Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-10-04 / 39. szám

■< A HŐS VÁROS EGYIK ÉRDEKESSÉGE Leningrádot leginkább Velencéhez hasonlítják, bár ez utóbbi kisebb, és más hatást kelt, de nem egészen alaptalan a hasonlat, hogy Leningrád „Észak Velencéje“, mert a Néva deltájára épült város területének majdnem egyhatoda víz, az utcákat 66 folyócska és csatorna szeli át. A tavak és a vízgyűjtők száma meghaladja a százat. A honvédelmi kör tagjai, akikkel gyakran találkozom, inkább a Hős Város elnevezést említve szoktak Leningrádról beszélni. Okkal, mert a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége a lakosságnak a Nagy Honvédő Háborúban és különösképpen a 900 napos blokád alatt tanúsított magatartása elismeréséül 1945. január 26-án a „Hős Város“ címmel tüntette ki Lenin­grádot. Az Astoria Szálló épülete Jól ismerik a honvédelmi kör tagjai a város történetének ezzel kapcsolatos fejezetét, meg is ígérték, ha majd Leningrádba látogatnak, feltétlenül elmennek kegyeletüket leróni a Piszkarjo- vói temetőbe, ahol a 26 hektáros sírmezö területén több mint 600 000 asszony, gyermek és férfi nyugszik, akik életüket áldoz­ták annak idején Gyakran beszélgetnek arról is, hogy nem volt hiábavaló az áldozat, mert Hitler őrjöngött amikor az ostromzár alá vett város védői végül is megfutamodásra kényszerítették katonáit. Erről beszélgetve kértek meg, hogy legközelebb, ha Lenin­grádba látogatok, érdeklődjek bővebben a fasiszták meghiúsult tervei felől. Megígértem. Eszembe is jutott az ígéret, amikor az egykor börtönként szolgáló Trubeckoj-erödben, a jelenlegi Hadtörténeti archívum­ban megmutatták azt a meghívót, melyet a blokád napjaiban, az egyik halott német tiszt zsebében találtak. A meghívó arra a fogadásra szól, melyet Hitler katonáinak „győzelme“ után az Astoria Szállóban szeretett volna megrendezni. Tudjuk, hogy terve meghiúsult, a városba egyetlen fasiszta katona se tette be a lábát, de felmerült a kérdés: Miért éppen az Astoria Szállóban akarta rendezni a fogadást? Az Intourist utazási iroda központja (A szerző felvételei) A kérdésre akkor kaptam választ, amikor az Intourist idegen- vezetőjével, Irina Nazarova elvtársnővel elmentem megnézni a szállót. A szürke gránithomlokzatú, a manzárdszinttel együtt hatemeletes épületről szólva megemlítette, hogy azt Fjodor Lidval tervei alapján 1912-ben építették, és jót kacagva beszélt a fasisz­ták szállóval kapcsolatos fantáziálásáról, majd kérdésemre úgy válaszolt, hogy a szemközti épületre mutatott.- Most ugyan a mi utazási irodánk központja az a ház - magyarázta -, de a háború előtt ott működött a németek konzulja, mindennapos vendégek voltak a konzulátus dolgozói a szállóban, szinte minden termét ismerték, bizonyára ők javasol­ták a tervezett fogadás színhelyének. Együtt derültünk azon, hogy milyen egyszerű a magyarázata ennek az érdekességnek. Persze, Leningrádban más, több, és sokkal jelentősebb látni­való, érdekesség is akad. Ez csak egy a sok közül, s boldogok lehetünk, hogy számunkra nem is olyan jelentős, csupán érde­kesség. , Gottlieber Ferenc I. DELMAN VARÁZSIGE Szása hatéves volt, nővére, Lena nyolc, bátyja, Kolja pedig már tíz. Lena és Kolja már iskolába jártak, Szása pedig egész nap az udvaron játszott. Egyszer, amikor Lena és Kolja már hazajöttek az iskolából, Szása az udvaron játszott ked­venc játékszerével, a tűzoltó­autójával. Már ráunt a játékra, odament a szekrényhez, ki­szedte a ceruzákat és a füze­tet, rajzolni kezdett. Lena meglátta és rákiáltott: Ki engedte meg, hogy kiszedd a ceruzáimat? Tedd vissza rögtön! - Odament hozzá, el­vette tőle a ceruzákat és visz- szatette a szekrénybe. Ekkor Szása Kolja asztaláról elvett egy könyvet, nézegette a ké­peket, hiszen olvasni még nem tudott. Kolja észrevette, rá­szólt: - Szása, add ide a köny­vet, szükségem van rá! - Szá­sa rákiáltott: - Nem adom, ne­kem szintén kell! - Kolja vála­szolt: - De a könyv az enyém, ezért add vissza! Szása nem engedelmeskedett, hát Kolja elvette tőle. Szása kifutott a konyhába. Nagymamája éppen süte­ményt sütött. A sütemények ropogósak és barnák voltak, elvett egyet. Nagymamája rá­kiáltott, Szása elsírta magát és kiszaladt az udvarra. Kiment az utcára, és leült a ház elé, a kispadra. A pádon egy bácsi ült és újságot olvasott. Szása melléült és sóhajtozott, sértve érezte magát. Semmit sem en­gednek meg neki, mindenki csak kiabál vele. A bácsi félretette az újságot, ránézett a kisfiúra és megkér­Az illusztrációt Gyurák Éva készítette dezte: - Hogy hívnak, kisfiú,- Szása - válaszolta ő. - És miért szomorkodsz, Szása?- Elmesélte, hogy mi történt vele, hogyan akart rajzolni és képeket nézegetni a könyvben, megkóstolni a süteményt, de nem engedték meg neki.- Igen, Szása - mondta a bá­csi - nehéz neked, de én tudok egy varázsigét, ami segíthet rajtad.- Varázsigét?!- Gyere közelebb - mondta a bácsi -, megsúgom. - Súgott valamit a kisfiú fülébe, majd hozzátette:- Mielőtt elvennél valamit, mondd ki ezt a szót, és meglá­tod varázserejét! Szása rögtön ki akarta pró­bálni, meg sem köszönte a bá­csinak, beszaladt a házba. Odament Lénához és meg­szólalt:- Lena, add ide a ceruzá­kat... kérlek szépen! Lena már elakarta utasítani, de amikor meghallotta az utol­só szót, elmosolyodott, kinyitot­ta a szekrényt és odaadta Szá­sának a ceruzákat, meg a fü­zetet. Szása boldogan neve­tett, és rajzolni kezdett. Azután odament Koljához és így szólt:- Kolja, szeretném leraj­zolni a képeket a könyvedből, add ide .. .kérlek szépen! Kolja is elmosolyodott és így válaszolt:- Vedd el, ott van az asz­talon. Szása elvette a könyvet, de nem rajzolt. Kifutott a konyhá­ba és így szólt nagymamá­jához.- Nagymama, adj egy süte­ményt, kérlek szépen! Nagymama Szásához for­dult, kiválasztotta a legfino­mabbat és mosolyogva Szásá­nak adta: - Kóstold meg, Szá- senka! Szása nem is kételkedett a szó varázserejében. Ekkor eszébe jutott, hogy nem kö­szönte meg a bácsinak, és fel­ugrott, kifutott az utcára, de a pádon már nem ült senki... Fordította: Takács Éva Verseghy Erzsébet MA ÉS HOLNAP Mikor a sötétkék eget kilyuggatják csillagszegek, hamva sincs már a naptűznek, a fákon sötét árnyak ülnek, pihen a szél, a nád hallgat, a csend emlékeket faggat, a rózsaszínű álmok szállnak, akkor van vége a mának. S mikor a nap vörös vére fröccsen a fák tetejére, elmenekülnek az árnyak, surrannak a madárszárnyak, útra kelnek a cincérek, kél a szellő, a nád ébred, s titkot gyónnak meg egymásnak, akkor kezdődik a másnap. A TERMÉSZETVÉDŐKNEK Az idén a természetvédő pionírok újabb feladatokat kaptak. Ezek a következők: Megállapítani, hogy nem árusítanak-e vé­dett növényeket. Ha netalán igen, az esetet jelenteni kell a körvezetőnek. Esedékes a hasznos madarak és erdei állatok téli etetésének megszervezése. A körzetben ta­lálható források, patakok, tavak vizsgálatával is foglalkozni kell: az esetleges szennyezés okát megállapítva. Az idősebb természetvé­dő pionírok feladata: megállapítani, hogy nem parkolnak-e meg nem engedett helyen a gépjárművezetők. Felderíteni a körzetben: találhatók-e a parkokban, ligetekben olyan különleges, egyedülálló fák, melyek védel­met érdemelnek. Akik védett terület közelé­ben laknak, segédkezzenek a figyelmeztető táblák kihelyezésekor. Az erdészek, a halá­szok, a felnőtt természetvédők közreműkö­désével beszélgetéseket szervezni, de nem klubban, vagy tanteremben, hanem a termé­szetben, parkban, erdőben, folyóparton. Meghatározni, hogy a kör tagjai milyen meg­figyeléseket végezzenek, és azokról készít­senek feljegyzéseket. Dr. Varga György ÖTSZÁZ KÖZÜL NÉGYEN A Szlovák Tudományos Akadémia matematikusai­nak és fizikusainak egyesülete a PIONIER folyóirat szerkesztőségével együttműködve kétfordulós ver­senyt rendezett az ifjú matematikusok számára. A ver­senybe ötszáz pionír nevezett be, köztük negyvenha- tan a magyar tanítási nyelvű alapiskolák tanulói. Emlí­tésre méltó, hogy az utóbbiak kivétel nélkül, mind bejutottak a verseny második fordulójába is. Egyébként a versenyfeladatok megoldásának értékelése után né­gyen díjat kaptak az értékelő bizottságtól, és kihirdették a helyezések végső sorrendjét. Peter Svec (Kosice) volt az első helyezett, Stefan Jurícek (Skalica) a máso­dik. A harmadik helyezett'is kassai volt: Erika Rusnáko- vá. Negyedik helyezést a bátorkeszi (Vojnice) alapisko­la tanulója, Kosztolányi Gábor ért el ezen a versenyen. Tekintettel az érdeklődésre, várhatóan már október­ben, újabb versenyt hirdet majd a szervező bizottság. (Pr) TÖRD A FEJED! I./ A rajzon látható tárgyakról egy-egy közmondás vagy szólásmondás juthat eszedbe. Melyek ezek? II. / Melyik Szibéria legnagyobb városa? III. / Ki a bakteorológia megalapítója? (B. M.) A megfejtések beküldésekor kérjük megírni azt is, hogy a beküldő hányadik osztályos tanuló. A szeptember 20-án közölt rejtvény helyes megfejté­se: I./ Virágkertész II./ 5 III./ Szinnyei Merse Pál - 34 megfejtés érkezett. Sorsolással könyvjutalomban ré­szesülnek: Lackó Róbert, 5. oszt. Málas (Málas), Leszaj Renáta, 5. oszt. Losonc (Luőenec), Nagy Klaudia, 5. oszt. Zselíz (2eliezovce), Csáky Beáta, 8. oszt. Dunaszerdahely (Dun. Streda), Gaál Mónika, 5. oszt. Ipolyság (Sahy) i 1981. X. 4. ÚJ SZÚ

Next

/
Oldalképek
Tartalom