Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-10-18 / 41. szám

A kisgyerek leül, a rajzlap fölé hajol és rajzolni kezd. Papír­ra kerülnek a házak, autók, virágok, az anya, az apa, a nagyszülők, a testvérek, s mindezek felett ott mosolyog a nap. A színek tarkák, s vidámak, akár a gyermek maga. A má­sik rajzlap már nem ezt a kedélyállapotot tükrözi. A színek sem tarkák, a házak, a virágok szürkék, az alakok elmosódot- tak, s a nap szája is legörbült. A pszichológus kezébe veszi a két rajzlapot, megszemléli, majd a kisgyerek­kel halkan, kedélyesen beszélgetni kezd. A kedves szavak hallatára a gyerek is egyre inkább oldódik, közlékenyebb lesz és beszél, beszél... Kis és nagy tragédiákról, örömökről, derűs és szomorú eseményekről valla­nak a Pedagógiai és Pszichológiai Ta­nácsadót felkereső gyerekek, serdülő fia­talok és szüleik. Segítségre van szüksé­gük és ezen a helyen megkapják.- Boldog, aki jó szót kap, még boldo­gabb, aki adhatja - mondta beszélgeté­sünk elején Ladislav Kamenőik doktor, a bratislavai Pedagógiai és Pszichológiai Tanácsadó igazgatója.- A mi munkánkban a szó ereje óriási. A helyesen kiválasztott kifejezés, a jó vagy egy kissé szemrehányó, de biztató és őszinte szó hatása nagyobb, erősebb bárminél. Problematikus gyerek volt, van és lesz is. Ók segítségre szorulnak. A belső világuk zavaros, mi igyekszünk rendet teremteni benne, mert saját ma­guk képtelenek érre. A tanácsadó mun­katársainak azonosulniuk kell ezekkel a gyerekekkel, együtt kell velük örülniük és erőt kell beléjük önteniük. Munkánk nehéz, időigényes. Egy hamis hang, oda nem figyelés - elveszíthetjük a gyermek bizalmát. A gyereknek éreznie kell a felé­je áradó szeretetett, a segíteni akarást.- Hogy kerülnek a gyerekek a ta­nácsadóba? Kik küldik, hozzák őket?- A tanácsadó az oktatásügy intézmé­nye és mint olyan, segít az iskoláknak és az iskolai létesítményeknek. Minden alapiskolában, középiskolában és az idei évtől kezdve a szakmunkásképzőkben is dolgozik egy nevelési tanácsadó, aki összeköttetésben áll velünk. Ö jelzi, kik azok, akiket figyelni kell. Gyakran a tanító veszi elsőnek észre, hogy a gyerek meg­változott. Figyelmetlen, sokat gesztiku­lál, nem tanul, fegyelmezetlen. Ilyenkor rajtunk a sor, hogy kiderítsük személyi­ségváltozásának okait. A családi problé­mák, a szülők válása, halála, alkoholiz­mus kihatnak a gyermekre. A gyerekek többnyire vagy gátlásosak lesznek, gyak­ran beszédhibásak (dadogás), vagy vi­selkedésük kihívó, agresszív lesz, amivel belső nyugtalanságukat vezetik le. Nem könnyű felvenni a kapcsolatot egy ilyen gyerekkel, de előbb-utóbb ez is sikerül. Minden eset más és más, és igy más és más megközelítést, terápiát kíván. De nemcsak az említettek válthatják ki a vi­selkedési zavarokat. A gyerek már szüle­tésétől fogva pszichotikus lehet, csak ez nem mindig derül ki. Ideális lenne, ha a szülő valami rendellenességet észlelve azonnal hozzánk fordulna tanácsért. Azt szoktuk mondani, hogy nincsen rossz gyerek, csak rosszul nevelt. De ha egy­szer sérült a gyermek, csődöt mond a legjobb nevelési módszer is! Sajnos, gyakran találkozunk a szülő meg nem értésével, amikor az iskola javaslatára kivizsgáljuk a gyermeket és tudatjuk a szülővel, hogy helyezze gyer­mekét a kisegítő iskolába. Mi a gyerek szempontjait tartjuk szem előtt, nem a szülőkét. A gyerekek ebben a fajta iskolában is azt tanulják, mint másutt, csak a módszerek különböznek. Gyako­ribb náluk a néhány perces torna, de vannak speciális gyakorlatok is az indula­tok levezetésére. Van egy páciensem, akit ötéves kora óta figyelek, a szülőkkel együtt örültünk a jó osztályzatoknak, kis sikerélményeknek, biztattuk, amikor ku­darcok érték. Ma már 18 éves, szakmun­kásképzőbe jár, de még most is szüksé­ge van az irányításra, mert naqvon se­A gyerek érezze mindig a szeretetet (Z. Mináöová felvétele) 7f SlMfúk fftgyító bezhető. Igaz, hogy az individuális terápi­át felváltotta a csoportos kezelés, ahol egyenrangú fiatalokkal beszélheti meg gondjait. A lényeg az, hogy ez a fiatalem­ber teljes életet él, dolgozik és tanul, és nem érzi feleslegesnek magát. Társadalmunk sokat tesz a sérült gyer­mekekért. A Pedagógiai és Pszichológiai Tanácsadó a közeljövőben ünnepli meg­alakulásának 25. évfordulóját. Az archí­vumban tornyosodó iratok bizonyítják a munka mennyiségét, az önmagukra talált emberek boldogsága pedig a minő­ségét. Ezalat a 25 év alatt sok száz előadás hangzott el, számos módszerta­ni anyag, könyv, írás jelent meg, melyek­ben a szakemberek rámutattak a problé­mák fő okaira és a megelőzés módjára is.- Mi kell ahhoz, hogy a gyermek fejlő­dése zavartalan legyen? - kérdeztük.- Egyértelmű választ nem adhat senki sem, talán csak fogódzókat - felelte az igazgató. Tudni kell, hogy mit, mennyit követelhetünk meg gyermekünktől. Baj az, ha a gyereknek sok a szabad ideje, ha nincs lekötve. Itt nemcsak a külön­órákra gondolok, hanem arra is, hogy a gyerek vegye ki részét az otthoni mun­kákból. Öntözze a virágokat, törölje le a port, porszívózzon, vagy csináljon bár­mit, csak ne üljön egy helyen, amikor körülötte mindenki tesz valamit. Káros, és sajnos gyakori jelenség, hogy gyermeke­inket elhalmozzuk anyagi javakkal, mondván, ha nekem nem jutott, jusson neki. Káros a kényeztetés is, az, hogy a gyerek körül forog minden és mindenki. Sok a koravén gyerek, ők nem tudnak önfeledten játszani, csak a szülőktől, a felnőttektől hallottakat szajkózzák. Sok szülő eltűri gyermeke zsarnokoskodását, az ilyen passzív hozzáállás csak nehezíti a gyerek amúgy is nehéz helyzetét. Ter­mészetesen a gyerek fejlődését negatí­van befolyásolja a szeretethiány, a nem­törődömség is. Egyvalami nagyon fontos: a gyerek mindig érezze a szeretetet. A szidás, a büntetés hátterében is az legyen. Munkánk másik s igen fontos része a pályaválasztás előtt álló fiataloknak nyújtott tanácsadás. Csak a helyesen kiválasztott pálya elégítheti ki az egyént, csak az nyújthat jó teljesítményt, aki öröm­mel végzi munkáját. Mi pszichológiai kivizsgálások, beszélgetések, különbö­ző tesztek segítségével próbálunk képet alkotni magunknak az egyénről. Mérle­geljük adottságait, képességeit, érdeklő­dési körét, s nyíltan beszélünk vele a vár­ható nehézségekről is. Sok esetben más pálya felé irányítjuk, ha látjuk, hogy azon, amit maga választott, nem felelne meg. Sok fiatal túlbecsüli magát, s nem veszi figyelembe a mi tanácsunkat. Az ilyenek­ből lesz az örökké morcos, elégedetlen felnőtt, akinek a munka robotot jelent. A kollégáim nevében is mondhatom, hogy jobban szeretjük a szerény, önma­gukat nem sokra tartó fiatalokat. A vizs­gálatok eredményeitől önbizalmat kap­nak s játszva végzik el a választott isko­lát. Gyakran jönnek hozzánk a szakmun­kásképzőkből is. A fiatalok úgy érzik, hogy a választott szakma „nem ül“ nekik. S mi ilyenkor a teendő? Együtt keressük azt a hivatást, amely a legmegfelelőbb - mondta az igazgató. Megtudtuk, hogy a tanácsadóban 28 ember végzi nem könnyű munkáját. Nem ritka eset az sem, hogy otthon, a lakásu­kon keresik fel őket a rászorulók, s ott kérik ki tanácsukat. Sokan azok közül, akik már túljutottak a nehézségeken, le­vélben fejezik ki köszönetüket. Jó volt olvasni a temérdek üdvözlőlapot is az ország különböző helyeiről, építőtábor­ból, nyári táborozásról, szakmai gyakor­latról. A tanácsadó dolgozói nagyarányú akcióra készülnek. Mi lesz az? — Bratislavában 35 szakmunkásképző iskola van. A pedagógusok minden olyan diákot, aki az első évfolyam végén maga­viseletből vagy más tantárgyból is rontott, hozzánk küldenek. Megpróbáljuk meg­tudni az okokat és segíteni a problémák megoldásában. Igaz az is, hogy egy ilyen akció több embert, munkatársat kívánna, mert a jelenlegi létszámmal ez csak ne­hezen oldható meg - ráncolta össze homlokát Kamencík doktor. Beszélgetésünk végén a tanácsadó további munkájáról, a célokról a követke­zőket mondta:- A jövőben is, úgy mint az eltelt 25 év alatt, segíteni akarunk a szülőknek, az iskoláknak a gyermekek nevelésében. Azt szeretnénk, ha bizalommal fordulná­nak hozzánk ha éreznék jó szándékun­kat és elfogadnák tanácsainkat. Hiszen céljaink közösek: segíteni abban, hogy gyermekeink kiegyensúlyozottak, boldo­gok legyenek. PÉTERFI SZONYA 1981. X. 18. volt hozzájuk szava, hol az emberei állí­tották meg: „Vili ez és ez a helyzet“, vagy „Vili, légy szíves, intézkedj“. Az irodaházba is gyakran szólították.- A járási pártbizottság kádertartaléká­nak javasolnak, most hozták a nyomtat­ványokat, hogy töltsem ki - érkezett visz- sza az egyik hívás után.- Vállalod? - kérdeztem, mire - mint akit meglepett az, hogy a járáson is számítanak rá, s aki nem tud dönteni azonnal - csak megvonta a vállát. Utána válaszolt.- Tudod, az az igazság, hogy én ehhez a munkához, a gépekhez, a szere­léshez kimondottan ragaszkodom, ez ér­dekel, ebben vagyok ,.otthon“. Teher­gépkocsivezetőként kezdtem itt, most mester vagyok, emberekkel dolgozom. Nem mondhatom, hogy túl rózsás a hely­zetem, illetve a szerelők helyzete, hiszen többek között hol ez, hol az az alkatrész hiányzik, hiánycikk, igy sok-sok gond van a gépek javításával, a határidő megtartá­sával, s a minőséggel is. Sokat fáj ilyen esetekben az ember feje, vádak érnek, mert nem tudjuk a gépeket kellően meg­javítani, de ennek ellenére tetszik ez a munkakör, s úgy érzem, az emberekkel is kijövök. Az elmúl tizenöt év alatt lett volna alkalmam munkahelyet változtatni, de az anyagi előnyök sem tudtak elszakí­tani innen, pedig ha úgy vesszük, a pénz ma annyi mindenre képes...- Hiszen te milliomos vagy...- Milliomos? MilliárdosI - mosolyogta el magát, miközben a munkaasztalához lépett és a fedöüveg alatt lapuló régi bankókra mutatott. - Ez persze csak parányi része annak a gyűjteménynek, ami otthon van.- Tehát erre is jut időd. Hát még mire?- Nézd, mindenki úgy rendezi az éle­tét, ahogy tudja. Persze, a tudja alatt ne csupán az anyagi hátteret értsd. Én pél­dául a családi feladatokon, a két gyerme­kemmel való foglalkozáson, illetve a ház körüli teendőkön, így a kertészkedésen és a kisállatok tenyésztésén kívül szere­tem a szépirodalmat, a műszaki irodal­mat is. A CSEMADOK-elnöki funkció? Tudod, van, amikor az ember nem tud ellent mondani, ha valamire megkérik. Ebben az esetben kötelességemnek is éreztem, hogy vállaljam. Most van egy eléggé szépen dolgozó és számos or­szágos, valamint alacsonyabb szintű ren­dezvényen jól szereplő éneklő csopor­tunk.- Ezen kívül?- Titkára vagyok az üzemi pártszerve­zetnek, külső munkatársa a központi sta­tisztikai hivatal közvéleménykutató cso­portjának.- Ez miből áll?- Abból, hogy a nekem küldött néhány kérdőívet, űrlapot kitöltetem a kor, foglal­kozás, nem, nemzetiség és hasonló kulcs alapján kiválasztott emberekkel, majd visszaküldöm. A munkaruhába öltözött riportalanyom - aki nem titkolta, hogy teendőit akár kimenőben is elvégezhetné, de mégis ezt választja, mert így közelebb érzi magá­hoz a műhelyt, s a műhelyhez is önmagát- nem fejezte be ezzel a funkciók felsoro­lását. Kiderült, hogy titkára a kisállatte­nyésztők jánoki szervezetének, s hogy mostanában a hnb tisztségviselőivel kar­öltve a kertbarátok helyi szervezetének megalapításán dolgozik. Ezen kívül hob­bija a fényképezés is.- A múltban neveddel többször talál­koztunk a lapunkban közölt tudósítások • S akivel megértik egymást, Mari­ka a felesége. Őrá is jut a társadalmi munkából (A szerző felvételei) alatt, mostanában viszont hallgatsz. Miért?- Rendszeres olvasója vagyok a hazai magyar lapoknak és örülök, ha itt-ott a mi vidékünkkel is foglalkoznak. Talán az, hogy az itteni emberek életéről, munkájá­ról is hírt adjunk, késztetett a tudósítások beküldésére. Aztán jobbnak láttam fel­hagyni ezzel.- De azért nem végleg?- Majd meglátjuk. Lehet, hogy újból jelentkezem, hiszen annyi minden törté­nik itt, annyi említést érdemlő egyén és esemény van a Bódva mentén is. Jellemző vonásai közé tartozik, hogy szeret az emberek között lenni, az embe­rekkel együtt tenni a köz érdekében. Azt hiszem fordítva is így van, közkedvelt munkahelyén és falujában egyaránt. Hogy miért csinálja mindezt olyan lelke­sedéssel? - Mert én ennek látom az érteimét - válaszolta az öt jellemző meg­fontoltsággal és őszinteséggel. S azt, hogy mi a legértékesebb jutalom számá­ra, azt talán a vele egy üzemben dolgozó felesége fogalmazta meg a legkifejezőb­ben, amikor az éneklő csoportról beszélt - amelynek ö is tagja - A közönség tapsa, a tiszta szívből mondott néhány elismerő szó. Ez kárpótol az egyesek szerint értelmetlenül elfecsérelt időért. Nem kételkedem abban, hogy Moh- nyánszky Vilmos valóban „milliárdos“. Ám abban is biztos vagyok, hogy ezt a tetemes vagyont, szellemi vagyont be­csületes úton szerezte és az életében még kamatoztatni is tudja. GAZDAG JÓZSEF I 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom