Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-10-04 / 39. szám
ÚJ szó r * Br atislava szívében, az óvárosban sétálva gyakran állunk meg egy-egy szép kovácsoltvas ablakrács, kapu előtt, megcsodálva azt a mesteri munkát, amely a kemény, hideg vasból finom, kecses vonalú formákat varázsolt. Hazánk sok városában, múzeumában járva gyönyörködtünk a szebbnél szebb faragott bútorokban, kézi szövésű szőnyegekben, gobelinekben, különböző arany- és ezüsttárgyakban, szobrokban, amelyek a múlt idők mestereinek kézügyességét, fantáziáját dicsérik. Megvédeni, megóvni ezeket az eljövendő nemzedékeknek nem könnyű feladat. Hiszenacsatározások, háborúkmin- denen nyomot hagytak. A régi mesterek régen a földben pihennek és hol vannak már az iparművészeti céhek? Pedig azok keletkezése Szlovákiában a 14. századba vezethető vissza. A legrégibb céhlevél, a kassai szűcsöké 1307-ből származik. A 14. századtól a 19. század második feléig a céhekbe tömörülök között megtalálhatjuk az aranyműveseket, órásokat, kovácsokat, asztalosokat, fazekasokat, kőfaragókat, festőket stb. A törökökkel való háborúskodás a fémmegmunkáló mesterségek fénykorát hozta, virágzott a kard-, a puska-, a fegyverkészítés. A harcok elcsitultak, az emberek új házakba mentek lakni, s ez munkát adott a kőfaragóknak, asztalosoknak, kovácsoknak, lakatosoknak. A kovácsoltvas remekek a gótikától kezdve a többi stílusban is megtalálhatók, ilyen például a 14- 15. századi vasrács a koronázó templomban, vagy a régi városháza 14-laka- tos ajtója a 16-17. századból, de csodálatosak a különböző ládák, kopogtatók, ajtócsengők, keresztek és kripták is. Régi, megsárgult iratokból arra lehet következtetni, hogy az asztalosmesterség már a középkorban létezett. A későbbi időből megmaradt gótikus ládák, templomi berendezések, intarziás szekrények, könyvtárak, székek és ülőkék a ma emberéhez közelebb hozzák a mesterek művészi munkáját. Sokan talán azt gondolják, hogy ma már nem élnek ezek a mesterségek. Pedig nem így van. A bratislavai Iparművészeti Vállalat 380 dolgozója óvja, védi a ránk hagyott örökséget. Csak ók tudják, mennyi munka, türelem és művészi alázat kellett és kell a megrongálódott mű emlék rendbehozatalához.- Komoly, nehéz feladatokat oldottunk már meg fennállásunk óta - mondta bevezetőül Benöcz József mérnök, a vállalat gazdasági igazgatóhelyettese. - Sokféle mesterség, sok-sok mester közös munkája kell ahhoz, hogy a régi kastélyok, épületek s azok berendezése hűen tükrözze korát. Szakembereink képesek visszaadni a tárgyak eredeti formáját, szépségét. Ugyanazokat a munkamódszereket használják, mint elődjeik.- Honnan ismerik ezeket?- A régi mesterek, például az asztalosok, majd minden elkészített bútordarab a Hviezdoslav Színház faburkolatát, sokan dolgoztak a Gottwald-téri monumentális szökőkút elkészítésén, berendeztek több házasságkötő termet, de számos művészi értékű bádogmunka, fémplasztika, dekorációs rács, kézi csomózású falikép, emléktábla, mellszobor is a vállalat műhelyeiből került ki. Iparművészek rendezik be a nagykövetségeket is, ezzel is hirdetve jó nevüket több európai ország fővárosában, így Moszkvában, Budapesten, Bécsben, Szófiában, Belgrádban, Athénban, Brüsszelben és Bonnban is. Óhatatlanul is felvetődik bennünk a kérdés: mi lesz akkor, ha a mostani iparművészek kiöregednek van-e, aki helyükbe lép? Az igazgatóhelyettes válasza megnyugtat.- Az Iparművészeti Vállalat mellett működik egy központ, szakintézetféle, ahol mi, saját magunk képezzük három éven át a jövő mestereit, iparművészeti dolgozóit. Tavaly 48 az idén 37 tanulónk van. Azokra a szakmákra irányítjuk figyelmüket, ahol kevésnek bizonyul a jelenlegi létszám. így is, legnagyobb sajnálatunkra, kevés az intarziakészítő, a cine- ző és az aranyozó szakember. Mi mindent megteszünk azért, hogy a fiatalok vállalatunknál jól érezzék magukat. Mestereink sokat dolgoznak, hiszen a társadalmi igények nagyok. Még idejében kell menteni a menthetőt, de új alkotásokkal is szépíteni, korszerűsíteni kell városainkat, falvainkat. S hogy az idén még milyen feladatok várnak rájuk?- Csak a nagyobb méretű munkákat említeném - mondta végezetül Benöcz József. - A repülőtéri várótermek korszerűsítése, a Dévény-szálló ázsiai szalonjának berendezése, több házasságkötő terem és a Liptovsky Mikuláé-i Munkás- otthon berendezése, de van még sok egyéb is. Beszélgetés közben megtudtuk, hogy baráti kapcsolatokat tartanak fenn már több mint tíz éve a budapesti Iparművészeti Vállalattal és számos szocialista ország ilyen jellegű intézményével, hogy tagjai az Iparművészeti Világszövetségnek, hogy számos bel- és külföldi kiállításon értékelték nagyra a vállalat dolgozóinak mesteri munkáját. Megtudtuk viszont azt is, hogy nehézségeik vannak, kevés a jó alapanyag; a különböző fafajták, fémek, kárpitok beszerzése egyre nehezebb. A lelkesedés, a munkaszeretet azonban nem hiányzik egyetlen dolgozóból sem. Látszik rajtuk, hogy amit csinálnak, azt szíwel-lélekkel teszik. Nemcsak önmaguknak bizonyítanak, alkotásaikban a régi mesterek, az ősi mesterségek élnek tovább. PÉTERFI SZONYA A Klement Gottwald Pionír- és Ifjúsági Ház kovácsoltvas kapuja - javítás után (Archív felvételek) belsejébe beleírták annak készítési módját, az évszámot és természetesen a nevüket. Ezek javítása során jutottunk olyan adatokhoz, melyek munkánkat megköny- nyítik, hitelesebbé teszik. Nálunk, kivétel nélkül mindenki kötelessége a klasszikus kézi eljárások tanulmányozása és tapasztalatainak átadása. Műhelyeinkben készülnek a megrongálódott épületek, kastélyok, templomok, gipsz-szobrai, stukkódíszei, a különböző girlandok, illetve ezek egyes részei. A pótrészeket restaurátoraink helyezik az eredeti helyükre, ahol viszont aranyo- zóink adják meg végső formájukat, patinájukat. S mi a munkánk lényege? Úgy végezni mesterségünket, hogy senki ne vegye észre az eredeti és a pótolt rész közötti különbséget. Beszélgetésünk alatt az asztalon levő fényképeket nézegettük. Láttuk összetört, eredeti szobrok, bútorok, illetve elszakadt gobelinek képeit, de ugyanakkor a megjavítottakét is. Jó érzés volt látni, tudni, hogy ezek a műemlékek nem vesznek el, hanem eredeti szépségükben gyönyörködhetnek bennük a múzeumok látogatói.- Hol találkozhatunk az Iparművészeti Vállalat mestereinek keze nyomával? Modern kor - modem formák- Csak néhány ismertebb helyszínt említek - szólt közbe Mikus Viktor, az információs részleg vezetője. - A vöröskői vár bútorai, a Vörös Rák patikamúzeum, a Jó pásztorhoz elnevezésű egyedülálló barokk ház kovácsoltvas rácsai, a Prímáspalota ajtói, kapui, a Vigadó- Redoute, a Szlovák Nemzeti Színház is az ő munkájuk nyomán kapták meg mostani formájukat. De az Iparművészeti Vállalat küldetése nemcsak a régi értékek megvédése. Az ő feladatuk az új, modern művek, alkotások kivitelezése is. A képzőművészek megálmodják, megtervezik a műveket, a vállalat dolgozói pedig megvalósítják az elképzeléseket. S ugyanazok, akik rié- hány héttel ezelőtt még rokokó stílusú bútorokat javítottak, ma már merész ívű, modern formájú bútorokat, vagy más tárgyakat készítenek. Sok új létesítmény dicséri munkájukat. A nagyobb, igényesebb munkák közé sorolják a Vár fogadó- termeinek, a Szlovák Nemzeti Tanács termeinek berendezését, ók készítették 1981. X. 4. 9 A losonci (Luőenec) Vasút utcában délelőtt kilenc, féltíz tájban rendszerint már nincs sok dolga az újságárusnak. Addigra a polcokon jócskán megvékonyodnak a kora reggel kirakott lapköte- gek. Ilyenkor többnyire csak a ráérősebb nyugdíjasok és ügyes-bajos dolgaik miatt a járási székhelyre érkező utasok szólnak be a kisablakon.- Eddig nem volt újságáruda ebben az utcában - mondja Mária Matuéíková, aki tizenyolcadik éve dolgozik a postai hir- lapszolgálatnál. - Alig három hónapja nyitottuk ezt az újat. Korábban a vasútállomáson, majd hosszú ideig a főutcán árultam. A legtöbben most is ott veszik meg az olvasnivalót. Egyelőre a forgalmon is meglátszik, hogy új helyen vagyok. A főutcán például havonta átlagosan 40 ezer korona gyűlt össze az aprópénzből. Itt még csak a felével számolhatok ennek.- Mi minden eladásából gyűlik össze ez a bevétel?- A hazánkban megjelenő szinte valamennyi sajtótermékből rendelek. Ezen kívül néhány külföldi újság, levelezőlap, bélyegek, dohányáru és egyszerűbb írószerek is kaphatók nálam. Természetesen a napilapok iránt tapasztalható a legnagyobb érdeklődés. Huszonöt-harminc Pravda ugyanennyi Új Szó, Práca, Sme- na, Smer fogy el a zárásig. A képes hetilapokból és folyóiratokból ugyancsak nagy a választék. Mindenki megtalálhatja a kedvére való lapot. A Vasút utcában most alakulgat a rendszeres vásárlók köre. Már mintegy negyvenen minden nap Mária Matuéíko- vától kérik az újságot. A főutcáról a régi vevők közül is jó néhányan átpártoltak a; új helyre.- Tíz-tizenkét ráérős, idősebb embe naponta elsétál ide a város túlsó végéről Régi vásárlóim ők, akiknek az újság mel lé mindig külön kijár a kedves szó. H< valamilyen okból néhány napig, vagy hosszabb ideig nem jöhetnek, meghagyom nekik az árut, mert biztosan tudom, hogy utólag is kérni fogják. Mária Matuáíkovának szenvedélye a sajtóterjesztós. Tanult szakmája, a fényképezés helyett választotta.- Nem bánta meg?- Szükségét érzem az állandó elfoglaltságnak, az emberekkel való közvetlen kapcsolatnak. Itt öt perc is ritkán múlik el úgy, hogy ne jönne valaki. A közelmúltban vezetői állást kiháltak az órajavító műhelyben. Két hónapig csalogattak, de már nem tudnék elmenni innen. Megszoktam, megszerettem ezt a munkát, kitartok a nyugdíjig. A hírlapárusoknak nem fűződik különösebb érdekük ahhoz, hogy előfizetőket toborozzanak, hiszen elsősorban a bevételtől függ a prémiumuk. Mária Matuéíková mégis szívesen elintézi az ilyen kéréseket. Az idén már húsz megrendelőlapot töltött ki az Express, a Hét, a Nő, a Barátnő és más újságok új előfizetőinek.- Nekünk az a dolgunk, hogy megszerettessük az olvasókkal a lapokat - magyarázza. - Az már másodlagos, hogy hónnap kitől kapják kézbe a sajtót. A Vasút-utcai újságárudábán jelenleg 35 féle sajtótermékből válogathatnak az olvasók. Mária Matuéíková az új helyen is arra törekedik, hogy mindenki találja meg közöttük a megszokott lapját. L. K. * UJ HELYEN
