgálta a fiú táskáját, majd miután nénje némi töprengés után hajlandó volt a saját kosarában levő- árucikkekkel együtt a három kiló rizs árát is kifizetni, a boltvezető egy fejcsóvá- lással pontot tett az apró közjáték után. Sem ő, sem a pénztárosnő egyetlen dorgáló vagy figyelmeztető szóval sem illette a nyilvánvaló tol- vajlási kísérlet részvevőit. Valószínűleg szóra sem érdemes dolognak tartották, hiszen károkozás nem történt. Ezt megakadályozta az éber pénztárosnő. De valóban szóra sem érdemes az eset? Úgy vélem, hogy a figyelmeztetés - éspedig nemcsak a két, máskülönben jól öltözött, rendes családból valónak látszó gyereknek, hanem a szüleiknek is - nagyon is szükséges lett volna. A szülök nyilván mit sem sejtenek a gyerekek efféle próbálkozásáról, s lehet, hogy azok - miután a rajtakapást is ilyen könnyen megúszták - legközelebb meggondolatlanul ismét megpróbálnak tizenöt-húsz korona külön ,, zsebpénzt szerezni. S lehet, hogy a történet folytatását már a rendőrségen, vagy a bíróságon írják... IDŐSZERŰ GONDOLATOK Minden mezőgazdasági vállalatnál, mezőgazdasági jellegű járásban és kerületben alaposan fontolóra kell venni, hogy a jövő évben milyen módon nyerhető a legkorábban jó minőségű takarmány, s hogy milyen módon javítható lényegesen az egész takarmánybázis szerkezete. Rendkívüli igényességgel kell mindenütt elősegíteni a szigorúbb takarmánygazdálkodást. ' Nem elégedhetnek meg sehol sem csupán azzal a kötelező rendszerrel, amelyet a mező- gazdasági és élelmezésügyi minisztériumok adtak ki. Megköveteljük, hogy minden mező- gazdasági vállalatnál kidolgozzák a konkrét ésszerűsítési intézkedéseket - a személyes felelősség meghatározásával - azzal a céllal, hogy csökkentsék az egységnyi termék előállításához szükséges abraktakarmány mennyiségét és biztosítsák a jövő évi termésig az állatállomány takarmányozását... Nem halogatható például a sertések nedves takarmányozására történő áttérés; mint ismeretes, ez a módszer jelentős szemesta- karmány-megtakarítást eredményez. Mindezen lehetőségek kihasználására kell irányulnia az irányítómunkának is, beszámítva a szemes takarmányok limitált elosztását és fogyasztását, s ugyanezt kell érvényesíteni a takarmánykeverékek termelésében is. Tavaly 22 járásban haladta meg a 4 kilogrammot az egy kilogramm sertéshús előállításához felhasznált szemes takarmány mennyisége. Ugyanakkor számos olyan járásunk is van, amelyben ehhez csupán 3,6 kilogrammra volt szükségük. Ha mindenütt erre a szintre csökkentenék a szemestakarmány-szük- ségletet, akkor évente több mint százezer tonna szemes takarmányt takaríthatnánk meg. Jelentős eltérések mutatkoznak az egyes kerületek és járások között a takarmányfogyasztásban a további állattenyésztési ágazatokban is. Valamennyi szintű irányítási szervnek mélyrehatóbban kell elemeznie ezeket a különbségeket, és főleg e különbségek gyors felszámolásáért kell küzdeniük. A pozitív tapasztalatoknak az eddiginél hatékonyabb népszerűsítésére s főleg arra van szüksége, hogy az irányítómunkával és a tervezéssel is, valamint az irányítás további eszközeivel eredményesebb nyomást gyakoroljanak a gazdaságtalan tevékenység és pazarlás felszámolására. Nem halogathatjuk a kevésbé hatékony sertéstartás korlátozását. Társadalmunk nem engedheti meg magának az olyan vágósertések tartását, amelyeknél 1 kilogrammos súlygyarapodás eléréséhez 4 kilogrammot jelentősen meghaladó szemes takarmányt kell felhasználni. Helyesen oldották meg ezt a kérdést a dél-morvaországi kerületben, ahol a harmadik negyedévben 80 olyan sertésállományt számoltak fel, amelyben gazdaságtalanul hasznosították a szemes takarmányt. (A CSKP KB 4. ülésén elhangzott beszámolóból) Amint leültet, máris kiszalad. Csak egy pillanat, szól vissza. Nekem is elég ennyi, gondolom. Legalább szabadon körülnézhetek a szobában, hiszen a lakás sok mindent elárul a gazdájáról. Például azt, milyen az ízlése. Először a jól megválasztott színek tűnnek a szemembe. A bordó, a krémszínű és a mo- gyoróbama. Aztán a hímzett térítőn meg a táncoló porcelánbabán akad meg a tekintetem. Amikor belép, az ülőgarnitúránál tartok.- Ezt is én csináltam, igaz, jó pár évvel ezelőtt - mondja László Éva, a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Ister vállalat elismerő oklevelekkel kitüntetett kárpitosa. Éppen a napokban határoztam el, hogy kicserélem az egészet. Nem, nem azért, hogy meglovagoljam a divatot, hanem azért, mert hét év alatt ez is megkopott. Igaz, ha átpofoznám egy kicsit, nem így nézne ki. De itt ez a bordó szobafal; már a méreténél fogva is dominál a szobában, tehát a többi színt ehhez kell megválasztanom. A szőnyeggel is úgy voltam, hogy azt mondtam, addig, amíg nem találok olyat, amilyet megálmodtam, semmilyet sem veszek. Ha két évig kell várnom, akkor két évig várok. Szerencsére jóval korábban megkaptam.- A pályaválasztást illetően is ilyen határozott elképzelései voltak? Vagy egészen véletlenül lett kárpitos?- Nem, dehogy is. Apámtól hallottam, hogy ilyen szakma is létezik. De annak idején, amikor Tallóson bejelentettem az osztályfőnökömnek, hogy kárpitos leszek, teljesen elképedt. Azt kérdezte, honnét jutott ez az eszembe. Mondtam, apám említette. És tudod, mi lesz majd a munkád? Csak gondolom, feleltem. De nem árult el csak arra gondolok, hogy valamikor én is kalapáccsal dolgoztam, fut a hideg a hátamon. Ma itt a légpisztoly, a szöglövő és perceken belül végzek a nehezével.- Tehát nőknek is ajánlaná ezt a szakmát!- Igen. És nyugodt szívvel. Pedig még ma is sokan megkérdezik tőlem, miért ilyen férfias munkát választottam. Nem tudják ugyanis rólam, hogy én amolyan fúró-faragó típus vagyok, s még a mosógépet is kibelezem, ha nem jön idejében a szerelő. Persze kárpitosnak lenni ma mást jelent, mint régen, ezért bárki jelentkezhet erre a pályára, árkit érdekel. A ráma elkészítését, ragasztását általában férfiak végzik, ha meg cipekednem kell, segítenek. A szakma csínját-bínját gyorsan elsajátítja az ember. Rájön, mire melyik anyag a legjobb, észreveszi, ha a minta töri a színt, hiszen itt is a gyakorlat teszi mesterré a kezdőt. Mert a puszta rámából ügyen, nehezen nézné ki, hogy fotel lesz. Nekem tényleg az jelenti a legnagyobb örömöt, högy egy rajz alapján egész ülőgarnitúrát csinálhatok. Ha kész, és látom, hogy tetszéssel fogadják, rettenetesen örülök. A munkatársaim is ilyenek, azért kedvelem őket annyira. Megértjük egymást, és azt hiszem, ez a legfontosabb. Enélkül szocialista munkabrigádot sem alapítottunk volna.- Tényleg, mit tanácsol azoknak] akik most akarnak ülőgarnitúrát venni?- Csak annyit, hogy plüss- ből legyen. Mert ez a divat. Két szőke gyerkőc vet véget beszélgetésünknek. Egymás után nyomják a kezembe a családi album képeit: ,,ez itt anyu, ez apu, ezek meg mi vagyunk. “ SZABÓ G. LÁSZLÓ semmit. Ehelyett elvitt Galán- tára, a kárpitosműhelybe, mert ott dolgozott a bátyja, és ő mindent elmondott, amire kíváncsi voltam.- Később aztán nem csalódott?- Miben? A munkában? Nem. Pedig tizenhárom évvel ezelőtt, amikor itt, Dunaszer- dahelyen munkába léptem, állatszőrrel és lenszalmával dolgoztunk. Képzelheti, micsoda munka volt... Azóta persze, sok minden megváltozott. Új műhelybe költöztünk és kor(Krascsenits Géza felvétele) szerű gépeket kaptunk. Ha VÁLASZTANI TUDNI KELL 1981. XI. 22 N C/2
