Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-10-25 / 42. szám

VNNtm KÉSÜL A Növénytermesztési Kísérleti Intézet sósszigeti (Solivar) magnemesítö állo­másának 34 esztendős gépésze, Dobai Vince ünnepre készül. Nem is akármi­lyen ünnepre, és nem is akármilyen módon.- Olyan lesz az a nap, mely emlékeze­tes eseményt jelent majd az életemben - mondja meggyőződéssel, olyan bizo­nyosággal, mely feltétlenül tiszteletre mél­tó. - Sorsfordulóként is emlegethetném, dehát nem jön váratlanul, magam akar­tam, magam is alkarom az érkezését. És két éve készül erre a napra!- Kívülről tanyavilágnak látszik ez a vi­dék - magyarázza -, de valójában tudo­mányos dolgozók, kutatók között telnek itt a munkanapok, és megtanultam tőlük, hogy sikert, eredményt csak a türelmes munka hozhat. Két év nem is olyan sok. Valójában pedig régebbi felkészülésem csak két éve tudatos, amióta felvettek tagjelöltnek... Az ünnepnap tehát az lesz, almikor a pártszervezet tagsága jóváhagyja majd felvételét, a pártelnöktől átveszi a tagsági igazolványt. És amely naptól fogva joggal mondhatja magáról: Kommunista va­gyok. A pártszervezet elnöke, a neves kuta­tó, Rákóczi Lajos teljes mértékben oszt­ja a fiatal gépész véleményét, egyetért az ünnepre vonatkozó megállapításával is, még érvel is:- Ünnep lesz az, a szó nemesebb értelmében, hiszen tizenegyen vagyunk kommunisták ezen az állomáson, és attól a naptól fogva eggyel többen leszünk. A felkészülést illetően pedig arra hivat­kozik, hogy a CSKP Alapszabályzata all. fejezet 15. pontjában az eljárást ponto­san előírja, de ők következetesen megkí­vánják az előző, a 14. pont előírásának betartását is a tagjelöltektől, és idézi is ennek szövegéből a legfontosabbat:- Tevékenységével bizonyítsa, hogy a pártnak értékes tagja lesz! Ajánlói, Ján Odehnál, az állomásve­zető Gerezdes Tibor agronómus, Koz­ma János állattenyésztő is ezt hangsú­lyozták két évvel ezelőtt, amikor a tag­gyűlésen ismertették a felvételre való eszmei, politikai, szakmai, valamint erköl­csi alkalmasságát. Nem kétséges ugyanis, hogy a képzett villanyszerelő, a tapasztalt ifjúsági tiszt­ségviselő, valóban alkalmas a munkás- osztály élcsapatának tagságára. Alkal­mas, mint hozzá hasonlóan nagyon so­kan, viszont az érdemességet bizonyítani kell.- Elgondolkoztatott - emlékszik vissza Dobai Vince, - amikor a taggyűlés után tudatosítani kezdtem, hogy bizony más az alkalmasság és más az érdemesség. Miként is kezdjek hozzá a bizonyításhoz, azon töprengtem... A pártelnöktől megkapta az alapsza­bályzatot, mellé néhány brosúrát, köny­vet is kapott. Részt vett a tagjelöltek számára rendezett tanfolyamon. Egyidő- re félretette kedvenc olvasmányait, a Vil­lamosságtan, meg a Gépszerkesztés cí­mű könyveket, a műszaki folyóiratokat. Nem hagyta azonban nyugton a gondo­lat: tenni, cselekedni kellene valamit, úgy bizonyítani! Tavaly, a cirok betakarításakor sor került erre is. Történt pedig, hogy a kuta­tók, az agronómus, a kombájn kezelői bosszankodtak: mindegyik parcella ter­mésének betakarítása után le-kell állítani az egyébként jól működő, osztrák gyárt­mányú, speciális gépet, mert fúvószerke­zete keverte a magvakat, lassan haladt a munka, benzin is több fogyott a kelleté­nél. Az agronómus pedig így szólt hozzá:- Ez a pártfeladat Vince! Csinálj va­lamit...! És ö cselekedett: két nap alatt módosí­totta a kombájn fúvószerkezetét. Nem egyedül ugyan, Perina Zoltán műhelyfő­nök segítségével, közreműködésével, de azóta is a kutatók szerint kívánt módon, kevesebb fogyasztással működik a kom­bájn.- Nem újítás ez, mégcsak ésszerűsí­tésnek se mondható - szabadkozik sze­rényen -, ez csak olyan módosításféle. Hasonlót máskor is, többször is csináltam azóta. A pártelnök biztatja, hát sorolja: ,- Tavaszkor a vetőgépek kerekeinek átszerelésével foglalkoztam, mert széle­síteni kellett a nyomtávot. Azután a csá­vázógép adagolóját kellett átszerelni. Most, újabb pártfeladatom, hogy a leg­újabb, automatavezérlésű vetőgép töltő­jének a célnak megfelelő módosításával foglalkozzak. Hosszan fejtegeti a lehetséges módo­zatokat, töprengve magyarázza, hogy mi­ként kell figyelembe venni a terep szerinti követelményeket, egyeztetni a műszaki lehetőségekkel, mi kellene a megvalósí­táshoz. Amikor észrevezi, hogy aligha bírom követni a probléma megoldásának műszaki értelmezését, megkérdi:- ügye nem könnyű feladat? Ugye nem akármilyen? Beírom jegyzetfüzetembe: nem akár­milyen. Alá is húzom kétszer. Mire meg­jegyzi:- Nehogy félre értsük egymást! Elég nehéz a műszaki megoldása, de azért nem akármilyen, mert nem egyedül, nem magam találok majd rá, mások is segíteni fognak, tekintet nélkül arra, hogy kommu­nisták, vagy se. És magyarázni kezdi:- Különben az is pártfeladat, hogy minden megvalósítandó cél érdekében meg kell nyerni a dolgozókat, a többieket. Erről van szó. HAJDÚ ANDRÁS módosítani (A szerző felvételei) Számadás a pártfeladat teljesítéséről. Balról jobbra: Rákóczi Lajos, a pártelnök, Dobai Vince, pártunk tagjelöltje. Munkában a csávázógép, melynek adagolóját kellett * TETTEK KÖVETIK A HATÁROZATOKAT A pártgyűlések gondos előkészítése az eredményes tanácskozás egyik előfeltétele „Taggyűléseink vitájában az utóbbi időben jelentős minőségi javulás észlelhető. Ez így helyes, hiszen a problémák felfedésére s annak eldöntésére, hogy azok miként oldhatók meg, a taggyűlés valóban alkal­mas fórum. Persze, sok munkát adott, amíg meggyőz­tük az embereket, hogy a hibák elhallgatása senkinek sem hasznos, a hallgatással semmi sem oldódik meg“- hangoztatta Gejza Brezina, a Cseh Palaszén és Szénkitermelő Tröszt Nővé Strasecí-i üzeme pártbi­zottságának elnöke, egyetértésben Frantisek Tuőekkel, az 5-ös számú alapszervezet pártbizottságának tagjá­val. Egyben elmondták, mi mindent kellett tenniük, amíg taggyűléseik olyan pártfórummá váltak, amelye­ken az alapvető dolgok mellett az embereket közvetle­nül érintő kérdések is napirendre kerülnek. Elérték, hogy a kommunisták nem csak járnak a taggyűlésekre, mert az kötelességük, hanem kivétel nélkül minden egyes tagjuk a tanácskozások aktív résztvevője. Három évvel ezelőtt a célnak megfelelően az üzemi pártbizottság jelentős határozatokat fogadott el. Az— intézkedések többsége elsődlegesen a taggyűlések jobb előkészítését szolgálta, és a pártcsoportokkal volt kapcsolatos. Ezek élére mindenekelőtt olyan kommu­nisták kerültek, akik már kellő élet- és munkatapaszta­latokkal rendelkeztek. A csoportok vezetői kivétel nél­kül középfokú pártoktatásban részesültek, és jelenleg többen már mint a marxizmus-leninizmus esti egyete­mének résztvevői igyekeznek megszerezni a pártcso­port eredményes vezetéséhez elengedhetetlenül szük­séges elméleti alapot. A pártbizottság azt akarta elérni, hogy a pártcsoport a saját hatáskörében teljes egészében eleget tudjon tenni a párthatározatoknak. Tanult a korábbi tapaszta­latból, amikor a csoportok vezetőinek elégtelen politikai és ideológiai, valamint szakmai felkészülése miatt a pártcsoport tevékenységének jelentőségét leegysze­rűsítették, s nem értékelték kellően. A pártcsoport igyekezett mindent „átjátszani“ a pártbizottságra, még a kimondottan hatáskörébe tartozó feladatokat is. Mind­ez a pártegyetem meglazulását és a taggyűlések nem megfelelő előkészítését eredményezte. Érthető tehát, hogy miért lett kiemelt feladat a pártcsoportok munkájának megjavítása. A bevezetett újdonságok egyike a pártcsoportok ve­zetőinek rendszeres tanácskozása, amire mindig a taggyűlést megelőzően kerül sor. Ezeken írásos alapanyagok vagy közvetlen tájékoztatás alapján meg­ismerkednek a pártbizottság^ állásfoglalásával az elő­terjesztett jelentéssel és a javasolt intézkedésekkel kapcsolatosan. Ha például a gazdasági feladatok telje­sítése szerepel a napirenden, a határozati javaslat tartalmazza mindazokat a konkrét feladatokat, amelyek a tervmutatók teljesítése érdekében a műhelybizott­ságban, az ifjúsági alapszervezetben és a gazdasági vezetésben dolgozó kommunistákra várnak. Tgy a párt­csoportok vezetői előre megismerik a taggyűlés napi­rendjét, és a csoport tagjai kollektive megbeszélhetik a felszólalások lényegét. A legtöbbször kijelölnek egy elvtársat, aki majd a taggyűlés vitájában felszólal, és tolmácsolja a csoport állásfoglalását. Mindez, persze, nem jelenti azt, hogy a taggyűlésen csak előre elkészí­tett hozzászólások hangozhatnak el. Éppen ellenkező­leg, a vitában bő teret kap a közvetlen reagálás az előterjesztett jelentésre, és a tagok ezt ki is használják. Több alapszervezetben ez a gyakorlat már teljesen természetes, de még mindig akadnak olyan taggyűlé­sek is, amelyeken mintha nem lenne miről beszélni. Az okok elemzésekor a pártbizottság arra a következtetés­re jutott, hogy ebben elsősorban az előkészítés jelentő­ségének lebecsülése játszik közre, kivált az ismétlődő napirendi pontok esetében. Az alapszervezet pártbi­zottságának egyes tagjai ugyanis még nem tudatosítot­ták, hogy az ismétlődő napirendi pontokból adódó feladatokat is mindenkor más és más feltételek közt kell teljesíteni. Tehát úgy dolgozni, mint a múltban, vissza­lépést jelent. Az üzemi pártbizottság határozatainak egyike a taggyűlésen való részvétel ellenőrzésének módját is megváltoztatta. Közvetlenül a taggyűlés megkezdése után a pártcsoportok vezetői számot adnak a gyűlésen való részvételről. A taggyűlésről távol maradni csak betegség vagy komoly családi ok miatt lehet, és arról annak befejezése előtt csak a tagok beleegyezésével távozhatnak. A vitában felszólalók számának növekedésében az észrevételek és javaslatok következetes elbírálása is szerepet játszott. Ha az emberek látják, hogy javaslata­ikkal és észrevételeikkel a vezető dolgozók felelősség- teljesen foglalkoznak, akkor vitában felszólalnak. Pél­dául az 5-ös számú alapszervezet taggyűlésén Franti- éek Lev kétségbe vonta, hogy a szervezet, amely a műhelyekben a központi fűtést javítja, még az első fagyok előtt elkészül a munkával. Az észrevétel­re nyomban reagált Jirí Slabéhoudek, az üzem műszaki igazgatója. Elmondta, hogy a javítókat egy másik munkahelyre irányították, ahol sürgősebb feladat várt rájuk. Napirendre került tehát egy probléma, amelyet a tag­gyűlés természetesen nem tudott megkerülni annak ellenére, hogy az inkább egy termelési értekezlet hatáskörébe tartozna. Csakhogy a bányagépeket javító és karbantartó üzem műhelyében feltétlenül melegre van szükség, így a taggyűlés feladatul adta az üzem igazgatójának a tények pontos megállapítását, hogy azokról a következő taggyűlésen részletesen beszá­molhasson. Egy hónap elteltével, az előző taggyűlésen felvett jegyzőkönyv pontjainak ellenőrzésekor Josef Král mér­nök, az üzem igazgatója a helyzet pontos ismeretében elmondta, hogy a javítási munkákat saját maguknak kell befejezniük, s ez azóta már meg is történt. Amikor meglátogattuk a villanymotorokat javító rész­leget, Dagmar Frolíková, a pártcsoport vezetője Marie Hajnová párttagjelölttel épp végzett az egyik motor javításával.- Részlegünkön harmincán dolgozunk, s pártcso­portunknak tizenöt tagja van. A taggyűlések előkészíté­se alkalmával a pártonkívüliekkel is elbeszélgetünk, s bizony nemegyszer épp tőlük indul ki a javaslat valamelyik probléma megoldására, ők mondják meg, hogy mit vállaljunk még a szocialista munkaverseny keretében. A pártonkívüliek javaslatait és észrevételeit a pártcsoportban is megtárgyaljuk, és amennyiben lé­nyegesebbek, a taggyűlésen is ismertetjük őket.- Meggyőződésem, hogy eljárásunk helyes. Hiszen egy kollektíva vagyunk, és a jó gondolatnak sosem szabad feledésbe mennie. Még így is megtörténhet, hogy egy-egy problémát nem sikerül azonnal megolda­ni. Jelenleg is van ilyen. Részlegünkben sok nő dolgo­zik, akik nem bírják el a nehéz motorokat, a villamos targonca pedig üzemképtelen, mivel nincs belevaló akkumulátor. Az elvtársaknak a gazdasági vezetésben gyorsan meg kellene oldaniuk a problémát. Az üzemben minden bizonnyal ez utóbbi nehézséget is képesek lesznek legyőzni, mintegy további bizonyí­tékául is a ténynek, hogy a taggyűlések előkészületei során és a gyűlések vitájában elhangzott észrevételek­nek valóban nagy jelentőséget tulajdonítanak, és a ha­tározatokat minden egyes esetben tettek követik. VÁCLAV PERGL t i 1981. X. 25. ÚJ SZÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom