Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-10-25 / 42. szám

Vasárnap 1981. október 25. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 6.12, nyugszik 16.28 Közép- Szlovákia: 6.20, nyugszik 16.36 Nyugat-Szlovákia: 6.28, nyugszik 16.44 órakor A HOLD kel - 3.21, nyugszik 16.08 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük BLANKA ÉS AUREL nevű kedves olvasóinkat 1801-ben született Richard Parkee BONINGTON angol festőművész (t 1828) • 1811-ben született Evaris­te GALOIS francia matemati­kus, a modem algebra meg- alapozója (f1832) • 1891- ben született Véclav Vokálek cseh szobrász és keramikus, érdemes művész (t 1970). 1* V AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A FEJLETT SZOOAUZMUS KONCEPCIÓJA KOLOMAN SUVKA ÍRÁSA A MÉG SZOROSABB KAPCSOLATOKÉRT FOLDP IMRE ÍRÁSA A MORMONOK FÖLDJÉN KULCSÁR ISTVÁN RIPORTJA ÍGY IS LEHET MAKRAI MIKLÓS CIKKE GYÁRTMÁNYFEJLESZTÉS ASTROPKOVI TELEFONGYÁRBAN KULIK GELLERT RIPORTJA KÖZELEBBRŐL ÉS MÉLYEBBEN KELL ISMERNÜNK EGYMÁST BESZÉLGETÉS DOBOZY IMRÉVEL EGY ÓRÁVAL KORÁBBAN NEMES LÁSZLÓ ELBESZÉLÉSE Takarékoskodjunk - halljuk csaknem minden­hol a különben nagyon idő­szerű és indokolt jelszót. És megpróbálunk takarékos­kodni, otthon és munkahe­lyen is. Ki ésszerűen, ki pedig meggondolatlanul. Az egyik kisváros ke­nyérgyárában egy ideig va­lamivel kevesebb lisztet adagoltak az előírtnál, és rövidebb ideig sütötték a kenyeret. A vezetők min­den bizonnyal prémiumról is ábrándozteik, hiszen tel­jesítettek két fontos muta­tót: nyersanyagot és villany­áramot takarítottak meg. Igen ám, csakhogy a rossz takarékoskodás következ­tében a kenyér ehetetlenné vált, a fél város emiatt zú­golódott, kétkilós kenyerek kerültek a szemetes ku­kákba. Más. Színhely az egyik városi nemzeti bizottság ülésterme. A helyi gazdál­kodási üzem vezetőie szenvedélyes felszólalás­ban mondja el, hogy a fele­lősök rosszul gazdálkod­nak. Az üzem ugyanis négy új teherautót kapott, ám a tavalyi évre megállapított, felhasználható üzem­anyagmennyiséget az idén még húsz százalékkal ... a vámon sem csökkentették, méghozzá úgy, hogy a gépkocsik ta­valyi számát vették figye­lembe. Hát hogy lehet ke­vesebb üzemanyaggal még több teherautót üze­meltetni? Mindannyian ésszerű választ vártunk. Azt, hogy meggondolatla­nul spóroltak, hogy nem jó az, ha a valós helyzet isme­rete nélkül cselekszünk, s ezért ki kell igazítani az üzemanyagmennyiséget. Nem ez történt. Felállta vá­rosi nemzeti bizottság egyik tisztviselője és dörgedel­mes beszédet tartott arról, hogy márpedig az előírást be kell tartani. A teherautók álljanak három-négy hóna­pig, vagyis az év végéig az udvaron, de több üzem­anyagot nem kérünk, punktum. A közgazdaságban egyáltalán nem jártas, ám logikusan gondolkodó, egyszerű halandó könnyen rájön arra, hogy itt is, ott is, sokat veszítenek a takaré­koskodással. Mert nagy veszteség az, ha sületlen és ehetetlen a kenyér, s ugyanilyen hiba az is, ha a drága tehergépkocsik hó­napokon át kihasználatla­nul vesztegelnek. Sok pél­dát lehetne felhozni az ilyen drága és megenged­hetetlen mulatságra, sírni egyesek takarékoskodás­nak csúfolnak, holott való­jában nem más, mint közös vagyonunk elherdálása. Kézenfekvő a következ­tetés. Igen, takarékoskodni kell, de nem meggondolat­lanul és minden áron. Az a jó gazda, az a bölcs tiszt­ségviselő, aki úgy takaré­koskodik, hogy amit a ré­ven nyert, azt a vámon sem veszíti el. Kell a felderítés Azért kérdezem, mert egyre gyakrabban tapasz­talom, hogy ügyeim intézé­se csak akkor sikeres, ha előzőleg, miként a felderítő katona, helyzetre, szán­dékra vonatkozó adatokat, értesüléseket szerzek. Pél­dákkal is szolgálhatok. A városkerületi nemzeti bizottság szociális ügyosz­tályának véleményező bi­zottságához készülök in­dulni. Ha előzetesen fel nem derítem, hogy szer­dánként, amikor hivatalo­san fogadónap van a hiva­talokban, itt csak délután fél kettőtől négyig fogadnak, egyhetes késéssel kerülök a véleményező bizottság elé. Perbetére (Pribeta) ké­szülök utazni, Érsekújvár­ból (Nővé Zámky), autó­busszal. Ha előzetesen fel nem derítem, hogy nem a 2-es számú megállóról indul, ahogyan a hivatalo­san kiadott táblák jelzik, ha­nem az autóbuszállomás túlsó végéről, a 16-os szá­múról, akkor bizony nem jutok idejében Perbetére. Mosodába készülök reg­gel, hogy miként megszok­tam, idejében beadjam a mosnivalót. Ha előzetesen fel nem deríten, hogy újab­ban reggel 7 óra helyett 11 órakor nyit a mosoda, ci­pelhetem magammal a mosnivalót sajtóértekez­letről sajtóértekezletre. És a példákat sorolhat­nám tovább, de felesleges, mert hasonlókról más is tud. Egyszerűen csak arról van szó, hogy igenis, szük­séges, kell a felderítés, de az inkább a népi ellenőrök dolga legyen, mert hiszen a sokakat bosszantó, ha­nyagságból, nemtörődöm­ségből eredő visszás jelen­ségekhez alkalmazkodni kevés, nem is lehet életünk természetes velejárója. Szóval, kell a felderítés. / IDŐSZERŰ GONDOLATOK Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága összhangban a marxiz- mus-leninizmus és a proletár internaciona­lizmus elveivel, valamint a világ kommunista és munkásmozgalma előtt álló feladatokkal, aktívan hozzájárul korunk forradalmi és de­mokratikus erői egységének és akcióképes­ségének megszilárdításához. Támogatni fo­gunk a kommunista és munkásmozgalom egységének és összeforrotságának megszi­lárdítására irányuló minden kezdeménye­zést. Munkánkkal hozzá fogunk járulni a nemzetközi találkozók pozitív eredményei­hez, hasznosítani fogjuk az egyes pártok tapasztalatait, és sokoldalúan kivesszük ré­szünket a munkásosztály és a társadalmi haladás ügyének győzelméért kifejtett közös munkából. A csehszlovák kommunisták meg vannak győződve arról, hogy az olyan nemzetközi tanácskozás határozatainak teljesítése, mint amilyen például az 1976-os berlini konferen­cia volt, hozzájárul a kommunista és az egész antiimperialista mozgalom egységé­nek megszilárdításához. Az utóbbi időben elég, a kommunista és munkáspártokat érin­tő probléma halmozódott fel, s véleményünk szerint hasznos lenne ezeket közösen meg­vitatni. A történelem is megerősíti, hogy a dolgo­zók jogaiért, a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért harcoló minden kommu­nista és munkáspárt ereje megsokszorozó­dik, ha megszilárdul mozgalmunk internacio­nalista egysége. A széles antiimperialista front megerősíté­se érdekében fejleszteni fogjuk együttműkö­désünket Ázsia, Afrika és Latin-Amerika ha­ladó és demokratikus erőivel. Mindazokkal az országokkal szilárdítani fogjuk internacio­nalista kapcsolatainkat és barátságunkat, amelyek a szocialista fejlődés útját válasz­tották, továbbra azokkal a szervezetekkel és mozgalmakkal, amelyek a szocialista fejlő­dés útját választották, továbbra azokkal a szervezetekkel és mozgalmakkal, amelyek következetes harcot folytatnak a gyarmatosí­tás, az újgyarmatosítás és a fajüldözés ellen, hazájuk imperialista uralom alóli teljes fel­szabadításáért. A csehszlovák nép mindig a szabadságért és függetlenségért harcoló népek oldalán lesz, és támogatni fogja gaz­dasági és társadalmi fejlődésüket. Határozottan elítéljük az imperializmus tö­rekvéseit, hogy az ellenforradalmat oda ex­portálják, ahol a nemzetek úgy döntöttek, lerázzák magukról az imperialista uralom igáját. (Részlet Gustáv Husák elvtársnak a CSKP XVI. kongresszusán mondott beszédéből) iiliiwäiwsk”- Miért éppen engem vá­lasztott? Miért... miért?... - sorolja félig magában, félig felém fordulva a kérdéseket, mikor elmondom neki, mi járat­ban vagyok, önmagával vias­kodik ezekben a pillanatokban, meglepetésében valahonnét az énje mélyéből vár meg­nyugtató választ. Mire szóhoz jutnék; úgy tűnik, elhitette ma­gával: lesz értelme beszélge­tésünknek; igy szavaim már csupán döntésének aláta- masztására, utózengésként hatnak.- Ha annyira akarja, akkor menjünk, keressünk valahol helyet a szóváltásra - mondja meggyőzően Jozef Fialka, és végigvezet a Bratislavai Állami Gyógyszerellenőrző Intézet udvarán. Most éppen itt dolgo­zik néhány munkatársával együtt a laboratóriumok építé­sén. Furcsa lenne, ha nem ez­zel kezdené mondanivalóját:- Sohasem panaszkodtam, hogy képtelen vagyok valamit elvégezni, vagy megoldani az előttem álló problémákat. Ide azért küldtek bennünket, hogy befejezzük az épületen hátra­maradt munkákat. Vésünk, va­kolunk, árkot ásunk; egyszóval azt csináljuk, amire szükség van, ami egyre közelebb visz az átadás napjához. Tudja, én (Jozef Suran felvétele) már gyermekkoromban nehéz körülmények között nevelked­tem. Szüleimmel, akik nap­hosszat a földeken dolgoztak, az érsekújvári járásbeli Koltán éltem. Egészen fiatalon meg­szoktam a kétkezi munkát, mert más lehetőség az akkori időkben nem nagyon mutatko­zott. Olyan emberré váltam, aki „mindig kéznél van“, aki szá­mára természetes a korán ke­lés, meg egyéb más dolog, amit már ma kevesen is­mernek. És megállás nélkül beszél tovább: önmagáról, életpályá­járól. Amikor rájött, hogy nehe­zen élne meg szülőfalujában, elhatározta: munka után néz. És akkor táTnadt az ötlete, hogy beáll a háború után az országot újjávarázsoló építő- munkások közé. Otthonától, távol, Prágában vállalt mun­kát. Szakmai képesítése ugyan nem volt, de határtalan munkakedve belesodorta min­denbe. Olyannyira, hogy máig hű maradt az építők népes családjához. Helyzete csak annyiban változott, hogy idővel Prágából a szlovák fővárosba került, s ma immár harminca­dik éve dolgozik a Bratislavai Magasépítő Vállalatnál. Köz­ben Szlovákia iparosításának időszakában egy időre Ziar nad Hronomba, Banská Bystri- cára és Prievidzára is járt épí­teni.- Ha bármelyik munkahe­lyen megjelenek, mindig az az első, hogy felmérjem: mi vár ránk, mit kell elvégezni. És ezt látni kell! Elképzelem magam­ban, hogyan néz majd ki amit felépítünk, s már sorakoznak előttem a tennivalók. Vélemé­nyem szerint az olyan ember, aki nem látja munkáját előre, sohasem tud rendesen dolgoz­ni. Ez mindenütt érvényes, le­gyen szó ház körüli teendőkről, vagy munkahelyi kötelessé­gekről. Amit elmond, az egybe üze­me krónikájának is egy része. Szavaiból érzem, hogy tud bánni az emberekkel, megérti hibáikat és segítőkész, ha rá­szorul valaki. Sokáig munka- csoportot vezetett, de két éve úgy döntött: átadja helyét a fia­talabbaknak.- Tapasztalataimat azóta is kamatoztathatom, mert olyan helyekre küldenek, ahol szük­ség van rájuk. Egyébként min­dig nyitott szemmel járok, s az vonz leginkább, ha valahol megnézhetem, mit hogyan csi­nálnak, mert a folyamat, a munkavégzés árul el legtöb­bet számomra. Jól érzem ma­gam, ha sikerül valamit befe­jeznünk és látom igyekezetünk végső eredményét. Ilyenkor minden elismerés helyett a jól elvégzett munka sikerélménye nyugtat meg leginkább. Máig szívesen emlegetem például azt, hogy az építők közül utol­sóként hagytam el az újonnan felépült bratislavai Prior áruhá­zát. Talán ez a legszebb, ami a sok-sok építkezésről hozott emlékeimből megmaradt. J. MÉSZÁROS KÁROLY Munkában edződött ember 1981. X. 25.

Next

/
Oldalképek
Tartalom