Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-10-18 / 41. szám
A Szovjetunió azt a célt tűzte ki maga elé, hogy 1985-re felfejleszti a villamosenergia évi termelését 1550-1600 milliárd kWó-ra A megfeszített munka mindenekelőtt az energiagazdálkodáson belüli területi átirányításban nyilvánul majd meg. Az energia nyolcvan százalékát az ország európai része veszi igénybe, noha az energiaforrások (szén, kőolaj, gáz, nagy folyók) ugyancsak nyolcvan százaléka a keleti területeken, az Uralon túl találhatók. így aztán ebben az évtizedben már a keleti területek biztosítják majd az energiahordozók várható tetemes növekedését. Napirenden van a villamos- energia-termeléshez szükséges olcsó szén felhasználása is, méghozzá a lelőhelyek közelében. A szakemberek ebből a szempontból az észak-szibériai kansz-acsinszki fűtőanyag- és energetikai komplexumot értékelik a legperspektivikusabbnak. A sosivatagi terület meghódítása jelentett, 1980-ban két. egyenként 500 ezer kilowatt teljesítményű energia- blokkot helyeztünk üzembe, és az idén a harmadik blokk is megkezdte működését. Mint ismeretes, a legolcsóbb villamos energiát a vízi erőmüvek termelik. Jelenleg azonban a folyók energetikai erőforrásait szinte teljes egészében az ország európai részében hasznosítják. De a Szovjetunió keleti területein is sor kerül erre. Máris nagy kapacitású vízerőművek felépítését tervezik, nagy kiterjedésű víztárolókkal A világ egyik legnagyobb, a szajano-susenszkojei vízi erőmű felépítése után Szibériában és a Távol-Keleten is befogják a bővizű folyók energiáját. Itt épülnek a bogucsanszki, a közép-jenyi- szeji, a turuhánszki és más vízerőművek. Csupán az angarai-jenyi- szeji erőmüvek összteljesítménye a jövőben eléri az 50 millió kilowattot, az évi villamosenergia-ter• A leningradi atomerőmű az idén elérte a tervezett 4 millió kilowattos teljesítményt 1981. X. 18. ron következő munkák hatalmas méreteiről tanúskodik az a tíz, egyenként 6,4 millió kWó teljesítményű villamos erőmű, melyet a tervek szerint itt építenek majd fel. Az első ilyen erőmű üzembe állítása már elkezdődött. Ugyanitt, a kansz-acsinszki szénmedence területén tervezik a szén új technológiai eljárással történő feldolgozását is. Az új eljárás révén a gyenge minőségű nyersanyagból kitűnő minőségű fűtőanyagot lehet előállítani, és értékes vegyi termékeket is nyernek. A Szovjetunió gazdasági és szociális fejlesztésének terve az 1981-1985. évekre és az 1990-ig terjedő időszakra előirányozza kazahsztáni Pavlodar-ekibásztuzi fűtőanyag- és energetikai komplexum további fejlesztését is. Ezen a területen, ahol jelenleg külszíni fejtéssel termelik ki a magas hamutartalmú, de olcsó szenet, épül majd fel az az öt villamos erőmű, melyek összteljesítménye 20 millió kilowatt lesz. A munkálatok már teljes erővel folynak, a nehézségek ellenére, melyeket a lakatlan. melés pedig meghaladja a 200 milliárd kWó-t. A tervek szerint az ország keleti területein előállított energia nemcsak a keleti országrész ipari termelése rohamosan növekvő igényeit segíti majd ki, hanem jut belőle az európai résznek is. Ennek megvalósítása érdekében a világon először szerelnek fel szuper nagy feszültségű (1150 kilovoltos váltakozó áramú és 1500 kilovoltos egyenáramú), óriási távolságot átfogó villamos távvezetékeket. A későbbiekben tervezik egy még nagyobb, 2250 kilovoltos egyenáramú villamos távvezeték létrehozását is. A szupernagyfeszültségű távvezetékek hálózatának kiépítése lehetővé teszi majd az olcsó és minimális veszteséggel járó energiaszállítást. Meg kell említeni, hogy a távvezetékek megépítése során egyrészt számolni kell a rendkívül nehéz időjárási körülményekkel, amelyek megnehezítik a munkát, másrészt ügyelni kell az ökológiai egyensúly fenntartására. A nyolcvanas évek jelentős mi• A szibériai Jenyiszej folyón a nyolcvanas évek első felében befejeződik a világ legnagyobb, a szajano-susenszkojei vízi erőművének építése. Az erőmű első turbinájának beindításától kezdve (1978-tól) több mint 6 milliárd kWó villamos energiát termelt nőségi változásokat hoznak a munkánkban. Ez elsősorban az atomenergia fejlesztésére vonatkozik. Az atomenergia felhasználása az egész világot foglalkoztatja, egyesek nagy reményeket fűznek hozzá, mások heves vitákat folytatnak róla. Mijnár döntöttünk ebben a kérdésben, a szovjet energetika jövőjét tudatosan az atomerőmüvek ma már teljes biztonsággal működnek, semmiféle káros hatásuk nincs a környezetre. 1985-ig az atomerőmüvek összteljesítménye eléri az évi 7-8 millió kilowattot. A XI. ötéves tervidőszakban pedig a nukleáris fűtőanyaggal épülő új energiatermelők összesen 24-25 millió kilowatt teljesítményt adnak majd. Ezen kívül a nagykondenzációs atomerőmüvek széles körű fejlesztése mellett tervezik a távfűtő és a höellátású atomerőmüvek felépítését is. Az atomenergetika jelenleg a fejlődés első szakaszában van - höneutronokkal működő reaktorokat alkalmaznak. A következő szakaszban ezeket a gyorsneutronokon alapuló reaktorok váltják fel. Ilyen reaktorokban folyik a nukleáris üzemanyag nagy mennyiségű újratermelése, és többszörösére nő a természetes urán felhasználásának hatékonysága. A belojarszki atomerőműben (Ural) már üzembe helyezték a világ egyik legnagyobb, 600 ezer kilowatt teljesítményű, gyorsneutronokkal működő reaktorát. Az atom- és hőerőművek biztonságos működése jelentős mértékben függ az egyenletes terhelhetőségüktől. Ám, mint tudjuk, az energiafogyasztás éjszaka és szabadnapokon kisebb. így aztán nagy viztárolós erőművek építését tervezzük, amelyek a terhelés csökkenésekor fogyasztják, növekedésekor pedig termelik a villamos energiát. Az atomenergia fejlődése megköveteli a gépgyártás hatalmas bázisának kialakítását. Ezért a Szovjetunióban még a hetvenes években megkezdték a világ egyik legnagyobb, az atomerőmüvek berendezéseinek gyártására specializált vállalat, az Atommas építését. A vállalat évente nyolc, egyenként egymillió kilowatt teljesítményű zártrendszerű reaktort gyárt majd. Ez óriási kapacitást biztosít. A gyár első részlege már elkészült, felállították az első reaktort is, s így optimizmussal tekintünk a jövőbe. Az SZKP XXVI. kongresszusa fontos feladatként jelölte meg az új energiaforrások felkutatását, valamint a termonukleáris energetika alapjainak megteremtését is. Ezen a területen eddig is jelentős tudományos kutatómunka folyt, és számos biztató eredmény született. A legjelentősebb: a szovjet gyártmányú Tokárnak berendezés üzembe helyezése. A feladat bonyolult. Véleményem szerint villamos és hőenergiát termelő termonukleáris berendezések elterjedésére csupán 1990 után kerül sor. Más a helyzet a megújuló energiaforrások, mint például a nap vagy a geotermikus energia fel- használásával. Az országban már létezik néhány napenergiával működő kísérleti berendezés. A XI. ötéves tervidőszakban a Krímben felépítenek még egy ötezer kilowatt teljesítményű, napenergiával működő kísérleti erőmüvet. A számítások kimutatták, hogy a hőenergiát előállító napenergiával működő berendezések felhasználása révén, az ország déli területein évente mintegy 15-20 millió tonna fűtőanyag takarítható meg. A Szovjetunió területén eddig hatvan nagy geotermikus körzetet tártak fel. A Kaukázus és Kamcsatka számos területén a föld alatti vizek hőjét elsődlegesen háztartási és közmüvesitési célokra, valamint az üvegházi gazdaságokban használják fel. Kamcsatkán, ahol már működik a Pou- zsetszki geotermikus hőerőmű, a tizenegyedik ötéves tervidőszak ban felépül a Mutnovszki geotermikus hőerőmű első részlege is. A megújuló természeti energia- források hasznosítása lehetővé teszi egyrészt a szerves fűtőanyag megtakarítását, másrészt felszabadítja a természetvédelmi létesítmények építésére szolgáló eszközöket is. A nyugati sajtó gyakran ír a Szovjetuniót állítólag fenyegető energiagondokról. Bizton állíthatom, hogy országunk bőséges energiatartalékokkal rendelkezik, ezek a hazai fogyasztást és az exportot egyaránt biztosítják. A szocialista gazdasági integráció keretén belül a Szovjetunió a „Béke“ - távvezeték rendszerén keresztül villamos energiát, egyéb úton pedig kőolajat és földgázt exportál a szocialista államokba és egyes kapitalista országokba is. PJOTR NYEPOROZSNYIJ, A Szovjetunió energetikai és villamosítási minisztere, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja • A szuper nagyfeszültségű távvezetékek biztonságos védőberendezéseket igényelnek. Az 1150 kilovoltos váltóáramú távvezetékhálózat feszítő szigetelőláncához új gyűrűs védőernyőket fejlesztettek ki
