Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-11-08 / 44. szám
A Banská Bystrica-Králová-i Szlovák Nemzeti Felkelés Egységes Földművesszövetkezet impozáns irodaházában tavalyelőtt az egyik, még korán világosodó őszi reggelen kinos helyzetbe kerültek a vezetőségi dolgozók és az adminisztrátorok. Váratlanul ellenőrök toppantak be a kerülettől. Az Állami Energetikai Felügyelőség közép-szlovákiai kirendeltségének igazgatója és munkatársai - mielőtt még bejelentették volna magukat az elnök titkárságán - sorra végigjárták a dupla fényárban úszó, komfortos helyiségeket. Persze, nem a szép bútorokra voltak kíváncsiak. A berendezési tárgyak közül csak a fölöslegesen világító lámpatesteket, valamint a szokásos reggeli kávéfőzés után bekapcsolva felejtett villanyrezsó- kat vették számba, majd jegyzőkönyvbe is. Bizony jócskán volt mit számolAz eddigi sikeres tevékenység értékelése után az új feladatokról tanácskozik a komplex racionalizációs munkabrigád tásnak olyan formájára találtak lehetőséget a brigádtagok, amelynek bevezetése óta reggel és a koraesti órákban egyetlen hegesztő aggregátum, szecskavágó, vagy darálógép működése sem terheli a hálózatot. Kezelőik napközben, illetve a csúcsfogyasztási időszakok előtt és után hatékonyabb munkával pótolják a szokásos műszakok teljesítménykieséseit.- Természetesen nem elégedtünk meg csak ennyivel - veszi át a szót Pavel Ftieőan. az efsz energetikusa, a brigád további tagja. - Nálunk már régen sok bosszúságot és jelentős többletkiadásokat okoz az a körülmény, hogy az ólak és istállók agresszív belső környezete miatt nagyon hamar szétmállásnak indulnak az alumíniumból gyártott szerelvényhuzalok. Ezáltal egyre növekedik a kánjuk. Szinte minden ajtó mögött, vagy mellett találtak egy-két kattintásra váró kapcsolót, de a vörösen izzó, üres főzőlapokat sem kellett különösebben keresniük.- Hát szóval, én senkinek nem kívánok olyan letolást, amit erre mi valamennyien kaptunk - mosolyog egy kesernyését Ján Kliment agrármérnök, az efsz elnöke, amikor jelenlétében Ján Ursíny, az energetikai ellenőrök igazgatója elmondja az emlékezetes esetet. - Viszont, mint minden rossz, ez is jó lett valamire. Még azon a reggelen komolyan elgondolkoztunk az ellenőrzés tapasztalatain és okulva a kárunkon, nyomban intézkedtünk a hasonló pazarlások végleges megszüntetéséért.- Mennyi pénz maradhatott meg ezzel a szövetkezeti kasz- szában?- A fénycsövek és a villanyre- zsók a legkisebb áramfogyasztó készülékeink. A pontos ki-bekapcsolásukkal naponta megspórolható összeg olyan csekély, hogy a 3700 hektáros nagygazdaságunk költségvetésében külön szinte még kimutatni sem érdemes. Az ilyen takarékoskodásnak azonban a sok kicsi sokra megy szempont alapján növekedik óriásira a jelentősége, mert mondjuk kerületenként, vagy országos méretben már napi sok százezer kilowattóra energiáról van szó. A szövetkezet gazdálkodásában, költségfelhasználásában mégis hamarosan megmutatkozott az említett szúrópróbaszerű ellenőrzés kézzel fogható és nem kis haszna. Ugyanis néhány nap múlva az energetikai felügyelőség vezetői újra bekopogtattak az elnök szobájába. Azúttal már gondosan kidolgozott javaslatokat vittek magukkal az áramfogyasztás lényeges ésszerűsítésére. Az akkori helyzetet pontról pontra felmérő, elemző tanácskozáson ráadásul kipattant egy később igen hasznosnak bizonyult ötlet is.- Mi lenne, ha közösen kompArnoét Jonaétík mérnök Ján Ursíny lex racionalizációs brigádot alakítanánk az energiagazdálkodás újabb tartalékainak feltárására es kihasználására a szövetkezetben? - kérdezte akkor Ján Ursíny, majd részletesen kifejtette az elképzelését. Konkrét tényekkel érvelve gyorsan és könnyen megnyerte a szövetkezeti vezetők beleegyezését. Ezután a munkabrigád megalakulására sem kellett sokat várni.- Mi indokolta ezt a döntést?- Közép-Szlovákiában napi átlagban a kitermelt elektromos energia-mennyiség 5-6 százalékát használják fel a mezőgazda- sági vállalatok - magyarázza Ar- noét Jonaétík mérnök, az Állami Energetikai Felügyelőség kerületi kirendeltségének fődiszpécsere. - Ez valóban nem sok. A probléma abban van, hogy éppen a legrosszabbkor, a reggeli és a koraesti általános csúcsfogyasztás óráiban megháromszorozódik, sőt hovatovább megnégyszereződik a gazdaságok energiaszükséglete. Például az állattenyésztő farmokon már mindenütt jókora villanymotorok hajtják a takarmányt aprító, keverő és adagoló gépeket, a fejőberendezéseket, a víz- szivattyúkat, egyszóval a gondozók munkáját megkönnyítő valamennyi segédeszközt. A mezőgazdasági - ezen belül főleg az állattenyésztési - termelés következő évekre tervezett fokozása pedig ugyancsak újabb igényeket támaszt az áramellátás növelésével szemben. Hazánkban az erőmüvek építésének egy-egy kilowattórás teljesítményre számított összes költségei 12-13 ezer koronát tesznek ki. Mivel egy valamirevaló erőműnek gazdaságossági szempontokból is már legalább néhány száz megawattóra áramot kell termelnie, könnyen kiszámítható milyen óriási beruházásokat követelne, ha csak ezt a megoldást választanánk a mind nagyobb energiaszükségletek fedezésére. Ennél sokkal ésszerűbb okosan gazdálkodni a már rendelkezésre álló árammennyiséggel. Így mindenki, a fogyasztó is, a népgazdaság is jobban jár. x- Miiyen módot találtak erre Králován?- Első lépésként az egyik tehénistállóban az eredeti három, 200- 200 literes vízmelegítő bojlert egy 1600 literes, hőtárolós tartályra cseréltük ki, amelynek felfűtésére kiválóan megfelel a lényegesen olcsóbb és mindig elegendő éjszakai áram is. Ugyan az energiát jobb hatásfokkal hasznosító új vízmelegítő fogyasztása ugyanúgy 12 kilowattóra, mint a korábbi háromé együttvéve, de mivel most már 1000 liter víz „ingyen“ melegedik fel, az efsz csak ezzel évi 34 560 kilowattóra elektromos áramot megtakarít a népgazdaságnak.- Nem lehetett volna már előbb is ,, feltalálni ezt a meleg vizet“?- Sajnos, a dolog jóval bonyolultabb, mint amilyennek látszik. A gazdasági épületek tervezői minden érvelésünk ellenére makacsul ragaszkodnak a régen megszokott rutinmunkához. Nekik egyszerűbb, ha a jól ismert 200 Pavel Rieéan literes bojlereket rajzolják a tervekbe, akár minden vízcsap fölé is egyet-egyet. Az építők aztán természetesen a tervrajzok szerint rendelik meg a kivitelezéshez szükséges árut. STnivel így éppen a 200 literes bojlerek iránt válik naggyá a kereslet, a gyártók is ezzel látják el a piacot. Nagyobbakat csak véletlenül lehet néha- néha kapni... A komplex racionalizációs munkabrigád tagjai az első sikerükön felbuzdulva az efsz badíni gazdasági részlegén rövidesen olyan kapcsolóórákat szereltek fel valamennyi hőtárolós villamos készülékre, amelyek csak az éjszakai órákban adagolják az áramot. Következő feladatként a legtöbb energiát fogyasztó berendezések üzemeltetési rendjének átszervezése került sorra. A munkaeloszbelek elektromos ellenállása és mind több villanyáram megy veszendőbe hővé átalakulva. De könnyen nagyobb is lehet a baj, mint például a közelmúltban, amikor az egyik új K-320-as típusú tehénistállónk annyira tűz-, sót emberre és állatra egyaránt élet- veszélyessé vált, hogy azonnal ki kellett cserélnünk az összes villamos vezetéket és készüléket. A brigád elvállalta a sürgős feladat oroszlánrészét. Időközben ugyanis tovább növekedett a taglétszám. Az alapítók újabb szakembereket nyertek meg a közös cél érdekében a Kremniőkai Gép- és Traktorállomáson, valamint Banská Bystricán, a Közép-szlo: vákiai Energetikai Üzemekben. A menetközben belépett munkatársak sokoldalú rátermettségének igazi nagy hasznát vették a tehénistálló villamos berendezéseinek felújításánál.- Úgy döntöttünk, hogy különlegesen szigetelt rézhuzalokat építünk be a falakba az alumínium- drótok helyére - ismerteti az újabb siker történetét az egyik újdonsült brigádtag, Rudolf Kízel, a gép- és traktorállomás áramelosztókat készítő kisüzemének vezetője, aki Pavel Riecannal egy szombat-vasárnapot feláldozva, társadalmi munkában dolgozta ki a felújítás részletes tervét. - Ehhez legalább . 2000 méternyi rézhuzal kellett, amit viszont nem lehet csak úgy akárhol és akármikor megvenni. Háromnegyedévre előre el kell küldeni a megrendelést a gyártókhoz. Annyi ideig, persze, nem állhatott volna üresen az istálló és az állatok sem maradhattak volna a szabadég alatt. A Kremniőkai GTÁ szakemberei már régebben kölcsönösen hasznos együttműködést folytatnak az okfineki (nymburgi járás) kollégáikkal. A kisüzem vezetője erre gondolva tárcsázta fel a testvérvállalat telefonszámát.- Rézhuzal éppen van a raktá- runkdn, el is küldjük, de nekünk áramelosztók kellenének soronki- vül az egyik építkezésünkre - válaszolták a vonal túlsó végéről. Rudolf Kízel megígérte az áru gyors leszállítását.- A medzibrodi kisüzemünkben hat betanított dolgozó készíti az áramelosztókat - folytatja. - Elmagyaráztam nekik a terven felüli, sürgős megrendelés előzményeit. Erre a legközelebbi szabad szombaton mindannyian bejöttek és estig túlórázva összeszerelték a Csehországba kért harminc darabot. A munkabrigád tagjai azóta több újabb ésszerűsítési javaslatot valósítottak meg a takarékosabb energiagazdálkodás érdekében. Eddigi tevékenységükről október 22-én, a legutóbbi rendes negyedévi brigádgyűlésen, részletesen beszámoltak a szövetkezet elnökének.- Rendkívül sokat köszönhetünk az újszerű kezdeményezésnek - dicséri később a tíztagú kollektíva szorgalmát Ján Kliment. - Tavaly már összesen 59 330 kilowattóra villanyárammal kevesebb is elégnek bizonyult, mint 1979-ben. Pénzben számolva ez 29 250 koronát jelentett. Ugyanakkor az indukciós energiaveszteségek részarányának lecsökkentésével 49 007 koronát, az efsz- ben használt új transzformátorállomások - ezeket a brigád javaslatai alapján a korábbiaknál sorra kisebb teljesítményűekre cseréltettük ki - bérleti kedvezményeivel pedig 196 800 koronát nyertünk. Az idei első kilenc hónap alatt, annak ellenére, hogy a tavalyihoz képest megdrágult az áramszolgáltatás, 143 965 koronával kisebb fogyasztást számlázhattak ki szövetkezetünknek az energetikai üzemek. Az év végéig előreláthatóan mintegy 192 000 koronát pedig megint megspórolunk a transzformátorállomások korábbi bérleti díjából is. Ugyancsak el kell mondanom, hogy az elmúlt két évben, vagyis a komplex racionalizációs munkabrigád megalakulása óta, a villanyenergia-szükség- letünk lényegesebb növelése nélkül jelentős termelésfokozást értünk el az állattenyésztésben. A tojóállományunkat például a tavalyelőttinek a háromszorosára gyarapítottuk. Most már 61 500 tyúkot, 2662 szarvasmarhát, 2616 sertést, 2300 juhot tartunk, valamint pecsenyebaromfiakat is hizlalunk. Farmjainkról az idén megtakarított villanyáram árán, többek között öt vagon terven felül kitermelt baromfi-, egy vagon sertés- és marhahúst, egymillió tojást és legalább 100 000 liter tejet küldhetünk el a felvásárló vállalatokba. A Banská Bystrica-i járás 16 komplex racionalizációs munkabrigádja közül a mostani legjobbnak értékelt kollektíva tapasztalatait hamarosan a legtöbb közép-szlovákiai mezőgazdasági vállalatban is kamatoztatni fogják. Ennek szükségességét így indokolja Ján Ursíny, az Állami Energetikai Felügyelőség kerületi kirendeltségének igazgatója: Ján Kliment agrármérnök- Hazánkban évente 112 millió tonna fűtőanyag elégetésével állítjuk elő a mezőgazdasági termeléshez igényelt villanyáramot. Ha minden egységes földművesszövetkezetben és állami gazdaságban követnék a královái példát, évi 85 millió tonna is bőven elég lehetne. LALO KÁROLY Rudolf Kizel (A szerző felvételei)
