Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-10-04 / 39. szám
ÚJ szú * It 1981. X. 4. H osszú és összetett folyamatban formálódik a szocialista életmód. Ez a folyamat egyben harc az újért és a kizsákmányoló társadalmakban érvényesülő értékrend- szerek ellen. Olyan életmód kialakítására törekszünk, melyet az egyéni, a csoport- és a társadalmi érdekek összhangja jellemez, olyan szükségletek és igények kialakulása az emberekben, melyek mind tartalmukban, mind formájukban különböznek a kizsákmányoló osztályokéitól, és olyan erkölcs, melytől idegen a kispolgári magatartás, az egoizmus. Az ember öntudatának, politikai műveltségének a gyarapításával, erkölcsi értékeinek a megszilárdításával kapcsolatos kérdések szorosan összefüggnek a párt stratégiai irányvonalának és gazdaságpolitikájának a megvalósításáért vívott harccal, mely a termelékenység növeléséért, a gazdaságosabb és jobb minőségű munkáért van. A népgazdaság sikeres megújulása a háború után és a szocialista építés elképzelhetetlen lett volna a dolgozók szüntelen eszmei-politikai nevelése nélkül. A fejlett szocialista társadalom mai feltételei között a kommunista nevelés még sürgetőbb feladata a pártnak, ugyanis ettől függ, hogyan értik meg az emberek a gazdaságpolitikát, a párt célkitűzéseinek egészét, reális lehetőségeinket, és ettől függ az is, hogy miként viszonyulnak a feladatokhoz, milyen lesz az aktivitás, hogyan érvényesülnek a valóságban a komplex intézkedések. Csak hatékony ideológiai tevékenységgel javítható az emberek munkája és viszonyuk a társadalom problémáihoz és szükségleteihez is. Az új szocialista ember sokoldalú nevelése egyike a legnehezebb feladatoknak, melyek pártunk és társadalmunk előtt állanak. A szocialista és kommunista társadalom fölépítése időszakokban történik, melyeknek megfelel a szocialista kulturális forradalom egy-egy szakasza. Minden egyes szakaszban hosszú távra szóló feladatok oldódnak meg, mint ahogyan különféle sajátos kérdések is, melyeket a gazdasági, szociális és kulturális fejlődés során elért szint hoz magával. A kulturális forradalom konkrét kérdései a kapitalizmusból a szocializmusba történő átmenet időszakában oldódnak meg, vagyis a szocializmus alapjainak lerakása során, továbbá a fejlett szocialista társadalom fölépítésének a szakaszában, ugyanakkor megjelöltetnek a távlati feladatok is arra az időszakra, melyben a fejlett szocialista társadalom fölépítése után létrejönnek a feltételek a kommunizmusba történő átmenethez. A szocialista kulturális forradalom állította feladatok teljesítésének az első szakaszokban megvoltak a maga sajátosságai az egyes országokban. Csehszlovákiában komoly gondot jelentett a burzsoá világnézet és a kisbur- zsoá ideológia leküzdése. A szocialista kulturális forradalom feladatai teljesítésének kezdetét nálunk 1948 februárjától datálhatjuk, amikor a CSKP-val az élen a munkásosztály vette át a politikai hatalmat. Rendkívül fontos törvény volt, mely az egységes iskolarendszerről született, jelentősen befolyásolta a kulturális-politikai fejlődést minden területen. 1948 februárja után Klement Gottwald hangsúlyozta; a párt és egész társadalmunk nagy és tervszerű munkába kezd a nép gazdasági és kulturális fölemelkedéséért egyaránt. A CSKP IX. kongresszusának központi motívuma volt az az igény, hogy a lakosság nevelődjön, méghozzá úgy, hogy ez a haladó világnézet egész népi demokratikus társadalmunké legyen. Ez után a kongresszus után megkezdődött a kultúra széles körű demokratizálása, elérhetővé tétele a legszélesebb tömegek számára. Ennek a programnak része volt egyfelől a régi értelmiség átneve- lése, másfelől új értelmiség nevelése, mely a dolgozó népből származik és ahhoz kötődik mind osztály-, mind ideológiai szempontból. A tudomány, a tudományos kutatás területén a legfontosabb intézmények közé tartozik a Csehszlovák Tudományos Akadémia (1952-ben alakult) és a Szlovák Tudományos Akadémia (1953). Ezek az intézmények jelentős számú tudományos munkahelyet foglalnak magukban, sok kiváló tudományos dolgozóval. A fölfedezésben és az alkalmazott kutatásban elért eredmények hatékonyan járultak és járulnak hozzá társadalmunkban a termelő erők fejlesztéséhez, az emberek anyagi és kulturális színvonalának az emeléséhez. Az elkövetkező időszakban is szükség lesz a tudományos- műszaki eredmények érvényesítésére és ezzel együtt a termelés műszaki-gazdasági színvonalának lényeges emelésére és az egész csehszlovák népgazdaság hatékonyságának jelentős növelésére. A tudományos kutatóintézetek fő feladata lesz az ismeretek gyarapítása újabbakkal, valamint a más országokban elért tudományos eredmények hasznosítása a fejlett szocialista társadalom építésében. A szocialista ember nevelése, az emberek gondolkodásának alakítása igényes és bonyolult folyamat. Korábban nem volt mentes tévedésektől, helytelen döntésektől, melyeknek objektív, de szubjektív okai is vannak. Az elméleti és ideológiai téren mutatkozó hiányosságokat kihasználták a hatvanas évek revizionista és jobboldali opportunista erői. Ezek az erők abból indultak ki, hogy tagadták a kultúra és művészet kérdéseinek osztályszempontú megközelítését, valamint azt, hogy az osztályszempontból megosztott világban ma létezik szocialista és burzsoá kultúra. Tagadták a munkásosztálynak és élcsapatának, a kommunista pártnak a vezető szerepét a szocializmus építésében. A szocialista kulturális forradalom eredményeinek lejáratása a hatvanas években arról győzött meg bennünket, hogy a pártnak nem szabad a prakti- cizmus csapdájába esnie, és nem lazíthat az ideológiai munkában. Ha a párt tömegpolitikai és ideológiai munkájában hanyagság, gyengeség mutatkozik, ha elméleti, osztály- és internacionalista alapjaiban zavar keletkezik, azt kihasználja az ellenség. Miután 1968 augusztusában a Varsói Szerződés tagállamai internacionalista segítséget nyújtottak, kedvezőbb feltételek nyíltak a válságból kivezető út megkereséséhez és a szocializmus alapvető értékeinek a visszahelyezéséhez társadalmunk életébe. A CSKP XIV. kongresszusa lezárta a hatvanas évek válságos időszakát, és hangsúlyozta egyebek között, hogy ,,az ideológiai munka fő feladata a szocialista módon gondolkodó és cselekvő ember nevelése". Figyelmeztetett, hogy a szocialista öntudat nem születik magától, hanem a párt céltudatos politikája és annak eredményei alakítják ki. Ezért irányította a párt nevelési törekvéseit a marxista-leninista világnézet terjesztésére, a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus szellemében történő nevelésre, az emberi tulajdonságok formálásával olyan egyén kialakítására, aki minőségi munkával fejezi ki viszonyát a szocializmushoz és szülőhazájához. A CSKP KB ülésein, és a CSKP XVI. kongresszusán ismét világosan megállapíttatott, hogy a szocializmus építése egyaránt feltételezi a tudomány és technika anyagi-termelési bázisának a fejlesztését, a szocialista társadalmi kapcsolatok tökéletesítését és a dolgozók öntudatának, műveltségének, kulturáltságának gyarapítását. Ezeknek a feladatoknak á teljesítése nélkül nem valósítható meg a CSKP alapvető programja, vagyis a szocializmus és a kommunizmus fölépítése. A fejlett szocialista társadalom építését főként az jellemzi, hogy a tudományos-műszaki forradalom eredményei összekapcsolódnak az új társadalmi viszonyokkal, jellemzi továbbá a politikai, társadalmi, gazdasági és az eszmeinevelési kérdések komplex megoldása, szilárdul a tudományos-műszaki és a kulturális forradalom közötti belső kapcsolat. A szocialista ember nevelésének a kérdését megtárgyalta a CSKP KB 15. és 18. ülése, melyet a CSKP célul tűzte ki a dolgozók millióinak megnyerését a szocializmus építésében való, valóban aktív részvételre, éspedig azért, hogy konkrét építő tettekkel fejezzék ki a társadalmi kérdések iránti álláspontjukat. Ez azonban megköveteli, amint Gustáv Husák elvtárs mondotta, hogy: ,,mélyítsük az eszmei nevelő-tevékenységet és a tömegpolitikai munkát, törekedjünk arra, hogy igazunk áthassa a társadalom valamennyi rétegét, hogy meggyőző érvekkel nyerjük meg minden becsületes polgár tudatát és szívét“. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság 1981-1985 közötti gazdasági és társadalmi fejlődésére vonatkozó fő irányelvekben, melyeket a CSKP XVI. kongresszusa hagyott jóvá, nagyon fontos helyet foglal el az oktatásügy, a nevelés, a művelődés, a kultúra. Rendkívüli figyelmet szentelnek a tudományos világnézetre a proletár internacionalizmusra és a szocialista hazafiságra nevelés rendszere tökéletesítésének, továbbá a szocialista kultúra és művészet fejlesztésének, ezek birtoklásának a széles tömegek által, ami egyik feltétele a szocialista társadalom további fejlődésének. Ezt a folyamatot komplex módon kell előrevinni, hiszen beletartozik az esztétikai nevelés, a művészi alkotótevékenység, a kulturális-nevelő munka, a munka kultúráltsága, a szocialista erkölcs és életmód alakítása. A szocialista országok nemcsak szocialista társadalmat építenek, hanem egyidejűleg mérhetetlenül nehéz történelmi feladatot is oldanak meg az új ember formálásával. Ez a folyamat annál sikeresebb lesz, minél szélesebb körben és mélyebben sajátítjuk el az egyetemes emberi kultúra értékeit, minél inkább megszabadulnak az emberek a múlt tévedéseitől és a burzsoá álkultúra káros hatásaitól. BRANISLAV BROSKA JUBILEUMRA KÉSZÜLVE Kijev és az egész Ukrajna lakossága már készülődik az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosa megalapításának közelgő jubileumára. Erről tudósítanak a transzparensek, az újságok, a rádió és a televízió. Nyilvános előadásokat, tudományosismeretterjesztő filmeket vetítenek a gazdag történelmi múltú város mai és egykori életéről. 1982-ben lesz 1500 éve, hogy megalapították az ősrégi Kijevet, az egyik legrégibb szláv várost, melynek létrehozása határkő a keleti szláv nemzetek kulturális fejlődésében. A mai Kijev területén az első emberi települések már a késő őskőkor- szakban megjelentek. A kökorszak- ban az emberi települések a mai Prio- recben, Obolonban, Mikilszka Szlobit- kánál, Lisza Hóra környékén stb. voltak. Az őslakosság jelentősebben a réz és a bronzkorszakban szaporodott el, amikor is Kijev területén az ún. tripli kultúra törzsei laktak (a Dnyeper jobb partján, Holoszijevben, Darnic- ban stb.). A korai vaskorszakban (i. e. 8-3. század) már állattartó és földműves törzsek éltek itt, amelyek élénk kereskedelmet folytattak a szkíta nomádokkal és az antik görög telepesekkel. A legjelentősebb ószláv megerősített települések Kiszelovka, Po- dola és mások voltak. Az ásatások során itt előkerült vas és agyag használati tárgyak, valamint a különféle dísztárgyak és római pénzérmék élénk ipari és kereskedelmi életről tanúskodnak. A Kijevről szóló legrégibb írásos emlékek a 12. századból valók, a Po- veszty Vremennih Let című krónikában maradtak fenn. Ebben található az a legenda is, mely szerint Kijevet három testvér, Kij, Scsek és Horiv alapította, akik a Polian ószláv törzs vezérei voltak. A testvérek és Ókijevi hegyen megerősített települést létesítették, melyet a legidősebb testvérről - Kijevnek neveztek el. így lett ez a város a poljan törzs központja. A 9. századtól kezdve, amikor kezdett kialakulni a Kijevi Orosz Állam (Kijevsz- kaja Rusz), Kijev a politikai, gazdasági és kulturális élet központjává vált. Minthogy a Dnyeper középfolyásánál feküdt, Kijev fokozatosan a varégtől a görögökhöz, az Európából Ázsiába vezető fontos kereskedelmi utak metszőpontjává, állomáshelyévé lesz. Kijevben a szlávokon kívül megfordultak a bizánci, frank, arab és más nemzetiségű kereskedők. Vlagyimir Velikij uralkodása alatt az állam felveszi a kereszténységet, Jaroszlav Mudrij a 11. században kiadja a Russzkaja Pravdát, az ószláv jog első kódexét. Kijev ilyen formán az írásbeliség és a művelődés központjává fejlődik. Magas színvonalat ér el az építész és a képzőművészet. Mindezt abban a kijevi államban találjuk, amelynek a déli peremterületeit a 12. századtól Ukrajnának neveznek. 1240-ben Kijevet elpusztítják Batu kán hordái. Körülbelül 1362-ben a várost a feudális Litvánik hajtja igája alá. ALublini Unió (1956) után Kijevet a nemesi Lengyelország sajátítja ki, ám már 1648-ban felszabadítják Bohdan Hmelnyickij földműveskozák hadai. Miután 1654-ben Ukrajna egyesül Oroszországgal, Kijevben ismét felvi- rágzik a kézművesség, a kereskedelem és a kultúra. A világhírű kijevi akadémia (1632-ben létesült) a l$eleti szlávok első főiskolája volt. A 18. században megjelenik a városban az ipar s vele együtt a munkásság. A 19. század 20-as éveiben Kijevben tevékenykedett a Dekabristák Déli Társasága. A 40-es években felváltja Ciril- Metód-i Társaság - Ukrajna első szlavofil szervezete. Az 1861. évi reformot követően megerősödik itt a kapitalizmus, egyre erősödik a munkás- mozgalom. Kijevben igen fontos szerepe volt az 1905. és az 1917. évi forradalomnak. A külső és a belső ellenforradalom leverése után kikiáltják az Ukrán Szovjet Szövetségi Köztársaságot, melynek fővárosa - Harkov után - 1934-ben ismét Kijev lesz. A Nagy Honvédő Háború idején a három évig tartó pusztító megszállás után szabadul fel Kijev. Kijev a Szovjetunió harmadik legnagyobb városa - az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság és az egész Szovjetunió jelentős ipari, kulturális és tudományos központjává fejlődik. Kijev figyelemre méltó történelmi műemlékei a Zsófia Székesegyház (1037), a Ki- jevi-Fecseri görög keleti főkolostor (11. század), az Andrejovi nagytemplom (18. század), az Ukrán Szovjet Szövetségi Köztársaság Legfelsőbb Tanácsának épülete, a Sportpalota, valamint az olyan nagy történelmi személyiségeknek állított szobrok, mint Hmelnyickij, Sevcsenko, Lenin, valamint a második világháborúban aratott győzelmet idéző monumentális emlékmű. Dr. Mikulás Nevrly 1 Fekete Zoltán: Ének
