Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-10-11 / 40. szám

i * tudomány TECHNIKA FINOMMECHANIKA - ELEKTRONIKA - EXPORTKÉPESSÉG A lap e hasábjain már na­gyon sok szó esett az elektro­nikáról, amely a legutóbbi párt- kongresszuson egyértelműen „szabadot“ kapott, mint jövőnk egyik kulcsfontosságú ipari ágazata. Ezúttal az újra kulcs­iparrá váló finommechanikáról szeretnék szólni, amely nem kevésbé fontos, mint az elekt­ronika, mégis aránytalanul ke­veset beszélnek róla. A fejlő­dés pedig egyértelműen az elektronika és a finommecha­nika bázisán alapuló iparágak fellendülését mutatja. Már pil­lanatnyilag is az a helyzet, hogy az elektronikai termékek keveset érnek, ha azok nincse­nek közvetlen kapcsolatban valamilyen mechanikus esz­közzel. És ha arról beszélünk, hogy az elektronikában a mini­atürizálás megállíthatatlan fo­lyamat, tévedés lenne azt hin­ni, hogy e szuperminiatür elektronika képes lenne köz­vetlenül hatalmas gépeket ve­zérelni. E probléma megoldá­sa: vagy a vezérlendő gépek méretét kell csökkenteni meg­felelő mértékben, vagy a nagy gépek vezérlését közvetett módszerrel kell kialakítani. Mindkét esetben valamilyen apró szerkezet veszi át a ve­zérlési folyamatot (ez lehet kis motor, elektromosan vezérelt szelep, relé stb). Nemrégen egy televíziós kommentátor ar­ról beszélt, hogy textilipari gé­peink exportja ugyan jelentő­sen növekszik, a gépek kilog­ramm-ára viszont csökken; en­nek okát a finommechaniká­ban is keresni kell, nemcsak az elektronikában. A konstruktőr valószínűleg nem tudta a ne­héz gépek elektronikus irányí­tását megoldani, mert ilyen vagy olyan apró alkatrész nem állt a rendelkezésére, s így megmaradt a régi mechanikus vezérlésnél, [gy persze az adott gép nagyobb, nehezebb, tehát csak alacsonyabb áron értékesíthető, mert a vetélytárs biztosan gyorsabb munkára képes, tehát gazdaságosabb, még ha drágább is. Ráadásul népgazdaságunk jelentős nyersanyag-mennyiséget ve­szít a nagy, nehézkes gépek gyártásával. Erre egy példa - egy gépkocsi kilogramm- ára kb. 50 korona, míg egy kép­magnó (vagy más hasonló be­rendezés, ahol a mechanika és az elektronika aránya kb. 1:1) kilogramm-ára több ezer koro­nát tesz ki. Ha megnézünk egy tudomá­nyos filmet például a holduta­zásról, bizonyára feltűnik, hogy a holdjármünek sok-sok karja a legkülönfélébb mozgásokra képes. Ilyen szerkezetet pedig lehetetlen megvalósítani ezer­nyi kisebb-nagyobb elektromo­tor és komplikált áttétel nélkül. Ma már számos nagyüzemben nagyon sok ipari robot vár a bevetésre. A robotok is, akárcsak a holdjárművek, fi­nommechanikai készáruk, me­lyek miniatűr motorokból és a legbonyolultabb áttételekből készülnek. A legfontosabb té­nyező a berendezésekben a pontosság. Képzeljünk el egy hatalmas, mondjuk 100 kW-os motort, melynek alkatrészeit 0,01 milliméter pontosságúra kell megmunkálni. Ugyanezt a pontosságot majdnem lehe­tetlen elérni (pedig milyen nagy szükség volna rá) pl. egy 5 W-os törpemotor elkészíté­sénél. A sok ok közül íme egy: míg a nagy motor tengelyének átmérője akár 500 mm is lehet (ami biztos, hogy nem hajlik el az esztergapad kése előtt), ad­dig a törpemotor tengelyátmé­rője 1 mm-es, és ezt bizony a kevésbé felszerelt műhelyek­ben még a szerszámgépbe be­fogni is nehéz, a megmunká­lásról már ne is beszéljünk. A korszerű műhelyekben már nagyon pontos gépek állnak a rendelkezésre de még itt is gyakran gazdaságtalan ilyen apró alkatrészek gyártása. A fi­nommegmunkáló gépek szin­tén az elektronika és a finom- mechanika szintéziséből jön­nek létre, méretük egyre ki­sebb, teljesítményük és áruk viszont egyre nagyobb. A ma megkívánt pontosság már a mikrométer törtrészeinél tart. A precíziós öntvények gyár­tásában ugyancsak nagy sze­rep jut a finommechanikának A precíziós öntvények már annyira pontosak, hogy utóla­gos megmunkálást alig igé­nyelnek. Az ilyen öntvények készítéséhez különböző speci­ális (többnyire keramikus) for­mákat használnak. További újdonság a finom- mechanikában a mikromotor, mérete olyan kicsi, hogy bele­fér a fogorvosi fúrógép fejébe így e újszerű fúró csak két szál vezetékkel kapcsolódik a fog­orvosi asztalhoz. De nem­csak itt használatosak ezek a törpemotorok, hanem a tech­nika sok-sok más területén is. Mindamellett egészen újszerű motorok is megjelentek. For­górészük speciális eljárással készült vasmentes négyrétegű préselt rézfóliás lemez, mely­nek tengelyirányú mérete alig 2 milliméter. Ez a forgórész egy mágneses gyűrű előtt fo­rog, és a szénkefék is ehhez a fóliás rotorhoz nyomódnak. Az egész motor meglehetősen lapos (20 mm) míg átmérője kb. 100 mm-ig terjed, jó tulaj­donsága viszont annál több: hatalmas a forgatónyomatéka, minimális a tömege - ebből kifolyólag a tehetetlensége is nagyon kicsi, így kiválóan al­kalmas az elektronikával való együttműködésre, miután az elektronika adta vezérjeleket a lehető leghúbben követi. E cikkben nem beszélhetek mindenről, ami e témakörbe tartozik, de még szükségesnek tartom megemlíteni a különféle felületi megmunkálásokat. A legtöbb feladat ismét csak a tengelyek körül akad. Az egyiknek nagyon rugalmasnak kell lennie, a másiknak túl me­revnek, a harmadiknak köny- nyünek és így tovább. Sok felü­letnek nem szabad csúszós­nak lennie, vagy fordítva. E fel­adatok csak nagyon felkészült üzemben valósíthatók meg. Ha azt vesszük észre, hogy gépe­ink kilogrammkénti ára csök­ken, akkor ez azt jelenti, hogy a konstruktőr masszívabb (azaz nehezebb) alkatrészt épített be, mert a könnyebb típus jobb megmunkálás hiá­nyában nem bírta a terhelést, pedig a megbízhatóság a leg­főbb szempontok egyike. Az ilyen megoldás azonban csak pillanatnyi sikert hozhat, idővel anyagpocsékolásnak fogják nevezni az ilyen és ehhez ha­sonló eljárásokat. Népgazda­ságunk nem éppen gazdag nyersanyagban, ezért már ma tenni kell valamit, hogy gépe­ink kilogrammonként ne 50 ko­ronáért keljenek el, hanem en­nek többszöröséért. TAKÁCS JENŐ Korszerű hazai gyártmányú elektronikai alkatrészekből készült az a 660 típusú számjegyvezérlésü irányítá­si rendszer, amely mikroszá- mitógépes szerkezetű. A rendszer megmunkálógé­pek, főleg esztergagépek ve­zérlésére alkalmas. Ez az el­ső ilyen jellegű hazai gyárt­mányú berendezés. A Sezi- movo Ústi-i Kovosvit vállalat a Prágai Megmunkálógép Kutatóintézettel közösen fej­lesztette ki. A berendezés a korábban gyártott III. gene­rációjú rendszert helyettesí­ti, alkalmazásával jelentősen növekszik a munkatermelé­kenység és a termelés haté­konysága. A nullsorozatot tavaly gyártották le, az idén pedig már teljes ütemben fo­lyik a sorozatgyártása. A Ko- lini Tesla vállalat képes a ha­zai és a külföldi megrendelé­sek teljes kielégítésére. A ve­zérlőrendszert az idei brnói nemzetközi gépipari vásáron is láthatták az érdeklődő szakemberek. A felvételen Jaroslav Pokomy működés­be helyezi a berendezést. (Felvétel: ŐTK - Jan Vrabec) Új iparág: A BIOTECHNIKA ÉS A BIOENERGETIKA Több mint egymillió tonna fűtőolajat kellett felhasználni tavaly ősszel Magyarországon a kedvezőtlen időjárás miatt nagy víztar­talmú kukorica szárítására. Akadt viszont az országban néhány olyan mezőgazdasági üzem, ahol nem a tonnánként 300 dollárba kerülő olajat (kürölbelül 8500 forint), hanem a kukorica eddig felhasználhatatlan melléktermékét, a csutkát és a szárat égették el erre a célra - tonnánként 300 forintos költséggel. Azok az energiaközpontok, amelyek ezzel az olcsó fűtőanyaggal üzemel­tek, egy új iparág, a biotechnika és a bioenergetika előhírnökei. Ahogyan drágulnak a hagyományos energiahordozók, úgy nő az érdeklődés az úgynevezett megújítható energiaforrások, a növényi eredetű, éghető szervesanyag-tömeg iránt. Magyarországon évek óta folynak a kutatások a keletkező mezőgazdasági hulladék, a kukoricaszár és -csutka, fanyesedék, forgács, szalma és az állattartó telepek hígtrágyájának hasznosí- ; tására. A bevezetőkben említett hőközpontok - az Agárdi Mező- gazdasági Kombinátban, Balmazújváros és Dombóvár egy-egy termelőszövetkezetében - az első gyakorlati alkalmazást jelentik. De ide kell sorolni a Dunavarsányban létesített biogázfejlesztőt, a Fegyverneken épített, fanyesedék elégetésére alkalmas üze­met is. Ezek a félig kísérleti üzemek nem a hasznosítás technoló­giájának kutatására létesültek, hiszen az eljárás módszerei, berendezései már elkészültek és beváltak. A kutatók és az üzemeltetők arra kíváncsiak, hogy mekkora megtakarítás érhető el az új melléktermék-hasznosítással. Lássunk erre egy példát: az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát (a Balatontól keletre, a Velencei tó mellett) már részletes adatok­kal is rendelkezik áz általa létesített energiaközpontról, amely 14,5 millió forintba került. Az energiaközpont nemcsak a gazda­ság 60 ezer tonna kukoricáját szárította meg, hanem egész évben forró gőzzel látja el a takarmánykeverő üzemet is. Ebben nem ; a korábban szükséges 1100 tonna fűtőolajat, hanem 4800 tonna kukoricaszárat égettek el. A megtakarítás meghaladta a 8 millió forintot, az országnak pedig - egyedül ezen az egy helyen - 340 ezer dolláros devizakiadást tett feleslegessé! Az itteni hőközpont­ban speciális osztrák kazán üzemel, amely a 45 százalék víztartalmú kukoricaszárat is képes környezetszennyeződés nél­kül elégetni. Balmazújvárosban (Hajdú-Bihar megye) és Dombó­váron (Tolna megye) viszont már a nagymúltú magyar vállalat, a Láng Gépgyár hasonló tudású kazánjai vizsgáznak sikerrel. Az említett példa csak egy a biotechnika és a bioenergetika sokhasznú eljárásaiból, a kísérletek mind több konkrét eredményt mutatnak. Joggal mondhatta tehát a közelmúltban Holló János akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Kutató Intézetének igazgatója: „Elméleti kémiai, biokémiai, valamint vegyipari ismereteink felhasználásával már az évtized végére új biotechnikai nagyipar működik majd világszerte: olyan ipar, amelyben Magyarország alapanyagban és szellemi kapacitásban egyaránt nagyhatalomnak számít.“ (Hungaropress) ÉRDEKESSÉGEK, ÚJDONSÁGOK Szénelgázositó a rétegröntgenben Az orvosi vizsgálatok újabb vív­mányát, a számítógépes réteg- röntgenezést (tomográfiát) most egy merőben más területen alkal­mazzák: azt figyelik vele, hogy hogyan viselkedik a szén hevítés, gázosítás közben vagy a cseppfo- lyósítás folyamatai alatt. A rétegröntgenképektől azt vár­ják, hogy segítsenek kidolgozni olyan eljárásokat és berendezése­ket, amelyekkel az ipar a legked­vezőbben termelhet szénből szén- hidrogéneket. A kísérlet során a mintegy 10 cm átmérőjű szénmintát 1000 Cel- sius-fokra hevítették, s róla 30 másodpercenként felvételeket ké­szítettek. A kísérlet előtt a szén­mintát telerakták hőelempárral, s így a kutatók folyamatosan is­merték a hőmérséklet megoszlá­sát, a kivezetett gázok elemzésé­ből pedig a minta összetételét, (gy mindig tudták, hogy a különféle gázok - a szén-monoxid, az oxi­gén, a nitrogén, a kén-hidrogén és a metán - mely hőfokon jelentek meg. A kísérlet során tehát a kutatók nyomon követhették a szén átala­kulását, láthatták, hogyan olvad meg, majd változik ismét, amikor gázokat veszít, hogy azután póru­sos, habszerű hamuvá váljon. (Sciences et Avenir) Újabb elnevezések a Marson Szovjet javaslatra a Nemzetközi Csillagászati Unió több olyan marsi kráter elnevezését hagyta jóvá, amelyről 1974-ben a Marsz-4 és -5 űrszondával készítettek először felvételt. Valamennyiük a Maré Ery- thraeum környezetében van. Hat nagy, 70-200 km átmérőjű kráter olyan szovjet tudósok nevét viseli, akik a Mars tanulmányozásával foglalkoztak, vagy akiknek a mun­kássága olyan kérdésekre terjedt ki, amelyek később nagy fontosságúvá váltak a „vörös bolygó" kutatásában, (gy A. D. Arhangelszkij és N. Sz. Sztaszkij geológusok a Föld felépítésének fontos törvényszerűségeit állapították meg, M. I. Szumgin pedig az állandóan fagyott talajok kutatásának, a kriopedológiának volt szovjet úttörője. Ugyanezzel a tudományággal foglalkozott A. A. Bunge, aki az alsóbb talajrétegekben előforduló jeget sajátságos kőzetként tárgyalta. A. I. Voejkov, a neves földrajztudós és éghajlatkutató munkássága főképpen az általános légkörzés vizsgálatára és a paleoklimatológiára terjedt ki, végül a geoké- mikus A. P. Vinogradov a bolygók felszínének és légkörének vegyi összetételét kutatta. (Priroda) Biztos tűzjelző A szuperszónikus Concorde utasszállító gép részére fejlesztet­ték ki sokéves kutatómunkával A Swordflash lángérzékelöt. A ké­szülék az ultraibolya spektrum egy meghatározott részére érzékeny és csak a láng sugárzásában elő­forduló hullámhosszúságokra rea­gál, így a más ultraibolya források, pl. napfény vagy villámlás okozta hamis riasztás gyakorlatilag nem fordulhat elő. A készüléket a tűz körülményeit szimuláló próba­áramkörrel látták el úgy, hogy a személyzetnek nem kell a ve­szélyeztetett helyre bemennie ah­hoz, hogy megállapítsák, a készü­lék jól működik-e. A berendezés központi monitorhoz kapcsolódik, megfelelő vészjelzőkkel. Beépített speciális komputerprogram vá­lasztja ki az egyes különösen tűz­veszélyes helyeken szükséges optimális érzékenységet. A rend­szer hibás riasztási valószínűsége 1/10 év nagyságrendű. 1981. X. 11. < ÚJ SZÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom