Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-10-25 / 42. szám
VNNtm KÉSÜL A Növénytermesztési Kísérleti Intézet sósszigeti (Solivar) magnemesítö állomásának 34 esztendős gépésze, Dobai Vince ünnepre készül. Nem is akármilyen ünnepre, és nem is akármilyen módon.- Olyan lesz az a nap, mely emlékezetes eseményt jelent majd az életemben - mondja meggyőződéssel, olyan bizonyosággal, mely feltétlenül tiszteletre méltó. - Sorsfordulóként is emlegethetném, dehát nem jön váratlanul, magam akartam, magam is alkarom az érkezését. És két éve készül erre a napra!- Kívülről tanyavilágnak látszik ez a vidék - magyarázza -, de valójában tudományos dolgozók, kutatók között telnek itt a munkanapok, és megtanultam tőlük, hogy sikert, eredményt csak a türelmes munka hozhat. Két év nem is olyan sok. Valójában pedig régebbi felkészülésem csak két éve tudatos, amióta felvettek tagjelöltnek... Az ünnepnap tehát az lesz, almikor a pártszervezet tagsága jóváhagyja majd felvételét, a pártelnöktől átveszi a tagsági igazolványt. És amely naptól fogva joggal mondhatja magáról: Kommunista vagyok. A pártszervezet elnöke, a neves kutató, Rákóczi Lajos teljes mértékben osztja a fiatal gépész véleményét, egyetért az ünnepre vonatkozó megállapításával is, még érvel is:- Ünnep lesz az, a szó nemesebb értelmében, hiszen tizenegyen vagyunk kommunisták ezen az állomáson, és attól a naptól fogva eggyel többen leszünk. A felkészülést illetően pedig arra hivatkozik, hogy a CSKP Alapszabályzata all. fejezet 15. pontjában az eljárást pontosan előírja, de ők következetesen megkívánják az előző, a 14. pont előírásának betartását is a tagjelöltektől, és idézi is ennek szövegéből a legfontosabbat:- Tevékenységével bizonyítsa, hogy a pártnak értékes tagja lesz! Ajánlói, Ján Odehnál, az állomásvezető Gerezdes Tibor agronómus, Kozma János állattenyésztő is ezt hangsúlyozták két évvel ezelőtt, amikor a taggyűlésen ismertették a felvételre való eszmei, politikai, szakmai, valamint erkölcsi alkalmasságát. Nem kétséges ugyanis, hogy a képzett villanyszerelő, a tapasztalt ifjúsági tisztségviselő, valóban alkalmas a munkás- osztály élcsapatának tagságára. Alkalmas, mint hozzá hasonlóan nagyon sokan, viszont az érdemességet bizonyítani kell.- Elgondolkoztatott - emlékszik vissza Dobai Vince, - amikor a taggyűlés után tudatosítani kezdtem, hogy bizony más az alkalmasság és más az érdemesség. Miként is kezdjek hozzá a bizonyításhoz, azon töprengtem... A pártelnöktől megkapta az alapszabályzatot, mellé néhány brosúrát, könyvet is kapott. Részt vett a tagjelöltek számára rendezett tanfolyamon. Egyidő- re félretette kedvenc olvasmányait, a Villamosságtan, meg a Gépszerkesztés című könyveket, a műszaki folyóiratokat. Nem hagyta azonban nyugton a gondolat: tenni, cselekedni kellene valamit, úgy bizonyítani! Tavaly, a cirok betakarításakor sor került erre is. Történt pedig, hogy a kutatók, az agronómus, a kombájn kezelői bosszankodtak: mindegyik parcella termésének betakarítása után le-kell állítani az egyébként jól működő, osztrák gyártmányú, speciális gépet, mert fúvószerkezete keverte a magvakat, lassan haladt a munka, benzin is több fogyott a kelleténél. Az agronómus pedig így szólt hozzá:- Ez a pártfeladat Vince! Csinálj valamit...! És ö cselekedett: két nap alatt módosította a kombájn fúvószerkezetét. Nem egyedül ugyan, Perina Zoltán műhelyfőnök segítségével, közreműködésével, de azóta is a kutatók szerint kívánt módon, kevesebb fogyasztással működik a kombájn.- Nem újítás ez, mégcsak ésszerűsítésnek se mondható - szabadkozik szerényen -, ez csak olyan módosításféle. Hasonlót máskor is, többször is csináltam azóta. A pártelnök biztatja, hát sorolja: ,- Tavaszkor a vetőgépek kerekeinek átszerelésével foglalkoztam, mert szélesíteni kellett a nyomtávot. Azután a csávázógép adagolóját kellett átszerelni. Most, újabb pártfeladatom, hogy a legújabb, automatavezérlésű vetőgép töltőjének a célnak megfelelő módosításával foglalkozzak. Hosszan fejtegeti a lehetséges módozatokat, töprengve magyarázza, hogy miként kell figyelembe venni a terep szerinti követelményeket, egyeztetni a műszaki lehetőségekkel, mi kellene a megvalósításhoz. Amikor észrevezi, hogy aligha bírom követni a probléma megoldásának műszaki értelmezését, megkérdi:- ügye nem könnyű feladat? Ugye nem akármilyen? Beírom jegyzetfüzetembe: nem akármilyen. Alá is húzom kétszer. Mire megjegyzi:- Nehogy félre értsük egymást! Elég nehéz a műszaki megoldása, de azért nem akármilyen, mert nem egyedül, nem magam találok majd rá, mások is segíteni fognak, tekintet nélkül arra, hogy kommunisták, vagy se. És magyarázni kezdi:- Különben az is pártfeladat, hogy minden megvalósítandó cél érdekében meg kell nyerni a dolgozókat, a többieket. Erről van szó. HAJDÚ ANDRÁS módosítani (A szerző felvételei) Számadás a pártfeladat teljesítéséről. Balról jobbra: Rákóczi Lajos, a pártelnök, Dobai Vince, pártunk tagjelöltje. Munkában a csávázógép, melynek adagolóját kellett * TETTEK KÖVETIK A HATÁROZATOKAT A pártgyűlések gondos előkészítése az eredményes tanácskozás egyik előfeltétele „Taggyűléseink vitájában az utóbbi időben jelentős minőségi javulás észlelhető. Ez így helyes, hiszen a problémák felfedésére s annak eldöntésére, hogy azok miként oldhatók meg, a taggyűlés valóban alkalmas fórum. Persze, sok munkát adott, amíg meggyőztük az embereket, hogy a hibák elhallgatása senkinek sem hasznos, a hallgatással semmi sem oldódik meg“- hangoztatta Gejza Brezina, a Cseh Palaszén és Szénkitermelő Tröszt Nővé Strasecí-i üzeme pártbizottságának elnöke, egyetértésben Frantisek Tuőekkel, az 5-ös számú alapszervezet pártbizottságának tagjával. Egyben elmondták, mi mindent kellett tenniük, amíg taggyűléseik olyan pártfórummá váltak, amelyeken az alapvető dolgok mellett az embereket közvetlenül érintő kérdések is napirendre kerülnek. Elérték, hogy a kommunisták nem csak járnak a taggyűlésekre, mert az kötelességük, hanem kivétel nélkül minden egyes tagjuk a tanácskozások aktív résztvevője. Három évvel ezelőtt a célnak megfelelően az üzemi pártbizottság jelentős határozatokat fogadott el. Az— intézkedések többsége elsődlegesen a taggyűlések jobb előkészítését szolgálta, és a pártcsoportokkal volt kapcsolatos. Ezek élére mindenekelőtt olyan kommunisták kerültek, akik már kellő élet- és munkatapasztalatokkal rendelkeztek. A csoportok vezetői kivétel nélkül középfokú pártoktatásban részesültek, és jelenleg többen már mint a marxizmus-leninizmus esti egyetemének résztvevői igyekeznek megszerezni a pártcsoport eredményes vezetéséhez elengedhetetlenül szükséges elméleti alapot. A pártbizottság azt akarta elérni, hogy a pártcsoport a saját hatáskörében teljes egészében eleget tudjon tenni a párthatározatoknak. Tanult a korábbi tapasztalatból, amikor a csoportok vezetőinek elégtelen politikai és ideológiai, valamint szakmai felkészülése miatt a pártcsoport tevékenységének jelentőségét leegyszerűsítették, s nem értékelték kellően. A pártcsoport igyekezett mindent „átjátszani“ a pártbizottságra, még a kimondottan hatáskörébe tartozó feladatokat is. Mindez a pártegyetem meglazulását és a taggyűlések nem megfelelő előkészítését eredményezte. Érthető tehát, hogy miért lett kiemelt feladat a pártcsoportok munkájának megjavítása. A bevezetett újdonságok egyike a pártcsoportok vezetőinek rendszeres tanácskozása, amire mindig a taggyűlést megelőzően kerül sor. Ezeken írásos alapanyagok vagy közvetlen tájékoztatás alapján megismerkednek a pártbizottság^ állásfoglalásával az előterjesztett jelentéssel és a javasolt intézkedésekkel kapcsolatosan. Ha például a gazdasági feladatok teljesítése szerepel a napirenden, a határozati javaslat tartalmazza mindazokat a konkrét feladatokat, amelyek a tervmutatók teljesítése érdekében a műhelybizottságban, az ifjúsági alapszervezetben és a gazdasági vezetésben dolgozó kommunistákra várnak. Tgy a pártcsoportok vezetői előre megismerik a taggyűlés napirendjét, és a csoport tagjai kollektive megbeszélhetik a felszólalások lényegét. A legtöbbször kijelölnek egy elvtársat, aki majd a taggyűlés vitájában felszólal, és tolmácsolja a csoport állásfoglalását. Mindez, persze, nem jelenti azt, hogy a taggyűlésen csak előre elkészített hozzászólások hangozhatnak el. Éppen ellenkezőleg, a vitában bő teret kap a közvetlen reagálás az előterjesztett jelentésre, és a tagok ezt ki is használják. Több alapszervezetben ez a gyakorlat már teljesen természetes, de még mindig akadnak olyan taggyűlések is, amelyeken mintha nem lenne miről beszélni. Az okok elemzésekor a pártbizottság arra a következtetésre jutott, hogy ebben elsősorban az előkészítés jelentőségének lebecsülése játszik közre, kivált az ismétlődő napirendi pontok esetében. Az alapszervezet pártbizottságának egyes tagjai ugyanis még nem tudatosították, hogy az ismétlődő napirendi pontokból adódó feladatokat is mindenkor más és más feltételek közt kell teljesíteni. Tehát úgy dolgozni, mint a múltban, visszalépést jelent. Az üzemi pártbizottság határozatainak egyike a taggyűlésen való részvétel ellenőrzésének módját is megváltoztatta. Közvetlenül a taggyűlés megkezdése után a pártcsoportok vezetői számot adnak a gyűlésen való részvételről. A taggyűlésről távol maradni csak betegség vagy komoly családi ok miatt lehet, és arról annak befejezése előtt csak a tagok beleegyezésével távozhatnak. A vitában felszólalók számának növekedésében az észrevételek és javaslatok következetes elbírálása is szerepet játszott. Ha az emberek látják, hogy javaslataikkal és észrevételeikkel a vezető dolgozók felelősség- teljesen foglalkoznak, akkor vitában felszólalnak. Például az 5-ös számú alapszervezet taggyűlésén Franti- éek Lev kétségbe vonta, hogy a szervezet, amely a műhelyekben a központi fűtést javítja, még az első fagyok előtt elkészül a munkával. Az észrevételre nyomban reagált Jirí Slabéhoudek, az üzem műszaki igazgatója. Elmondta, hogy a javítókat egy másik munkahelyre irányították, ahol sürgősebb feladat várt rájuk. Napirendre került tehát egy probléma, amelyet a taggyűlés természetesen nem tudott megkerülni annak ellenére, hogy az inkább egy termelési értekezlet hatáskörébe tartozna. Csakhogy a bányagépeket javító és karbantartó üzem műhelyében feltétlenül melegre van szükség, így a taggyűlés feladatul adta az üzem igazgatójának a tények pontos megállapítását, hogy azokról a következő taggyűlésen részletesen beszámolhasson. Egy hónap elteltével, az előző taggyűlésen felvett jegyzőkönyv pontjainak ellenőrzésekor Josef Král mérnök, az üzem igazgatója a helyzet pontos ismeretében elmondta, hogy a javítási munkákat saját maguknak kell befejezniük, s ez azóta már meg is történt. Amikor meglátogattuk a villanymotorokat javító részleget, Dagmar Frolíková, a pártcsoport vezetője Marie Hajnová párttagjelölttel épp végzett az egyik motor javításával.- Részlegünkön harmincán dolgozunk, s pártcsoportunknak tizenöt tagja van. A taggyűlések előkészítése alkalmával a pártonkívüliekkel is elbeszélgetünk, s bizony nemegyszer épp tőlük indul ki a javaslat valamelyik probléma megoldására, ők mondják meg, hogy mit vállaljunk még a szocialista munkaverseny keretében. A pártonkívüliek javaslatait és észrevételeit a pártcsoportban is megtárgyaljuk, és amennyiben lényegesebbek, a taggyűlésen is ismertetjük őket.- Meggyőződésem, hogy eljárásunk helyes. Hiszen egy kollektíva vagyunk, és a jó gondolatnak sosem szabad feledésbe mennie. Még így is megtörténhet, hogy egy-egy problémát nem sikerül azonnal megoldani. Jelenleg is van ilyen. Részlegünkben sok nő dolgozik, akik nem bírják el a nehéz motorokat, a villamos targonca pedig üzemképtelen, mivel nincs belevaló akkumulátor. Az elvtársaknak a gazdasági vezetésben gyorsan meg kellene oldaniuk a problémát. Az üzemben minden bizonnyal ez utóbbi nehézséget is képesek lesznek legyőzni, mintegy további bizonyítékául is a ténynek, hogy a taggyűlések előkészületei során és a gyűlések vitájában elhangzott észrevételeknek valóban nagy jelentőséget tulajdonítanak, és a határozatokat minden egyes esetben tettek követik. VÁCLAV PERGL t i 1981. X. 25. ÚJ SZÓ
