Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-07-12 / 27. szám
ÚJ sző A KÁBÍTÓSZER-FOGYASZTÁS - TÁRSADALMI CSAPÁS Az utóbbi években világviszonylatban egyre súlyosabb gondot jelent a kábítószer-fogyasztás. A közelmúltban elsősorban az Egyesült Államokat sújtotta ez az átkozott métely - itt 200 ezer főre becsülik a heroin rabjainak számát ma viszont már Nyugat-Európában is erősen elterjedt a kábítószerek élvezete. Nyugaton természetesen országos és nemzetközi viszonylatban egyaránt felveszik a harcot a kábítószer-fogyasztás ellen. A bajok viszont a társadalmi életkörülményekben gyökereznek, s erre kevés figyelmet fordítanak. Az ok elsősorban a tömeges munkanélküliség, melynek következménye a létbizonytalanság. A súlyosbodó gazdasági válság és a fokozódó infláció elsősorban az ifjúságot sújtja. Sok fiatal még felsőfokú végzettséggel sem tud elhelyezkedni. Látszólag ellentmond ennek, hogy a kábítószer-fogyasztók közül többen a jómódú rétegekhez tartoznak. Ez így igaz. De az ok, és ezt Nyugaton sem Az NSZK-ban például több mint 80 ezer kábítószer-fogyasztóról tudnak. Az NSZK-ban 1979-ben a heroinélvezők 5,4 tonnát fogyasztottak el, a rendőrség pedig csak 207 kilogrammot tudott elkobozni. Közismert, hogy milyen pusztító hatású az indiai kender (cannabis) és a belőle készített hasis. Az Interpol, a Nemzetközi Bűnügyi és Rendőrségi Szervezet közgyűlése által 1978 októberében elfogadott „határozat felhívta a kormányokat, hogy ne legalizálják a cannabist. Mindazonáltal tizennyolc tőkés országban vannak olyan lobbyk, amelyek a cannabis és a belőle készített hasis importálásával foglalkozó cégek megbízásából működnek. Ök alapították az NSZK-ban az ,,Ingale“ („Iniziativa Hasis Legal“) társaságot, amely a hasis teljes legalizálását követeli. E tevékenység okai teljesen nyilvánvalóak: hiszen a kábítószer-kereskedelem - mind a legális, Akcióban a nyugatnémet rendőrség kábítószer-csoportja titkolják, az, hogy sokan kiábrándulnak a kapitalista társadalom értékrendjéből A társadalmi okok elkendőzése végett néha azt mondják, egyesek szervezete hajlamos a kábítószer-fogyasztásra. Említenek más biológiai indítékokat is. A valóságban Nyugaton a kábítószer-fogyasztás terjedése a kapitalista világ súlyos és általános válságának tünete. Baj az is, hogy a hatóságok gyakran elnézőek. Előfordul, hogy megpróbálják legalizálni egyes kábítószerek élvezetét. A marihuánát, a hasist és néhány más szert, amelyek állítólag nem okoznak súlyos károsodást,,,enyhének“ nevezik. 1977 augusztusában Jimmy Carter a kongresszusban kijelentette:,,... A marihuánafogyasztás kérdése továbbra is megoldatlan... Négy évtized után sem jártak sikerrel azok a próbálkozások, hogy szigorú törvényekkel véget vessenek a kábítószer élvezetének. Több mint 45 millió amerikai ízlelte már a marihuánát, s mintegy 11 millió rendszeresen szívja... Én támogatom a törvényhozást, amely korrigálja a szövetségi törvényt, és hatályon kívül helyezi mindazokat a büntető rendelkezéseket, amelyek az egy unciánál kevesebb marihuána tárolását sújtják...“ mind az illegális - óriási haszonnal járó üzlet. Olaszországban, Angliában és néhány más országban mostanában ,,enyhe“ kábítószerekkel látják el a narkósokat. Ez a módszer nem új. Hosszú évekig tartotta magát az a vélemény, hogy a gyógykezelés fő módszere a kábítószer adagolása. Ezen kívül más készítményekkel is próbálták helyettesíteni a kábítószereket. Hosszú évek tapasztalatai kétséget kizáróan bebizonyították, hogy sem a kábítószerek más, még nem ellenőrzött anyagokkal történő helyettesítése, sem pedig a kábítószerek adagolása nem kivezető út. A következmény mindkét esetben a személyiség gyors összeomlása és a halál. A valóságban ez nem harc volt a kábítószer-fogyasztás ellen, nem is gyógykezelés, hanem az orvos és a beteg összeesküvése a kábítószerfogyasztó egészségének és életének rovására. Én a leghumánusabbnak a nehezebb utat, a betiltást tartom, mivel ez jelentheti csak a beteg egészségének megóvását. Hiszen a kábítószer-fogyasztás betegség, és a beteg embereket gyógyítani kell, mégpedig tervszerűen és alaposan, ahogy az a Szovjetunióban történik. 1981. VII. 12. Csodálkoznak, hogy ez a kapituláció a marihuána még fokozottabb elterjedéséhez vezetett az Egyesült Államokban?! Ez az elnéző magatartás azért is veszélyes, mert a marihuánát szívó ember rászokik a kábítószerekre. Kóstolgatni kezd más narkotikumokat, keverni kezdi őket. A kábító- és doppingszerek különféle keverékei az Egyesült Államokban „divatba“ jöttek, és nagy károkat okoznak. A kábítószerek rabjainak gyógyítására hivatott szövetségi intézetekben 1978- ban 213 400 embert kezeltek. Körülbelül 45 százalékuk, 96 969 fő, a legártalmasabb mérget, aheroint fogyasztotta. Ezek a számok nem tartalmazzák az egyes államok hasonló intézeteiben gyógykezeltek adatait. Ám a kép még így sem teljes, hiszen a kábítószerek rabjainak csak egy része kezelteti magát. Nyugat-Európában nagyjából ugyanaz a helyzet, mint az Egyesült Államokban. A Szovjetunióban a nyilvántartott és ' gyógykezelés alatt álló kábítószer-fogyasztók száma egyre csökken. 1979- ben a Szovjetunióban 2700 kábítószerfogyasztót tartottak nyilván, az 1978. évi valamivel több mint háromezerrel szemben. Zömükben krónikus betegségben szenvedő emberek, valamint rokkantak, akik morfiumot és kodeint kaptak szenvedéseik enyhítésére, és ezek a szerek szenvedélyükké váltak. Előfordulnak szórványos esetek: olyan kábítószereket fogyasztanak, amelyeket egyes vadon termő kenderfajtákból készítenek. Az indiai kender termesztését már régen betiltották a Szovjetunióban. 1974 óta tilos az ópiummák termesztése is. A Szovjetunióban nem tudunk a heroinfogyasztás egyetlen esetéről sem. Régóta nem szerepel a nyilvántartásban, előállítása tilos. Nálunk az LSD is ismeretlen. A kokainfogyasztásnak is sikerült véget vetnünk. Hogy értük ezt el? Elsősorban a társadalmi körülmények megváltoztatásával. Nincs munkanélküliség: nincs nyomor, koldulás, csavargás, prostitúció; az ifjúság hasznos tevékenységben fejtheti ki energiáit. További fontos tényező, hogy az állam kezében összpontosul a gyógyszeripar és a gyógyszertár-hálózat. Következésképpen a kábítószerek választéka és előállítása szigorúan limitált az orvosi és tudományos célok szükségleteinek megfelelően. Orvosi receptek alapján történő gyógyszertári árusításuk pedig szigorú ellenőrzés alatt áll. Szeretném felhívni a figyelmet egy fontos mozzanatra. A Szovjetunióban nemcsak a szigorú törvények gátolják a kábítószerek elterjedését. Minden lehetőségük megvan hatékony orvosi intézkedések foganatosítására. Kiépül a kábítószerfogyasztók gondozóintézeteinek hálózata. Néhány kórházban külön osztályok létesültek, ahol a gyógykezelés rendkívül gondos, s ha szükséges, huzamos ideig eltart. Ezt az egész tevékenységet mind az országon belül, mind nemzetközi szinten a Szovjetunió Egészségügyi Minisztériuma Kábítószer-ellenőrzési Állandó Bizottsága irányítja. Eredményesen működünk együtt az Egészségügyi Világszervezettel A szovjet szakemberek aktívan részt vesznek a WHO szakértői és konzultatív csoportjaiban, vándorszemináriumain. 1978-ban és 1979-ben az Egészségügyi Világszervezet határozata értelmében Moszkvában és a közép-ázsiai köztársaságokban szervezett nemzetközi szemináriumok foglalkoztak a kábítószerek ellenőrzésének, a dopping- és izgatószerek biztonságos alkalmazásának kérdéseivel. Ezeken a találkozókon - előbb Moszkvában, majd Üzbegisztánban és Tádzsikisztánban - ismertettük vendégeinkkel gyógyszertáraink, gyógyintézeteink munkáját, a Kábítószer-ellenőrzési Állandó Bizottság tevékenységét. A szemináriumok részvevőire különösen mély benyomást gyakoroltak közép-ázsiai köztársaságaink. Hiszen közismert tény, hogy a múltban Üzbegisztánban és Tádzsikisztánban a hagyományok közé tartozott az ópium és a hasis fogyasztása. Manapság már senki sem él ezekkel a mérgekkel. Vendégeink elismeréssel szóltak arról, hogy ezt a kedvező társadalmi körülmények segítették elő. Ami pedig a mérgek előállítói és értékesítői elleni harcot illeti, a tapasztalatok azt mutatják, hogy ahol nemzetközileg erélyes intézkedéseket foganatosítanak, nem marad el az eredmény. Csupán néhány példa. Hosszú ideig Marseille volt a heroinkereskedelem és -gyártás központja; átrakóhely, értékesítési piac. A francia és más országok rendőri szervei együttműködése eredményeképpen sikerült széttörni a ,.francia láncszemet“, és felszámolni néhány illegális laboratóriumot. A kábítószer-csempészek nagy átrakóhelye volt Amszterdam. Itt az utóbbi időkig szinte büntetlenül garázdálkodtak a kínai ,.triászok“. Ezek a bűnszövetkezetek Európában állították elő, majd onnan az Egyesült Államokba csempészték a heroint. A rendőri szerveknek az utóbbi időben sikerült valamelyest megfékezniük a „triászok“ tevékenységét. Hírek szerint mostanában sok kábítószert szállítanak az NSZK-n keresztül, és a szállítmányok egy része természetesen a helybeli fogyasztókhoz kerül. Az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának Kábítószerbizottsága az illető kormányok hivatalos adatai alapján elemzi a helyzetet, s közös intézkedéseket dolgoz ki. Értékes információval látja el a bizottságot az Interpol is. A rendelkezésre álló adatok szerint a nyugati országok többségében az utóbbi időben fokozódik az illegális kábítószer-kereskedelem, a szervezői rendkívül rafináltan dolgoznak. A morfium és a heroin fő szállítói közé tartozik mind a mai napig Hongkong és a Dél-Kínával határos „arany háromszög“ - Thaiföld, Burma és Laosz határvidéke. Egyes értesülések szerint itt már heroint gyártó laboratóriumok is működnek. Hongkong kínai nyegyedeinek boszorkánykonyháin is fő már ez a méreg. A Kínai Népköztársaság nem vesz részt a kábítószer-csempészet és -kereskedelem elleni harcban. Kína nem csatlakozott egyetlen kábítószer-ellenőrzési egyeznjpnyhez sem, nem szolgáltat adatokat sem a Kábítószer-bizottságnak, sem más nemzetközi szervezeteknek. Pedig a bünszindikátusok elleni sikeres harc csakis az államok széles körű együttműködésével lehetséges. A Szovjetunió aláírta és ratifikálta a kábítószerek ellenőrzésével kapcsolatos valamennyi fontosabb egyezményt. A Szovjetunió tevékenyen részt vesz a kábítószer-bizottság munkájában, sok javaslatot tesz, fontos határozattervezeteket terjeszt elő. Kezdeményezésére fogadták el és léptették életbe például azokat a határozatokat, amelyek előírják a kenderkészítmények ellenőrzését, a heroin és az LSD alkalmazásának betiltását. Sajnos, a nyugati országok és elsősorban az Egyesült Államok ellenállása folytán valamelyest „enyhítették“ a szovjet javaslatokat. A nyugati partnereink által kieszközölt korrekciók lehetővé teszik ilyen készítmények alkalmazását. Mindazonáltal elértünk bizonyos biztató eredményeket. EDUARD BÁBÁJÁN, a Szovjetunió Egészségügyi Minisztériuma Kábítószerellenőrzési Állandó Bizottságának elnöke, az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa Kábítószer-bizottságának szovjet képviselője (NOVOJE VREMJA) (Rövidítve) Megsemmisítik az elkobzott kábítószer-szállítmányt
