Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-10-11 / 40. szám
1981. X. 11. A nemzetközi viszonyok a szocializmus és a kapitalizmus közötti küzdelem és versengés társadalmi összefüggéseinek sajátos területét alkotják. Jellemző tulajdonságai a kölcsönösség, a kölcsönös függőség, amelyben az államok egész sora találkozik, együttműködik, jellemzője továbbá a sok politikai párt, a politikai, szociális mozgalmak kölcsönös egymásra hatása, hogy az eltérő társadalmi rendszerű államok nemzetközi kapcsolatainak fejlődése is a világban fennálló erőviszonyoktól függ. A szocialista országok, a szocialista világrendszer külpolitikája, befolyása a nemzetközi életben nagy mértékben függ a szocializmus és az imperializmus közti erőviszonyoktól, vagyis az erőviszonyok meghatározott feltételeket teremtenek a stratégiai célkitűzések megvalósításához, másrészt csökkentik a nemzetközi imperializmus külpolitikai és katonai lehetőségeit. A nemzetközi imperializmus újabb és újabb lépéseket tesz, hogy a saját javára változtassa a világban fennálló erőviszonyok dinamikus fejlődését. Erre minden lehetőséget, alkalmat és nehézséget kihasznál, amelyek az egyes szocialista országok belső fejlődésében előfordulhatnak. Ennek vagyunk szemtanúi Lengyelország esetében 1980 augusztusától. A Szovjetunió és Lengyelország legfelsőbb vezetőinek találkozóján ezért hangsúlyozták, hogy: „...az imperializmus és a belső reakció arra számítanak, hogy a Lengyelországban végbemenő gazdasági és politikai válság a világban fennálló erőegyensúly megváltozásához, a szocialista világközösség, a nemzetközi kommunista és az egész felszabadító mozgalom meggyöngüléséhez vezet." A világban fennálló osztályerőviszonyok fontos részét alkotja az imperializmus és a szocializmus közti katonai erőviszony. A katonai stratégiai erőegyensúly a Szovjetunió és az Egyesült Államok közt, a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai közt fő és meghatározó a katonai erőviszonyok terén a szocializmus és a kapitalizmus világa közt. Ez az erőegyensúly nem egyik napról a másikra alakult ki. A szocializmus világának, elsősorban a Szovjetuniónak, óriási áldozatokat kellett hoznia, hogy ezt megteremtse. Az egyesült Államokeröfölényének, atommonopóliumának megtörése történelmi jelentőségű tény volt ahhoz, hogy az imperializmus önhatalmúlag ne dönthessen a szocializmus léte vagy nemléte fölött. Napjainkban tehát nem véletlen, hogy a legreakciósabb imperialista körök az elvesztett monopólium visszaszerzésére törekszenek - még azon az áron is, hogy a legnagyobb, legköltségesebb fegyverkezési versengésbe hajszolják a világot. A fegyverkezés az imperializmus érdeke A fegyverkezési hajsza eddig ismeretlen méreteket ölt. A világon naponta egymilliárd dollárt költenek fegyverekre. A fegyverek mérhetetlen mennyisége halmozódott fel, és újabbnál újabb fajtákkal egészül ki. A világon nő a termonukleáris fegyverek kiszélesített fejlesztésének reális veszélye. Nő a nukleáris fegyverekkel rendelkező hatalmakkal közeli kapcsolatban álló olyan országok száma, amelyek elegendő gazdasági, tudományos-technikai potenciállal rendelkeznek ahhoz, hogy atomfegyvert kísérletezzenek ki és gyártsanak a jövőben. Ehhez jelent ösztönzést R. Reagan amerikai elnöknek a neutronfegyverek gyártására vonatkozó legutóbbi döntése is. Ezen új „védelmi fegyver“, ahogy ezt olyan előszeretettel hangoztatják Nyugaton, csupán az élőlényeket, s természetesen az embert pusztítja el, de épségben hagyja az általa létrehozott értékeket. Az Egyesült Államok militarista körei bizonyára abból indulnak ki, hogy az atomkorszak háborúja őket nem fogja érinteni, hogy Európa, amely két szörnyű háborút vészelt át, feláldozza magát Amerikáért. Az imperialista országok a nyolcvanas évek küszöbét azzal az elhatározással lépték át, hogy a jelenlegi erő- egyensúlyt megbontják és a saját javukra változtatják. Az Egyesült Államok ilyen irányú törekvése a nemzetközi kapcsolatokban a hetvenes évek folyamán kialakult nyu- godtabb nemzetközi légkör megromlásához és a hidegháború újraélesztéséhez vezetett. Az Egyesült Államok és más imperialista hatalmak a lázas fegyverkezés még magasabb fokának beindítását a szovjet terjeszkedés veszélye megfékezésének kiagyalt propaganda-hadjáratával kezdték. Ennek megfelelően fokozzák az egyes országok belügyeibe való beavatkozást, és az amerikai érdekek védelmének leple alatt behatolnak Közel- és Közép-Kelet-Ázsia országaiba, megvetik a lábukat a Perzsa-öbölben, az Indiai-óceán térségében. Közép- és Latin- Amerikában. A militarizmus erői világszerte támadásba lendültek. A leszerelési tárgyalások egy helyben topognak, gátolják a madridi konferencia munkáját is. Ezek az erők nyíltan kifejezésre juttatják, hogy mit sem törődnek a nemzetek érdekeivel, jogaival. Ebből következik, hogy az egyes nemzetek jogos nemzeti felszabadító harcát arcátlanul nemzetközi terrorizmusnak igyekeznek világgá kürtölni. Megpróbálják elérni az elérhetetlent, újból dönteni szeretnének nemzetek, népek sorsa fölött. Korlátozott atomháborúról szóló koholmányokat hirdetnek, miközben saját létérdekeikért hadakozva a „vörös veszély“ rágalmait terjesztik, és katonai fölényre törekszenek a szocialista világgal szemben. A nemzetközi imperializmus összpontosított propaganda-hadjárata mindent elkövet azért, hogy a világ közvéleménye előtt befeketítse a Szovjetuniót és annak békés külpolitikáját. Azt az óriási felelősséget, amellyel a Szovjetunió a nemzetközi kérdéseket közelíti meg s azt a mély internacionalizmust, amely áthatja minden diplomáciai lépését, politikai cselekedetét, úgy igyekszenek, feltüntetni mint valami nagyhatalmi törekvést, mint akaratának másokra való ráerőszakolását. A „szovjet terjeszkedés veszélyének“ ürügyével újabb dollár-milliókat csikar ki az USA-adminisztráció NATO-beli szövetségeseitől, fokozva a nemzetközi feszültséget. A Szovjetunióval és a szocialista világgal való konfrontáció határozza meg az Egyesült Államok külpolitikáját, semmibe véve a világ népeinek és nemzeteinek béketörekvését. Reagan és Haig, elődeikhez 1 hasonlóan, veszélyeztetve látták az enyhülés által a fegyverkezési programot, ezért a nyolcvanas évek elején támadásba lendültek ellene. A szocializmus és a béke elválaszthatatlan A békének nincs alternatívája. Nem lehet támogatni a lázas fegyverkezést, az új fegyverek gyártását, korlátozott atomháborút propagálni és egyben azt állítani, hogy mindez a béke biztosításához szükséges. A feszültséggel terhes világ jelenkori feltételei közt hatalmas szerep hárul a szocialista világrendszer államaira, elsősorban a Szovjetunióra a világbéke megőrzésében. A békéért folyó harc nagyfokú áldozatokat követel. E politika összhangban áll a szovjet állam külpolitikai igyekezetével, összhangban áll a lenini békepolitika szellemével. Lenin már a szovjet állam keletkezésekor kijelentette: „.. kötelesek vagyunk mindent megtenni, és ígérjük a munkásoknak és parasztoknak, hogy mindent megteszünk a békéért, és ígéretünket teljesítjük“. A Szovjetunió Kommunista Pártja XXVI. kongresszusa marxista-leninista elemzésnek vetette alá a jelenkori világ fejlődését Figyelembe vette mindazon veszélyes irányzatokat, amelyeket a nemzetközi reakció, - az amerikai imperializmussal az élen, - visz végbe a nemzetközi béke és biztonság ellen, és újabb kezdeményező javaslatokat terjesztett elő az enyhülés további fejlesztése érdekében. Az SZKP XXVI. kongresszusa hűen kifejezte a szovjet nép és társadalom erejét, politikai egységét és azt, a szilárd elhatározását, hogy tovább halad az élet által igazolt lenini úton. A párt és a társadalom minden erejét két, kölcsönösen összefüggő kérdésre, a kommunizmus építésére és a béke megőrzésére összpontosítja. A béke szolgálatába állítja a reális szocializmus minden erejét. A szélsőséges tőkés körök fegyverkezési és háborús törekvéseire a szovjet kommunisták XXVI. kongresszusán békés felhívás hangzott el. A válasz, amely az egész szovjet nép válasza, minden kétséget kizáróan a jelenkori világ katonai erőegyensúlyából indul ki. E nyugodt, realista hangú válasz célja gátat vetni annak a folyamatnak, amely katasztrófához vezethetne. L. /. Brezsnyev kongresszuson elhangzott szavai annak a meggyőződésnek adtak kifejezést, hogy a két nagyhatalom közt, a két szemben álló katonai tömörülés közt többé-kevésbé katonai egyensúly létezik, melynek a felbontása - bármely fél részéről - eleve kudarcra van ítélve. A két fél a fegyverek olyan mennyiségével és skálájával rendelkezik, amelyek messze elegendőek a világ elpusztítására. Mi értelme van tehát annak, hogy a meglévő készleteket további fegyverekkel egészítsük ki? Mi nem törekedtünk és nem is törekszünk katonai fölényre a másik féllel szemben. Ez nem a mi politikánk. De azt sem engedjük meg, hogy velünk szemben alakítsanak ki ilyen fölényt. Az ilyen kísérletek, valamint az, hogy az erő pozíciójából beszéljenek velünk, teljesen kilátástalanok“ - mondotta az SZKP főtitkára. A Szovjetunió Kommunista Pártja XXVI. kongresszusa, összhangban az SZKP XXIV, kongresszusán elfogadott és a XXV. kongresszuson megerősített békeprogrammal, újabb konkrét javaslatokat terjesztett elő, amelynek megvalósítása megszabadíthatná az emberiséget az atomháború rémétől, megszilárdíthatná a nemzetek biztonságát és a világbékét. Az előterjesztett nyolcpontos javaslat teljes mértékben összhangban van a békéért folytatott eddigi programmal és a legégetőbb nemzetközi kérdések rendezésének összességét tartalmazza. A nyugatról érkező harci kiáltások nem ingatták meg a szovjet kommunisták, a szovjet állam nyugodt békés hangnemét. A szovjet terjeszkedésről és veszélyről koholt tekre, a korlátozott atomháború elképesztő agyszüleményének hirdetésére a XXVI. kongresszus felhívása higgadt, konstruktív választ adott: tovább kell növelni az európai együttműködést, erősíteni kell a kölcsönös bizalmat. Ennek megvalósítására konkrét javaslatok hangzottak el. Ilyen a szárazföldi katonai hadgyakorlatok előzetes bejelentése, konvenciójának kiterjesztése a tengerészeti és a légi gyakorlatokra is, bizalomgerjesztő javaslatok Európára és a Távol-Keletre vonatkozóan. A Szovjetunió kész részt venni a Perzsa-öböl körül kialakult kérdések konstruktív szellemben való megvitatásában és az Afganisztánnal kapcsolatos kérdések rendezésében. A Szovjetunió tudatában van annak, hogy a háború és a béke szempontjából döntő fontosságú a szovjet-amerikai kapcsolatok alakulása. Ennek megfelelően az elmúlt hónapok viharos nemzetközi fejleményei ellenére kész rendezni a kapcsolatait és megtárgyalni a vitás, rendezetlen kérdéseket az Egyesült Államokkal. „A közöttünk fennálló kapcsolatok jelenlegi helyzete és a megoldást igénylő nemzetközi problémák élessége véleményünk szerint szükségessé teszi a párbeszédet, méghozzá az aktív párbeszédet minden szinten. Mi készek vagyunk a párbeszédre“ - hangzott el a kongresszusi emelvényről. Szovjetunió kész az atomháború fenyegető veszélyével szemben vállvetve harcot folytatni az USA-val, Európa és földünk bármely országával. Az égető nemzetközi problémák diktálják a párbeszéd szükségességét, amelyre a Szovjetunió mindenkor készen áll. A Szovjetunió normális kapcsolatokat javasol az Egyesült Államoknak. Ez megfelel nemcsak mindkét államszövetség, de az egész emberiség érdekeinek is. A kommunista és a munkáspártok küzdelme a béke védelmébe^ Az emberi történelem jelenlegi stádiumában a nemzetközi munkásosztály, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom előtt a forradalmi átalakulás széles perspektívái nyitottak. E lehetőség megvalósítása azonban nagy mértékben függ a szubjektív tényezőktől, a demokratikus és forradalmi erők képességétől. Napjaink feltételei közt nő a munkásosztály élcsapatainak, a kommunista és a munkáspártoknak a felelőssége. Ma sokkal inkább fontos, mint bármikor a múltban, hogy politikájuk a marxizmus-leniniz- muson alapuljon, hogy tudományosan kidolgozott programjuk figyelembe vegye a világban végbemenő változásokat, a jelenkori világ követelményeit. A kommunista és munkáspártok az elmúlt évek folyamán többször is kifejezésre juttatták, hogy harcuk egyik feladata a béke megőrzésének biztosítása. A kommunista és munkáspártok 1969-ben jóváhagyott akcióprogramja szellemében az elmúlt években aktív harcot folytattak mindenütt a nemzetközi imperializmus háborús politikájával szemben. A berlini, a párizsi, a brüsszeli és más tanácskozások azt bizonyítják, hogy a kommunista mozgalom mindenütt hallatja szavát, kiáll a béke ügye mellett, támogatja a szocialista világ békés kezdeményezéseit és országaikban elkövetnek mindent azért, hogy leleplezzék a háborús erők békeellenes megmozdulásait. A kommunista és munkáspártok képviselőinek megnyilatkozása az SZKP XXVI. kongresszusán fényes bizonyítéka annak, hogy harcukat egybekötik a fő kérdéssel, a lázas fegyverkezéssel szemben folytatott harccal, a béke megőrzésével. A kommunista és munkáspártok a békés kezdeményezés támogatása mellett aktív harcra ösztönöznek elsősorban az atomkatasztrófa elhárításáért, a leszerelésért, az enyhülés továbbfejlesztéséért és ennek érvényesítéséért a föld minden kontinensén. A békéért folytatott harcot összekapcsolják a demokráciáért és a szocializmusért folytatott küzdelemmel. A világ kommunistáinak harcával kapcsolatosan L. I. Brezsnyev az SZKP XXVI. kongresszusán kijelentette: „A legfontosabb az, hogy a marxizmus-leninizmus tanításával felvértezett kommunisták mindenkinél mélyebben és mindenkinél helyesebben látják a világban végbemenő folyamatok lényegét és távlatait, helyes következtetéseket vonnak le ezekből az országuk munkásosztálya, dolgozói érdekeiért, a demokráciáért, a békéért, a szocializmusért folytatott harcuk számára“. Hazánknak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságnak is érdeke a világbéke megerősítése a leszerelés és az atomháború veszélyének elhárítása. Hazánk Európa közepén fekszik, és népünk teljes mértékben tudatában van annak, hogy egy atomkonfliktus nem kerülne ki bennünket sem. Ezért szilárd elhatározásunk, hogy meg kell tenni mindent annak érdekében, hogy földrészünk ne váljon egy háborús konfrontáció színterévé, melynek következményei beláthatatlanok lennének. Ezt a tényt tudatosítva, készek vagyunk megtenni mindent, hogy tovább folytatódjon a hetvenes években Európában megindult enyhülési folyamat, hogy tovább erősödjön az európai nemzetek közötti együttműködés. Ezen elhatározásunkat húzzák alá pártunk főtitkárának, G. Husák elvtársnak az SZKP XXVI. kongresszusán elhangzott szavai is: „ Hazánk népe ismeri a béke árát, és teljes mértékben támogatja a Szovjetuniónak a béke megszilárdítására tett erőfeszítéseit... Ebben a küzdelemben a Szovjetunió oldalán, a szocialista közösség többi országával, valamint a világ összes békeszerető, demokratikus és békés erőivel együtt akarunk cselekvőén részt venni“. A Szovjetunió békepolitikája nagy lehetőséget biztosít számunkra kivenni részünket a többi szocialista országgal együtt ezen politika gyakorlati megvalósításában. E kezdeményezés megfelel hazánk érdekeinek, kifejezi a mi akaratunkat is. Az SZKP által megvalósított békeprogramot saját külpolitikánk programjának tekintjük. E program több pozitív eredményt vállhat magáénak, beleértve a helsinki közeledést. Csehszlovákia Kommunista Pártja XVI. kongresz- szusa is aláhúzta, hogy a béke megőrzése, a szocialista társadalmunk építéséhez szükséges kedvező feltételek biztosítása érdekében a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való szoros szövetségben minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy erősödjön a szocialista társadalom biztonsága. PÉK VENDEL, kandidátus a N A BÉKE KDÜNK KÖVETELMÉNYE
