Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-07-12 / 27. szám

ÚJ sző A KÁBÍTÓSZER-FOGYASZTÁS - TÁRSADALMI CSAPÁS Az utóbbi években világviszonylatban egyre súlyosabb gondot jelent a kábító­szer-fogyasztás. A közelmúltban elsősor­ban az Egyesült Államokat sújtotta ez az átkozott métely - itt 200 ezer főre becsülik a heroin rabjainak számát ma viszont már Nyugat-Európában is erősen elter­jedt a kábítószerek élvezete. Nyugaton természetesen országos és nemzetközi viszonylatban egyaránt felve­szik a harcot a kábítószer-fogyasztás ellen. A bajok viszont a társadalmi életkö­rülményekben gyökereznek, s erre kevés figyelmet fordítanak. Az ok elsősorban a tömeges munkanélküliség, melynek következménye a létbizonytalanság. A súlyosbodó gazdasági válság és a fo­kozódó infláció elsősorban az ifjúságot sújtja. Sok fiatal még felsőfokú végzett­séggel sem tud elhelyezkedni. Látszólag ellentmond ennek, hogy a kábítószer-fogyasztók közül többen a jómódú rétegekhez tartoznak. Ez így igaz. De az ok, és ezt Nyugaton sem Az NSZK-ban például több mint 80 ezer kábítószer-fogyasztóról tudnak. Az NSZK-ban 1979-ben a heroinélvezők 5,4 tonnát fogyasztottak el, a rendőrség pe­dig csak 207 kilogrammot tudott elko­bozni. Közismert, hogy milyen pusztító hatá­sú az indiai kender (cannabis) és a belőle készített hasis. Az Interpol, a Nemzetközi Bűnügyi és Rendőrségi Szervezet köz­gyűlése által 1978 októberében elfoga­dott „határozat felhívta a kormányokat, hogy ne legalizálják a cannabist. Mindazonáltal tizennyolc tőkés or­szágban vannak olyan lobbyk, amelyek a cannabis és a belőle készített hasis importálásával foglalkozó cégek megbí­zásából működnek. Ök alapították az NSZK-ban az ,,Ingale“ („Iniziativa Hasis Legal“) társaságot, amely a hasis teljes legalizálását követeli. E tevékenység okai teljesen nyilvánvalóak: hiszen a ká­bítószer-kereskedelem - mind a legális, Akcióban a nyugatnémet rendőrség kábítószer-csoportja titkolják, az, hogy sokan kiábrándulnak a kapitalista társadalom értékrendjéből A társadalmi okok elkendőzése végett néha azt mondják, egyesek szervezete hajlamos a kábítószer-fogyasztásra. Em­lítenek más biológiai indítékokat is. A va­lóságban Nyugaton a kábítószer-fo­gyasztás terjedése a kapitalista világ sú­lyos és általános válságának tünete. Baj az is, hogy a hatóságok gyakran elnézőek. Előfordul, hogy megpróbálják legalizálni egyes kábítószerek élvezetét. A marihuánát, a hasist és néhány más szert, amelyek állítólag nem okoznak súlyos károsodást,,,enyhének“ nevezik. 1977 augusztusában Jimmy Carter a kongresszusban kijelentette:,,... A ma­rihuánafogyasztás kérdése továbbra is megoldatlan... Négy évtized után sem jártak sikerrel azok a próbálkozások, hogy szigorú törvényekkel véget vesse­nek a kábítószer élvezetének. Több mint 45 millió amerikai ízlelte már a marihuá­nát, s mintegy 11 millió rendszeresen szívja... Én támogatom a törvényhozást, amely korrigálja a szövetségi törvényt, és hatályon kívül helyezi mindazokat a bün­tető rendelkezéseket, amelyek az egy unciánál kevesebb marihuána tárolását sújtják...“ mind az illegális - óriási haszonnal járó üzlet. Olaszországban, Angliában és néhány más országban mostanában ,,enyhe“ kábítószerekkel látják el a narkósokat. Ez a módszer nem új. Hosszú évekig tartotta magát az a vélemény, hogy a gyógyke­zelés fő módszere a kábítószer adagolá­sa. Ezen kívül más készítményekkel is próbálták helyettesíteni a kábítószereket. Hosszú évek tapasztalatai kétséget ki­záróan bebizonyították, hogy sem a kábí­tószerek más, még nem ellenőrzött anya­gokkal történő helyettesítése, sem pedig a kábítószerek adagolása nem kivezető út. A következmény mindkét esetben a személyiség gyors összeomlása és a halál. A valóságban ez nem harc volt a kábítószer-fogyasztás ellen, nem is gyógykezelés, hanem az orvos és a be­teg összeesküvése a kábítószerfogyasz­tó egészségének és életének rovására. Én a leghumánusabbnak a nehezebb utat, a betiltást tartom, mivel ez jelentheti csak a beteg egészségének megóvását. Hiszen a kábítószer-fogyasztás beteg­ség, és a beteg embereket gyógyítani kell, mégpedig tervszerűen és alaposan, ahogy az a Szovjetunióban történik. 1981. VII. 12. Csodálkoznak, hogy ez a kapituláció a marihuána még fokozottabb elterje­déséhez vezetett az Egyesült Államok­ban?! Ez az elnéző magatartás azért is veszélyes, mert a marihuánát szívó em­ber rászokik a kábítószerekre. Kóstolgatni kezd más narkotikumokat, keverni kezdi őket. A kábító- és doppingszerek külön­féle keverékei az Egyesült Államokban „divatba“ jöttek, és nagy károkat okoznak. A kábítószerek rabjainak gyógyítására hivatott szövetségi intézetekben 1978- ban 213 400 embert kezeltek. Körülbelül 45 százalékuk, 96 969 fő, a legártalma­sabb mérget, aheroint fogyasztotta. Ezek a számok nem tartalmazzák az egyes államok hasonló intézeteiben gyógyke­zeltek adatait. Ám a kép még így sem teljes, hiszen a kábítószerek rabjainak csak egy része kezelteti magát. Nyugat-Európában nagyjából ugyanaz a helyzet, mint az Egyesült Államokban. A Szovjetunióban a nyilvántartott és ' gyógykezelés alatt álló kábítószer-fo­gyasztók száma egyre csökken. 1979- ben a Szovjetunióban 2700 kábítószerfo­gyasztót tartottak nyilván, az 1978. évi valamivel több mint háromezerrel szem­ben. Zömükben krónikus betegségben szenvedő emberek, valamint rokkantak, akik morfiumot és kodeint kaptak szenve­déseik enyhítésére, és ezek a szerek szenvedélyükké váltak. Előfordulnak szórványos esetek: olyan kábítószereket fogyasztanak, amelyeket egyes vadon termő kenderfajtákból készítenek. Az in­diai kender termesztését már régen betil­tották a Szovjetunióban. 1974 óta tilos az ópiummák termesztése is. A Szovjetunióban nem tudunk a hero­infogyasztás egyetlen esetéről sem. Rég­óta nem szerepel a nyilvántartásban, előállítása tilos. Nálunk az LSD is isme­retlen. A kokainfogyasztásnak is sikerült véget vetnünk. Hogy értük ezt el? Elsősorban a társa­dalmi körülmények megváltoztatásával. Nincs munkanélküliség: nincs nyomor, koldulás, csavargás, prostitúció; az ifjú­ság hasznos tevékenységben fejtheti ki energiáit. További fontos tényező, hogy az állam kezében összpontosul a gyógyszeripar és a gyógyszertár-hálózat. Következés­képpen a kábítószerek választéka és előállítása szigorúan limitált az orvosi és tudományos célok szükségleteinek meg­felelően. Orvosi receptek alapján történő gyógyszertári árusításuk pedig szigorú ellenőrzés alatt áll. Szeretném felhívni a figyelmet egy fontos mozzanatra. A Szovjetunióban nemcsak a szigorú törvények gátolják a kábítószerek elterjedését. Minden lehe­tőségük megvan hatékony orvosi intéz­kedések foganatosítására. Kiépül a kábí­tószerfogyasztók gondozóintézeteinek hálózata. Néhány kórházban külön osz­tályok létesültek, ahol a gyógykezelés rendkívül gondos, s ha szükséges, huza­mos ideig eltart. Ezt az egész tevékenységet mind az országon belül, mind nemzetközi szinten a Szovjetunió Egészségügyi Minisztériu­ma Kábítószer-ellenőrzési Állandó Bi­zottsága irányítja. Eredményesen működünk együtt az Egészségügyi Világszervezettel A szov­jet szakemberek aktívan részt vesznek a WHO szakértői és konzultatív csoport­jaiban, vándorszemináriumain. 1978-ban és 1979-ben az Egészségügyi Világszer­vezet határozata értelmében Moszkvá­ban és a közép-ázsiai köztársaságokban szervezett nemzetközi szemináriumok foglalkoztak a kábítószerek ellenőrzésé­nek, a dopping- és izgatószerek bizton­ságos alkalmazásának kérdéseivel. Eze­ken a találkozókon - előbb Moszkvában, majd Üzbegisztánban és Tádzsikisztán­ban - ismertettük vendégeinkkel gyógy­szertáraink, gyógyintézeteink munkáját, a Kábítószer-ellenőrzési Állandó Bizott­ság tevékenységét. A szemináriumok részvevőire különösen mély benyomást gyakoroltak közép-ázsiai köztársasága­ink. Hiszen közismert tény, hogy a múlt­ban Üzbegisztánban és Tádzsikisztán­ban a hagyományok közé tartozott az ópium és a hasis fogyasztása. Manapság már senki sem él ezekkel a mérgekkel. Vendégeink elismeréssel szóltak arról, hogy ezt a kedvező társadalmi körülmé­nyek segítették elő. Ami pedig a mérgek előállítói és érté­kesítői elleni harcot illeti, a tapasztalatok azt mutatják, hogy ahol nemzetközileg erélyes intézkedéseket foganatosítanak, nem marad el az eredmény. Csupán néhány példa. Hosszú ideig Marseille volt a heroinke­reskedelem és -gyártás központja; átra­kóhely, értékesítési piac. A francia és más országok rendőri szervei együttmű­ködése eredményeképpen sikerült szét­törni a ,.francia láncszemet“, és felszá­molni néhány illegális laboratóriumot. A kábítószer-csempészek nagy átra­kóhelye volt Amszterdam. Itt az utóbbi időkig szinte büntetlenül garázdálkodtak a kínai ,.triászok“. Ezek a bűnszövetke­zetek Európában állították elő, majd on­nan az Egyesült Államokba csempészték a heroint. A rendőri szerveknek az utóbbi időben sikerült valamelyest megfékezni­ük a „triászok“ tevékenységét. Hírek szerint mostanában sok kábítószert szál­lítanak az NSZK-n keresztül, és a szállít­mányok egy része természetesen a hely­beli fogyasztókhoz kerül. Az ENSZ Gazdasági és Szociális Ta­nácsának Kábítószerbizottsága az illető kormányok hivatalos adatai alapján elemzi a helyzetet, s közös intézkedése­ket dolgoz ki. Értékes információval látja el a bizottságot az Interpol is. A rendelke­zésre álló adatok szerint a nyugati orszá­gok többségében az utóbbi időben foko­zódik az illegális kábítószer-kereskede­lem, a szervezői rendkívül rafináltan dol­goznak. A morfium és a heroin fő szállítói közé tartozik mind a mai napig Hongkong és a Dél-Kínával határos „arany három­szög“ - Thaiföld, Burma és Laosz határ­vidéke. Egyes értesülések szerint itt már heroint gyártó laboratóriumok is működ­nek. Hongkong kínai nyegyedeinek bo­szorkánykonyháin is fő már ez a méreg. A Kínai Népköztársaság nem vesz részt a kábítószer-csempészet és -ke­reskedelem elleni harcban. Kína nem csatlakozott egyetlen kábítószer-ellenőr­zési egyeznjpnyhez sem, nem szolgáltat adatokat sem a Kábítószer-bizottságnak, sem más nemzetközi szervezeteknek. Pedig a bünszindikátusok elleni sikeres harc csakis az államok széles körű együttműködésével lehetséges. A Szovjetunió aláírta és ratifikálta a ká­bítószerek ellenőrzésével kapcsolatos valamennyi fontosabb egyezményt. A Szovjetunió tevékenyen részt vesz a kábítószer-bizottság munkájában, sok javaslatot tesz, fontos határozatterveze­teket terjeszt elő. Kezdeményezésére fo­gadták el és léptették életbe például azokat a határozatokat, amelyek előírják a kenderkészítmények ellenőrzését, a he­roin és az LSD alkalmazásának betiltá­sát. Sajnos, a nyugati országok és első­sorban az Egyesült Államok ellenállása folytán valamelyest „enyhítették“ a szov­jet javaslatokat. A nyugati partnereink által kieszközölt korrekciók lehetővé te­szik ilyen készítmények alkalmazását. Mindazonáltal elértünk bizonyos biztató eredményeket. EDUARD BÁBÁJÁN, a Szovjet­unió Egészségügyi Minisztériuma Kábítószerellenőrzési Állandó Bi­zottságának elnöke, az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa Kábítószer-bizottságának szovjet képviselője (NOVOJE VREMJA) (Rövidítve) Megsemmisítik az elkobzott kábítószer-szállítmányt

Next

/
Oldalképek
Tartalom