Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-10-04 / 39. szám

RENDSZERES ELLENŐRZÉST A NYUGAT-PRÁGAI JÁRÁSI PÁRTBIZOTTSÁG TAPASZTALATAIBÓL A termelési feladatok teljesítéséhez szükséges kedvező feltételek megterem­tésében nagy jelentősége van a párt ellenőrző joga érvényesítésének. A nyu­gat-prágai járási pártbizottság ilyen jelle­gű tapasztalatairól Miroslav Kosán titkár tájékoztatott.- Korábban munkánk tartalmát járá­sunk mezőgazdasági jellege határozta meg. A jelenben már más a helyzet, hiszen csak a kohászat, ahol közel négy­ezer ember dolgozik, évente több mint 4,5 milliárd korona értékű terméket ter­mel, és számos ipari üzemünk gyártmá­nyait egész sor népgazdasági ágazat igényli. Jó gazdák tehát csak úgy lehe­tünk, ha ipari üzemeinkben is gondosan nyomon követjük a politikai és gazdasági fejlődést. Sőt ezen túlmenően az elen­gedhetetlen befolyást is érvényesítjük a termelési folyamatban. • Ehhez előbb minden bizonnyal meg kellett teremteni a szükséges feltételeket.- Valóban, az eredmények nyomon követésére szükséges volt meghatározni és érvényre juttatni bizonyos irányelve­ket, amelyek alapul szolgálnak a gazda­sági tisztségviselők és az irányításuk alatt álló kollektívák munkájának az érté­keléséhez. Ugyanakkor azonban ellene vagyunk minden felesleges adminisztrá­ciónak. Előnyben részesítjük a közvetlen kapcsolatot az emberekkel, s ez nem túri meg a direktívaszerű irányelveket, nem húzható rá semmiféle sablon. Az ellenőrzés során elsősorban az adott üzem meghatározó gazdasági mu­tatóira irányítjuk a figyelmünket, értékel­jük a helyzetet, és észrevételeinket to­vábbítjuk az elnökségnek. Annak ülésén a közgazdasági mutatókat negyedéven­ként rendszeresen értékelik, minden esetben figyelembe véve az elkövetkező negyedév kiálításait. Abból az üzemből, ahol a termelési feladatokkal nem tudtak megbirkózni, a gazdasági tisztségviselő­ket is meghívjuk az értékelésre, és a ja­vulást feltételező teendőket mint konkrét pártfeladatot kapják az egyes elvtársak. Ezt követően természetesen figyelemmel kísérjük a helyzet alakulását, és a konkrét eredmények alapján értékeljük az egyé­neket. A jelen feladatainak igényessége meg­követeli, hogy ellenőrző tevékenységün­ket tovább javítsuk. A gazdasági tiszt­ségviselők munkájának ellenőrzésére na­gyon sokoldalúak a lehetőségek, s ezek érvényesítéséhez rendszerességre és türelemre van szükség. • A türelem viszont bizonyos körülmé­nyek között túlzott elővigyázatossághoz, esetleg határozatlansághoz is vezethet.- Egyik hibába sem esünk. Alapszer­vezeteinkkel egyetértésben hangoztat­juk, hogy az ellenőrzés a pártszervek és -szervezetek munkájának oszthatatlan része, elválaszthatatlan az irányító és szervező munkától. Célunk a gazdasági problémák megol­dásának következetes és határozott megoldása a kommunisták felelősségér­zetének fokozása hogy a termelőszerve­zetekben biztosítva legyen a dolgozók kezdeményezőképességének szélesíté­se. S ilyen vonatkozásban jó eredménye­ket érünk el. • Ezek persze bizonyára nem szület­tek csak úgy maguktól. — Természetesen, hiszen ahhoz, hogy sikeres legyen az ellenőrzés, az ember­nek sok mindent ki kell tapasztalnia. És mihelyt következetesen veszi valaki az ilyen munkát, azonnal a nézetek szem­besítésére kerül sor. Mi mindenkivel hajlandók vagyunk el­beszélgetni, akiknek a munkájától függ a javítás, segítünk megoldani a problé­mákat, de legközelebb már azt kérjük számon, hogy mennyivel javult a helyzet. A tapasztalatok arra figyelmeztetnek, hogy a bonyolult gazdasági gépezetben minden beavatkozás problémákat okoz. Főleg ha nem szakszerű. Ezért például nagyon körültekintően járunk el a káder­kérdésekben. De visszatérve az adott kérdéshez, az ellenőrzés során tapasztaltak alapján ki­alakult álláspontok legerősebb konfrontá­ciójára akkor kerül sor, ha az üzem helyzete bonyolult, és ez tartósan lehe­tetlenné teszi a termelési feladatok telje­sítését. Olyan esettel is találkoztunk, hogy egy adott üzemben a termelés már hosszabb ideje stagnált, az üzem politikai és gazdasági vezetése mégis az ágazati vezetés álláspontjával azonosult, misze­rint az adott üzem a termelési-gazdasági egység keretében a legjobb. A megren­delők természetesen panaszkodtak, hogy az üzemtől késve kapják a szállít­mányokat, amit az érintettek természete­sen objektív nehézségekkel indokoltak. Mint például a kevés munkaerővel, a hiá­nyos nyersanyagellátással és a korsze­rűtlen termelőeszközökkel. A dolgozók munkakezdeményezése is csökkent, mert észrevételeiket senki sem vette fi­gyelembe. Minek is vették volna, ha üze­mük a „legjobb“? • Bizonyára érdekes, ahogy az adott esetben eljártak.- A járási pártbizottság elnöksége ellenőrző bizottságot küldött az üzembe. Az elvtársak a politikai és gazdasági tevékenységről alapos és részletes fel­mérést készítettek, különös tekintettel a pártalapszervezet munkájának mód­szereire és formáira. Igazolódott, hogy korántsem csupán objektív okokról van szó. Nekünk, járási szerveknek persze nemcsak az a feladatunk, hogy figyelem­mel kísérjük, vajon az alapszervezet az ellenőrző bizottság határozatai szerint jár-e el, hanem egyben segítséget is kell nyújtanunk, hiszen az alapszervezet va­lóban olyan problémák előtt áll, amit egymaga nem képes megoldani. • Milyen problémákról van szó?- Elsősorban olyanokról, amelyek megoldása a felsőbb szervek hatásköré­be tartozik. Ha ott nem világos a helyzet, vagy nincs megértés, akkor „lent“ na­gyon nehéz a munka. Ilyenkor a javítást szorgalmazó kéréssel az ágazati igazga­tósághoz, minisztériumhoz fordulunk. Rendszerint bonyolult dolgokról van szó, amelyek feltételezik a termelés átszerve­zését, a tervezőmunka javítását, a leg­újabb tudományos és műszaki ismeretek alkalmazását a termelésben, valamint a szervezés és irányítás tökéletesítését. Bevált munkaformánk lényege, hogy az ágazati igazgatóság és minisztérium emberei, akiknek hatáskörébe tartozik a problémák orvoslása, részt vesznek az üzemi pártbizottság ülésén, és a mi jelen­létünkben hozzák meg a konkrét határoza­tokat. • Az ellenőrző tevékenységgel kap­csolatos problémákat persze bizonyára még ezzel sem merítettük ki.- Valóban, hiszen problémák nemcsak „fent“ vannak. Az emberek az üzemek­ben sem szívesen ismerik be hibáikat. Kellemesebb nekik is jó színben feltűnni. Csakhogy a gazdasági vezetés tévedé­sei nem maradhatnak soká észrevétle­nek, hiszen az emberek látnak és halla­nak. Rendszeresítettük, hogy az üzemek igazgatói az egyes dekádok végén jelen­tik a terv teljesítésében elért eredménye­ket. Ez összhangban van a járási párt­konferencián a folyamatos tervteljesítés­ről elfogadott határozattal. • Az eddigi beszélgetésből az tűnik ki, hogy a járási pártbizottság ellenőrző te­vékenységében elsősorban saját appa­rátusára támaszkodik.- Ez még megközelítően sincs így. A mi kezdeményezésünk lényeges, de nem elég. Egymagunk a legjobb ellenőr­zéssel is csak legfeljebb félútig tudnánk eljutni. A munka leglényegesebb része az alapszervezetre vár, amelyek a problémákat hozzáértően tudják meg­ítélni. Feltéve persze, ha ehhez megvan­nak a feltételeik. • Talán szóljunk arról is, hogyan érté­kelik az ellenőrzés hatékonyságát?- A hatékonyság egyedüli mércéje az ellenőrzés során meghatározott követel­mények gyakorlati érvényesítése. Tu­dom, ez ismét példát kíván. Az elmúlt időszakban sok problémánk volt a Libcicei Csavargyárral. Elnöksé­günk értékelte a helyzetet, ellenőrző bi­zottságot küldött ki a helyszínre, és egyúttal kikérte az ágazati igazgatóság véleményét. Ha egyelőre az üzemben nincs is min­den a legnagyobb rendben, sok tekintet­ben már észlelhető a javulás. Többek között tökéletesedett a mu nkasfervezés, a korábbiakhoz képest jobban hasznosít­ják az állóalapokat, messzemenőbben veszik figyelembe a megrendelők igé­nyeit. Ugyancsak javult a gazdasági pro­paganda, a munkahelyen megfelelő a rend. Az elvtársak fokozatosan javítják a munkahelyi környezetet, és mindez pozitívan hat a dolgozókra. Segített az is, hogy az üzemi pártbi­zottság ülésére meghívtuk az ágazati igazgatót és helyettesét is, akik a helyze­tet hozzáértően értékelték, és a helyszí­nen tapasztaltak alapján hozták meg a javításokat szolgáló döntéseket. • És mi a helyzet a többi üzemben?- Következetes és folyamatos az ellenőrző tevékenység. Az ilyen célú pártmunka magas minőségi fokát bizo­nyítja többek között az is, hogy ipari üzemeink évi termelési feladatukat az év első félévében 53,3 százalékra teljesí­tették. Karel Sebek AKINEK KÉRGES A TENYERE A párt- és a szakszervezeti szervek javasla­tára a Szlovák Köipari Vállalat lévai (Levice) Szakmunkásképző Otthonában 9 állami-, 13 reszort-és 10 vállalati kitüntetést adtak át az 1 építőipari ágazat bánya jellegű munkát végző 1 | élenjáró dolgozóinak. A kitüntetettek közül a SpiSská Nová Ves-i Kőfejtő- és Kavicstermelő Vállalat három kommunista dolgozó­jával, Imrich Valló kőfejtő fúrómesterrel, Stefan Palo iövőmesterrel és Tököly László bányamunkással be­szélgettem.- Jövőre lesz 36 éve annak - kezdte Valló elvtárs-, hogy a kőbányáihoz kerültem. A kőfejtés mindig a ke­mény öklű férfiak „privilégiuma" volt - mások ezt ki sem bírták volna sohasem tartozott a csábító szak­mák közé. De édesapám régi szaki volt ebben a mun­kában, tehát én is a példáját követtem. Persze a ma­gamfajta szegényembernek, ha egyáltalán élni akart, nem lehetett más választása A kőfejtő dinasztia tagja már fiatal korában megtalál­ta számítását a bányában. A felszabadulás első évei­ben jó munkája elismeréséül csoportvezetővé léptették elő.- De ez nem jelentette azt, hogy beültem az irodába. A társaimmal vállvetve továbbra is a termelésben dolgoztam. Az „előnyöm“ mindössze az veit, hogy munkájukért, a termelésért és a könyvelésért rám hárították a felelősséget. Az újjáépítéshez sok nyers­anyag kellett. Ezért egyre több új gépet szereltek fel a bányába. Mivel keveset értettünk az üzemeltetésük­höz, többek között engem is gépkezelői tanfolyamra küldtek, ahol a fúrómesteri szakmához szükséges okle­velet is megszereztem. Az új fúrógép beállításával megháromszoroztuk a korábbi munkatermelékenysé­get, megkönnyítettük a dolgozók nehéz munkáját. Közben állandóan újítottam, négy javaslatomat alkal­mazták a termelésben az ötvenes években, sok dicsé­retben részesítettek. A legnagyobb elismerés azonban mégiscsak az volt, hogy tagja lehettem a komunista pártnak.- Ezen az ünnepségen most a Munka Vörös Zászla­ja Érdemrend-et tűzték a mellére. Magas állami kitün­tetésének mennyi köze van a párttagságához?- A párttagság az többlet, nem jár érte kiváltság. A kitüntetést a munkámért kaptam. Hiszen három és fél évtized alatt legalább 25 kiváló szakembert, sok száz érdemes munkást neveltem környezetemben a kőfejtő- iparnak. És még most is munkásként dolgozom a bá­nyában. Stefan Pafo, a vállalat lövőmestere, 17 éve dolgozik a szakmájában. Ó is munkásként kezdte pályafutását.- Tény - vallotta be őszintén -, hogy Imre bácsi kommunista elvszerűsége az én fejlődésemet is komo­lyan befolyásolta. Azt mondta mindig: „Gyerekek, aki­nek kérges és kemény a tenyere, annak a szó is keményebben esik ki a szájából. Szavatoknak azonban csak akkor lesz súlya, ha az igazat mondjátok". Ehhez tartjuk magunkat mind a termelésben, mind pedig a pártmunkában. A kommunista lövőmester mindössze 37 éves, aMun- ka Vörös Csillag Érdemrend büszke tulajdonosa. Mivel érdemelte ki kitüntetését?- Jóllehet névre szólóan nekem adták át az érmet - újságolta -, mégis a kollektívát illeti a kitüntetés. Nélkülük ugyanis nem tudtam volna végrehajtani azo­kat a feladatokat, amelyekkel a vállalat politikai és gazdasági vezetősége megbízott. Mindenképpen a kö­zös összefogás eredménye, hogy aránylag kevesebb robbantóanyag felhasználásával már a múlt évben megkétszerezhettük a teljesítményünket.- És a kereset?- Általános jelenség, hogy a kőipar dolgozóit kiemelt fizetésben részesítik, mégsem tolakodnak hozzánk, állandó munkaerőhiánnyal küzdünk. Ebből következik, hogy a hiányzók erejét pótolnunk kell, szüntelen rá kell hajtanunk. Természetesen ez a jutalmazásban is ked­vezően érezteti hatását, de mindenkinek becsületesen meg kell dolgoznia a jó fizetéséért. S ez nem mond ellent a szocialista jutalmazás elveinek. Hasonló meggyőződéssel nyilatkozott a bányaipari munkáról Tököly László kőfejtő élmunkás, aki ezúttal másodízben kapta meg a vállalati kitüntetést.- Ha valaki rászolgál a fizetésére, akkor ez hatvá­nyozott mértékben érvényes nálunk. Télen dermesztő hidegben, nyáron perzselő hőségben folyik a termelés. Megállni csak akkor lehet, ha elérkezett a tízórai, vagy az ebéd ideje. A teljesítményeket pedig nem a kiter­melt, hanem az elszállított kőmennyiség után számít­ják, tehát itt hamisítani nem lehet és nem is ajánlatos. Fiatalnak látszik. Hányadik éve dolgozik a válla­latnál?- A látszat bizonyára csalhat. Ugyanis az idén betöltöttem a 45. évemet. Ezelőtt én is a vállalat iglói üzemében dolgoztam, most pedig az eperjesi kőbá­nyában folytatom a munkát, immár 21 esztendeje. Azóta sokat javultak a munkafeltételek. A gépek levet­ték a nagy erőt igénylő munka terheit az emberek válláról, de változatlanul rosszabb, veszélyesebb ná­lunk dolgozni, mint bárhol.- Ezek szerint az utánpótlás is probléma?-Tagadhatatlan, általában sok a jelentkező, de legtöbben olyanok, akik kevés munkáért nagy fizetést remélnek. Persze hogy az ilyenek hamarosan kereket oldanak. Nekünk, kommunistáknak az a feladatunk, hogy megtartsuk azokat, akik szeretnek dolgozni, és beváltak a kőbányában. Ilyenformán a kevesebbel többre megyünk, mint a nagyobb létszámmal, mert a munkaerő esetében is a minőségi tényezők számí­tanak. Sokáig folyt még a hasznos eszmecsere a köipari vállalat élenjáró kommunista munkásaival. Egyszerű szavaikból az is kicsengett, hogy amit csinálnak mun­kahelyükön, azt természetesnek tartják, örülnek a párt­munkában minden kis sikernek. Úgyis, hogy egymást segítik, és úgy is, mint cselekvő emberek, akik élenjáró, példamutató szerepet töltenek be környezetükben. SZOMBATH AMBRUS 1981. X. 4. * % í

Next

/
Oldalképek
Tartalom