Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-10-04 / 39. szám
N it lér neonja ltja IET elmegyek, ak, s között: ;za már, den, ban, sn, te. . 'mérge. örgy fordításai nak ml. Ha a felnőtt bizonyítja, nem }ú minden más b, se rosszabb. , az nem várja. A homlokát összeráncolja, és az íróasztal fölé hajol. Fejcsóválva nézegeti az orvosi naplóba bevezetett adatokat. Végigjár a kortörténeteken, és látja, hogy napról napra betegebb a város. Igaz, csak helyettesi minőségben szomorkodik azon, hogy dolga van. örül, hogy segíthet a betegeken. Bodó Izsó doktor már három hete rendel kollégája orvosi dolgozószobájában. Amikor egykori iskolatársa, a népszerű Cseres főorvos a családjával a tengerpartra utazott, neki ajánlották fel a helyettesítést. Azóta Bodó Izsó nyakig ül a munkában. Cseres főorvosnak igen kiterjedt praxisa volt.- Praxis aurea - mondogatták féltékenyen kollégái.- Hát igen! Fölvitte az isten a dolgát, pár év alatt főorvos lett! Pedig én is tudok annyit, amennyit ő tud, én is ott tanultam, ahol ö tanult! - jelentette ki Bodó doktor. Mindezek ellenére a várószoba naponta megtelt betegekkel, és Bodó Izsó délutánonként, amikor munkától fáradtan a saját rendelőjébe ment, boldogan gondolt arra, hogy pár nap múlva véget ér a helyettesítés. Pályája kezdetén, tíz évvel ezelőtt, szintén helyettesítéssel kezdte orvosi hivatását. Egy vidéki orvost kellett akkor helyettesítenie, és amikor egy hónap elteltével saját rendelőt kapott, szomorúan kellett tudomásul vennie, hogy egy vidéki orvos keresete fölér a „fele munkát végző városi orvos“ jövedelmével. De a kezdeti nehézségeken mindenkinek túl kell esnie. A háromheti helyettesítés alatt több kisebb műtét mellett, elég ritka esetei is voltak. A diagnózist minden alkalommal nagy szakértelemmel állapította meg. örült az életnek, a hivatásnak, az akut jólétnek. A fiának is büszkén számolt be a napi eseményekről és a hálapénzről. A hónap végén lesz a fiú eljegyzése, aki igen tisztességes építész, az életnívónak azzal a szokványossá vált egyhangúságával, amellyel lépten-nyomon találkozni lehet. Egy hétfői napon késő délelőtt ment be Bodó a rendelőbe. Az ápolónő türelmetlen volt:- Doktor úr, kinn vár az a bizonyos fiatal hölgy .- Igen, mára rendeltem be őt, vágott a nővér szavába Bodó. Az orvos munkához látott. Az órájára pillantott, várta, hogy a fiatal hölgy benn legyen. Nyolc perc a bemosakodás, a beavatkozás egy jó negyed óra, és egy órakor már együtt ebédelhet a fiával. Talán mégis jobb lenne asszisztenciát igénybe venni, gondolja Bodó, mert hátha tévedett a tegnapi vizsgálatnál. A leány ugyan azt állítja, hogy kéthetes a dolog, ám sosem lehet tudni... De semmi vész! Akkor is itt lesz a közelben a nővér, neki már nagy gyakorlata van az ilyesmiben. Baj semmiképpen sem történhet... A kezét szappanozza, közben a tükörre vetődik a tekintete, és látja, hogy gondterhelt az arca. Mindig félt az ilyen beavatkozástól, de a pénz mindenért kárpótolta. A nővér kinyitotta a rendelő ajtaját, és beszólította a leányt. A műszerek párát lehelve sisteregtek a sterilizátorban, és baljósán csillogtak. A leány belépett:- Jó napot kívánok, főorvos úr!- Jó napot, kedves kisasszony. Foglaljon helyet! Rögtön el is kezdjük! mondta az orvos, vizes kezét törülgetve. Bodó jól mégnézte a lányt, akinek most rémült gyűlölet csillogott a szemében.- Jaj, én úgy félek, főorvos úr! - pityergett a lány.- Nem kell félnie, hiszen minden komplikáció ki van zárva! - nézett a leányra Bodó, majd az ápolónőhöz fordult. Súgva: - Erzsiké, maga most elmehet, de maradjon a közelben... Az ápolónő kilépett a rendelőből, s becsapta maga mögött az ajtót. Bodó megrezzent. A lányra nézett, mellé ült.- Nem gondolta meg? - kérdezte csöndesen. - Még nem késő! Bár nem történhet semmi; sőt, ha tudni akarja, maga a negyvenedik esetem. Nem csinálom szívesen, de kizárólag maga miatt halogatom a dolgot. Nos? A leány nem válaszolt. A széken ült, és könnyes szemmel bámult az orvosra.- Ide figyeljen! Ki van főzve minden, Jó húsz perc, és túl lehetünk mindenen ... De kizárólag a maga érdekében... Hát van más megoldás is! Kérem, ne értsen félre, én biztos vagyok a dolgomban. De a maga esetében túl korai... Tizenhét év! Elsietettnek látom a dolgot.- Ennek meg kell történnie! - szólt a lány reszkető hangon.- Lássa be, ón csak jót akarok magának. A leány könnyes, szemmel az orvosra nézett:- Tudom. De én már mindenen túl akarok lenni. És nem születhet meg a kicsi, hiszen én még iskolába járok. Meg aztán végleg felejteni akarok. Nem akarok tudni senkiről! Még róla sem...- És hol dolgozik a tisztelt...- A fiúm? Az a gazember? - A lány elkomolyodott. Belelátott az orvos gondolatába. - Van nekem elég pénzem, én fizetem azt, főorvos úr!- Fizessen az a senkiházi! Hát lássa be, hogy mégis ó...- Igen, igen! De én fizetem! - erőszakoskodott a lány.- Miért kíméli azt a gazembert? Ha a bajt megcsinálta, akkor vállalja a következményeket is. Nem vagyok kíváncsi, de tudni szeretném, kicsoda az a férfi?- Fontos? Megígértem, hogy nem mondom meg a nevét senkinek.- Bennem megbízhat. Az orvosi titoktartásra eskü köt.- Akkor megmondom, de ugye rögtön elkezdi a főorvos úr!?- Persze, vetkőzzön csak le! A leány a fehér függöny mögé lépett, és levetette a kabátját.- Hát hogy hívják azt a férfit? - kérdezte a doktor.- Bodó Zoltánnak. A járási építőipari vállalat építésze! - szólt mit sem sejtve a lány. Az orvos mintha megszédült volna, az íróasztalba kapaszkodott, majd szinte öntudatlanul megszólalt:- Hiszen Zoltán a fiam! - mondta, és érezte, hogy egész testében megremegett. A székre ült és nézte a párolgó műszereket. A lány az orvoshoz lépett:- ön nem Cseres főorvos? - kérdezte elsápadva.- Helyettesítem öt., Bodó doktor vagyok, és Zoltán a fiam! - mondta alig érthetően az orvos. A leány táskája után nyúlt, kinyitotta, és egy halom pénzt dobott az asztalra.- Én rendes ember vagyok! Nem olyan, mint a maga fia! - mondta ingerültem, miközben magára vette a kabátját. Majd az orvoshoz fordult és folytatta: És maga ne is segítsen rajtam... Van még más orvos is, aki megcsinálja! - harsogta, és futott ki a rendelőből. Bodó egyedül maradt. Körülnéz a rendelőben. Cigarettára gyújt. Mélyeket lélegzik. A homlokát összeráncolja, és az íróasztal fölé hajol. Fejcsóválva nézegeti az orvosi naplóba bevezetett adatokat. Végigjár a kortörténeteken, és látja, hogy napról napra betegebb a város... jgtelenül fejlődig mond újat. iÉi?ör az összidja beismerni, gy „meg kell egtöbb ember tudnunk, hogy tudnunk kellea jellem kristáainkat csak mi elfelejtik, hogy jkor lehet igazi, 3le az ember. úl is SúlytalanVolt egy nénikém, apám unokanővére. Sánta volt, az isten nyugosztalja. Nyomorék jobb lábára erősen bicegve, botjával hadonászva járt. Rendszerint, amint meghallotta, hogy megérkeztem a városból, ahol tanultam, tüstént ellátogatott hozzánk. Magához szorított, nagy bütykös kezével megsimogatta fejem, s így szólt:- Isten hozott, csillagom - s kezének menta-, kömény-, vagy inkább friss földszaga volt. - Miért vagy ilyen soványka, aranyom? Mi az, talán semmit nem eszel? Vagy a tanulás olyan nehéz?- Gazsar néni, hogy van a leánya? Mikor fogja unokával meglepni? A lányán kívül senkije nem volt. Férje nem tért vissza a háborúból.- A lányom kérded? Megvagyunk.- Hát a veje milyen?- A vejem olyan, amilyet kívántam... A lányunk azonban, fiacskám, nem is olyan rendes. Néha annyira belelendül a pörölésbe, hogy legszívesebben elmenekülnék otthonról. A vejem azonban ilyenkor nem törődik vele, nem tesz neki szemrehányást, nem haragszik. Derék ember, mit is mondhatnék. Látva, hogy botját nézem, hozzáteszi:- Néha oda-oda csapok ezzel... Hát azért hoztam világra, hogy hajlott koromra megszégyenítsen, rossz hírünk keltse? Amíg beszélgetünk, anyám megteríti az asztalt. Gazsar néni, miután falatozott egy keveset, így szól anyámhoz:- Ide figyelj, hozd csak az ajándékot, amit nekem szántál. Hogyan mehetnék el ajándék nélkül? Ebből az ajándékból rendszerint vajmi kevés jutott neki, mindent szétosztott a szomszédok között.- Megjött a fiunk, tessék, vegyetek az ajándékból, kóstoljátok meg - s mindent elajándékozott, amit a kezében tartott. Ilyen jóságos asszony volt, isten őrizze meg emlékét. Másnap feltétlenül nekem kellett meglátogatnom őt. Nem az alsó aulban, veje házában fogadott, ahol ő is lakott, hanem, a felső aulban, a férjétől rá maradt s üresen álló házban. A kis udvarról kőlépcső vehetett fel a verandára, ahonnan a konyhába léphettél, ha pedig régi tőrökben, kovás pisztolyokban támadt kedved gyönyörködni, átmehettél a vendégszoilvtannal küsz- ?y megértő az őszülő halánték, édes fiam - mondja lehangoltad.- De csak magánhangzó után - egé- szólal meg amondás után nem érti, mit étté“. jti az ölébe az > bál visszazök- ágába. Kutató- ilaszt keresve, villantja magát ^biztosabb jele SZENK SÁNDOR szíti ki apja válaszát a gyerek mássalhangzó után csupán halánté, ká nélkül, mivel az a többes szám jele - fűzi hozzá magabiztosan.- Rászokhatnál lassan az újságolvasásra - dorgálja az apa kamaszkorú fiát, aki éjjel-nappal a magnót bömbölteti.- Engem csak a zene érdekel - válaszolja a fiú a népszerű sláger szövegét plagizálva, s csavar egyet a hangerősltö gombján.- Ezek szerint te még azt sem tudod, hogy merényletet követtek el korunk egyik legnagyobb zenésze...- Szóval mégis igaz; nemcsak ugrattak a srácok - kapcsolja ki a magnót a fiú, s könnybe lábadt szemmel belelapoz apja újságjába. bába. Gazsar néni hetente egyszer be- fútött, s a házat időről időre finom illat járta át. Miután vejének nagyon kényelmes, tágas háza volt, több szomszéd is javasolta nénikémnek, adja el a házát, ö azonban nem egyezett bele- Ide figyelj, Gazsar - mondogatták neki az asszonyok -, hát feltétlenül oda s vissza kell botorkálnod az alsó és felső aul között? Add el a házad, s ezzel mindent megoldasz. Gazsar meglepetten nézett rájuk.- Allah óvjon. Allah óvjon tőle! Mit ajánlgattok ti nekem? Talán a férjem azért ment a háborúba, hogy elhamvadjon a tűz a családi fészekben? Alighogy belépek a verandára, Gazsar néni rögtön szétrakja a párnákat a kőből készült pamlagra terített szőnyegen, a háromlábú székeken és ülőkéken. Elém áll, kezét mellén összefonja, kihúzza magát s átszellemült arccal így szól:- No, csillagom, hol a vízipipád? Talán kifogyott a belévaló dohány?- Nem, nénikém. Miért kérdi? - feleltem, s úgy tettem, mint aki nem érti kérdését.- Gyújts rá, fényességem, szívd a pipát, hogy férfiillat legyen a házban. Felszítja a tüzet a vaskályhában, s újból rákezdi:- Hát a barátaid hol vannak? Miért nem hívtad el őket? Van egy üvegem, amit külön neked dugtam el, s egy kancsó kiváló almaborom is. Uramisten, a férjem is mennyire szerette a vendégeket. - Majd odalép a veranda szélére s szólongatni kezdi a szomszédokat:- Héj, Hadzsa, Hadzsa! Hová tűntél? Ramazan otthon van? Mondd neki, hogy jöjjön át hozzánk... Saki, Saki, dugd ki a képed! Istenemre, talán nincs otthon?... Hé, kisfiú! Nézd meg csillagom, Kurban nincs-e ott valahol... összeszedte, s asztalhoz ültette a legényeket. Mandolin nélkül sohasem ért véget a vendégeskedés. Tósztjaink, dalaink jókedvre s örömre derítették nénikémet.- Daloljatok, gyermekeim, daloljatok- kérte, hogy „férfi illata járja át a házat“. Majd miután a vendégeket kikísértem, rendszerint átvizsgáltam a ferde tetőt, megerősítettem a kilazult lapos kőlapokat a tető peremén. Másnap egy öszvéren anyagot hoztam a vízmosásból a tetőhöz, ha pedig télen látogattam el az aulba, akkor reggelente lesöpörtem á tetőről a havat. Látván, hogy dolgozom, Gazsar néném kezdetben hálálkodott, „napsugarának“ nevezett, majd később a szememre vetette: nem azért jöttél, úgymond, hogy a földdel és kövekkel vesződj, menj inkább, pihenj, szórakozz a barátaiddal. Én így válaszoltam neki:- A férfiillat, nénikém, a férfiillat... S az öregasszony nagyon meg volt elégedve válaszommal. Gazsar néni tudta, mi történik minden házban, s úgy érzem, arra született, hogy közel hozza egymáshoz az embereket. Ha valaki tatarozásba, a háza felújításába kezdett, vetni ment, vagy gabonát csépelni, nénikém mozgásba lendült, bicegve házról házra járt és segítségre mozgósította az embereket.- Ide figyeljetek, építkeznek a szomszédok. Miért nem mentek segíteni, hiszen rokonságban álltok!- Érdekes ember vagy, Gazsar - felelték néha neki. - Honnan gondoltuk volna, hogy építkezésre szánták el magukat.- Csak magatokra gondoltok - vágott vissza Gazsar. Ha tudomására jutott, hogy egy másik családban kellemetlenség történt veszekedés, odament, szomorúan leült a küszöbnél, s szemrehányóan így szólt:- No, haszontálanok, már megint mit csináltatok? Könnyebb lett a lelketek: hiszen a szomszédok nevetnek rajtatok! - feddte meg őket, s kínálást elutasítva tovább ment dolgára. Az aulban nagyon szerették Gazsar nénit. Egy tavaszon, amikor vizsgaidőszak volt, Gazsar néni elköltözött közülünk. Azt mondják, amikor haldoklott, megparancsolta, hívják oda egy távoli rokonát, egy ifjút, s így szólt hozzá:- Nagy családban nőttél fel. Anyád egymaga növelte négyötöket. Ha megnősülsz, költözz át az én házamba, ne hagyd kihűlni a családi tűzhelyt. ... S Gazsar néni háza felett ma is az ég felé emelkedik a kis, kék, életet hirdető füstcsík. FÖLDEÁK IVÁN fordítása
