Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-10-25 / 42. szám
\- Két gramm.- A múltkor négyet mondott, Martinék úr.- Úgy látszik, tévedtem - eröskö- dött a fogász.- Majd megméretem az ékszerésznél - szólt a fiatalasszony, s arcán csalódás tükröződött.- Azt is meg lehet tenni. Várjon meg a folyosón, átmegyünk a műhelybe és lemérjük. Teréz nem sokat várt, ami szokatlan volt Martinék esetében. Sok kicsi sokra megy, gondolta az asszony szomorúan. Nemhiába, Martinék úr villát épít, mindenki tudja. S takarékkölcsönt sem vett fel, a felesége nem dolgozik, a villája meg húzódik az ég felé, mint Keleten a cédrusok.- Két gramm tizenkilenc milligramm. Vegyen még kétgrammot hozzá. Most van egy kis időm, gyorsan megcsinálom.- Megpróbálom - válaszolta Teréz és elment. Igen, azt is tudják róla, hogy ha megvághat valakit egy-két grammal, akad ideje soron kívül is. Nem is értem, hogyan lehet egyes fogászoknak még mindig magánrendelőjük, amikor rendes fizetés ellenében a be- tegsegélyzőt szolgálják. De ami igaz, az igaz. Szorgalmas ember, nem rest dolgozni este sem. Akinek nincs ideje délelőtt a fogára, az elmegy délután vagy este. Az egyik jó barátja, a másik régi páciense, csak az olyan kevés közöttük, mint én, akinek sok a munkája, kevés az ideje és természetesen a pénze is, meg az aranya is. Néptelen utcán ballag végig. Az egyiket gesztenyesor szegélyezi. Langyos októberi délután. A lehullott gesztenyefalevelek puha szönyeMoyzes Ilona' get terítenek eléje. Gyerekes örömmel gázol a száraz levelekben. Szereti ezt az évszakot. Órákig elhallgatja a csendes őszi eső egyhangú kopogását a háztetőn. Szereti a komor, sötét felhőket, a rozsdamarta fákat, az erdőket, a megfakult kerteket. Ziz- zenc levelek hullanak a kezére. Jólesik a séta a napi nyolcórai munka után. Otthon csak a bátortalan, nagy magány várja. Már hat hónapja. Amióta Józsi a férje elhagyta. A gyerekei, Pali és Ernőké vidékre kerültek, haza az anyjához, Józsi meg a szeretőjéhez, végérvényesen. A harmadik fordulónál újból Martinék kifejezése jutott eszébe.- Soron kívül... - Bezzeg a beteg- segélyzőben nincs soron kívül. Megjelölik ugyan az időpontot, mikor kell mennie, de az ilyesmi minden esetben elhúzódik, néha két órával is, s neki elmegy az egész délelöttje, ha az utat is beleszámítja. Azért ment Martinékhez, hogy gyorsan letudja a dolgot, mert legutóbb is morgott az üzem vezetője. De Martinék úrnak két gramm arany helyett négy kellene. Hát nem járul hozzá a villája fölépítéséhez! Nincs is miből. A gyerekeknek küld minden nélkülözhető fillért. Magának sokszor egy selyemharisnyára sem telik. Nem lesz aranyfoga lesz fémfoga. Ez nem kerül pénzébe. Micsoda ostoba gondolat volt a gyü- rühistória! Szabadulni akart egy emléktől, a legközelebbitól. Fogat akart belőle csináltatni, de arra nem gondolt, hogy a falat is megkeseredett volna a szájában. Márpedig nem akar emlékezni. Az utolsó hónapok eseményeit úgysem lehet elfelejteni. Húsz vagy akár negyven év távolából is egyforma kegyetlenséggel fognak rá vicsorogni. Úgy hallotta ugyan, nem olyan boldogok, mint ahogyan remélték, s ez némi kárpótlás számára, de keserű óráit semmi sem törli ki többé a szívéből. És ha a gyűrűt, szép és rossz emlékeivel egyetemben, odaadja a legközelebbi koldusnak? Legalább még egyszer hozzon örömöt valakinek, gondolta. Aztán eszébe jutott, hogy ma már nincsenek koldusok. Ettől megint elszomorodott, de csakhamar új ötlete támadt. Beledobja a folyóba. Ott állt a hídon. Az egyiken a sok közül, amely a folyó testét szeli át. Szerette ezeket a nagy, fekete hidakat. Régi és szomorú balladákat zsongtak feléje. Ifjú, delilegények gyakran vesztették el kezüket, lábukat, szemük világát a bányában, és ide kerültek a vashidakra koldulni. És most az ő elveszett életének háborgása koppant olyan erővel a vaslemezeken, hogy visszhangzott tőle a bányakörzet. 'Jó helyre jött, de ö nem kiáltja világgá a fájdalmát. Ő bedobta a folyóba. Szereti a vizet barátnőt szokás, aki é mondott szóból is. Külön Ápolatlan, mint az asszc sem méltat figyelemre, a cseppfolyóssá vált kor< úsznak a tetején, a léc formában kígyózva. Az zátonyok körül piszkos f Őszi levelek hullnak a2 és ringvá, búcsúzva, sz nak a messzi, ismerettel Teréz előveszi a put lyempapírba csomagolt hulló alkony fényében s nevet, mint a diák, aki r hord a szívében, és n első nagy kalandjára, csak nézi, forgatja: - Ne rű. - Vajon mit szólna h< lyik épeszű járókelő, ha neki:- Figyelje csak, a gyűr tudnak! - És ő is nevetn rájönne, milyen édes ii Akár a tejcsokoládé. Ő r elfelejtette az ízét... Megcsillant a folyó a réz mutató- és hüvelyku tóttá a gyűrűt. Aztán^jj dén szétnyílt a két ujj, é hangtalanul hullott a ka vízbe. * Az elbeszélés kö; szöntjük a csehszlov; írónőt 60. születésnap Farkas Ottó Hajnóczy Péter A kisváros szűk, kanyargós utcáin új, sárga 120-as Skoda személygépkocsi robog végig. Vezetője egy fiatal szőke lány. Egy szélesebb kitérőnél hirtelen fékez és megáll. Vár egy kicsit, közben megigazítja haját a visszapillantó tükörben. Kiszáll, felnyitja a motorház tetejét és közelebb hajol a motorhoz. Egyik szemével a motort nézi, másikkal a járdán közlekedőkre sandít.- Mi a baj, kislány? - szól rá egy ötven év körüli férfi, munkaruhájának zsebéből különféle villáskulcsok kandikálnak ki. Szakmabeli tehet, mert pillanatokon belül úgy járják át újjai a kocsi kábelozását, mint egy hegedűművész újjai a húrokat; óvatosan, biztosan és gyorsan.- Nem. Nincs semmi baj - válaszol egy kicsit zavartan a lány. - Pihenek egy kicsit és közben úgy nézegetem. Azzal beül, beindítja a motort és tovább robog. Pár száz méterre újból megáll felnyitja a motorház tetejét. A járdán most egy jól öltözött fiatalember tűnik fel. Úgy halad el a járdán, mint aki észre sem veszi a lányt.- Kérem, kérem! - szólal meg most a lány.- Tessék. - áll meg a fiatalember.- Lerobbant a kocsim, nem tudok tovább menni. Nem ért véletlenül a kocsikhoz.- Keveset - ismeri be a fiatalember és közelebb lép. Vigyázva, hogy szürke öltönye olajos ne tegyen, megigazítja az elosztót, ellenőrzi a kábelokat.- Próbálja csak indítani! A lány beül, elfordítja a kulcsot, a motor fel búg.- Semmi baj - szólal meg a fiatalember, csak valamelyik kábel volt meglazulva.- Nagyon szépen köszönöm - mondja mosolyogva a lány.- Ugyan szóra sem érdemes - válaszolja a fiatalember, és indul, hogy folytassa tovább útját.- Nagyon siet? Elviszem egy darabon - ajánlja fel készségesen a lány és int, hogy szálljon be.- Köszönöm, de én X városba igyekszem. Most jött haza az öcsém első ízben a katonaságtól, őt megyek meglátogatni.- Milyen véletlen, én is X városba megyek a barátnömhöz.- Hiszen ellenkező irányban áll a kocsija.- Én nem vagyok idevalósi. A város elején azt mondták, hogy ez az út oda vezet.- Hát persze. Azt jól mondták, mert tényleg oda vezet, csak pontosan az ellenkező irányba kell menni.- Ezer szerencse, hogy találkoztunk. Már így is több mint egy órahosszát bolyongtam ebben a városban. Alig találtam meg ezt az utcát. Beszálltak mindketten a kocsiba. A lány megfordult a kocsival és a megadott irányban robogott velük a sárga Skoda.- Ismerős ezen a vidéken? - érdeklődik a lány.- Igen. Három éve, hogy itt lakom.- Korán reggeltől úton vagyok, jól esne egy kávé, meghívom magát is ha elfogadja.- Köszönöm, én nem étek vele - válaszolja a fiatalember -, de van itt a főút mellett egy autóspihenő, MOTOREST, ott főznek kávét. A Motorest parkolójában kevés kocsi áll.- Itt ügyesen ki is szolgálnak bennünket. Jöjjön be maga is, egy kávétól nem tesz semmi baja - mondja huncut mosolygással a lány. Bent kevés a vendég. Jön is mindjárt a pincér.- Két kávét és egy étlapot kérek - mondja a lány a közeledő pincérnek. - Nem vagyok benne biztos, hogy a barátnőm odahaza lesz-e már, hiszen mindjárt oda érünk, inkább megebédelek itt.- Nem fog semmit sem veszíteni, ha itt megebédel, sőt! Nagyon finomat főznek. Sokszor a feleségemmel is kijárunk ide. Főleg a vadasan készült étetek nagyon ízletesek. Jön a pincér felszolgálja a két kávét, hoz egy étlapot.- Van egy vadas hús az étlapon. Megkóstolom.- Ha nem szereti a pikánsát, akkor rendeljen inkább mást.- Dehogy is. Nagyon szeretem a csípős, paprikás éteteket. Kis várakozás után elkészítették a megrendelt ebédet, a lány jóízűen hozzáfogott, evés közben váltig dicsérte.- Ha valamikor még erre járok, nem fogom kikerülni ezt a helyet - mondja ebéd után elismerően a lány. - Tényleg nagyon finom volt. Int a pincérnek, fogja kistáskáját és keresgélni kezd. A pincér odaér a lány kissé zavartan összekapcsolja táskáját.- Két Márkát tegyen szíves. A pincér meghajol, elmegy. A lány zavartan közelebb hajol a fiatalemberhez: - A kocsiban, a kesztyűtartóban maradt a pénztárcám, várjon meg itt, legyen szíves, mindjárt lefutok érte. A következő percben a sárga Skoda már robog vissza a kisváros felé. Pár óra múlva egy más utcában a lány talán újra motorhibát színlel, és ismét akad egy segítőkész, hiszékeny fiatalember, akinek a pénzén megvacsorázhat. És holnap, holnapután, vagy azután is. Kezdődik a történet elölről? De meddig? A pórul járt fiatalember egy darabig várt türelmesen. Megitta az egyik Márkát, intett a pincérnek és átlátva helyzetét, kifizette a számlát. Pablo Picasso: Csendélet A művészek nagymarosi alko rencséd van - Dunára néző szol Az ablakból a hó borította i lomhán hullámzó és mocsko a Duna. A part közelében látható egy deszkával és háttámlával rendeli illetékes hatóságok elfeledtek a helybeli parasztok hazavigyék levő társairól már eltűnt a faanya los rendelkezésből, vagy egyszé Ha éppen írnál, és nem jui kinézel az ablakon. Megszemlél egy ostorlámpát, amely esténkén tott fát világít meg - akasztófára és fulladozik a köd. Ha valami leírásra érdemes de be jutna, kopognak. Mocskos, fűti ruhát viselő öregember lép szobái szólít, míg az olajkályha beöntói az olajat. Azt elfelejtette, hogy a b ezelőtt épp ő volt az, aki művé feltöltötte a tankot. (Mivel öreg m csak úgy találomra céloz a ka mindig a tankba is jut valami., azonban restellnél az öregnek, ah és igyekszik, hogy állását megtai kedni. Fél tőled, mert,,művész ú bármikor, akármilyen szeszélye neki. Te szégyelled magad. A számít: az öreg érzéseit féléim művész mivoltodból ered, s hí volnál: nem tehetsz ellene semm Tehát: kinézel az ablakon, néz az ostorlámpát, amely megvilági akasztották a ködöt, s talán holna dat, a padot, amely - megleht visszanéz reád. KAJSZIN KULIJEV SZERELMEM, PRÁGA Nazim Hikmet szemével nézem száz meg száz harangodat. Egy villanás - hogy ne kérjek sokat - felcsap és átkarol az éjben. Ó, csak idő kérdése csupán, hogy csábítóként, tenyeremben, vagy jóbarátként, a szivemben elvigyem szépséged aranyát. Az életet már mértékeddel mérem és igriceld céhébe szegődök, amíg a balta alatt el nem dőlök, mint szép hársaid a járdaszegélyt Dénes Gy JURIJ KUZNYECOV Mindegy már Mi is történt? Hiányoznak a metaforák - a havasok kontúrjai, vagy kővé váló álmai a póroknak s a királyoknak? Az első látomás zavart szerelme bennem tündököl. Jöttem kaukázusi hegyekből s az ujjad most a felhőkbe csal. Csak egyszer mondtam ki a szót, Megtörve gőgöm, ezt a furcsa ren Hallgass, hallgass... Talán most r A rejtélyes szóért tiéd az érdem: Szeretlek, szeretlek!... Szárnyal a Sötét világom újra fénybe 1 Oly könnyű, szinte lengedez l És mindegy már - szeretsz-e, Havas I r felett e, nen ivas E if* ** J> H SÍ*III 7 SÍmÉ # A
