Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-11-08 / 44. szám

A Banská Bystrica-Králová-i Szlovák Nemzeti Felkelés Egységes Földművesszövetkezet impozáns irodaházában tavaly­előtt az egyik, még korán világoso­dó őszi reggelen kinos helyzetbe kerültek a vezetőségi dolgozók és az adminisztrátorok. Váratlanul el­lenőrök toppantak be a kerülettől. Az Állami Energetikai Felügyelő­ség közép-szlovákiai kirendeltsé­gének igazgatója és munkatársai - mielőtt még bejelentették volna magukat az elnök titkárságán - sorra végigjárták a dupla fényár­ban úszó, komfortos helyiségeket. Persze, nem a szép bútorokra vol­tak kíváncsiak. A berendezési tár­gyak közül csak a fölöslegesen világító lámpatesteket, valamint a szokásos reggeli kávéfőzés után bekapcsolva felejtett villanyrezsó- kat vették számba, majd jegyző­könyvbe is. Bizony jócskán volt mit számol­Az eddigi sikeres tevékenység értékelése után az új feladatokról tanácskozik a komplex racionalizációs munkabrigád tásnak olyan formájára találtak le­hetőséget a brigádtagok, amely­nek bevezetése óta reggel és a koraesti órákban egyetlen he­gesztő aggregátum, szecskavágó, vagy darálógép működése sem terheli a hálózatot. Kezelőik nap­közben, illetve a csúcsfogyasztási időszakok előtt és után hatéko­nyabb munkával pótolják a szoká­sos műszakok teljesítménykiesé­seit.- Természetesen nem eléged­tünk meg csak ennyivel - veszi át a szót Pavel Ftieőan. az efsz ener­getikusa, a brigád további tagja. - Nálunk már régen sok bosszú­ságot és jelentős többletkiadáso­kat okoz az a körülmény, hogy az ólak és istállók agresszív belső környezete miatt nagyon hamar szétmállásnak indulnak az alumí­niumból gyártott szerelvényhuza­lok. Ezáltal egyre növekedik a ká­njuk. Szinte minden ajtó mögött, vagy mellett találtak egy-két kat­tintásra váró kapcsolót, de a vörö­sen izzó, üres főzőlapokat sem kellett különösebben keresniük.- Hát szóval, én senkinek nem kívánok olyan letolást, amit erre mi valamennyien kaptunk - mosolyog egy kesernyését Ján Kliment agrár­mérnök, az efsz elnöke, amikor je­lenlétében Ján Ursíny, az energeti­kai ellenőrök igazgatója elmondja az emlékezetes esetet. - Viszont, mint minden rossz, ez is jó lett valamire. Még azon a reggelen komolyan elgondolkoztunk az ellenőrzés tapasztalatain és okul­va a kárunkon, nyomban intézked­tünk a hasonló pazarlások végle­ges megszüntetéséért.- Mennyi pénz maradhatott meg ezzel a szövetkezeti kasz- szában?- A fénycsövek és a villanyre- zsók a legkisebb áramfogyasztó készülékeink. A pontos ki-bekap­csolásukkal naponta megspórol­ható összeg olyan csekély, hogy a 3700 hektáros nagygazdasá­gunk költségvetésében külön szinte még kimutatni sem érde­mes. Az ilyen takarékoskodásnak azonban a sok kicsi sokra megy szempont alapján növekedik óriá­sira a jelentősége, mert mondjuk kerületenként, vagy országos méretben már napi sok százezer kilowattóra energiáról van szó. A szövetkezet gazdálkodásá­ban, költségfelhasználásában még­is hamarosan megmutatkozott az említett szúrópróbaszerű ellenőr­zés kézzel fogható és nem kis haszna. Ugyanis néhány nap múl­va az energetikai felügyelőség ve­zetői újra bekopogtattak az elnök szobájába. Azúttal már gondosan kidolgozott javaslatokat vittek ma­gukkal az áramfogyasztás lénye­ges ésszerűsítésére. Az akkori helyzetet pontról pontra felmérő, elemző tanácskozáson ráadásul kipattant egy később igen hasz­nosnak bizonyult ötlet is.- Mi lenne, ha közösen komp­Arnoét Jonaétík mérnök Ján Ursíny lex racionalizációs brigádot alakí­tanánk az energiagazdálkodás újabb tartalékainak feltárására es kihasználására a szövetkezet­ben? - kérdezte akkor Ján Ursíny, majd részletesen kifejtette az el­képzelését. Konkrét tényekkel ér­velve gyorsan és könnyen meg­nyerte a szövetkezeti vezetők bele­egyezését. Ezután a munkabrigád megalakulására sem kellett sokat várni.- Mi indokolta ezt a döntést?- Közép-Szlovákiában napi át­lagban a kitermelt elektromos energia-mennyiség 5-6 százalé­kát használják fel a mezőgazda- sági vállalatok - magyarázza Ar- noét Jonaétík mérnök, az Állami Energetikai Felügyelőség kerületi kirendeltségének fődiszpécsere. - Ez valóban nem sok. A problé­ma abban van, hogy éppen a leg­rosszabbkor, a reggeli és a kora­esti általános csúcsfogyasztás óráiban megháromszorozódik, sőt hovatovább megnégyszereződik a gazdaságok energiaszükségle­te. Például az állattenyésztő far­mokon már mindenütt jókora vil­lanymotorok hajtják a takarmányt aprító, keverő és adagoló gépe­ket, a fejőberendezéseket, a víz- szivattyúkat, egyszóval a gondo­zók munkáját megkönnyítő vala­mennyi segédeszközt. A mező­gazdasági - ezen belül főleg az állattenyésztési - termelés követ­kező évekre tervezett fokozása pedig ugyancsak újabb igényeket támaszt az áramellátás növelésé­vel szemben. Hazánkban az erő­müvek építésének egy-egy kilo­wattórás teljesítményre számított összes költségei 12-13 ezer koro­nát tesznek ki. Mivel egy valamire­való erőműnek gazdaságossági szempontokból is már legalább néhány száz megawattóra áramot kell termelnie, könnyen kiszámít­ható milyen óriási beruházásokat követelne, ha csak ezt a megol­dást választanánk a mind na­gyobb energiaszükségletek fede­zésére. Ennél sokkal ésszerűbb okosan gazdálkodni a már rendel­kezésre álló árammennyiséggel. Így mindenki, a fogyasztó is, a népgazdaság is jobban jár. x- Miiyen módot találtak erre Králován?- Első lépésként az egyik tehén­istállóban az eredeti három, 200- 200 literes vízmelegítő bojlert egy 1600 literes, hőtárolós tartályra cseréltük ki, amelynek felfűtésére kiválóan megfelel a lényegesen olcsóbb és mindig elegendő éj­szakai áram is. Ugyan az energiát jobb hatásfokkal hasznosító új víz­melegítő fogyasztása ugyanúgy 12 kilowattóra, mint a korábbi há­romé együttvéve, de mivel most már 1000 liter víz „ingyen“ mele­gedik fel, az efsz csak ezzel évi 34 560 kilowattóra elektromos áramot megtakarít a népgazda­ságnak.- Nem lehetett volna már előbb is ,, feltalálni ezt a meleg vizet“?- Sajnos, a dolog jóval bonyo­lultabb, mint amilyennek látszik. A gazdasági épületek tervezői minden érvelésünk ellenére ma­kacsul ragaszkodnak a régen megszokott rutinmunkához. Nekik egyszerűbb, ha a jól ismert 200 Pavel Rieéan literes bojlereket rajzolják a ter­vekbe, akár minden vízcsap fölé is egyet-egyet. Az építők aztán ter­mészetesen a tervrajzok szerint rendelik meg a kivitelezéshez szükséges árut. STnivel így éppen a 200 literes bojlerek iránt válik naggyá a kereslet, a gyártók is ezzel látják el a piacot. Nagyobba­kat csak véletlenül lehet néha- néha kapni... A komplex racionalizációs mun­kabrigád tagjai az első sikerükön felbuzdulva az efsz badíni gazda­sági részlegén rövidesen olyan kapcsolóórákat szereltek fel vala­mennyi hőtárolós villamos készü­lékre, amelyek csak az éjszakai órákban adagolják az áramot. Kö­vetkező feladatként a legtöbb energiát fogyasztó berendezések üzemeltetési rendjének átszerve­zése került sorra. A munkaelosz­belek elektromos ellenállása és mind több villanyáram megy ve­szendőbe hővé átalakulva. De könnyen nagyobb is lehet a baj, mint például a közelmúltban, ami­kor az egyik új K-320-as típusú tehénistállónk annyira tűz-, sót emberre és állatra egyaránt élet- veszélyessé vált, hogy azonnal ki kellett cserélnünk az összes villa­mos vezetéket és készüléket. A brigád elvállalta a sürgős fel­adat oroszlánrészét. Időközben ugyanis tovább növekedett a tag­létszám. Az alapítók újabb szak­embereket nyertek meg a közös cél érdekében a Kremniőkai Gép- és Traktorállomáson, valamint Banská Bystricán, a Közép-szlo: vákiai Energetikai Üzemekben. A menetközben belépett munka­társak sokoldalú rátermettségé­nek igazi nagy hasznát vették a te­hénistálló villamos berendezései­nek felújításánál.- Úgy döntöttünk, hogy különle­gesen szigetelt rézhuzalokat épí­tünk be a falakba az alumínium- drótok helyére - ismerteti az újabb siker történetét az egyik újdonsült brigádtag, Rudolf Kízel, a gép- és traktorállomás áramelosztókat ké­szítő kisüzemének vezetője, aki Pavel Riecannal egy szombat-va­sárnapot feláldozva, társadalmi munkában dolgozta ki a felújítás részletes tervét. - Ehhez legalább . 2000 méternyi rézhuzal kellett, amit viszont nem lehet csak úgy akárhol és akármikor megvenni. Háromnegyedévre előre el kell küldeni a megrendelést a gyártók­hoz. Annyi ideig, persze, nem áll­hatott volna üresen az istálló és az állatok sem maradhattak volna a szabadég alatt. A Kremniőkai GTÁ szakemberei már régebben kölcsönösen hasz­nos együttműködést folytatnak az okfineki (nymburgi járás) kollégá­ikkal. A kisüzem vezetője erre gondolva tárcsázta fel a testvér­vállalat telefonszámát.- Rézhuzal éppen van a raktá- runkdn, el is küldjük, de nekünk áramelosztók kellenének soronki- vül az egyik építkezésünkre - vá­laszolták a vonal túlsó végéről. Rudolf Kízel megígérte az áru gyors leszállítását.- A medzibrodi kisüzemünkben hat betanított dolgozó készíti az áramelosztókat - folytatja. - El­magyaráztam nekik a terven felüli, sürgős megrendelés előzményeit. Erre a legközelebbi szabad szom­baton mindannyian bejöttek és es­tig túlórázva összeszerelték a Csehországba kért harminc da­rabot. A munkabrigád tagjai azóta több újabb ésszerűsítési javaslatot valósítottak meg a takarékosabb energiagazdálkodás érdekében. Eddigi tevékenységükről október 22-én, a legutóbbi rendes negyed­évi brigádgyűlésen, részletesen beszámoltak a szövetkezet elnö­kének.- Rendkívül sokat köszönhe­tünk az újszerű kezdeményezés­nek - dicséri később a tíztagú kollektíva szorgalmát Ján Kliment. - Tavaly már összesen 59 330 kilowattóra villanyárammal keve­sebb is elégnek bizonyult, mint 1979-ben. Pénzben számolva ez 29 250 koronát jelentett. Ugyan­akkor az indukciós energiaveszte­ségek részarányának lecsökken­tésével 49 007 koronát, az efsz- ben használt új transzformátorál­lomások - ezeket a brigád javas­latai alapján a korábbiaknál sorra kisebb teljesítményűekre cserél­tettük ki - bérleti kedvezményeivel pedig 196 800 koronát nyertünk. Az idei első kilenc hónap alatt, annak ellenére, hogy a tavalyihoz képest megdrágult az áramszol­gáltatás, 143 965 koronával ki­sebb fogyasztást számlázhattak ki szövetkezetünknek az energetikai üzemek. Az év végéig előrelátha­tóan mintegy 192 000 koronát pe­dig megint megspórolunk a transzformátorállomások koráb­bi bérleti díjából is. Ugyancsak el kell mondanom, hogy az elmúlt két évben, vagyis a komplex racionali­zációs munkabrigád megalakulá­sa óta, a villanyenergia-szükség- letünk lényegesebb növelése nél­kül jelentős termelésfokozást ér­tünk el az állattenyésztésben. A tojóállományunkat például a ta­valyelőttinek a háromszorosára gyarapítottuk. Most már 61 500 tyúkot, 2662 szarvasmarhát, 2616 sertést, 2300 juhot tartunk, vala­mint pecsenyebaromfiakat is hiz­lalunk. Farmjainkról az idén meg­takarított villanyáram árán, többek között öt vagon terven felül kiter­melt baromfi-, egy vagon sertés- és marhahúst, egymillió tojást és legalább 100 000 liter tejet küldhe­tünk el a felvásárló vállalatokba. A Banská Bystrica-i járás 16 komplex racionalizációs munkabri­gádja közül a mostani legjobbnak értékelt kollektíva tapasztalatait hamarosan a legtöbb közép-szlo­vákiai mezőgazdasági vállalatban is kamatoztatni fogják. Ennek szükségességét így indokolja Ján Ursíny, az Állami Energetikai Fel­ügyelőség kerületi kirendeltségé­nek igazgatója: Ján Kliment agrármérnök- Hazánkban évente 112 millió tonna fűtőanyag elégetésével állít­juk elő a mezőgazdasági terme­léshez igényelt villanyáramot. Ha minden egységes földművesszö­vetkezetben és állami gazdaság­ban követnék a královái példát, évi 85 millió tonna is bőven elég le­hetne. LALO KÁROLY Rudolf Kizel (A szerző felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom